Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-05 / 5. szám

Vasárnap 1988. február 7. A NAP kel - Kelet-Szlová- kía: 06.58. nyugszik 16.46. Közép-Szlovákia: 07.05, nyugszik 16.53. Nyugat-Szlovákia: 07 11. nyugszik 16.59 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 21.41, nyugszik 08.37, Közép-Szlovákia. 21.48, nyugszik 08. 44, Nyugat-Szlovákia: 21.54, nyugszik 08.50 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük TÓDOR - VANDA nevű kedves olvasóinkat • 1478-ban született Sir Tho­mas MORE angol filozófus, Író, politikus (fi 535) AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL FEBRUÁR HAGYATÉKA ÉS NAPJAINK Dr. dán Machyniak docens írása ÖSSZHANGBAN AZ ÁTALAKÍTÁS ÉS A GYORSÍTÁS IRÁNYELVEIVEL Egri Ferenc írása ÁPOLÓNŐK LESZNEK Péterfi Szonya riportja A DRÓTOZÁSTÓL A SZÁMÍTÓGÉPIG Deák Teréz írása ALAPANYAGHIÁNY - KEVESEBB BÉBIÉTEL Balta József írása MÁGNESES TEREKBEN Szabó G. László interjúja SZÜKSÉG VAN A GLOBÁLIS ÖKOLÓGIAI EGYÜTTMŰKÖ­DÉSRE Nylklta Moiszejev akadémikus írása MIÉRT HALNAK MEG A VIRÁGOK OLY HAMAR? Vardgesz Petroszján novellája A lévai (Levice) Levitex vállalat ebben az évben mintegy 860 millió korona értékű szövetet és fonalat állít elő, ami 18 millió koronával több a tavalyi termelésnél. Az idén a szövetek több mint 60 százalékára új minták kerül­nek. Az innoválás a vállalatnak az elmúlt évhez képest 10 millió koroná­val több hasznot hoz. Már az első negyedévben 54 ezer méter inganyag kerül ki az üzemből, ezeket az anya­gokat 19 színárnyalatban tiszta pa­mutból készítik. Újdonság lesz az Emir és a Branza nevű szabadidőru­ha. A fenti képen: Zúza na Lukáőová szövőnő az új inganyagot készítő szövőgépet kezeli. A jobboldali ké­pen: Ivona Buriová (baloldalt) és Ive­ta Őasárová az ebből az inganyagból varrt modelleket mutatja be. (Pavel Neubauer felvételei - CSTK) Hattyúk tava - nem színpadon, Csajkovszkij balettjében, csak a bratislava-átrkoveci lakótelepen. Az idei enyhe tél különösen kedvez a hófehér vizimadaraknak, eszükbe sem jut, hogy melegebb tájakra költözzenek. (Peter Gossányi felvétele - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A káderek kiválasztása, nevelése és elhelye­zése során a politikai és szakmai képességei­ken kívül figyelembe kell venni erkölcsi és jellembeli tulajdonságaikat is, A vezetők és főleg a pártfunkcionáriusok alapvető tulajdon­ságai közé kell tartoznia a szerénységnek, a be­csületességnek, az emberek iránti figyelmes­ségnek, az önbírálatnak, az áldozatkészségnek és annak a képességüknek, hogy kollektív munkát tudnak végezni. Az átalakítás élén járni azt jelenti, hogy élére kell állni annak a küzdelemnek is, amely társa­dalmunkban a negativ jelenségek ellen, a kor­rupció, a törvénytelen gazdagodás, a szocialis­ta vagyon megkárosítása, a hivatallal való visz- szaélés, a munkafegyelem megsértése, a része­geskedés stb. ellen folyik. Általánosságban na­gyon gyakran beszélünk ezekről a negatív je­lenségekről. A konkrét esetekben azonban az elvszerű hozzáállás helyett nemegyszer vára­kozó állásponttal, lavírozással, elhallgatással, vagy a bírálat elnyomásával találkozunk. A szavak és a tettek közti ellentétnek kedve­zőtlen ideológiai, erkölcsi és politikai következ­ménye van, bizalmatlanságot kelt nemcsak az állami és gazdasági szervek, hanem a párt és általában a szocializmus iránt. Ezt valamennyi­ünknek tudatosítanunk kell. Ezért a párt, a párt­szervek és szervezetek, minden egyes kommu­nista elsőrendű feladata, hogy következetesen és kérlelhetetlenül harcoljon az olyan magatar­tás ellen, amely összeegyeztethetetlen a szoci­alizmus erkölcsi értékeivel. Vonatkozzon ez bárkire, bármilyen tisztségviselőre. Senki nem kerülheti el a nyilvános ellenőr­zést és a jogos bírálatot... Ki kell használnunk, hogy az emberek támo­gatják a párt politikáját, ennek alapján kell fejlesztenünk a dolgozók kezdeményezését. Ehhez hozzá kell járulniuk az évzáró gyűlések­nek és pártkonferenciáknak. Tudatosítjuk, hogy a CSKP politikájának jobb kidolgozásában és megvalósításában, a központi bizottság mun­kájában jobban kell kihasználnunk az egész párt, területi szerveinek és szervezeteinek kol­lektív bölcsességét és kollektív tapasztalatait. A személyes példamutatás, a szavak és a tet­tek egysége a legjobb propaganda. Ezért a kommunistáknak, a pártszerveknek és szer­vezeteknek kell az átalakítás mozgató erejének lenniük, támogatni kell azokat a dolgozókat és állampolgárokat, akik a népgazdaság és a tár­sadalmi élet egyes területein becsületesen a munka tökéletesítésére törekednek, bátorsá­gukkal, újító szellemükkel és magas fokú társa­dalmi felelősségtudatukkal példát mutatnak. (Milos Jakes elvtársnak, az SZLKP KB ülésén elhangzott felszólalásából) ★★★ Miközben a bratislavai Pri- emstav építőipari vállalat igaz­gatósága épületének egyik iro­dájában Csapiár Imre gépkocsi- vezetőre várakozom, egy ele­gáns öltönyt, frissen vasalt inget, ízléses nyakkendőt ... viselő férfi nyitja rám az ajtót. Csak a fejem­mel biccentek feléje, mert biztos vagyok benne, hogy akit én ke­resek, nem ilyen ,,munkaruhát" visel. Ám hamarosan kiderül, hogy tévedtem. Aztán megtu­dom azt is, hogy nem találkozá­sunk tiszteletére öltözött fel Így, de még csak valamiféle ünne­pélyre, mondjuk egy kitüntetés átvételére gém készült. Azt még tavaly, az építők napja alkalmá­ból tehette meg, amikor két-két vállalati majd vezérigazgatói ki­tüntetés után „Az SZSZK Építő­ipari Minisztériuma legjobb dol­gozója" elismerést is megkapta. A kérdésre, hogy akkor miért az ünnepélyes külső, egyszerű a felelet: Csapiár Imre a vállalati igazgató személyi sofőrje.- Ó, hát az már más! - bököm ki akaratlanul.- Igen, kétségtelenül más, mint mondjuk egy építkezésen tehergépkocsit vezetni. Tudom, mert jó néhány évig csináltam azt is - tűnődik el csendesen, miközben megpróbálja képzele­tében visszapergetni az elmúlt évtizedek emlékeit. - Bizony 1953-at írtak, amikor Csallóköz- nádasról (Trstená na Ostrove) a fővárosba jöttem munkát ke­resni. A személyazonosságimba akkor ütötték be vállalatunk pre- csétjét. Nincs is mellette több - mondja a Priemstav talán leg­régebbi dolgozója.- Amikor ide kerültem, elő­ször a gépkocsiszerelö műhely­ben kaptam munkát. Érdekelt is minden, ami az autókkal kapcso­latos, de a legfőbb vágyam az volt, hogy tehergépkocsi-vezető lehessek. Erre pedig alig másfél évet kellett várnom. Egészen 1961-ig vezettem Tatra 111-es masinát, amikor felajánlották, váltsak át személygépkocsira. Először a vállalat termelési osz­tálya, később pedig 15 éven át az ötös üzem igazgatójának szolgálati kocsijával jártam az országot. A jelenlegi beosztá­somban két éve dolgozom. Tu­dom, sok ember egy kissé irigy­kedve nézi a Tatra személygép­kocsik vezetőit..., ők azonban csakis a munkánk szebbik oldala szerint ítélik meg helyzetünket. Nekem például a vállalat ügyes­bajos dolgaihoz kell alkalmaz­kodnom, akárcsak a vállalat leg­több vezetőjének. Ritkán tudom előre, hogy mikorra kerülök haza a családomhoz. Pedig engem is vár a feleségem és három gyer­mekem, nekem is jólesne a több szabadidő... Emiatt azonban sohasem panaszkodtam senki­nek. - Ha kell, újra kelek kora reggel és késő este érkezem minden nap. Nem tudom meg­magyarázni az okát, de úgy ér­zem, ennyivel tartozom a válla­latnak, s én csak eképpen segít­hetem nagy közösségünk mun­káját. Nem is kerestem az ide vezető utat. Ezért számomra már az is megtiszteltetést jelen­tett, hogy nekem kínálták fel ezt a helyet. Nem szeretném, ha csalódást okoznék, ezért úgy igyekszem, hogy a gépkocsive­zetés mellett másban is a vállalat hasznára legyek, talán ezért is kaptam a megtisztelő elismerést - tárja szét kezét Csapiár Imre. Azonban a kép, amit önmagá­ról festett - mint azt később megtudtam - korántsem teljes. Csapiár Imre ugyanis a Priem­stav vállalat pártbizottságának aktív tagja, s ami nem mellékes: gépkocsivezetői pályafutásának több mint három évtizede alatt másfélmillió kilométernél is na­gyobb távolságot tett meg gép­kocsival, baleset nélkül. Nos, ha elgondoljuk, a hozzá hasonló „milliomosok" valóban elisme­rést érdemelnek. Sőt! Több is elkelne belőlük. BARANYAI LAJOS Egy „milliomos“ története 1988. II

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom