Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-29 / 4. szám
KI VETHET ARANYAT? Tadzsik mese Egyszer az uralkodó palotája előtt elfogtak egy szegény vándort, és lopással vádolták.- Zárjátok be a legsötétebb toronyba - parancsolta a nagyúr.- Kár, hogy így bánsz velem, hiszen azért jöttem olyan messziről, mert fel akartam ajánlani szolgálataimat. Én ugyanis aranyat tgdok vetni- mondta a vándor csendesen.- És te ezt csak így mondod? - csodálkozott az uralkodó. - Csak akkor hiszem el neked, ha be is bizonyítod. Ha földjeimet beveted, megkegyelmezek neked. A szegény vándor beleegyezett. Előkészítette a szántóföldet, és kérte az aranyat. Hoztak is öt pudot. A türelmetlen uralkodó, a fővezér és a többihdvaronc is ott volt, hogy megtekintsék ezt a csodák csodáját. Mikor a vetéshez már minden elő volt készítve, az uralkodó elé állt a vándor.- Uram, ha azt akarod, hogy igyekezetemet siker koronázza, válassz ki udvaroncaid közül egy olyan becsületeset, aki életében soha nem lopott. Én ugyanis nem vethetek, mivel lopásért elítéltél.- Hát akkor vessen a fővezér! - döntött az uralkodó.- Nem, uram, ezt ne kívánd tőlem, hiszen nem vagyok méltó e munkára - húzódozott a főverzér.- Akkor meg vessen a legfőbb bíró! Azonban neki sem volt tiszta a lelkiismerete, ezért az ajánlatot elutasította. De nem akart vetni a városi elöljáró se. Sőt, az udvaroncok közül senkit sem tudott rávenni a vetésre.- így nem marad más hátra, minthogy a nagyúr vesse el az aranyat- szólalt meg valaki a kíváncsiskodó tömegből. Az uralkodó elpirult és tétován dadogta:- Miért éppen én? Nincs hozzá kedvem! A szegény vándor szomorúan csóválta a fejét:- Uram és parancsolóm! Hát nincs a palotádban egyetlen becsületes ember sem? Úgy tűnik, igazságtalanul Ítéltél el. Téged csupa becstelen ember vesz körül, engem pedig semmiségért bezáratnál. Csak ekkor jött rá az uralkodó a szegény vándor furfangosságára. Elszégyellte magát az elhamarkodott ítéletért és útjára engedte a vándort. Hogyan segített a majom a nyúlnak Kazah mese A vadász mély vermet ásott az erdei ösvényen, amerre az állatok a folyóhoz jártak szomjukat oltani. Befedte ágakkal, és földet szórt rá. Amikor elvégezte dolgát, elment. Nem vette észre, hogy egész idő alatt egy majom figyelte. Amint a vadász eltávolodott, a majom lemászott a fáról, és közelebbről szemügyre vette a csapdát. Váratlanul elöbbukkant a bozótból egy nyúl, és egyenesen a befedett gödör felé tartott. A majom csak az utolsó pillanatban kiáltott rá:- Vigyázz! Kerüld ki ezt a helyet!- De megijesztettél. Egészen remegek - lihegte a nyúl. A majom megmutatta a csapdát, a nyúl megköszönte, és eltűnt a bokrok között. Azonban még fel sem ocsúdott előző rémületéből, előtte termett egy éhes farkas.- Hát mégis rám mosolygott a szerencse. Reggel óta bolyongok az erdőben, és nem találok semmit, amivel éhségemet csillapíthatnám- ordította a farkas és vészjóslóan csattogtatta fogát. A nyúl nekibátorodott és Így szólt:- Hát, az nem lesz olyan könnyű dolog! Ha bebizonyítod, hogy gyorsabb vagy mint én, belenyugszom sorsomba.- Minek vitatkozzam egy buta nyúllal! - szólt öntelten a farkas. - De ha annyira akarod, nem bánom, legyen. Úgyis te leszel a vesztes, és megeszlek. A majom, aki végighallgatta a farkas és a nyúl vitáját, felajánlotta, hogy pártatlan bírája lesz a versenynek. Elvezette őket az ösvényre. A pökhendi farkas nem is sejtette, milyen veszély fenyegeti.- Látjátok azt a magas fát? Az lesz a cél - mondta a majom. Mindketten beleegyezően bólintottak, s a majom füttyentett egyet. Elkezdődött a verseny. A farkas úgy repült, mint a puskagolyó. De egyszercsak recsegés-ropogás hallatszott, és a farkas eltűnt a mély gödörben. Mire észbe kapott, rájött, hogy csapdába esett. Hiába próbálkozott kimászni. A vadász megörült, amikor meglátta a gödörben a farkast. Zsákjába dugta és vidáman elindult hazafelé. Orel Éva fordításai CSÍKI LÁSZLÓ Volt egyszer, hol nem volt, mint mindenik mese, miben van egy tündér, vagy egy török basa, volt egyszer egy sárkány, de az olyan volt ám, esernyőként összecsukta önmagát a holdfény a nagy sárkány láttán. S jött is minden éjjel, de csak szépen csendben, és soha sem zajjal. Tán a kulcslyukon jött, mint egy hideg szellő, nőtt és fogasodott, lett belőle sarló. Hízott, akár a füst, indázott, mint repkény, s lett belőle végül egy igazi sárkány. Persze, mindenik szörny legyőzésre termett, legyőzetlen elszáll, akárcsak a harmat. Fogtam ceruzámat, és egy fehér lapra felrajzoltam, s lám nem nagyobb, mint egy lepke. A ceruzám fegyver, csodálatos szerszám, mivel sárkányt ölök, s e mesét is szerzém. Pataki Ferenc illusztrációja S MEGFEJTÉS 5 ^ A január 15-i számunkban közölt felada- ^ tok megfejtése: Madách Imre; 3x4-5=7; ^ 3+5:4=2; 3+9:6=2 (vízszintes sorok). ^ Nyertesek: Bélán Zsolt, Muzsla (Muzla); Bóna Csaba, Fülek (Fil'akovo); Nagy Má- § ria, Farkasd (Vlöany); Szölósi Róbert, % Nagysalló (Tekovské Luzany); Mladenec $ Denisa, Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom). Babonák a kutya körül A kutyatartás mindennapi gyakorlatában meglepően sok a tévhiedelem. Szájról szájra járnak az olykor szinte teljesen elképesztő kutyás babonák, amelyeket többnyire a ,,tapasztalt“ gazdák adnak át - jótanácsként! - a gyakorlatlan kezdőknek... Az egyik ilyen széles körben elterjedt, helytelen nézet a tehéntej szerepével kapcsolatos a kölyök étrendjében. Általában minden kezdő kutyatartó úgy véli: a kölyök számára a tehéntej rendkívül értékes, sót szükséges eledel, holott lényegében nem alkalmas arra, hogy a kiskutya egyedüli fő tápláléka legyen. Egyrészt azért nem, mert ásványi anyagokban jóval szegényebb, mint a kutyatej, igy a főként tehéntejen tarott kölyök rendszerint angolkóros lesz. Másrészt azért nem, mert a tehéntej rendszeres etetése súlyos hasmenéssel járhat, amely csak nehezen gyógyítható. Egy másik - ugyancsak táplálással kapcsolatos - tévhit: az a kutya, amely sok nyershúst kap, rosszindulatú lesz, „megvadul“, mert a nyers hús erősíti ragadozó hajlamait. Nos az való igaz, hogy a kutya ragadozó állat, tehát a nyers hús a legfontosabb tápláléka, de ezt a „ragadozó hajlamot“ semmiféle étellel nem lehet sem kiváltani, sem elfojtani. Még mindig az etetésnél maradva, azt is gyakran hallani, hogy sajtot sem szabad adni a kutyának, mert az rontja a szaglását. Ez természetesen megint csak nem igaz! A sajt - amely egyébként a legtöbb kutya kedvenc eledele és ráadásul szabályozza is a bélflórát - sem jó, sem rossz hatással nincs a kutya szaglására! Meglehetősen elterjedt hiedelem az is, hogy a fajtiszta szuka egy életre alkalmatlanná válik a tenyésztésre, soha nem lehet már fajtiszta utódja, ha egyszer „félrelépett“ - azaz keverék kutyával párzott. Ez a hiedelem minden bizonnyal onnan származik, hogy a szuka egy-egy tüzelési periódus alatt többször is megtermékenyülhet, vagyis az alom kialakításában több apának is szerepe lehet. Ám a fedezésnek, illetve a kölykezésnek nincs semmiféle befolyása a későbbi utódokra. Mint ahogy az sem igaz, hogy a szülök és az ősök a nevelés és az idomítás hatását átörökítik az utódokra. Az viszont igaz, hogy a hajlamok öröklődnek és ezek tudatos tenyészkiválasztással - valóban irányíthatók. Végül nem árt leszámolni azzal a mind a mai napig igen erőteljesen élő kutyás hiedelemmel sem, hogy a keverék (korcs) kutyák sokkal egészségesebbek és intelligensebbek, mint a fajtiszta „degenerált“ ebek. Számos fajta tenyésztésének gyakorlata ennek inkább az ellenkezőjét bizonyítja: az átlagon felüli képességekkel rendelkező, kimagasló teljesítményekre képes kutyák párosításakor rendszerint még intelligensebb, még nagyszerűbb tulajdonságokkal rendelkező utódok születnek. Az esernyő története Az esernyő története jóval korábban kezdődött, mintsem gondolnánk. Kínában már ötezer évvel ezelőtt ismerték. Abban az időben az ernyő főként a napsugarak elleni védekezés eszközeként szolgált. Az ókorban az egész keleten elterjedt, mint a méltóság és a hatalom jele. A görögök és a rómaiak viszont csupán használati tárgyat láttak benne. így már az i. e. V. században előkelő görög hölgyek ruhatárának divatos kelléke volt. Más népeknél továbbra is a méltóság jelképének számított, ennek megfelelően szolgák gondoskodtak arról, hogy mindenkor a magas rangú személyiség kezeügyében legyen. Baldachin formájában az egyház is átvette. Á rómaiak gyakorlatiasan gondolkodtak, mindig ugyanazt az ernyőt használták: esőben és napsütésben egyaránt. Miután az ernyő jó ideig csupán kultikus funkciókat töltött be, a XVI. század Európájában újra napernyőként vált ismertté, mégpedig a spanyol és a portugál utazók révén, akik kelet-indiai útjaikról hozták magukkal. A XVIII. században luxustárgy, a nők ruhatárának része. Minthogy a hölgyeknél a finom, fehér arcszín a XIX. század végéig, sőt még a XX. század elején is különösen előkelőnek számított, a napernyő virágkorát éli. A francia napernyőket annak idején szaruból készült fogantyúval és viaszosvászon huzattal látták el. Az első, a mai fogalmainkhoz képest szerény esernyóüzlet 1830-ban nyílt meg a felső-olaszországi Torinóban. A „modern“ esernyő szülőhelye azonban Gignese - egy apró helység a Lago Maggiore mellett, Stresa környékén. Itt nagyon szegény, de leleményes hegyi parasztok éltek, akik télen kénytelenek voltak mellékkereset után nézni, és ezt a lehetőséget az esernyőkészítésben találták meg - tudományát francia házalóktól lesték el. A környéknek mintegy ötven falva „szakosodott“ az új iparágra. Később egész esernyőkészító-dinasztiák alakultak ki. Nem csodálkozhatunk azon, hogy Gignesében van a világ egyetlen esernyömúzeuma - ahol mintegy 1500 kiállítási tárgy látható. Vera Körner Gondolkodom, tehát... Mi a képen szereplő tárgyak neve? 1--------------------------------------1 — _______L t I r\ 4 s • A megfejtésben írjátok meg, melyik a helyes irány és miért.
