Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-10 / 23. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1988. június 10. XXI. évfolyam 23. szám I Ára 1 korona (Kontár Gyula, Rácz László és Jozef Vadovic- ky felvételei) É letünk nagy részét a dolgos hétköznapok töltik ki: olykor már úgy tűnik, elszürkülnek, túlságosan egyhangúakká válnak a napok, szinte nincs is időnk a megállásra, nincs erőnk kilépni a körforgásból. De szerencsére vannak események, melyek néhány órára lelassítják az iramot, emlékezni kényszerítenek, vagy úgy is mondhatnánk, alkalmat adnak az ünneplésre. S ilyenkor az ember természetéből adódóan nem az egyedüllétet, a zárkózottságot keresi, hanem arra törekszik, hogy a legközelebb állókkal, a családtagokkal, barátokkal együtt tölthesse el az öröm vagy a gyász pillanatait. Immár harmincöt éve annak, hogy a közösségért felelősséget érzők és az érte tenni akarók Szlovákiában egy széles körű, egységes hagyományrendszert próbáltak megalapozni, mégpedig a polgári ügyek testületéinek megalapításával. Határtalan lelkesedéssel végezték a szervező munkát, nagy odaadással igyekeztek emlékezetessé tenni a rendezvényeket, keresték a legmegfelelőbb formákat, hogy a szocialista életmód megnyilvánulásává váljanak az általuk előkészített ünnepségek. Az útkeresés éveit az egyre szélesebb körű kibontakozás esztendei követték, s ma már elmondhatjuk, Szlovákia-szerte kiépített a testületek hálózata, s tevékenységükkel nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy embertársaink közvetlenül érezzék szocialista társadalmunk humanizmusát, az egyénekkel való törődést. Napjainkban 2410 nemzeti bizottság testületé keretében több mint 22 ezren kapcsolódnak be a polgári szertartások és ünnepségek szervezésébe és vesznek részt azok színvonalas lebonyolításában. Az is természetessé vált a legtöbb helyen, hogy a családon és a testületek tagjain kívül a jelentős eseményekről a munkáltatók sem feledkeznek meg: a vállalatoknál, üzemekben, földművesszövetkezetekben és a különböző intézményekben aktívák dolgoznak 28 ezer taggal. A polgári szertartások rendezéséhez szükséges anyagi-műszaki alap megteremtése nélkül elképzelhetetlen lett volna a fejlődés. Ma már közel ezer szertartásterem áll Szlovákiában a testületek rendelkezésére és több mint 1400 ravatalozót (ebből 1189-et a lakosság hozzájárulásával Z akcióban) építettek fel. De mindez nem ad okot az elégedettségre, hiszen tudatosítanunk kell: ezen a téren is lépést kell tartanunk a fejlődéssel. Vonatkozik ez a műszaki felszereltségre és a rendezvények eszmei, esztétikai színvonalára egyaránt. Jóleső érzés hallgatni a testületek tagjainak vallomásait azzal kapcsolatban, miért is végzik szabadidejükben - legtöbbször a hét végén, amelyet mások pihenéssel, családjuk körében töltenek - ezt a nagyobb megbecsülést érdemlő munkát. Az emberszeretet, az önzetlen örömszerzés, az együttérzés a legfontosabb motiváció számukra. Az idősek, a középnemzedék és természetesen a gyermekek sem hiányoznak az ünnepségekről, a szertartásokról. Maradandó élményben van részük mindazoknak, akik a gondosan, körültekintően előkészített rendezvényeken részt vesznek. Legyen az akár a sokak szerint legszebb szertartás, az újszülöttek névadója, a házasságkötés meghitt percei vagya hozzátartozóknak mély fájdalmat okozó végső búcsú. E háromféle szertartáson kívül még számos olyan eseményt szerveznek meg a testületek, amelyek akár egy életre emlékezetesek. Tagadhatatlan, egyre inkább szükségünk van a szép szóra, az igazi emberi kapcsolatok ápolására. S ezt az igényt már a gyermekkortól táplálni kell, elő kell segíteni. Kedves búcsú az óvodától, az első nagy nap az iskolában, a szikra- és a pioníravatás, az iskola elvégzése, az érettségi bizonyítvány átvétele, a sorkötelesek útra bocsátása, a katonai szolgálatukról hazatérő fiatalok üdvözlése, a házassági évforduló, a nyugdíjba menés és a jelentős jubileumok mind-mind alkalmak az őszinte, szívélyes találkozásokra. Valamennyien elmondhatnánk, hogy a formalitásoktól mentes szertartások, rendezvények milyen emlékeket hagytak bennünk. Éppen ezért a közvetlen, az egyéniséget és a világnézetet is formáló hatásukért, kell egyre nagyobb figyelmet szentelnünk a polgári ügyek testületéi és aktívái munkájának. Az eltelt három és fél évtizedet joggal nevezhetjük a nehézségeket leküzdő, szép hagyományt teremtő időszaknak. E szilárd alapokra kell tehát építenünk a jelenben és még inkább a jövőben. Társadalmunk gazdasági, szociális fejlesztése meggyorsításának időszakában ugyanis arra is szükség lesz, hogy az emberről soha ne feledkezzünk meg. Hogy ne csak a feladatait és az elvégzett munkáját tartsuk számon, hanem élete valamennyi jelentős eseményére is felfigyeljünk. A polgári ügyek testületéire és aktíváira továbbra is fontos feladatok várnak, hogy osztozzanak örömünkben, fájdalmunkban. Tegyék azt továbbra is mindig meleg emberi szóval. DEÁK TERÉZ Meleg emberi szóval
