Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-22 / 3. szám

i 1.22. Szép élményekkel tértek haza A vendégek kívánsága szerint állítják össze az étlapot Vidám szövetkezeti tagokkal találkoztam a Ma- gas-Tátrában. A Stary Smokovec-i Úderník szálló­ból nap mint nap újult erővel indultak a természet szépségeinek megcsodálására. A túrák alkalmával feljutottak a Köpataki- és Poprádi-tóhoz. Kezmaro- kon és más közeli városokban a múzeumokban a vidék történetével ismerkedtek. Nem győzték dicsérni a jól szervezett, gazdag programot. Az egyik csoport tagjaival a hazakészülődés előtt a Tatra étteremben beszélgettem. Mindannyi­an jókedvűek voltak, mert az időjárás is kedvezett inekik. Szép fehér hó takarta a hegyeket és a lejtő­ket. A szerencsések még mókusokat és madarakat is láthattak, s hódolhattak a téli sportoknak. Amint mondották, igazán sok élményben volt részük. Rastislav Őech, a záhorovicei Fejlődés Efsz zootechnikusa a sok élménytől eltelve elragadtatva mondotta, hogy sohasem unatkozott. És ha beuta­lót kap, gondolkodás nélkül újra eljön, öröme kettős volt, mert felesége a természet imádója. A túrákon sok olyan növényt fedezett fel, amely a cseh országrészekben ritkaságszámba megy. Elidőzött a gyors folyású hegyi patakok vízesései­nél is. Karol Kubík, a tovacovi Új Élet Efsz agronómusa először jár az égbenyúló bércek kö­zött. Előrelátóan magával hozta sportfelszerelését is. Jól tette, mert a Kőpataki-tónál, a Lomnici-csúcs lejtőjén kétízben is síelhetett. Ó is azt emlegette, ha lesz rá lehetősége, újra eljön, hogy tovább gyako­rolhasson. Amikor szövetkezetük került szóba el­mondotta, hogy jó évet zártak. A többi között hatvan hektáron termeltek sárgarépát. A betakarí­tást sikerült korszerűsíteniük. Negyven tonnát taka­rítottak be belőle hektáronként. Jól kiválogatták és szép pénzért értékesítették. Frantiáek Krátky, a Kozichovicei Efsz takar- mánybekészítője a jobbnál jobb ételeket emlegette, és nagyon elégedett volt a kiszolgálással. Szabad­idejében a Hrebienokon szokott napozni. A fiatal Zdenék Simecko és felesége, Iveta nagyon bol­dog volt. A férj a pustéjovi Odra Efsz szerelője. Elmondotta, hogy a gépeket a szó szoros értelmé­ben azonnal az idény után kezdték javítani. Amikor eljött, néhány vetőgép és három Skoda 180- as traktor már üzemképes volt. Feleségével együtt elhozták siléceiket is. Fent a Csorba-tónál a gyalo­golást gyakorolták. Szintén az volt a véleményük, hogy érdemes volt ide jönni. A sok-sok élmény meghallgaltása után, amíg az üdülők csomagoltak, Véra Drozdovával, a csoport vezetőjével beszélgettünk a magas-tátrai üdülési feltételekről és arról, hogy a jövőben mit lehetne még javítani. Amint az értékelők is megállapították, az étlapot a kívánságuk szerint állították össze. A kosztra így nem volt panasz. A szövetkezeti tagok érdeklődési köre állandóan bővült. Sok kér­dést tettek fel az itteni szokásokkal kapcsolatban. Olykor este 11 óráig is eltartott az agronómusok, zootechnikusok, fejők, gépjavítók és más szaka­szokon dolgozók beszélgetése. Szívesen átadták egymásnak tapasztalataikat. A szórakozni vágyók többek között a Novy Smokovec-i Kriván moziba is ellátogattak. A jó körülmények ellenére még nagyon sok a javítanivaló. Előfordult például, hogy az Úderník szállóban elszállásolt sportolók annyira lefoglalták a fürdőhelyiségeket, hogy a szövetkezeti tagok a nagy túrák után nem tisztálkodhattak. Minél hamarabb arra kell törekedni, hogy legalább zuha­nyozókból több álljon az idei érkező üdülök rendel­kezésére. A kirándulások alkalmával mindenki ,,ebédcsomagot“ kapott. Egyesek azonban nem szívesen fogyasztották a hideg ételeket. Ezért elhangzottak olyan vélemények is, ha előre tudják, hol tartózkodnak ebédidőben, és ott van étterem, akkor a csomagok helyett inkább meleg ételt kapja­nak. A cseh országrészekben a domazlicei és más körzetekben már megoldották ezt a problémát. A túrákat általában jól bírták a csoport tagjai. Az ötéves Jirka Komáreknek a vezető a szép teljesít­ményért még oklevelet is adott. Még a 3 éves Michal Cekret is magukkal vitték szülei a túrára. A Hrebienokon apraja-nagyja kedvére napozhat és hódolhat a téli sportoknak (A szerző felvételei) Igaz, a nehezebb szakaszokon segítették, de ahol nem volt csúszós az út és kisebb volt az emelkedő, vidáman lépkedett. A Tatra vendéglátó központ több dolgozójával beszélgettem arról, hogyan lehetne még kelleme­sebbé tenni az itt töltött napokat. Ingrid Lehocká mérnök, müszakvezetö elmondta, hogy igyekeznek az étlapot a kívánságok szerint összeállítani. Külön főznek a gyerekek részére. Jozef Ockaj szakács- mester szinte az egész étlapot felolvasta. Megemlí­tette, hogy a Csehorszából érkező csoportok ré­szére hetente párolt gombócot főznek. Ezt kell tenniük, ha azt akarják, hogy szokásaikhoz hason­lóan táplálkozhassanak. Másoknak gyümölcsös kalácsot sütöttek. Jozef Bendzala, a Tatra központi igazgatója azt fejtegette, hogy az észrevételek alapján sokoldalú­an tökéletesítik szolgáltatásaikat. Eddig elég sok gondot okozott a különböző sütemények beszerzé­se. Találtak megoldást. Az év elejétől már saját cukrászuk van. A csoportok kívánsága szerint megrendezik a morva és a cseh konyha napjait. Azt akarják, hogy aki konyhájuk fóztjét eszi, az meg legyen elégedve. Szép élményekkel tértek haza a Magas-Tátrá- ban üdülő szövetkezeti tagok. A jól szervezett programok keretében újabb ismereteket szerezhet­tek és kedvükre szórakozhattak. Erőt gyűjtöttek további munkájukhoz. Amikor elindultak hazafelé, sokan fájó szívvel búcsúztak ettől a szép vidék­től. BÁLLÁ JÓZSEF Csendélet a Lomnici csúcs alatt Az Úderník szál­ló minden héten várja vendégeit Dr. Nagy Ferenc (középen) a szövetkezet vezető tisztségviselőivel (A szerző felvétele) A KOLLEKTÍVA EREJÉRE TÁMASZKODVA Negyedszázada áll a szövetkezet élén Huszonöt esztendő a történelemben nem hosszú időszak, egy ember mun­kásságában azonban jelentős. Ha ebből a szemszögből értékeljük dr. Nagy Fe­rencnek, a Perbetei (Pribeta) Efsz elnö­kének erőfeszítéseit, aki 1962 őszén a válságba jutott szövetkezet irányítását vette át, akkor azt mondhatjuk, hogy sokat tett. Pedig a természeti körülmé­nyek nem voltak kedvezőek. A Duna vízszintjénél 65 méterrel magasabban terűinek el földjeik. A Komáromi (Ko- márno) járásban általában itt a legkeve­sebb a csapadék, öntözési lehetőségeik pedig nincsenek. A föld minősége sem a legjobb. Ilyen körülmények között bi­zony nehéz volt talpraállítani a gazda­ságot. Az akaraterővel teli fiatalembernek mégis sikerült lelket önteni a 650 tagból álló kollektívába. A bátor kezdeménye­zés, a sokszor már-már az önfeláldo­zással határos munkavállalás meghozta az eredményeket. Amíg az 1962-es év­ben a szövetkezet bevétele csak 9 millió korona volt, ma már meghaladja a 100 milliót. Nem véletlenül született ez a nagy siker. A szövetkezet vezetősége megfelelően törődik a tagokkal; akkor is, amikor még teljesítményük legjavát tud­ják nyújtani, és akkor is, amikor a mun­kaerejük már fogyóban van. Főleg a csúcsmunkák idején támaszkodnak a nyugdíjasok segítségére. A vezető­ség ilyenkor megbeszéli velük, milyen segítségre lenne szükség a gazdaság­ban. Ki-ki tehetsége és ereje szerint vállalhat feladatot. A járásban így ez a szövetkezet aZ egyedüli mezőgazda­sági vállalat, amelynek nem kell más faluból idénymunkásokat hoznia. A szociális program keretében létre­hoztak egy rehabilitációs központot. Eb­ben a rászorulók nyolcféle gyógykeze­lést kaphatnak. Igaz, a létesítmény üze­meltetése 250 ezer koronába kerül, ami egyeseknek soknak tűnik. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy amióta ide járnak a szövetkezeti tagok, azóta jelen­tősen csökkent a betegségek miatt kiha­gyott munkaórák száma, akkor a ráfor­dítás kamatostól megtérül. Az egészsé­ges emberek helytállhatnak az egyes munkaszakaszokon. A szövetkezet a Komáromi járásban az elmúlt ötéves tervidőszakban az első hat mezőgazdasági vállalat között ha­ladt. Természetesen ebben nagy érde­me van a szövetkezet elnökének is, aki ki tudja aknázni a kollektíva alkotóerejét. Amikor erre terelődött a szó, a követke­zőket mondotta:- A vezető csak úgy irányíthat sikere­sen, ha körülötte olyan emberek van­nak, akikben megbízhat és akikre min­dig támaszkodhat. Ezeket kell megtalál­ni és nevelgetni, hogy minden ágazat­ban teljesítsék feladataikat. Mindig azokhoz az emberekhez ragaszkodtam, akik valamit akartak, és ha a közösség érdekéről volt szó, akkor áldozatokra is képesek voltak. Akkor is ragaszkodtam az ilyen emberekhez, amikor még nem volt elég tapasztalatuk, viszont tanulé­konynak és becsületesnek bizonyultak, így alakult ki a jelenlegi vezető gárda, melynek tagjai közül megemlíthetem Varga Richard mérnök üzemgaz­dászt, Magda Ottó mérnök állattenyész­tési ágazatvezetöt, Nagy Lászlót, a nö­vénytermesztési ágazat vezetőjét és Ja­kab Lajos főgépesítöt. Kölcsönösen megbízunk egymásban. Együtt határoz­zuk meg a feladatokat, és mindent meg­teszünk azok teljesítéséért. Az elnök maga is rendszeretö ember. Igényes önmagával szemben, de má­soktól is megköveteli a fegyelmet. Sokat adnak a szépre is. Az irodaház környé­két azért parkosították, hogy aki ide jön, az lássa, rendes, dolgos emberekkel van dolga. Ilyen környezetben kapott helyet az irodaházban a jól felszerelt konyha és a rehabilitációs központ is. Más téren is igyekeznek javítani a tagok életkörülményeit. Eddig hét lakást adtak át nekik. Azt is megtudtam, hogy a gépesített brigád szintén jó körülmények között dolgozhat. A gépek javításához idejé­ben beszerezhetik az alkatrészeket. Fő­leg azért, mert együttműködés kereté­ben a brnói traktorgyárnak csapágyakat készítenek. Amint az elnök elmondotta, a helyi adottságoknak megfelelően gazdálkod­nak. A termelési szerkezet átértékelése után úgy döntöttek, hogy a jövőben a mostaninál 200-zal kevesebb tehenet tartanak, s előtérbe helyezik a hizlalást. A sertéstenyésztésben jól alakult az állatok termelékenysége. Sikerült gaz­daságosan hasznosítaniuk az abrakta­karmányt, s a szaporulat is jó. Kocán­ként átlagban 19-20 malacot választa­nak el évente. Beszélgetés közben kiderült, hogy a legjövedelmezőbb ágazat a növény- termesztés. Az elnök megemlítette, hogy szervestrágyával igyekeznek nö­velni a terméshozamokat. Számításokat végeztek, hogy a ráfordítások melyik szakaszon térülnek meg leggyorsab­ban. Megállapították, hogy nagyon jó hasznot hoz a búza és a vastaghúsú paprika, de jövedelmező a 300 hektár szőlő is. Az elmúlt negyedszázad alatt nem­csak a gazdasági és szociális helyzet változott, az emberek is másként gon­dolkodnak, mint korábban. Valaha a szülők azzal fenyegették gyerekeiket, hogy ha nem igyekeznek a tanulásban, mehetnek dolgozni a szövetkezetbe. Ma már e tekintetben is megváltozott a helyzet, hiszen a korszerű gépeket csak képzett, hozzáértő emberek kezel­hetik. Az elnök elégedetten állapította meg, hogy a szövetkezet vezetősége jól együttműködik a helyi nemzeti bizott­sággal és a társadalmi szervezetekkel. A községben a szövetkezet támogatá­sával építettek korszerű ifjúsági klubot, fedett sportpályát és más létesítmé­nyeket. Vágyairól szólva Nagy Ferenc rövi­den csak annyit mondott, azt szeretné, ha az utánuk következő vezetők is sike­resen irányítanák a közös gazdaságot. Ők az alapot megteremtették, most már az a feladat, hogy a termelést még magasabb szintre emeljék. Reméli, hogy ehhez a vegyipar, a kutatóintéze­tek és a gépipar is nagyobb támogatást ad a jövőben. Az igényesebb feladatok csak úgy teljesíthetők, ha lesz elegendő jó minőségű vetőmag, növényvédőszer, műtrágya és korszerű gép, s mindeze­ket az emberek jól ki tudják majd hasz­nálni. KOLOZSI ERNŐ /

Next

/
Oldalképek
Tartalom