Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-24 / 25. szám
IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1988. június 26. A NAP kei - Kelet-Szlovákia: 04.39, nyugszik 20.41, Közép-Szlovákia: 04.46, nyugszik 20.48, Nyugat- Szlovákia: 04.52, nyugszik 20.54 órakor. A Hold kel - Kelet-Szlovákia: 17.36, nyugszik 01.28, Kö- zép-Szlovákia: 17.43, nyugszik 01,35, Nyugat- Szlovákia: 17.49, nyugszik 01. 41 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük JÁNOS, PÁL - AORIÁNA nevű kedves olvasóinkat • 1908-ban született Ladíslav STEHLÍK író és költő • 1913- ban született Peter MATEJKA szlovák festő, érdemes művész (f 1972). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL EMBER - VILÁGNÉZET-TÁRSADALOM Szapu Marianna írása MIÉRT KERTÉSZETET TANUL, AKI VARRÓNŐNEK KÉSZÜL? Balta József riportja A LÁNG0SSÜTÉS- TŐL A KŐFARAGÁSIG ARTÚR ÁLL AZ ÉLEN EURÓPÁBAN Gáiy Iván riportja „ÉRZÉSEKET KERESEK A NÉPI MOTÍVUMOKBAN“ Taltósi Öéía cikke ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ Iszlai Zoltán elbeszélése A DÉL-JEMENI LECKE Krajczár Imre írása A bratislavai Klement Gottwald Központi Pionír- és Ifjúsági Ház új épületének átadásával jelentős mértékben bővültek a gyermekek szakköri tevékenységének lehetőségei. Az épületben több klubhelyiség, 400 férőhelyes nagyterem, bábszínház és uszoda van. A képen Jana Jendeková a biológiai szaktanteremben a mikroszkóp működésének elveit ismerteti. (Magda Borodácová felvétele - ŐSTK) A Dél-csehországi kerületben levő vodha- nyi alapiskola pionírcsapata méltán lehet büszke a Brontosaurus- mozgalomban elért eredményeire. A pionír- rajok tagjai szépítik lakóhelyük környékét, 9 ezer facsemetét ültettek, patronálnak egy erdőrészt, nyári táborokat szerveznek, táborhelyeket építenek, különböző társadalmi munkákban vesznek részt, s karbantartják az emlékhelyeket. A képen: papírgyűjtés közben. (Jamslav Sybek felvétele - CTK) Országunk történelmi jelentőségű mély forradalmi változásokat él át, ezek kezdeményezője és szervezője a Szovjetunió Kommunista Pártja. Az SZKP Központi Bizottságának 1985 áprilisában megtartott ülése és a XXVII. kongresszus kitűzte a párt elé a szociális-gazdasági fejlődés gyorsítását, a szovjet társadalom sokoldalú megújítását, a szocializmus új minőségi szintre való emelését célzó irányvonalat. Ezt az újító szellemű stratégiát tovább mélyítették és konkretizálták az SZKP KB 1987 januárjában, majd júniusában megtartott ülésein, továbbá a nagy október 70. évfordulójának ünnepségein, valamint a KB idei februári ülésén. Ezzel lefektették a társadalmi élet sokoldalú átalakítására vonatkozó elméleti és tudományos politika alapjait. Az átalakítás célja a szocializmus humánus lényegének és alkotóerejének teljes mértékű kihasználása. E cél elérése elválaszthatatlanul összefügg a demokráciának, a nyílt politikának és a nép önrendelkezésének fejlesztésével, a radikális gazdasági reformmal, a társadalom erkölcsi megújulásával és azoknak az alkotó lehetőségeknek az érvényesülésével, amelyek az ember szabad és sokoldalú fejlődésében rejlenek... ...Az átalakítás alapvetően új eszmei-politikai helyzetet teremtett az országban. Valósággá vált, erősödik, mélységében és terjedelmében egyaránt fejlődik, s behatol minden réteg és a társadalom életének minden területére. A központi bizottság idei februári plénumülése a jelenlegi folyamatok eszmei lényegét a tudat forradalmának és ideológiai megújulásának nevezte. Korunk jellemző vonása a nézetek reális pluralizmusának kialakítása, a nézetek és érdekek nyílt összevetése. Ennek köszönhetően a szovjet embereknek lehetőségük van intellektuális'és erkölcsi potenciáljuk jobb kihasználására, s arra, hogy aktívabban bekapcsolódjanak a társadalmi életbe. Az átalakítás platformján politikailag konszolidálódik a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, minden társadalmi erő. A szovjet emberek munkájukkal, társadalmi aktivitásukkal egyre hatékonyabban támogatják az országban végbemenő forradalmi változásokat. A társadalmi fejlődésben ma ez a fő irányvonal, az átalakítás első szakaszának legfontosabb eredménye... ... A pártban és a társadalomban a nézetek ütköztetésére, a kritika és az önkritika állandóan ható mechanizmusára van szükségünk. Rögzítenünk kell és megsokszorozni a nyílt politika kétségtelen sikereit. Az egypártrend- szernél, amely országunkban történelmileg kialakult, szilárdult, s ma szervesen összefonódik a demokratizálás folyamataival, ez létfontosságú kérdés. Rendkívül fontos itt a lenini megközelítés. Lenin elítélte a frakciók kialakítását és határozottan ellenezte, hogy a párttagokat üldözzék azért, mert egyes kérdésekben eltérő nézetet vallanak. Az állandó, konstruktív politikai dialógusnak, a kulturált vitának, a széles körű tájékozottságnak bel- és külpolitikában, a közvélemény kutatásának és figyelembevételének a pártélet elválaszthatatlan részévé kell válnia. (A Szovjetunió Kommunista Pártja 19. országos értekezletének téziseiből) éretném, ha nem túloznák el túlságosan abban az újságban az érdemeimet. Még azt gondolnák az ismerőseim, hogy megváltoztam, nagyképúvé tett az a néhány kitüntetés, amit kaptam... Meg aztán nem tettem én semmi különöset, csak végeztem a dolgom. Különben is jó kollektíva nélkül semmire sem mentem volna... - mondja találkozásunkkor Mezei Mihály, a bratislavai Elektrovod vasbetonozó munkása. Fél évszázadnyi életéből harminc évet megszakítás nélkül a vállalat nagy építkezésein töltött. Jókán (Jelka) született, munkahelyi kötelességei azonban rendszerint lakhelyétől távolra szólították. Senica, Dubni- ca, Saca, Mohi (Mochovce), Kremnica... De folytathatnánk a sort, ahol az energetikai építkezésekben részt vett, s gyakran hetente fél napnál is többet utazott, hogy a hétvégeket családjával tölthesse. Bármennyire megszépíti is az idő múlása a múltat, nehéz gyermekkorát nehéz felednie. Tizenhárom testvérével ülték körül egykor a kis szülői ház asztalát, s bizony a nélkülözésből - különösen a háborús években - több jutott nekik, mint másoknak. A nagy család azonban olyan tulajdonságokkal is felruházta, amelyek sokakból hiányoztak. A szülők, az idősebbek - és a munka - szeretetével, tiszteletével, becsületével. Kilencéves, amikor megéri a felszabadulást. Nem akármilyen körülmények között...- Ha édesanyám nem emlegette is volna olyan gyakran, akkor is megmarad emlékezetemben - emlékszik vissza azokra az időkre. - Egyre gyakrabban, s egyre közelebbről hallatszott az ágyúdörej, s megismertük a „katyusák“ jellegzetes hangját. A fasiszta utóvéd katonái egyre idegesebbek voltak, de még fel akarták tenni a „ koronát“ barbárságaik sorára a falunkban is. Mi is azok között a családok között voltunk, amelyekről eldöntötték: ütött végórájuk. Felégették volna házunkat, velünk és sok másokéval együtt. Mi akkor gyerekésszel szinte fel sem fogtuk, mi vár ránk... Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy nagy a lótás-futás, majd a katonák kereket oldottak. Igaz, jöttek helyettük mások. Csillagosok Megmenekültünk! Később aztán, ahogy cseperedett, egyre többet gondolkodott jóról, rosszról, igazságról, emberségről. Jövőre életének újabb állomásához érkezik. Harminc éve lesz, hogy átvette pártigazolványát. Élete azonban - ahogy vallja- nem változott azután sem, csak tette a dolgát, legjobb lelkiismerete szerint. Ot gyermekéből négy érte meg a felnőtt kort, valamennyi középiskolát is végzett, s apjuk nyomdokain haladva végzik munkájukat. Becsülettel, ahogy tőle tanulták. Ha egészhetes nehéz munkája és az azt követő fárasztó utazás után hazatér, „megpihen“ a kertjében. Ilyenkor van ideje gondolkodni múltról és jelenről, s persze a jövőről is;- Talán nehezebb lesz, mint ezelőtt, mondjuk tíz-tizenöt évvel. A fontos, hogy a jövő nem kilátástalan. Csak az a baj, hogy én nem leszek fiatalabb...- Ha az lenne, mit tenne másképp? - teszem föl az ilyenkor kínálkozó - bár sablonos - kérdést. Hosszan gondolkodik, és sejtem, hogy barázdált homloka mögött e néhány, hosszúnak tűnő pillanat alatt lepereg fél évszázad:- Azt hiszem, úgy tennék, mint eddig. Dolgoznék becsülettel. Ahogy ezután is... MÉSZÁROS JÁNOS ....csak végeztem a dolgom“