Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-01 / 26. szám
Új, kísérleti óratervet dolgoztak ki a Szovjetunióban. A tervezetben a következő alapelvek érvényesülnek: • Az egységes politechnikai munkaiskola keretén belül reális feltételek biztosítása a differenciált oktatáshoz. Ennek érdekében tervezik az iskolatanácsok és a helyi közoktatási szervek jogkörének kiterjesztését. A kutatási idő huszonöt százalékát önállóan használhatják fel fakultatív és választott tantárgyakra. 0 Erősíteni kívánják a képzés humán jellegét az egyetemes kutúra megismerése érdekében. 0 A tantárgyak számának mérséklését tervezik. Csökkenteni kívánják a tanulók elfoglaltságát, jelenleg ugyanis valameny- nyi tanítási napon az alsó évfolyamokban hat, a felsőbb osztályokban hét tanóra van. 0 A terhelés csökkentésével párhuzamosan a gyerekek tevékenységét hasznosabban kell megszervezni, ki kell szélesíteni a szakkörök és a fakultatív foglalkozások, valamint az úttörő-és Komszomot- szervezetek tevékenységét. Az új óratervtervezet a humán képzésre a teljes oktatási idő 49,3 százalékát, a termeszettudományi-matematikai oktatásra - 31,3 százalékát, a munkaoktatásra, az alapfokú katonai képzésre és a testnevelésre pedig 19,4 százalékát irányozza elő. A tanulók heti óraszáma a felső osztályokban (V-X.) 2-4 órával csökken. A társadalomtudományi-politikai képzés alapját két tantárgy, a társadalomismeret és a történelem adja. A szovjet iskola történetében először tervezik a társadalomtudományi-politikai tantárgyaknak a teljes képzési időben (I—XI. osztály) folyó oktatását. Az alsó tagozat MII. osztályában a társadalomismeret tantárgy keretében alapismereteket sajátíthatnak el szülőföldről, a szovjet államról, az ország és a köztársaság nevezetes dátumairól, a szocialista együttélés szabályairól. En- íek logikus folytatását jelenti a történelem tantárgy a IV-X. osztályban és a társadalomismeret a XI. osztályban. A XI. osztályban a társadalomismeret tantárgy a szovjet állam és jog alapjai tantárggyal bővül. Tanulmányozzák a természet és társadalom fejlődésének törvényeit, az ország társadalmi-politikai életét, az állampolgárok alkotmányos jogait és kötelességeit. A két tárgy egyesítését néhányan vitatják. Az összevonásra vonatkozó javaslat alapja az, hogy az általuk felölelt kérdéseknek - az ember családon és társadalmon belüli viszonyainak a társadalommal szembeni kötelezettségeinek - a tárgyalása nemcsak jogi, hanem össztársadalmi szempontból is egységesen történjék. A természettudományos képzés a természetismeret elnevezésű integrált tantárgy keretében szerzett alapismeretekre épül. Az informatika és számítástechnika alapjainak oktatása (VI—VII. osztály) felkészíti a diákokat, hogy az elsajátított számítástechnikai ismereteket az általánosan képző tantárgyak tanulmányozásában és a tanórán kívüli szakköri munkában is alkalmazzák. Esztétika és etika elnevezéssel új integrált tantárgy bevezetését tervezik. A tantárgy feladata a zenei és képzőművészeti kultúra alapjainak lerakása, az ének- és a rajzkészség kialakítása. Valószínűleg az I—VII. osztályban zenét és képzőművészetet tanulnak majd a gyerekek, a Vili—XI. osztályban pedig az etika és az esztétika alapjait sajátítják el. A fizika és a csillagászat egy tantárgyba vonása feltehetően több ellenvetésre talál. A kísérleti tárgy nem végleges. A javaslatok szerint a XI. osztály első félévében heti két órát fordítanak a csillagászatra. A tárgy kidolgozói külföldi tapasztalatokra hivatkozhatnak, ahol a csillagászat már az alsóbb osztályokban beépül a természettudományi tantárgyakba (földrajz, természetismeret, fizika). A Vili—IX. osztály kísérleti óratervében növelték a munkaoktatásra fordított órák számát négy, illetve öt órára. Ezeknek az óráknak egy részét termelőmunkára fordítják. A X—XI osztályban ilyen célra heti 4-A órát szánnak. A munkaoktatáshoz kapcsolódó kötelező óratervi foglalkozásokon kívül az iskolai ifjúsági szervezetek kezdeményezése alapján szervezik meg a társadalmilag hasznos termelőmunkát. Ennek az óratervbe való beiktatásával ugyanis a legjelentősebb nevelési eszközöktől fosztanák meg a mozgalmi szervezeteket, továbbá a munka elvesztené önkéntes jellegét. A kísérleti óraterv a VII—XI. osztályban 16 tanórát irányoz elő a fakultatív foglalkozásokra. Ezeket a tanulók igényei alapján szervezik a fizika-matematika, kémiabiológia és a társadalomtudományi-humán blokkokból, valamint esztétikából és munkaokatásból. Az alapóraterv-tervezet alapján dolgozták ki a differenciált oktatást biztosító tervezeteket. Ezekbe „választott tantárgyakat" iktattak be a X-XI. osztályban. Az első változat heti hat órában, a másik változat pedig heti kilenc órában teszi lehetővé az ilyen jellegű oktatást. Választott tantárgy lehet az orosz nyelv és irodalom, a matematika, a fizika, a kémia és a munkaoktatás. A választott tantárgyakat a helyi közoktatási szervek az iskolatanáccsal közösen, a tanulók igényei alapján és az iskola lehetőségeit figyelembe véve határozzák meg. A feltételek függvényében több tantárgy elmélyültebb tanulmányozására is lehetőség van. A fakultatív foglakozásokkal szemben a választott tantárgyak kötelező jellegűek. A foglalkozásokat a tanév kezdetéig határozzák meg. Az óratervtervezet végleges kidolgozását négy-ötéves kísérlet követi. Tömeges méretű gyakorlati bevezetése csak az 1990-es években várható, reálisan tehát a 2000. év iskolájának óratervéről van szó. KISS KATALIN Erősítik a képzés humán jellegét A 2000. év iskolájának óraterve a Szovjetunióban ÚJ SZÚ 1988. VII. 1. „Érzéseket keresek a népi motívumokban'1 Régészeknek árulkodnak úgy a földből előkerült agyagcserepek, ahogy a néprajzosoknak az eltűnőiéiben levő egykori parasztházak faragott bútordarabjai, a meghajló gerendák, a kézzel készített szerszámok, a cserépedények; vagy a gémeskút ostorfája. Egyre több fiatal kutat a paraszti lét rekvizitumai után. Vannak, akik - hagyománytiszteletből - fészerekben talált, elmúlásra ítélt használati tárgyakat gyűjtenek, mások táncházakban néptáncot tanulnak, megint mások a kézműves szakmák elsajátításával próbálkoznak. Ulmann István a fában őrzi meg azokat a motívumokat, melyeket szülőfalujában gyűjtött.- Bútorkészítés vagy fafaragás közben szeretnék rátalálni azokra az érzésekre, érzelmekre - mondja -, amelyek a pásztor kezét vezették, amikor a botját faragta. Várhosszúréten (Krásno- horská Dlhá Lúka), gyermekkoromban a használati tárgyak révén ismerkedtem őseim formakultúrájával. A parasztházak szegénységét, esetleges sivárságát tulajdonosaik azzal igyekeztek tompítani, enyhíteni, hogy faragták, színezték a fabútorokat. A földműves legtöbb idejét a természetben töltötte, ezért a motívumokat, pontosabban a virágmotívumokat is onnan kölcsönözte. Várhosszúréten a lakosság túlnyomó része ősidők óta mezőgazdasággal foglalkozik, de a hagyományokban, ha halványan is, a bányászszokások jelei is megfigyelhetők. A föld alatti munka, amely nem függött az időjárás viszontagságaitól, ezáltal nagyobb létbiztonságot jelentett a mezőgazdaságnál, vonzotta a földművest is. Többen hátat fordítottak a mezőgazdaságnak és leszálltak a Rozsnyó (Roznava) környéki bányák aknáiba. A faluban tisztelték a bányászokat. Ulmann István is elhagyta szülőfaluját, Rozsnyóra, lakótelepi lakásba költözött, de nem veszítette el kapcsolatát a faluval. Szakmájával faluhoz kötődik. A Nagykaposi (Veiké Kapusany) Magyar Tanítási Nyelvű Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskolában érettségizet. Utána szülőfalujában, az efsz-ben dolgozott, később rövid ideig a járási népművelési központ osztályvezetője lett, majd 1978-ban visszatért a mezőgazdaságba. A pelsöci (Pleáivec) Vörös Csillag Efsz alelnöke, az üzemi pártszervezet elnöke. Falusi telkén parasztház építését tervezi. Saját készítésű diófabútorokkal Várhosszúrét népi lakáskultúráját szeretné rekonstruálni.- A használati tárgyak, a bútorok formáira, a díszítés motívumaira még a szülőházból emlékszem - meséli. - Felnőtt fejjel hagyományok után kutattam a faluban. Majd Erdélyben barangolva műhelyeikben vendégül láttak a vargyasi kézművesek. Hazajöttem és azt mondtam magamnak: meg kell tanulnom faragni, mielőtt eltűnnének a faluból gyermekkorom féltett „ereklyéi", mert az a szép; ami alakított engem, csak esztétikai értékként maradhat fenn. Megszállottként fúrtam-faragtam és megtanultam a fáról, ha Kivágom, újra születik, tovább él. Száz év múlva is megreped, meghajlik, meggörbül, megreccsen. Él. Ha rostjai sértetlenek, évek múltán sem veszít erejéből, nincs az a vas, mely időtállóbb lenne. Á krasna horkai „Krásna Hörka" vár gerendái ötszáz éve tartják a mennyezetet. Nem a tanárok előadásait hallgatam, magam ismerkedtem a fa tulajdonságaival. Bevettem megam a falusi gazdasági udvarokba, a limlomból kiválogattam a szerszámokat, ellestem azok formáit, aztán idős emberektől érdeklődtem, melyik szerszámra, bútorra milyen fafajtát használtak. Jómagam a lomblevelüekböl, mindenekelőtt a diófából dolgozom szívesen. A tölgy, az éger és a kőris a legidőtállóbb fajták, masszívak, jól tűrik a nedvességet. A hárs puha, érzékeny, kényes a nedvességre és az esőre. Könnyen munkálható, belőle faragják a legtöbb értéktelen ajándék-, illetve emléktárgyat. Vonakodom tőle. A jávorfa szerszámkészítésre a legalkalmasabb. Csak munkám mellett kutatok, faragok, ezért nem is fejlődhetek olyan gyorsan, mint egy hivatásos szobrászművész. Megélnék a bútorkészitésből is, de a mezőgazdaságtól nem akarok újra megválni. Először fára festett portréval szerepeltem tárlaton. Gimnazista fiú szólított meg a kiállítóteremben, kért, adjam el neki a képet. Akkor ez volt a megmérettetés. Elhittem, mindig lesz valaki, akinek kell, amit csinálok. Ez rázott fel elkeseredésemből, mert sokáig úgy tűnt, a sorozatgyártás, az olcsóbb nyersanyagok, például a műanyagok, kiszorítják a használatból a drágább nyersanyagokból, kézi munkával létrehozott használati tárgyakat. Reménykedni kezdtem látva, hogy a fiatalok kezdik felfedezni a népi kultúra érzékeit. Egyre többen kutatjuk a népi hagyományokat. A népművészet ma reneszánszát éli. Megújulásáért jómagam mindent megteszek. TALLÓSI BÉLA Ulmann István faragás közben (Archív felvétel) / | Mulatságos, s egyben szemléletes eset tanúja voltaim a napokban. Egy öt év körüli gyerek édesanyjával beszélgetett:- Anyu, vegyél nekem „szütit"!-Jó, kisfiam! - mondta a mama, aki kedves odafigyeléssel foglalkozott eddig a gyerekkel, és most lassan tagoltan, túlhangsúlyozva a szavakat, így válaszolt: - de mond szépen: sü-tit! A kisfiú szemmel láthatóan minden igyekezetét latba vetve artikulált:- Szü-tit, szü-tit! Na, moszt már veszel? Nehéz helyzet ez, és a felnőtt méltán érzi tanácstalannak magát. Hiszen, ahogy gyerekeink növekednek, úgy az ötödik életév körül, aggódni kezdünk, ha még mindig hibásan artikulálnak, nem növik ki a természetes beszédfejlődéssel járó úgynevezett élettani pöszeséget. Gyakorta a lelkiismeretes szülő is türelmét veszti tehetetlenségében. Hiszen ő maga tisztán, érthetően beszél a családban. A gyerek hibásan képzett hangjait - mint a fenti példából is láttuk - igyekszik javítani, ugyanakkor azonban ezek a próbálkozások számtalanszor kudarcba fulladnak, s a gyerek érthetetlenül, szinte ragaszkodik a szó pöszén ejtett alakjához. Szerencsére, napjainkban már fejlődik a logopédiai hálózat. Ajánlatos tehát ilyen esetekben szakemberhez fordulni. Nem mondhatunk le ugyanakkor az otthoni gyakorlásról sem. Hiszen az artikuláció automatizmus. És ha valami hiba csúszik ebbe az önkéntelen folyamatba, igen aprólékos és Kitartó munka szükséges a kijavításához. Ezért van nagy jelentősége az otthoni rendszeres foglalkozásoknak is. Ehhez nyújt szakszerű segítséget a Móra Könyvkiadó gondozásában megjelent Mondd ki szépen című kötet. A szerző, a sokak által ismert és nagyrabecsült gyógypedagógus, tanár, a művészi beszéd és magatartás-kultúra lelkes terjesztője, nevelője, Montágh Imre, sajnos, már nem érhette meg e legkisebbeknek, az óvodásoknak szánt munkája megjelenését. Ez a képes gyakorlóanyag azonban, melyre most szeretném felhívni a figyelmet, hozzájárul ahhoz is, hogy őrizzük Montágh Imre bölcsen tanító személyiségének emlékét. A kötet mesekönyv formájú, Gyulavári Éva kedves, egyszerű rajzaival igen vonzó, önmagában is beszédre késztető. A szerző a gyakorló anyagot egy kerek történebe ágyazta. Olyan gyermekekről szól, akik nem tudják tisztán kimondani nevük kezdőbetűjét, ezért beszéd-óvodába járnak, s itt a logopédus néni megtanítja őket a helyes kiejtésre. A fejezeteket az egyes gyerekek neve és az általuk megtanult beszédhang jelöli. Például Lalihoz - aki csak „Jajiként" tud bemutatkozni - tartoznak az „ 1" hanggal kapcsolatos gyakorlatok. Az egyes részel: elején mindig speciális, a problémás hangnak megfelelő, játékos, artikulációs-mozgást fejlesztő, ügyesítő feladatsort találunk.Ezeket célszerű tükör előtt végezni. Majd következnek a hallási figyelem élesítésével kapcsolatos gyakorlatok. Hiszen nagyon fontos, hogy a gyerek a felnőtt beszédében, és később sajátjában is hallás útján képes legyen megkülönböztetni a torzan és a helyesen ejtett hangalakot. Mindez játék formájában zajlik, zászlócskákat emlegetve, kisvonattal manipulálva jelzik, hogy mikor hallják a tiszta, és mikor a hibás formát. Továbbá nagy értéke ennek a módszernek, hogy már az óvodások ráéróznek a játék során: a beszéd hangokból épül fel. Ezt megérteni pedig az olvasástanulás szempontjából felmérhetetlen jelentőségű. Csak mindezek után, illetve a fenti gyakorlatokkal együtt történhet konkrétan az adott beszédhang kiejtésének, azaz a hangfejlesztésnek az első kísérlete. Fontos tudnunk, hogy bizony még ilyen alapos előkészítést követően is az első kísérlet többnyire nem sikerül. Sok türelemre, kitartó gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy végre önmagában, helyesen hangoztathassa a gyerek az addig hibása ejtett hangot. Ha ez már jól megy, akkor kerülhet sor az értelmetlen szótagokban, szótagso- rokban való rögzítésre, amikor mintegy hozzáépítjük a többi beszédhanghoz ezt a frissen kialakított fonémát. A különféle hangkapcsolatokban már szépen ejtett hang gyakorlása szavakban és mondatokban folytatódhat. Minden fejezetet egy-egy rövid történet zár le, amely jól szolgálja az automatizálást, hogy a frissen tanultak gördülékenyen beépüljenek a beszéd folyamatába. Ezek humora, kedvessége a kötet külön értéke. Montágh Imre valamennyi fejezetben, tehát minden egyes hang gyakorlóanyagánál ezt a világos szerkezetet követi. Érdemes megjegyezni, hogy a beszédóvodások jelének és nevének megneveztetése alkalmas arra, hogy kiszűrjük: mik is'valójában, pontosan azok a hangok, amelyeket gyermekünk hibásan ejt. Ezt a vonzó, vidám kis könyvet minden szülőnek ajánlom, akinek óvodáskorú gyermeke van - s különösen a nagycsoportosokénak. Még akkor is, ha a gyerek ép beszédű. A kötet nézegetése, a közösen játszott nyelvi játékok, a fejezeteket záró ötletes történetek mind alkalmat adnak a jóízű, bensőséges családi együttlétre, s szolgálják egyben gyermekeink beszédnevelését is. K. Zs.
