Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-17 / 24. szám
A KAPZSI GAZDAG ÉS A BECSÜLETES SZEGÉNY EMBER (Burmái népmese) A kapzsi gazdag ember eladta juhait a vásáron. Hazafelé menet elveszítette pénzes zacskóját, melyben száz arany volt. Visszafordult, felkereste a vásári kikiáltót, és tíz aranyat adott neki, hogy kihirdesse ország-világ előtt: a becsületes megtalálót, aki visszaszolgáltatja a száz aranyat, a tulajdonos busásan megjutalmazza. Kis földecskéjén rizst termelt az öreg földműves. Termését ö is a piacon értékesítette, s ugyanazon az úton ballagott hazafelé, amelyen a zsugori elveszítette a pénzét. A szegény ember megtalálta a pénzes zacskót. Kinyitotta, és elcsodálkozott, hiszen annyi pénzt még sosem látott. „Bizonyára nagyon siratja a tulajdonosa!... Sürgősen meg kell őt találnom" - gondolta a szegény ember, és visszaballagott a piactérre. Ott a kikiáltótól megtudta, hogy kié a pénzes zacskó. Azonnal fölkereste a gazdag embert, és átadta neki a pénzt. Megörült a zsugori, és rögtön meg is számolta az aranyakat. Nem hiányzott abból egy garas sem, de a zsugori már bánta könnyelmű Ígéretét, s azon törte a fejét, mitévő legyen, hogy mégse kelljen jutalmat adnia a megtalálónak. Gyanakvó, szigorú tekintetet vetett a szegény parasztra, majd ráförmedt.- Mit állsz itt? Mire vársz? Hiszen már elvetted a jutalmat. Tíz aranyat kivettél a pénzes zacskómból. A vádaskodó szavaktól nagyon megijedt a szegény ember, s könyör- géstre fogta a dolgot:- Óh, gazdag ember, én egyetlen fillért sem vettem ki a pénzes zacskóból. Ha nem hiszel nekem, számold meg még egyszer az aranyakat. Amit beletettél, benne is van. Lábával nagyot dobbantott a hazug zsugori, és kiabálni kezdett:- Hazudsz, öreg! Száztíz arany volt a zacskóban, most pedig csak száz van. Tizet kiloptál belőle. Viszlek a bíróhoz, majd ott megkapod megérdemelt jutalmad. Megharagudott a szegény ember:- Én igazat mondok, de te hazudsz. Legyen ahogy akarod, menjünk a bíróhoz - mondta. Elmentek a bíróhoz és töviről hegyire elmesélték az esetet, előadták panaszukat. A bíró előbb a zsugorit kérdezte:- Mit’mondasz, hány arany volt az erszényedben?- Esküszöm, bíró űr, száztíz arany volt benne - ismételte a gazdag, és pénzes zacskóját a bíró kezébe nyomta. A bíró sokáig nézegette a zacskót, majd megszólalt:- Ebbe az erszénybe csak száz arany fér, egyetlen eggyel sem több. Azt állítod, a tiédben száztíz arany volt, tehát ez a pénzes zacskó nem a tiéd. Bizonyára más veszítette el. De mivel nem tudjuk, kié az erszény, tartalma, a törvény értelmében, azt illeti, aki megtalálta. A szegény ember alig akart hinni a fülének. Átvette a pénzes zacskót és boldogan indult hazafelé. A hazug kapzsi pedig üres kézzel távozott. Oroszból fordította: KODAY BERTA Ma is száll a léghajó... Ki volt az első ember, aki léghajóval felemelkedett a földről? Az a kínai feltaláló-e, aki - állítólag - 1306- ban To Kien császár trónra léptekor az ünnepségek fénypontjaként szállt fel, vagy Don Guzman portugál fizikus, aki 1736-ban saját készítésű hőlégballonjával tette meg ugyanezt? A kérdést bizonyossággal hem lehet eldönteni, egyik repülő szerkezet leírása sem maradt az utókorra. Ami viszont bizonyítható, hogy 1783. június 4-én a francia Montgolfier testvéreknek sikerült az évezredes álom: léghajójuk ezen a napon Annonayben felszállt, s vagy tíz percig lebegett a városka felett. Nemcsak azért érdekes ez számunkra, mert arra emlékeztet bennünket, hogy már több, mint kétszáz esztendeje képes az emberiség a repülésre. A technika, amit ennek az első léghajóútnak alkalmából használtak, ma is él, ma is repülnek ugyanazon elv szerint hőlégballonok. A Montgolfier fivérek léghajója 12 méter átmérőjű, 219 kilogramm súlyú gömb volt, amit papírrá! bélelt vászonból készítettek. Szalma és gyapjú keverékét égették el a gömbkupola alatt, a fejlődő meleg levegő emelte fel hajójukat, amely 200 kilogramm súly szállítására volt alkalmas. A következő évszázadok, évtizedek tovább tökéletesítették a repülés tudományát. Megjelentek a hidrogénnel töltött léggömbök, a hatalmas léghajók - mint a Zeppelin végül a repülőgépek. De a hőlégballonokat még ma is használják. Igaz, nem személyszállításra, inkább kísérletezésre, látványosság céljából. Sport lett a léghajózásból, veszélyes, de szép sport. Ma is ugyanolyan lenyűgöző látvány, ahogy a hőlégballon feltöltődik, aztán egyszerre csak levegőbe szökken, mint kétszáz évvel ezelőtt. V. J. Az egyik legősibb mesterség köztudomásúan a kovácsoké. Igen kiterjedt tevékenységüknek egyik érdekes ága a lópatkolás. Az ember szolgálatába szegődött ló patáit a sérülések, kopá- . sok ellen már az ókorban védeni próbálták. Xenophón (i. e. 430-354) történetíró a lópata keményítősére azt javasolta, hogy az istállóban kövezzék ki a lóállásokat, a lópata elkopása ellen pedig bőrből készítsenek póttalpat a ló lábára. Azt ugyancsak ő írta, hogy az ókorban már akadt egy olyan készülék, amellyel a lópata sérülését megakadályozhatták. Az i. e. VI. századból való régészeti leletek alapján valószínű, hogy a vasból készült és a patára szegezéssel fölerősített patkó kelta eredetű. Az i. e. 52-ból származó leletek tanúsága szerint Julius Caesar római seregének a lovaira olyan patkót vertek, amelyeket T alakú fejjel ellátott patkószegek fogtak a patához, a szegek végén pedig felhajlított szegcsonkot alkalmaztak. Egyiptomban 1100 évvel előbb ismerték a vasat, mint Európában; valószínűleg ott még hamarabbi divatba jött a szegezett patkó. Japánban ugyan szintén patkóinak, de még a XX. század elején is használtak sásból font patacipót. A paraszti használatban lévő igáslovak patkolása voltaképpen mindmáig a történeti korokban kikristályosodott módon megy végbe. A gazda a lova lábát egyenként felemeli, a kovács pedig A patkóié kovács előbb lefeszíti róluk a használt patkót, majd a körömszedó fogóval, a patagyalukéssel és a patá- szelővel megkörmöli, azaz a paU kó fölerösítéséhez előkészíti, tisztítja „csinosítja" a körmöt. A használt patkón még melegen elvégzi a szükséges igazításokat, majd felsüti azt a patára; sarkot cserél benne vagy griffet hegeszt, forraszt rá. (A patkósarok a patkó szárainak végébe menettel behajtható magasítás, a griff pedig a hajlatra forrasztott-hegesztett anyagvastagítás; ez is, az is a talajon való jobb megkapaszkodást szolgálja.) A patáról levett, elvékonyodott, már használhatatlan patkónak a neve ócskapatkó; feldarabolása után griffet készítenek belőle. Az új patkó lehet a kovács által gyártott vagy félkész gyári patkó is. Ezeket szintén alakítják, felsütik, begriffelik, besarkallják, esetleg gumit kell rájuk szerelni. (A gumipatkó szintén a jobb talajfogás végett készül, főképpen nagy terhet húzó állatok lábaira.) A patkókat hat-hét vagy nyolc patkószeg fogja a patához. A szegeket óvatosan kell a patába verni, nehogy „megszögel- lés“, „nyilallás“ történjen, hiszen a pata elevenjét is elérheti a szeg. Ez a sérülés sántulást, esetleg vérmérgezést okozhat. A lóláb végül a bakra kerül, s a körmökön még egy kis után- igazítás, reszelés következik. Ezzel elkészült a „vasalás", a gazda befoghat. CSORBA TIBOR Gondolkodom, tehát... TALLÓSI BÉLA ESTEBÉD AZ EGÉR FOGADÓBAN egérlyukon eressz be köménymagos levesre kerek sajtot reszelj le bendőm tömjem degeszre Valkó Sándor illusztrációja * D aki jönne ne tegye szűkén vagyünk idebe’ o o 1 Q O 0 o * & □□ □□ i á \A képen látható rajzok kezdőbetűit írd a megfelelő négyzetrácsokba! Értelmes szavakat kapsz belőlük. </> 7 4 2 9 5 3 < ft3 8 5 1 4 7 1 N </> O 1 6 8 7 2 5 8 3 1 6 9 4 u 2 7 3 4 6 1 1L 5 1 6 8 1 9 Oszd fel a táblát kilenc négymezős részre úgy, hogy minden részben a számok összege azonos legyen! Bár a madárvilág nagy egészének is meglehetősen széles skálán mozog a tápláléka, akadnak szép számmal olyan ínyencek is, amelyek igencsak eltérő gusztusukkal tűnnek ki társaik közül. A zöldküllő és a harkályokkal rokon nyaktekercs például nagyon szereti a hangyabábot, abból visz teli csőrrel hatalmas adagokat fiókáinak is. A zöldküllő erős csőrével fagyos téli időben is meglékeli a bolyokat, hosszú nyelvével kutat odabent, lyenkor bábok híján a dermedten pihenő hangyákkal is beéri. Egészséges halkoszton él a kormorán és a halászsas. Az előbbi a vízbe bukva, lent a mélyben, igazi elemében űzi, fogja zsákmányát. Az utóbbi a tó felett körözve Vagy lebegve várja az alkalmas pillanatot, amikor erős karmait a felszín közelébe tévedt halba mélyesztheti. Kedvelik a halpecsenyét a Kelet-Ázsiában és Afrikában élő halászbaglyok is, ezért gyakran megfordulnak a vizek környékén, az ázsiai óriás halászbagoly a legnagyobb ma élő bagolyfaj, számyfesztávolsága a két métert is eléri. Ki gondolná, hogy a földben fészkelő daraÍNYENC MADARAK zsák lárváira éppen egy ragadozó madárnak fáj a foga, helyesebben a csőre? Pedig a darázsölyv gyakran keresgél utánuk, tyúk módjára kapirgál, s amikor fiókáit neveli, a fészekben mindig ott hever néhány frissen gyűjtött lépdarab is. Az ibriszfélékhez tartozik és a gólyákkal rokon a hajlott csőrú batla, a piócák fogyasztója. Kedvenc csemegéje után tocsogókban, sekély vizekben keresgél, egymás után nyeli el az iszapból előhúzott állatokat. A kígyászölyvről már nevéből gyanítható, hogy szereti a hosszúra nyúlt hüllőket. A kolibri név viszont nem árulkodik arról, hogy viselője főként nektárral él. Táplálkozásmódjuk miatt az aprócska kolibrik a virághoz kötődtek, a legtöbb fajuk Amerika trópusi tájain honos. Hosszú piros csőréről, fekete és fehér színeiről könnyen felismerhető a csigaforgató. Találóbb lenne a kagylóevö név, mert ez a madár elsősorban kagylókkal táplálkozik. Erős csőrével ügyesen feszíti szét a héjakat, hogy a kagyló testét kiszippanthassa. Tökéletes technikával dolgozik. Igaz, ennek elsajátítására sok százezer év állt rendelkezésre. SCHMIDT EGON MEGFEJTÉS A június 3-i számunkban közölt feladatok megfejtése: London, Berlin, Madrid; tonhal, rigó. Nyertesek: Vámos Attila, Losonc (Luőenec); Fejes Mária, Rimaszécs (Ri- mavská Seő); Mandák Kinga, (Sókszelőce); Takács Gabriella, Galánta (Galan- ta); Csókás Ilona, Kéménd (Kamenín).
