Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-29 / 30. szám
Lépten-nyomon hangsúlyozzuk, hogy a párt gazdasági és szociálpolitikai céljainak elérése a 8. ötéves tervidőszak során megköveteli, hogy lényegesen javuljon a meglévő gyártókapacitások kihasználtsági foka, s hogy meggyorsítsuk az elavult, alacsony hatékonyságú berendezések cseréjét. Ezzel egy időben meg kell szilárdítani a munkafegyelmet, s javítani a munkaidő kihasználását és az irányítómunkát. Amikor ezeket a kérdéseket abból a szempontból vizsgáltuk, miként alakultak a 8. ötéves tervidőszak eddig eltelt részében, megállapíthattuk, hogy a Nyugat-szlovákiai kerület ipari üzemeiben a munkások munkaidőalapjának kihasználási szintje megmaradt a 7. ötéves tervidőszak utolsó évének, azaz 1985-nek a szintjén. Rosszabbodott a helyzet - a kerületi átlaghoz viszonyítva - a gépiparban, a cellulóz- és papíriparban, sőt az üveg- és textiliparban is. Több milliárdos veszteségek A jelenlegi ötéves tervidőszak kezdetétől betegség és baleset miatt több mint 4,5 millió munkanapkiesést mutat a statisztika. Ez azt jelenti, hogy az említett okok miatt naponta 9 ezer munkás hiányzott munkahelyéről, ami 8 milliárd 793 millió korona veszteséggel járt. Egyéb személyi ok miatt 1 millió 644 ezer munkanapnyi volt a kiesés, s ez a termelésben további 3 milliárd koronával is több veszteséget jelent. Félmilliárd koronányi veszteség abból származik, hogy a gazdálkodó szervezetek által engedélyezett távoliét címén napona több mint 500 munkás nem volt munkahelyén. A legnagyobb tartalékok azonban még mindig az igazolatlan hiányzások területén vannak. Számuk ugyan az utóbbi két és fél év alatt csökkenő tendenciát mutat, de így is naponta átlagban 390-en maradnak távol munkahelyükről igazolatlanul. Ez is 378 millió korona veszteséget okozott, és további negyedmilliárd az egyéb okok miatti kiesés. Amikor a veszteséglistákat vizsgáljuk, azt is megállapíthatjuk, hogy nincs olyan terület a kerület iparában, amely ne lenne képviselve a statisztikában szereplő vállalatok révén a listák első harmadában. Az állóeszköz-felhasználás hiányosságai Nem vitás, hogy a munkaidőalap kihasználásának szintje szorosan összefügg az állóeszközök kihasználtságával is. Annak ellenére, hogy a Nyugat-szlovákiai kerület iparában a gépi munkahelyek számát tekintve a műszakszám magasabb a szlovákiai, sőt az országos átlagnál, az állóeszközök kihasználási szintje nem felel meg a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseiből következő feladatoknak, a szociális és gazdasági fejlődés meggyorsítása követelményeinek. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a múszakszám nem növekszik a kívánt mértékben a sok milliárd koronát kitevő beruházások átadása után sem. Az állóeszköz-állomány összértéke a 8. ötéves tervidőszak kezdete óta csaknem egyötödével nőtt, az állóeszköz-ellátás egy főre eső szintje így csaknem egyötödével javult, ezzel szemben a kihasználás szintje csökkent, hatékonysága pedig a korábbihoz képest csak egyhetedével nőtt. Az állóeszközök újratermelésének intenzitását lényegesen befolyásolta az a tény, hogy a beruházások befejezésének dinamikája időközben alacsonyabb lett. Lassan halad az elavult gépi berendezések cseréje. Egyúttal természetesen nőtt az állóeszközök elhasználtsági szintje, ami legmarkánsabban a gépi berendezések esetében mutatkozik meg. így aztán az már csak a fentiek egyenes következménye, hogy az új gépsoroknak a tervezettnél lassúbb üzembe állítása révén a műszaki fejlesztés területén sem tapasztalhattuk a kívánt javulást. Ráadásul az új termelőegységek nagyobbik fele nem képviselte a műszaki csúcsszínvonalat, és csak kis része esetében beszélhetünk teljesen automatizált berendezésekről. Az állóeszközök újratermelési folyamatában a műszaki felújítás késése miatt növekedett a munkahelyek száma. Ez az állapot- hosszú időre tartósítja a termelői bázis műszaki struktúráját, és ez természetesen befolyásolja a gyártott termékek műszaki színvonalát s minőségét, a munkatermelékenységet, és a gépi állóeszközök műszaki színvonalának stagnálását okozza. Tovább nő az elavult, elöregedett berendezések „átlagéletkora". Ez továbbra is hosszú időre konzerválja az olyan munkahelyek számát, ahol alacsony hatékonyságú munkát végeznek - azok a dolgozók, akik megfelelő átképzés után a korszerű állóeszközök magasabb szintű kihasználását biztosíthatnák, vagy akár más ágazatokban végezhetnének a jelenleginél sokkal hatékonyabb munkát. A meglévő régi berendezések pedig továbbra is lekötik azokat a termelőcsarnokokat, amelyekben a tervek szerint korszerűsíteni kellene a berendezéseket és végre olyan termelési program szerint termelni, amely megfelel napjaink követelményeinek. A jelenlegi állapot ugyanis fölösleges állásidőt von maga után a régi gépi berendezések gyakori meghibásodása miatt, ami természetesen növeli az önköltséget, hiszen nagyobb az energiaigény, akárcsak a karbantartási költségek. A munkatermelékenység „fékjei" Természetes, hogy a szóban forgó konkrét munkahelyek kihasználtsági foka szorosan összefügg a múszakszám alakulásával. A gépi munkahelyek műszakszáma a 8. ötéves tervidőszak kezdetétől 1,662-re növekedett az 1985-ös 1,617- tel szemben. Az 1,7-es elfogadható szintű - múszakszá- mot azonban csak a kerület vállalatainak alig kétötödénél lehetett kimutatni. Ebben a tekintetben a Trenéíni Vízerőműveknél a legjobb a műszakszám: 3,000. A sered'i Nikkelkohóban 2,486, a nyit- rai (Nitra) Plastikában 2,421, a stúrovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban 2,420, a vágsellyei (Sala) Duslóban 2,146 a szóban forgó időszak alatt megállapított múszakszám. Ez természetesen csak néhány példa a kedvező adatokból, igaz, hogy ha valamennyi munkás esetében külön számoljuk a múszakszámot, csökkenést tapasztalunk. 1985-ben a kerületben a munkások által ledolgozott minden ezer napra 327 nap jutott a második műszakra, s ez azóta 325 napra csökkent. Az állóeszközök kihasználása hiányosságainak következtében a Nyugat-szlovákiai kerület ipari üzemei a tervezettnél kisebb mértékben veszik ki részüket a nemzeti jövedelem képzéséből. A munkaidő elégtelen kihasználásának, akárcsak az állóeszközök kihasználásának hiányosságai több okra vezethető vissza. Az objektív okok között említhető a nem megfelelő szakmai összetétel, a nyersanyag- és energiaproblémák, valamint a termelési programok gyakori változásai. Szubjektív jellegű- eknek kell tekintenünk a termelés műszaki-szervezési és technológiai színvonalának a kívánt szinttől való elmaradását, az új kapacitások termelésbe állításának késedelmeit, azok hiányos műszaki-gazdasági színvonalát és az új termelési programokra történő lassú átállást. Az említett szempontokból vizsgálva a legnagyobb tartalékok a szállítói-megrendelői kapcsolatok terén tapasztalhatók, s ezeket a gyártáselökészí- tés, a munkafegyelem és a munkaszervezés hiányosságai követik a sorban. így a műszakokon belüli munkaidő-kihasználás az egyes vállalatoknál 80 és 90 százalék között mozog, vagyis a veszteség ezen a területen a munkaidő egytizede és egyötöde között mozog. Tartalékok Amint a fentiekből látható, jelentős kiaknázatlan tartalékok vannak még számos területen. Az állóeszközök kihasználási szintjére negatív hatással vannak a strukturális változások megvalósításának extenzív módszerei is, akárcsak a gazdaságtalan üzemrészlegek következetlen megszüntetése. A munkahelyek számának növekedését a jelenlegi ötéves tervidőszak eddig eltelt ideje alatt többek között az is okozta, hogy a strukturális változtatásokra elsősorban az aránytalanság a jellemző. Mégpedig oly módon, hogy a távlatilag előnyös termelés (egyoldalú) fejlesztését nem követte arányosan a korszerűtlen gyártási részlegek leépítése, ráadásul gyakran olyankor is új termelőkapacitások létesítésére került sor, amikor még a meglévők sem voltak teljes mértékben kihasználva, és egyértelműen hatékonyabb lett volna korszerűsítésük. Rontja a múszakszám alakulását a segédüzemrészlegek aránylag magas száma. Tevékenységükre esik a ledolgozott műszakok egynegyede. Ezeknek az üzemrészlegeknek a tevékenységéből azoknak az ágazatoknak és vállalatoknak a legnagyobb a részesedésük, amelyekben drága berendezések működnek. A gyakorlat azt mutatja, hogy az állóeszközök minél jobb kihasználásában a vállalatok érdeke nem volt összhangban a társadalmi érdekekkel, elsősorban a gazdasági szabályozók elégtelen hatékonysága miatt. A tervteljesítést szolgáló gazdasági szabályozók rendszere nem gyakorolt elég nagy nyomást a vállalatokra, hogy állóeszközeik értéke arányban legyem termelésükkel. E hiányosságok elhárítását szolgálja a komplex gazdasági átalakítás folyamatában a nagykereskedelmi árak átalakítása, a hősszú lejáratú termelési programok konkretizálása, a kutatás és fejlesztés eredményeinek mielőbbi felhasználása, akárcsak az állami költségvetésbe való befizetések új rendszere is. A felsoroltakból származó feladatok remélhetőleg rövidesen arra ösztönzik a gazdasági szervezeteket - sokakat közülük immár állami vállalatként -, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek eredményeként kevesebb lesz a kárba veszett munkaidő, s növekszik a múszakszám. BLA2EJ sedliak A MINŐSÉG BUKTATÓI Immár több mint egy évtizede, hogy társadalmi méretekben is egyre inkább előtérbe kerül a gyártási folyamatok végén megjelenő termékek minősége. Pontosabban az, hogy nem mindegy, milyen minőségű termék kerül a megrendelőhöz, az üzletek pultjaira, s innen a vásárlóhoz. A 6. ötéves tervidőszak előkészületei során pedig a legfelsőbb gazdasági vezetés hangsúlyozta, sőt követelte, hogy annak az ötéves tervidőszaknak, a „minőség ötéves tervidőszakának“ kell lennie. Az eredményt ismerjük. Történtek ugyan lépések, sok területen javulás is, de ugyanígy volt visszaesés, s általában pangás. A minőség kérdése azonban azóta sem került le a napirendről, de igazi áttörésre nem került sor. Az okok szerteágazóak, nem is célunk, hogy ezúttal ezeket boncolgassuk. Jaroslav Polakovié mérnökkel, a partizánskéi Augusztus 29.-e Cipőgyár tervezési osztályvezetőjével folytatott beszélgetésünk során is csak „gyorsképet" szándékoztunk készíteni arról, hogy a július elseje óta állami vállalatként működő cipőgyárban melyek is azok a nehézségek, amelyeket le kellene küzdeni a minőség számottevő javítása során. Választásunk azért esett erre a vállalatra, mert azt mindannyian azonnal érezzük hol szorít a cipő, esetleg hol ázik be, vagy válik le a talpa...- A minőség kérdésének nálunk általában nagy figyelmet szentelünk, már csak azért is, mert az elmúlt esztendő során a gazdasági kísérlet feltételei között a rossz minőségű termelés következményei nagyon is keményen megmutatkoztak. Azt is mondhatnám, hogy a rossz minőség következményei a nyereség területét háromszorosan is sújtják. Anélkül, hogy most részletezném az általunk kidolgozott, a minőség javítását célzó komplex programot, szeretném aláhúzni, hogy ennek korántsem az adminisztratív oldala a döntő. A minőséget nem lehet sem körülírni, vagy ha úgy tetszik: megrajzolni, a minőséget a gyártási folyamat során kell produkálni. Ezen a területen megvannak a saját gondjaink, de akadnak olyanok is, amelyeket a vállalat a jelen pillanatban nem tud befolyásolni. Jelenleg a minőség kérdése nálunk elsősorban a gépi ellátottságon múlik. Ezen a területen távolról sem rózsás a helyzet, hiszen a meglévő gépi berendezéseink, amelyeken nekünk kiváló, de legalább is nagyon jó minőségű cipőket kellene gyártanunk, jelentős részben „kiöregedtek". Több mint 42 százalékukat már tulajdonképpen leírtuk. További kérdés, amivel szinte minden iparágnak meg kell küzdeni, az az anyag-ellátás, hiszen általában már a nyersanyag sem olyan minőségű, amilyet elvárnánk. Ráadásul munkaerőhiánnyal küszködünk, és ezért gyakran kisegítenek a műszaki-gazdasági dolgozók, s ez sem szolgálja a minőség javítását. További fontos kérdés, amit nem lehet-kikerülni: a technológiai fegyelem meg nem tartása. Ezzel azonban nekünk kell megbirkóznunk. • Annyi alapvető problémát vetett fel, hogy közülük bármelyiket nézve, azt is mondhatnánk, önöknél a nem megfelelő minőségű termékek gyártásának objektív okai vannak. Ezen túl azonban olyan érzésem van, mintha napjainkban a termelésben dolgozókból hiányozna valamiféle szakmai büszkeség: amit megcsinálok, az jó legyen...- Ez egy további gond, hiszen fokozatosan nyugdíjba vonulnak azok az „öreg suszterek", akik valamikor a nagyüzemi cipőgyártás felfuttatásának idején tanulták a szakmát, és amikor a jelenlegi gépi berendezés még újnak, korszerűnek számított, azokon jó minőségű cipőket is lehetett gyártani. Jönnek helyettük fiatalok, ami természetes, csakhogy gyakran olyanok, akik tulajdonképpen kényszerből kerülnek hozzánk, mert máshova nem tudtak bekerülni. Sokan közülük olyanok, akik betanított munkásként gyakran csak néhány hónapig dolgoznak, aztán továbbállnak. Sok a csökkent munkaképességű is, akik bármenyire igyekeznek, nem tudnak teljes értékű munkát végezni. Hozzánk évente - 31-32 millió pár cipóból - mintegy 130 ezer párnyit minőségi kifogás miatt visszaküldenek. Ez természetesen nem jó, hiszen nemcsak arról van szó, hogy a reklamációk miatt a rossz minőségből következő veszteségek után kötbért kell fizetnünk - éppen a megszigorított szabályozókból eredően -, hanem a 130 ezer pár cipő 130 ezer vásárlót is jelent. Méghozzá elégedetlen vásárlót, akik a jövőben a partizánskéi gyár emblémájával „díszített" cipőt vagy meg sem veszik, vagy legalább is1 nagyon meggondolják, hogy mikor. Természetesen, ezeket a problémákat meg kell oldanunk, azonban egymásnak ellentmondó tendenciákat figyelhetünk meg, hiszen egyfelől növelnünk kell a teljesítményt, ezzel szemben nincs elég munkaerő, és ráadásul javítanunk kellene a minőséget... • Azt mondta, meg kell oldanunk... Vannak erre valmilyen konkrét elképzelései a vállalatvezetésnek?- Elsősorban szállítóinkkal igyekszünk megértetni, hogy az alapanyag minőségjavítása nélkül eleve lehetetlen továbblépnünk. Ez a kérdés egyik oldala, másfelől mindent igyekszünk megtenni, hogy javítsuk a technológiai és a munkafegyelmet. Ez mindenképpen két alapvető kérdés. • Megtoldanám még eggyel: az elavult gépi berendezéseken akarnak csúcsminőségű terméket gyártani, vagyis olyan berendezéseken, amelyek önmagukban is rengeteg nemkívánt problémát okoznak, ráadásul a minőség lényeges javítása ilyen berendezéseken szinte illuzórikus.- Nemrég járt nálunk Bat'a úr, a cipőgyá- ros, akinek az idejéből származó berendezéseken még mindig gyártunk... Azonban el kell mondanom, hogy az utóbbi időben a korábbinál többet ruháztunk be, igaz többé- kevésbé a gyártáselőkészítési folyamatokba, így aztán a cipők nagyobbik részét még mindig a régi gépeinken gyártjuk. • Ezek szerint az mégsem állítható, hogy hosszú évek folyamán teljes mértékben elhanyagolták volna a berendezések korszerűsítését?- Valahogy így van, csakhogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök jelentősen behatárolták a beruházási tevékenységet. Például az elmúlt évben nem értünk el akkora nyereséget mint terveztük, ennek következtében nem jutott annyi a fejlesztésre, de egyéb területre sem, mint amennyit szerettünk volna. Korszerű, jó minőségű gépeket pedig elsősorban a tőkés piacon vásárolhatnánk és erre nagyon is korlátozottak az anyagi eszközeink, a hazai, illetve a szocialista országokból beszerezhető gépek szállítási határideje pedig nagyon is hosszú, legalább két-három év, de azokra sincs pénzünk... MÉSZÁROS JÁNOS Az elmúlt év végétől teljes kapacitással termel az az Olaszországból importált, polietilén kaptafákat gyártó gépsor, amelyet a partizánskéi Augusztus 29. Cipőgyárban helyeztek üzembe. Évente 150 ezer pár kaptafát gyárt hulladékmentesen. Felvételünk a gépsor végén készült, ahol az utolsó simításokat végzik a műanyag kaptafákon (A CSTK-felvétele)
