Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-22 / 3. szám
mmmmam A -j Ágas-bogas fa című nép- r\iL rajzi ismeretterjesztő kötet és számos sajtóbeli publikáció szerzőiéként ismert Liszka József, valójában régészként dolgozik az érsekújvári múzeumban. Nem ellentmondás ez, hiszen néprajzkutató és régész diplomát szerzett a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Elsősorban néprajzkutatónak tartja magát, olyannak, aki kötelességének érzi, hogy beleszóljon a csehszlovákiai magyarság nemzetiségi kultúrájának alakulásába. Ezt elsősorban rendszeres publikálással, a járás amatőr néprajzosainak irányításával és immár az említett kötettel igazolja.- Meggyőződésem, hogy a népi kultúra napjainkban „csak“ egyik része a nemzetiség kultúrájának. Ezért sem nagyon üdvösek azok a törekvések, amelyek például a Csemadok tevékenységének egyik meghatározó - legalábbis a mennyiség ezt mutatja - részévé tették. Kétségtelen, hogy az etnikai gyökerek, a múltbeli életmód ismerete fontos a többségében falun élő csehszlovákiai magyarság számára, de ezzel nem lehet mindent a háttérbe szorítani. Talán furcsa, hogy egy néprajzkutató így vélekedik, de ennek számtalan oka van. Elsősorban azok a jelenségek formálták véleményemet, amelyek ellenében megírtam az Ágas-bogas fa című gyermekeknek szánt könyvemet. Nem lehet a népi kultúrát a történelem egészétől elkülönítve kezelni. Ez is része a hatalmas kulturális kontextusnak, ami kialakult, s többé-kevés- bé társadalmi osztályokhoz, rétegekhez- kötődött. így amikor napjainkban a „folklórt“ oly szívesen azonosítják a népi kultúrával, bizony A múlt kutatója igencsak leszűkítik az egész kérdéskört. Liszka József már a hetvenes években felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amit a népi kultúra iránt megnyilvánuló divatszerú és üzleti érdeklődés hordoz magában. Nem ok nélkül, hiszen időközben nemcsak a régiségboltok és magángyúj- tők polcai, de az emléktárgyakat kínáló üzletek is megteltek. Amíg van és lesz rá igény, addig az elértéktelen ítés is fenyeget. A járás fejlődése a statisztika tükrében A lakosság számának alakulása 1950 1986 126 987 155 083 élve születés 3 432 2 233 Csecsemőhalandóság 1948 1986 98,8 ezrelék 10,7 ezrelék Foglalkoztatottság 1948 1986 a gazdaságban 14 255 64 024 ebből a nők száma 2 670 28 531 az iparban 3 649 20 929 Terméshozamok (1 ha) 1948 1986 1987 átlagtermés búzából 1,70 t 4,031 5,82 t kukoricából 1,82 4,47 6,28 cukorrépából 20,70 31,47 33,39 lucernából 3,67 6,23 7,28 Állatállomány 1948 1986 szarvasmarha 32 666 69 947 tehén 15 860 26 676 sertés 45 586 146 504 baromfi 180 767 767 841 Közlekedés 1948 1986 az utak hossza km-ben 512 527 ebből portalanított 6 507 Lakások száma 36 337 54 145 Egészségügy 1948 1986 ágykapacitás valamennyi egészségügyi intézetben 215 1 176 ebből kórházakban 215 1 071 orvosok száma 28 394 kórházakban 9 102 Oktatásügy 1948 1986 alapiskolai osztályok száma 206 709 óvoda 12 257 Kultúra 1948 1986 könyvtári könyvállomány 6 000 kötet 515 000 kikölcsönzés 5 000 996 000 művelődési házak 4 50- Kétségtelen, hogy a „fogyasztásra" szánt, és már nem a paraszti életmódhoz tartozó néphagyomány, népi kultúra nem lehet tárgya a néprajznak. Az egyes munkaeszközök, cserépedények, szerszámok díszítő tárgyakká változtak. A folklórba tartozó jelenségek (népköltészet, néphit), néptánc, népzene, díszítőművészet stb.) már nem születnek újjá. A néprajzkutatók által felgyújtott anyagot iparművészek, koreográfusok, zeneszerzők alkalmazzák a színpad vagy a mai ember életének törvényszerűségeihez. Nincs ebben semmi kivetnivaló, ha mély anyagismerettel, szigorú esztétikai mérce szerint teszik. Azonban tévedés azt hinni, hogy a tömeges folklór-ünnepségek vagy a már-már tömeggyártással készülő cserépedények, fatárgyak a népi kultúra továbbélését jelentenék. A mezőgazdaság iparszerúsége, a paraszti életformaváltás, a faluközösségek nyitottá válása és a régebben soha nem látott hatásokat elérő tömegkommunikációs (tévé, rádió, nyomtatott sajtó) megállította a népi kultúra fejlődését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a népi kultúra eltűnt, és nem érdemes kutatni. Igenis kell, mégha nem is teremtődnek újabb értékek. Évszázadok szellemi és anyagi értékeit nem szabad veszni hagyni. Más kérdés, hogy ezek ismeretében miként tekintünk mai kultúránkra, adott esetben a csehszlovákiai magyar nemzetiségére. Olyan néprajzkutatót ismertem meg, aki nem zárkózik a szűkkeblű tudományosság elefántcsonttornyába. Olyan kérdések foglalkoztatják, amelyek mindennapjaink és a múlt kapcsolódási pontjait látva fogalmazódnak meg. Mit tehet még a néprajzkutató, ha tisztességgel elvégzi munkáját? Bizakodhat-e abban, hogy a „néprajzot“ sohase kelljen önálló tantárgyként oktatni az alapiskolákban? Meg tudja-e értetni azt, hogy az esztétikai nevelés, a rajztanítás része legyen a népi díszítőművészet megismerése? Elhiszik-e neki, hogy a tornaórárr lehet népi gyermekjátékokat játszani? Megnyugtatja-e az irodalom tanításában a nép- költészetet megismertető anyag- mennyiség? Miért csak esetleges a történelem-tanításban a paraszti életmód ismertetése?- Nem a „néprajz“ tantárgyra, hanem komplex pedagógiai szemléletre van szükség. A történelem folyamatából maga a néprajztudomány sem ragadja ki a népi kultúrát, a néphagyományt, akkor miért tenné ezt a mai pedagógia? Talán egy újabb „dobozt“ alakít ki, holott az összefüggéseket kellene megmutatnia? A történelmi, társadalmi összefüggések ismerete nélkül a hagyomány ugyanolyan gyökértelenül kerül át a mindennapjainkba, mint a modern lakótelepi lakások falain látható afrikai totemek, ázsiai maszkok. Vagyis: Maga a korsó csupán disz, ha nem tudjuk kik, mit és mikor hordtak benne. A népdal esztétikai élményt sem nyújt, ha nem ismerjük sajátosságait, egykori funkcióját. Bevallom, meglepett: Liszka József néprajzkutató és régész lakása nem hasonlít múzeumhoz. Etikai kérdésnek tartja, hogy az etnográfus a falumúzeumot, a tájházat, a néprajzi szobát, a régész pedig a múzeumi tárlókat tekintse munkája eredményeit bemutató helyeknek. A tardoskeddi (Tvrdoéovce) óvodát 1985-ben adták át. A négy tantermes óvodában két-két osztályban a szlovák és a magyar anyanyelvű gyerekek találtak kényelmes átmeneti otthonra. A felújítás állapotában az érsekújvári múzeum épülete. „Körtegyári“ fények... Igaz, hogy az idén akár már - egy kis túlzással - „nagykorúsí- tani“ is lehetne a Holesovi Tesla vállalat érsekújvári üzemét, sokan azonban még a közeli vidéken, 18 év elteltével sem tudják, hogy nagyjából mit is gyártanak itt. Nos, e városszéli „körtegyár“ több figyelmet érdemelne mindannyiunk részéről, hiszen benne - elsősorban - szorgos asszonykezek segítségével automata gépsorokon készülnek többek között a gépkocsik égői, lakásunk bizonyos lámpáinak „körtéi" éppúgy, mint az utcai világítótestek higanygözégői. Nagy Miklós, az üzem főmérnöke előbb alapos szakszerű magyarázatot tartott a gyár termékskálájáról. Ha pedig már a gyárral kapcsolatban szóba jött a 18 év, megkérdeztük: Mennyire lehet ezt az üzemet „nagykorúnak“ tekinteni?-Ebben az esetben ez nem a kor függvénye, hiszen ez a gyár az elejétől fogva nagykorú, ha ez alatt a berendezés korszerűségét, az emberek hozzáértését értjük. Márpedig ez a legfontosabb szempont.- Azonban azok számára, akik itt dolgoznak, elsősorban munkalehetőségnek számít, s korántsem mindegy, hogy az milyen.- Szerintem szeretnek nálunk az emberek dolgozni, s nemcsak azért, mert a miénkhez hasonló, magas szintű automatizációval kevés helyen lehet találkozni. A mintegy 1530 alkalmazottunk háromnegyed része egyébként nő.- Ez már önmagában sem kis gond...- Ezért is nagy a fluktuáció, ózonban az így mozgó 360-400 főnyi nő túlnyomó része szülési szabadságra meg. Ez gond, hiKis község - korszerű egészségügyi központ Amikor tavaly tavasszal Szőgyénben (Svo- dín) átadták az új egészségügyi központot, a rendelés megkezdésekor szinte minden lakos tudta, kit, mit, hol talál. Igaz, ezen nincs semmi csodálni való, hiszen a járás legújabb korszerű építkezése a lakosok közreműködésével készült, Z akcióban. A tágas, világos épületben kapott helyet a két körzeti orvos (az egyik a szövetkezet üzemi orvosaként dolgozik), a fogorvos és a gyermekorvos, valamint a nő- gyógyászati rendelő is. Dr. Alena Suchaőová vezető orvos rendelője falán Szőgyén térképe látható. - Csak októberben jöttem a községbe, s bevallom, eleinte gondot okozott a beteglátogatás, hiszen nehezen tájékozódtam. Szógyén nagykiterjedésű falu, a 42 utca hossza 18 kilométer - magyarázta. Megtudtam a 3000 lakos közül 860-an hatvan, 180-an pedig nyolcvan éven felüliek. Ezért a fő hangsúlyt az idősek egészségügyi ellátására helyezik, a geriátriai nővér munkáját tizenkét hivatásos és négy önkéntes gondozónő segíti. - A gondjaimra bízott lakosok 90 százaléka idős. Tapasztaltam, gyakran a jó szó, a panaszok türelmes meghallgatása csodagyógyszerként hat. Munkakörülményeinkre, felszereltségünkre nincs panaszunk, körzetünk kiváló - mondta lelkesen. Dr. Dárius Hviezdnicky fogorvos és Morvái Igor gyermekorvos egyetértő bólintás után elmondták, a sok tennivaló ilyen körülmények között nem fárasztja őket. - Gyorsan elfelejtettük a régi rendelőt. Azt meg még inkább, milyen volt a gyerekekjés a felnőttek fogainak állapota tizenhárom évvel ezelőtt. Néhány évig bizony naponta 10-12 órát dolgoztam. A gyerekek eleinte tartottak tőlem, kissé mackós testalkatom miatt, de hamar rájöttek, mennyire szeretem őket. Jó eredményeket érünk el az óvodások és az iskolások fogszuvasodásának megállításában, a rendszeres fluorizálásnak köszönhetően. Az óvodai fogmosás természetessé vált a gyerekek számára, igaz Barton (Bruty) ezt utasítás nélkül is megtették már évekkel ezelőtt. S a felnőttek? Egy jó vicc hallatán megfeledkeznek a félelemről, s én nyugodtan dolgozhatok.- Kis betegeim szinte örömmel látogatnak az új rendelőbe. Szerencsére nem betegesebbek, mint másutt a járásban. A faluban 520 tizenöt éven aluli gyerek él. Jól kijövünk egymással,, s ez a lényeg. No meg persze az, hogy ha gyerekkorban ügyelünk és óvjuk egészségüket, kevesebb tennivalója marad a körzeti illetve az üzemi orvosnak - mondta Morvái Igor gyermekorvos. Az üzemi orvos véleményére is kíváncsiak lettünk volna, de dr. Fiala Ilonát éppen beteghez hívták. - Velünk együtt ó is elégedett - mondták kollégái, majd hozzáfűzték: - Nagy eredménynek tartjuk, hogy ebben a kis községben Szógyén apraját-nagyját ilyen korszerű körülmények között fogadhatjuk, gyógyíthatjuk. szén bizonyos szintű termelés megfelelő szintű szakképzettséget is igényel. Ehhez nekünk van egy 150 fős szaktanintézetünk, ahonnan az évente kikerülő 50 szakmunkáslány képezi a munkaerő- bázis alapját. Ezért is az átlagéletkor nálunk 30 esztendő alatt van.- Mindez számottevő szociális igényeket támaszt a vezetőséggel szemben.- Van három bölcsődénk, mintegy 120 gyermek számára. A kisgyerekes anyák nem hat órára, hanem hétre járnak dolgozni, behozzák a gyerekeket, délutánig nincs rájuk gond. Három - általános, fogorvosi és nőgyógyászati- rendelőben orvosolják dolgozóink egészségügyi panaszait. Két műszakban működik az üzemi konyha, amelyben 350 ebéd és 300 vacsora készül. De több is elfogyna, gondunkat a kapacitás- hiány okozza. Van büfé, újabban pedig fodrász is dolgozik az üzemen belül. Több lakásra lenne szükségünk, és azon munkálkodunk, hogy az üdültetési lehetőségeink javuljanak. Évente mintegy 200 ember juthat el a Tátrába és a Balatonhoz, ahol állandó nyári pionírtábort is üzemeltetünk. Szervezünk Magyarországra és az NDK-ba csereüdüléseket, szak- szervezeti beutalókat osztunk szét...- Persze, egy jó munkahely nemcsak attól jó, hogy - például- utaztat!- Nagy teljesítményű félautomaták biztosítják a magas fokú termelékenységet, sőt, olyanok is vannak, amelyek emberi kéz érintése nélkül összeszerelik a termékeket. Félkésztermékeinket szinte kizárólag nagy teljesítményű célgépeken készítjük. Nyolc éve nagyobb zökkenők nélkül mindig teljesítjük a tervet, viszonylag számottevő évközi termelésnövekedés mellett. Az elmúlt ötéves tervidőszak során 80 százalékkal nőtt a termelés a pillanatnyi árszint figyelembevételével. Tőkés exportunk 40 millióval, a rubelelszámolású kivitel pedig 70 millióval nőtt. Az utóbbi két évben nem érkezett az exportált termékeinkre egyetlen reklamáció sem. Pedig igényes piacokra, Angliába, az NSZK-ba, Olaszországba - összesen 18 országba szállítunk. Ott, ahol gyakran hallani dicséretet - azt hiszem- szívesebben dolgoznak az emberek. írta és összeállította: DUSZA ISTVÁN, MÉSZÁROS JÁNOS, PÉ- TERFI SZONYA; LÓ- RINCZ JÁNOS felvételei
