Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-22 / 3. szám
A hátsóbejáraton igyekszem befelé. Olyan igyekezet ez, hogy közben eszembe jut minden fogadalmam a színház és a kritikus kapcsolatáról. Elvem, hogy színházat csak a főbejáraton át szabad megközelíteni. Persze ez olyan etikai tézis, amelyet a gyakorlatban portások és üzemi örök hatalmi erőterén kívül lehet csak érvényesíteni ... Megyek felfelé a lépcsőn, s látom a Kékköpenyest, már-már kérdő és intő szavát is hallani vélem. Aztán felismer, mert az effajta okoskodókat végül mindig fel- és megismerik. Ezen a reggelen két színházi este jut eszembe. Az egyik alkalommal másfél órát fagyos- kodtam a novemberi esőben, míg elhittem, hogy Komáromba (Komárnoba) a kezdés előtt egy órával csak a „csavargók és a huligánok" igyekeznek a színházi székháznak nevezett bérleménybe, ezért kell zárva tartani. Máskor meg az éppen esedékes premier előtt a szolgálati gépkocsi vezetőjének jutott eszébe, hogy a pénztári bejáratnak kinevezett oldalajtó nyitva volt, amikor itt járt egy rendezvényen. Bementünk, s a Kékköpenyes már akkor is meglepődött: este félhét volt. Most reggel kilenc van. Még kissé tétovázott, kérjen-e igazolványt, majd talán ö is emlékezett.- A színházba megyek - mondtam a tömörség ellenére és gazdag információtartalommal. Nem a városi művelődési központba, hanem a Magyar Területi Színházba. A kettőt nem szabad összetéveszteni, bár vannak, akik hajlamosak rá. Pedig a két intézmény esetében olyan ez, mintha a kulcslyukon át leselkedő „házinénit“ összetévesztenénk a hetente kétszer zuhanyozó (ennyit engednek meg neki) „albérlővel“. xxx H ajnovics Szilvia a színház szervezési osztályán láthatóan már elmerült a munkában. Nem véletlenül kezdtem itt a napot. Egyetlen papírlapról megállapítottam, mi történik az épületben - legalább félévvel előre. Kiss Péntek József is megérkezik, s tőle már azt is tudom, hogy az egyszerűen „közönségszervezőknek" hitt emberek ügyességén, szemfülességén a Matesz művészeti „üzemének“ a menete áll vagy bukik.- Egy ideje a színház szervező és propa- gációs osztálya vagyunk. A hagyományos értelemben vett közönségszervezésen, a társulat tájelőadásokra való utaztatásán túl a színház belső életét is szervezzük, természetesen a művészi alkotómunka szolgálatában Kétségtelen, hogy megszaporodott a munkánk, amióta átköltöztünk az új épületbe. Szüntelen készenléti állapotban élünk, mivel egyetlen pillanatnyi kihagyás azt eredményezheti, hogy egy bizonyos napra kereshetünk más próbahelyiséget. A városi művelődési központ ugyanis csak úgy és akkor bocsátja rendelkezésünkre helyiségeit, ha előre betervezzük a próbákat, az előadásokat, a társulati üléseket, a tömegszervezeteink gyűléseit. Volt már eset, hogy előre tisztázott időpontokban sem próbálhattunk a színpadon, mert a nézőtéren tudományos tanácskozás folyt. Márpedig a rendező a nézőtérről rendez, nem a függöny mögött. Végeredményben a két intézmény között antagonisztikus érdekellentét van. A művelődési központ pénzügyi bevételi tervet teljesít, így a lehető-legtöbb tömeg- rendezvényt présel be a műsorába, hogy jövedelemre tegyen szert. A színház pedig a takarékos gazdálkodás mellett is a művészi munka színvonalának emelésére törekszik, ehhez próbákra, a próbákhoz viszont helyiségre van szükség. Nem tudom menynyire közismert a tény: a Matesz bérleti díjat fizet a városi művelődési központnak, így nyilvánvaló, hogy a körülményei, a feltételei javultak ugyan, de az albérlői viszony ugyanúgy fennmaradt, mint egykor a szak- szervezetek házával. Mondanivalója végére ért, de időközben kezembe nyomta Katona József Bánk bánja január 28-ára kitűzött bemutató előadásának szereposztását is. A végén már az érkező Platzner Tibor díszlet- és jelmeztervezővel együtt hallgattuk a szervezési és propagációs osztály gondjait, majd ö folytatta:- A bemutató közeledtével egyre gyorsul az idő, s nem véletlenül gyorsul fel a munkatempó is. A Bánk bán minden tekintetben igényes produkciónak számít. Számomra az elsődleges gondot az jelentette, hogy ne legyenek meseszerúek a díszletek és a jelmezek. Mindkét alkotóelemnek a drámai- ság megszületését kell segítenie. Nekem mindig az apróságok, a végső simítások okozzák a legnagyobb gondot Ezek látszólag jelentéktelennek tűnhetnek, de a színpadkép összhatását tördelheti darabokra a nem megfelelő kellék, a rosszul megválasztott cipő vagy sisak. - Miközben magyaráz, papírt és ceruzát ragad és sebtében felvázolja az elképzelt színpadi teret, amelynek központi eleme egy óriási királyi korona lesz.- A díszletnek filozófiája kell legyen. Nem hiszek az illusztratív célszerűségben, mert akkor az előadás gondolatiságának esetlegességei a meghatározók Márpedig a szervezett tér tartalmakat sugallhat, mozgásokat, cselekvéseket befolyásolhat. Persze minden gondolat a műhelyeinkben kap végső formát, ami függvénye a beszerezhető alapanyagoknak. xxx P latzner Tibort elkísérem szokásos délelőtti kőrútjára. Az éppen készülő diszletelemek és jelmezek körül számos gond adódik. Ezeket rugalmasan, a kirajzolódó helyzet alapján kell megoldani. Az asztalosmúhelyben a nagytapasztalatú id. Horváth József magyarázza el a javasolt változtatás lényegét. Most éppen nincs raktáron a díszlettervben megadott vastagságú rétegelt farostlemez, mással kell pótolni. A műhelyben már szaporodnak a „korabeli“ karosszékek, ott van már a trónus és a ravatal is... Innen a festőműhelybe kerülnek, ahol Dominik Arnold és Cekan Lubomir már a „királyi palota" falait festik. Vagy inkább preparálják? Olykor egy-egy szinhatás elérése legalább annyira függ a festéktől, mint a textilborítás után született felület plasztikusságától. A munka már teljes tempóban folyik a műhelyekben. Platzner Tibor a varrodában már két színésszel is találkozik. Szikra József, a Győri Kisfaluéi Színház művésze Ottó jelmezét próbálja. A díszlettervező apró átalakítást javasol Kozári Gyula szabómesternek. A másik színész, a fiatal Bajcsi Lajos jelmezén nagyobb átalakítást végeznek majd.- Nemcsak saját műhelyünkben készülnek jelmezek a Bánk bánhoz. Sajnos a királyi udvartartások ruháinak elkészítése olykor aránytalan nagy terhet róna a színházra. Sem a varrodánk személyzete, sem színházunk költségvetése nem bírná el egy-egy ruha kivitelezését. így meglátogattuk a Szlovák Nemzeti Színház jelmeztárát is, ahol bizony nem könnyű az elképzeléseinknek megfelelő ruhákat találni. Mindezt úgy kell összehangolni, hogy az erőfeszítéseinkből a végeredmény láttán a néző ne érzékeljen semmit - mondja Platzner Tibor. Az, hogy a színész csak a játékra összpontosíthasson, a műszaki gyártás műhelyeiben dolgozók munkájának a függvénye. A díszlet végső állapota, a jelmezek köny- nyűsége akár a játék egészét, egy-egy szerepformálás kiteljesedését is befolyásolhatják. A látványelemek sugallta hangulat eltérítheti az előadás gondolatiságának irányát, de eredendően meghatározhatja a játék formáját is. Az így jelentkező melléfogásokat, tévedéseket a leghatározottabb gondolkozásé dramaturg vagy a legtisztább kézjegyé rendező sem tudja semlegesíteni, xxx Néhány hevenyészetten összeválogatott tárgy a színpadon. Pamlag helyett vaságy, nehéz kőoszlopok helyett csavart barokkoszlop. A ki- és bejárás azonban már nem véletlenszerű, a mozgás kezd rendezetté formálódni, tisztázódnak és kirajzolódnak a szituációk, már-már egy-egy figura arcéle is megvillan... Dráfi Mátyás érdemes művész Tiborc monológját mondja:- „És aki száz meg százezert rabol, / Bírája lészen annak, akit a / Szükség garast rabolni kényszerített.“ Ftopog József. Bánk bán szerepét próbálja:- „Oh, buzogj vér! csak buzogj!“ A nézőtéren a rendező: Takáts Ernőd érdemes művész. Folyik a próba, s a nézőtérre is behallatszik Krizsmanek Imre ügyelő hangja. Tóth Erzsébet, aki Melindát játsz- sza, valamit félreérthetett, mert váratlanul megjelenik a színen. A véletlenül megzavart nagyjelenet után a rendező felmegy a színpadra, s megbeszéli a következő jelenet szituációit T.. xxx E zen a napon sem pihen a dramaturg. Bár már folynak a színpadi próbák, még a Bánk bán üzenete, az aktuális gondolatiság foglalkoztatja. Kmeczkó Mihály. az ünnepi előadáson bemutatásra kerülő darabot boncolgatja - talán még álmában is.- Általában barlanglakóként szeretek dolgozni. Zavar az a közeg, amely a színházban egy átlagos napon körülvesz. Márpedig az elemzés, a mélyfúrás nem végezhető el a szokásos színházi nyüzsgés közben. Mi Illyés Gyula átigazításában játsszuk majd a drámát, ami egyben azt is jelenti, hogy hagytuk magunkra hatni Illyés átdolgozásának filozófiáját. Ami számomra fontos ebben a drámában, az három tételben foglalható össze: Bánk bán vívódó alkat, olyannyira az, hogy szinte végig töprengi a drámát, ahelyett hogy cselekedne a népe sorsát érintő dolgokban. Másodikként: Amikor cselekszik már nem gondolatai, bölcsessége irányítják, hanem indulata. így harmadikként azt a sorsszerűséget emelném ki, amely minden Bánk bánhoz hasonló emberben és az ót hatalmába kerítő élethelyzetben benne van. Márpedig korunk szempontjából inkaoo oanx egyéniségéből a gondolkodó, a tárgyalásra törekvő és a kompromisszumokra is hajlandó énje a fontos. Másik, szinte ellenpólusa lenne a játéknak Tiborc figurája, akiben a legmaibb figurát látom. Mindez azonban egyelőre a próbafolyamat szüntelenül változó állapotában van, beszélni ezekről csak elvont értelemben lehet. A végeredmény alapján dönti majd el a néző, mennyiben sikerült aktuális előadást létrehozni. xxx A lig fejezte be Kmeczkó Mihály a tömör dramaturgiai vázlatolást, az ügyelő távolinak tűnő mikrofonhanggal zárta a próbát. Takáts Ernőd rendező „egyik pillanatról a másikra" igazgatóvá változik?- Tény, hogy operatív kérdésekkel, dramaturgiai, művészeti gondokkal, egyéni kérelmekkel, külföldi és belföldi kapcsolatokkal. minisztériumban intézendő dolgokkal olykor is megkeresnek, amikor nem biztos, hogy azok megoldásához kell az igazgató hatásköre Persze a felelősséget mindig jobb átruházni, mint vállalni. így aztán az ilyen helyzetekben, mint ez is, ugyancsak zavaró, ha apró-cseprő ügyekkel zaklatnak. Ilyenkor - a próbák ideje alatt - elsősorban rendező vagyok. Ezt tudomásul kell venni mindenkinek. Nem véletlen, hogy a színház folyó ügyeinek, adminisztratív dolgainak az előkészítése szabadidőmből is sokat elvesz. Az igazdagói szoba nincs senki előtt becsukva, s még ilyenkor is fogadnék munkatársakat. Próba után azonban többé-ke- vésbé mindenki haza igyekszik. Az ünnepi bemutató megszervezése persze nemcsak az igazgató feladatköre, hiszen most elsősorban rendezőként veszek részt benne. Úgy érzem, hogy a Bánk bánnal olyan újabb harmincöt évet kezdünk el, amely felülmúlja majd az előzőt. Erre az optimizmusra elsősorban az új épület a jóirányba változó társadalmi légkör, a művészet felé forduló egyre nagyobb figyelem és a nézőink hűsége jogosít fel. Persze nemcsak az ünnepi bemutatóra készülünk. Néhány napra a kassai (Kosice) Thália Színpadunk szinte ideköltözik, mivel a házi fesztiválunkon és a környékbeli falvakban is több előadással vendégszerepeinek. A többit pedig döntse el a közönség. xxx P róbák után csendes a színház. A színészek többsége családja körében pihen. Néhányan talán az esti tájelöadásra készülnek. Félhatkor indul az autóbusz Nagymegyerre (Őalovo), ahol Gyurkó László Szerelmem Elektra című tragédiáját játsszák... Felszállva az időben érkező autóbuszba, meglepetéssel hallom, hogy három hete nem játszották a darabot. Premier után még volt négy előadás, aztán semmi. Mégis bizakodó a hangulat. Bíznak önmagukban, s mindenekelőtt az igényes nagymegyeri közönségben... Később Szikra József győri színésszel beszélgetve szóba kerül az általa már az első napokban felfedezett összetartozás tudata, a családias hangulat, amely megfelelő szellemi és művészeti irányítással feltétele lehetne egy komolyabb értékeket létrehozó színházi műhelynek. Ö a Bánk bánban vendégként Ottó szerepét játssza majd, s a próbákon tapasztalt hangulat, a kollégák barátsága lelkesíti is. Persze már tud azokról a színészi áldozatvállalásokról, amelyek nélkül nem lenne csehszlovákiai magyar színház. A nagymegyeri előadást látva egyetlen mondatot mond:- Ezt bármelyik pesti színház műsorába illeszthetné. A nézőtéren alig ültek nyolcvanan. Okait, magyarázatát sok mindenben megtalálhatnák az ottaniak. A színészek csalódása nyomasztó. Petrécs Anna Elektra szerepében ismét remekelt, így nem véletlenül csak ennyit kérdez:- Mondd, hát érdemes!? Kétségtelen, hogy rég volt a Magyar Területi Színházban olyan tisztázott gondo- latiságú, a mának pontos jelentéssel üzenő előadás, mint a Horváth Lajos rendezte Gyurkó-dráma. Petrécs Anna, Ropog József, Skronka Tibor, Tóth László és Bugár Gáspár feledhetetlenül játszanak benne. Amikor Petrécs leszállói készülődik, s jó éjszakát kívánok neki, még visszafordul:- Akár jóreggelt is kívánhatsz. Még egyetlen Elektra-elöadás után sem tudtam elaludni. Ez a mai pedig kettős terhet rakott rám. Biztosan ébren talál a hajnal, xxx E gy autóbusz ajtaján át lépek ki a színházból. Hol itt a hátsó bejárat? Van-e főbejárat? Ünnepet köszöntő riportnak készült az írás. Lehet-e ott ünnep, ahol a nézők nem ünnepelnek? A színész és az ítész megszállott ragaszkodása a jóhoz, az igazhoz, a széphez, egyetlen estén megkérdőjeleződik. ,,Mondd, hát érdemes?“ A kiáltásnyi kérdésből az interpunkciók megváltoztatásával választ is alkothatunk. Mi, mindannyian a harmincötödik évfordulón. Változatok e lehetséges válaszra: Mondd! Hát érdemes! Mondd hát: érdemes! Mondd hát! Érdemes! DUSZA ISTVÁN Egy nap a jubiláló Mateszban ÚJ szú 14 1988.1.22. A Matesz épülete (Gyökeres György felvétele)
