Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-06-03 / 22. szám

ÚJ szú E E Iskolák, évek - emberek Portré Pápay László mérnökről, az Elektromont konszernvállalat osztályvezetőjéről Már a beszélgetés kezdetén közös taná­runkat Idézte. A Gépelemek tantárgy legen­dás oktatója volt a Kassai (Kosice) Gépészeti és Elektrotechnikai Középfokú Ipariskolában Rezsucha Rezső. Ő mondogatta mindig, hogy a rossz géptervező fél lábbal a börtön­ben van. Pápay László ezt a mondást ma is őrizgeti.- A felelősség komolyságát hangsúlyozta ezzel Rezső bácsi. Vastag füzeteinkben sem véletlenül rajzoltuk, ,,skicceitük“ szinte na­ponta a gépelemek sorát. Vizuálisan is belénk rögződött mindaz, amit elméletben tanultunk. A látás képességét tanultuk az akkor nem igen szeretett foglalatossággal. Egyáltalán az iskola, amelyből végül is erre a pályára kerül­tem, végtelenül sokat adott. Nem lehetnek véletlenek az olyan esetek, amikor egy diák a főiskolán hallottakról már a középiskolában ismereteket szerez. A középiskola rangját, színvonalát emelik az olyan tanárok, mint Hlavács Pál, aki ha jól sejtem, akkor frissen végzett mérnökként már olyan dolgokat taní­tott az automatikus vezérlés elméletéből, amit a brnói főiskolán negyedik évfolyamban hal­lottunk először. Ehhez tartozik, hogy mindket­ten ugyanannál a tanárnál hallgattuk az erről szóló előadásokat. Sok évfolyamtársamnak hihetetlennek tűnt, amikor elővettem a kö­zépiskolás füzeteimet, és ugyanazokat az ábrákat mutattam meg nekik, amelyeket az előadóteremben a táblára rajzolva láttak. Ezek a tények minősítenek egy iskolát. A ta­nárok, a tanárok és még egyszer a tanárok. Felejthetetlen Bencsik Tamás száz kérdése az elektrotechnikából, amelyre száz helyes felelet létezett. Azok a tesztek alakították ki bennünk a tudás automatizmusát, öt másod­percet adott egy kérdés megválaszolására. Ilyen igényesség mellett vagy tud, vagy nem tud a diák. És még akkor tanított Schultz György mérnök, akinek igazgatása alatt felvi­rágzott az iskola. Nála sem volt pardon az elektrotechnikában. Egyáltalán azt, hogy mit is tanultunk mi az erősáramú elektrotechniká­ból, azt főiskolai tanulmányaim alatt és gya­korió tervezőmérnökként tudtam igazán érté­kelni. Nem volt kevesebb emberségből, segí­tő szándékból sem. Ma sem tudom eléggé megköszönni, hogy osztályfőnököm mennyit talpalt, hogy felvegyenek az internátusba. Hm, „Gita", mert mi így hívtuk Gaál Margit tanárnőt, annyira a szívén viselte sorsunkat. Neki köszönhetem azt is, hogy a jól elsajátí­tott szlovák nyelvi alapok segítettek abban, hogy viszonylag hamar otthonos lettem a cseh szaknyelvben. Négy évig volt osztály­főnökünk, amikor leérettségiztünk, látszólag elszakadtunk, de ha tehetem, mindig vissza­járok. Általában repülővel utazom Kassára, a légitársaság irodája az ipari mellett van. Várakozás helyett bekukkantok. Olykor csak néhány szót váltunk, máskor jut idő a tartal­masabb beszélgetésekre. Ott még elevenen él, hogy számon tartják a volt diákjaikat. Érdekli a tanárokat a sorsunk... •Kiejtve a sors szót, mindketten elhallgat­tunk. Eszembe ötlött, hogy végül is ők is a diákjaik sorsának formálói, s munkájuk egyetlen visszaigazolása a diákjaik eredmé­nyessége lehet. Pápay Lászlónak mindig van mivel visszatérnie az útra bocsátó „alma materbe“.- A főiskolán aztán megmérettettünk. Ki­tartásból, szorgalomból nekünk kellett produ­kálni. Egyetemi oktatóink pedig a nyitottságot, a szüntelen tanulni vágyást oltották belénk. A műszaki főiskola erősáramú kazánok folya­matos vezérlésű meghajtások szakán végez­tem. Tudom, sokak számára rejtélyes szak­nak tűnik ez. Közelebbről megvilágítva: gyár­tási rendszerekről tanultunk, ami az erősára­mú berendezéseket működteti, a nehéz gé­peket meghajtja, szabályozza. Nem véletle­nül járok leggyakrabban a Kelet-szlovákiai Vasműbe, ahol a meleghengermű, a folyama­tos acélöntőmű erősáramú vezérlését tervez­zük. Amikor pályát választottam, mindenáron tévészerelő szerettem volna lenni. Aztán helyszűke miatt nem vették fel, így irányítot­tak a kassai ipariba. Még akkor is a gyenge­áramú elektrotechnika érdekelt, s csak ott szerettették meg velem az erősáramú beren­dezések világát. Ez sem kevésbé fontos, érdekes terület, mint a sokszor látványosabb, nagyobb tömegek érdeklődését felkeltő gyen­geáramú elektrotechnika. De a morva város más értelemben is fontos állomása volt éle­temnek. A Kazinczy Ferenc Diákkör összejö­vetelei, az összejáró magyar diákok közössé­ge a gyökereket erősítette bennünk. Ez a szakma mérföldes léptekkel fejlődik. Itt is fontos helye van az automatizációnak, a mikroprocesszoros vezérlésnek, a rugalma­san programozható gyártási rendszereknek. Az újságíró mindig zavarban van, miként is hozza közelebb az olvasóhoz a Pápay Lász­lóhoz hasonló szakemberek gondolkodás- módját, belső világát. Természetes szerény­ségükből adódó módon tiltakoznak a túlbe­csülés ellen. Mégis, ók azok, akik képesek megmozgatni az állóvizeket.-Az Elektromont ösztöndíjasaként kerül­tem a konszernvállalat tervezőintézetébe. Persze, nem kaptam mindjárt olyan feladato­Lőrincz János felvétele kát, amelyek felvillanyoztak volna. Rutinmun­kák voltak, amelyeket egy középiskolát vég­zett kolléga is megcsinálhatott volna. Ki kellett böjtölni azt az időt, amikor már úgy éreztem, erkölcsi jogot teremtettem ahhoz, hogy szól­jak: én nagyobb, összetettebb feladatokat kérek. Volt egy idősebb csoportx'ezetöm, aki feltehetőleg a jövendő vetélytársát is látni vélte bennem. A többiek középkáderek vol­tak, akik végezték a rájuk bízott feladatokat. Mondanom sem kell, nem nagyon szeretik az emberek, ha évtizedes nyugalmukat zavarni kezdi egy fiatal mérnök. Úgy néztek rám, mint ellenségre, pedig csupán a megszokott, a be- rögzódött, rutinszerű dolgok ellen kezdtem cselekedni. így aztán nem volt más választá­som, minthogy bementem az osztályvezető­höz, akitől komolyabb munkát kértem. Kap­tam is: a kassai malom teljes elektromos berendezését mi terveztük. Ez amolyan igazi ,,mélyvíz“ volt, de sikerült kiúsznom. A kuko­ricamalom vezérlése teljesen új volt. Nem hasonlítható a klasszikus vezérlésekhez. Megcsináltam a feladatot, de a csoportveze­tőmnek nem tetszett, így az osztályvezető döntötte el a tervet - a javamra. Nem sokkal ezután önálló státusba kerültem, ami annyit jelent, hogy magam felelek a tervezett beren­dezések színvonaláért, műszaki paraméterei­ért. Akkor kezdtem megismerni, mi is az a tervezömérnöki munka. Mennyi tárgyalás, vita, érvelés, töprengés előzi meg a tervrajzo­kon végleges formájában megjelenő beren­dezés megszületését. Mi kivitelezési terveket készítünk, s a tervezőmérnök felel a dol­gokért. így nem lehet elfelejteni Rezsucha tanár úr figyelmeztetését: pontosság, pontos­ság, pontosság, mert különben ...de erről már beszéltem. Nem véletlen az sem, hogy ezen a pályán csak az marad négy évnél tovább, aki szerelmese lesz a hivatásnak. Számos szépsége van ennek. Mindenekelőtt a semmiből, ha a tudást így nevezzük, való alkotás. Ezernyi apró részlet összehangolá­sa, de a végeredmény mindent feledtet. Jelenleg kilenc embert irányít, s mivel a fő­osztályuk egyike a kisebb részlegeknek, osz­tályvezetőként gyakran helyettesíti a főosz­tályvezetőt. így aztán olykor előállhat az a helyzet is, ami a minap történt, hogy a cég az Incheba vegyipari kiállításon bemutatásra kerülő berendezésének előkészítését is ő irá­nyította.-Ez teljesen más jellegű feladat, mint amihez hozzászoktunk. Egy kiállításon a lai­kusoknak is érthető módon kell bemutatni a műszaki rendszerünket. Ráadásul a gyártá­si folyamatokban olykor a felismerhetetlensé- gig megváltozik az újonnan átadott berende­zés külseje. Itt viszont képviselni kell a céget, nem lehet akármilyen külsejű objektumot odavinni. Ez is többletmunkát jelent. Meg többletenergiát, amiből elég sokat felemészt az adminisztráció. Az Elektromont konszernvállalat prágai ve­zérigazgatósága átszervezésének megkez­dése után valamifajta várakozó álláspontra helyezkedtek a vezetők. Kevesen tudják való­jában, mi is lesz ennek az átszervezésnek az eredménye. A vezérigazgatóság szeretné ön­maga státusát „állami vállalattá“ változtatni, s a mostani vállalatokból üzemeket csinálnak. A laikus szemével nézve ez az eljárás aligha a gazdaságirányítás lépcsőfokainak a csök­kentése szellemében születik meg. Végül is csak a gyerek neve lesz más, így minden marad a régiben. Pápay László mérnök fejé­ben most is a feladatok sorjáznak:- Nekünk mindig lesz munkánk, csak győzzük elvégezni. Az viszont tény, hogy sokaknak újra kell majd tanulniuk a szakmát. De hát végül is ez az alkotómunkában mindig Így volt. Műszaki berendezések, automatizált vezériöművek tervezésében nem lehet elma­radni a világszínvonal mögött. Az ilyen lema­radások végzetesek lehetnek a gazdaság számára. Azzal kellene sokaknak megbékél­niük, hogy nem egy vezérigazgatóságon, hanem egy elektrotechnikai termelőüzemben dolgoznak majd. Ehhez persze meg kell ta­nulni az elektronikát, a kibernetikát, a közvet­len termelésirányítást. Munkahelyben nincs hiány, csak legyen elegendő ember az állan­dó munkaerőhiánnyal küzdő elektrotechnikai iparágakban. Hallgatva a fiatal vezető szakember okfej­téseit, mindegyre az a szemléletváltás tolak­szik elő gondolataimban, amely nélkül aligha lesz sikeres a gazdasági reform. Két lélegzet- vétel között mesélte el Pápay László azt az esetet, amikor a korábban oly sokat emlege­tett „személyi fizetések“ egyikét az intézet­ben ö kapta. Főnöke a minisztérium külön engedélyével magasabb bért adott neki. Mindez nénány hónapig tartott, amikor ugyanis egy bérrendezés után olyan bérosz­tályba sorolták, amelyhez már a „személyi fizetés“ összegének megfelelő bérszint tarto­zott. Egy fiatalember számára sem mindegy, mennyit kap az elvégzett munkájáért. Mind­eddig ingázott Szlovákia fővárosa és a Galán- tai (Galanta) járásban levő Tomasíkovo kö­zött. Reméli, hogy hamarosan beköltözhet a már kiutalt egyszobás lakásba... Édesapja a novákyi hőerőműben szerelő, édesanyja négy gyermeket nevelt fel. Már csak ő és öccse lakik a szüleivel. Leánytest­vérei férjhez mentek, önálló életet kezdtek.- Számomra ma is Tallós jelenti az otthont. Kiindulópontja az életemnek. Amikor vissza­gondolok a gyermekévekre, ott is megtalálom a irányitó pedagógust. Tóth Piroska, a Jókai (Jelka) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola mostani igazgatója ott tanított. Ő győzte meg szüléimét arról, hogy mégiscsak jobb lesz nekem az ipari, mint a tévészerelés. Nem bántam meg. Bár bizonyára kényelmesebb pénzkereseti lehetőség lett volna. A tervező- mérnöki pálya mozgalmasabb. Az igazat megvallva, nem is nagyon szeretem ezt a megnevezést. Sokak fülében talán nagyké­pűen hangozhat. A magyar nyelvben nincs más szó, aminek értelme fedné a szakma lényegét. Mérnöki felkészültséggel automati­zált termelési rendszereket tervezünk. Né­hány helyen már megfordultam Európában, csaknem mindenütt jobban megbecsülik a műszakiakat, mint nálunk. Ez a pár út is lehetőséget kínált, hogy megmérjem a tudá­somat. Tavaly például Franciaországban jár­tam. Sokan azt hiszik, hogy aki külföldi szol­gálati útra megy, pihenésképpen teszi. Ezek az emberek általában saját példájukból indul­nak ki. Amikor reggeltől estig a tervvázlatok, a legbonyolultabb algoritmusok fölött gör­nyedtünk az ottani szakemberekkel együtt, bizonyos szempontból érthető, hogy utána megnéztük az esti Párizst. Persze, a dolog ennél sokkal szélesebb összefüggéseket ta­kar. Egyetlen példa: a közelmúltban a vállala­tunk és a gazdaságunk is, elveszített egy aránylag könnyűnek látszó üzletet. Egy ju­goszláv cég a kassai Vasműben nemrég üzembe állított kanalas szénbagger mását szerette volna megrendelni. Ennek az auto- matikáját mi terveztük, így az a ritka helyzet állhatott volna elő, hogy csupán megismétel­jük, s tökéletesítve leszállítjuk a berendezést. Pusztán adminisztrációs huzavonák, a későn elkészített útiokmányok és az utazási valuta­keret miatt csúsztunk le az üzletről. A külföldi partnerek egy idő után megunták a telexein­ket, amelyek türelemre intették őket, s más országból szerezték be a szénbaggert. Ezek azok a dolgok, amelyek minden szakmai tudást érvénytelenítenek, szinte megsemmi­sítenek. Milliós valutabevételektől esünk el a rugalmatlanság, a külkereskedői gyávaság és az adminisztrációs huzavonák miatt. Ezzel együtt visszahúzó hatást fejt ki a hazai meg­rendelőinknél tapasztalható maradiság. Tudnánk mi egészen korszerű, világszínvo­nalú automatizált rendszereket is tervezni és szerelni, ha a beruházásokat ezekre építe­nék, és nem a lehető legolcsóbb módszereket kérnék tőlünk. Az egyáltalán nem biztos, hogy az olcsó valóban kevesebbe kerül. Amíg nem a minőség, a műszaki színvonal lesz a meg­határozója 3 beruházásoknak is, addig nehéz lesz a termékek a termelés műszaki színvo­nalának hátrányaiból valamit is ,, ledolgoz­nunk“. Pápay László, harminckét éves mérnök, egyike azoknak az ezreknek, akik szemléle­tükkel, tudásukkal és alkotóerejükkel képesek közvetlenül is befolyásolni a kifogásolt szem­lélet megváltozását. Hogyan? Erről ő maga így beszólt:- Tudják rólam, hogy mindig a megszokás, a szellemi kényelmesség és a rutin ellen perelek. És ami még ezeknél is rosszabb: az a műszaki alkötómunkától időt elraboló, az emberekben energiákat felemésztő admi­nisztráció. DUSZA ISTVÁN Föníciai város Karthágó romjai alatt Két esztendővel ezelőtt fejeződött be Karthágó romjainak teljes feltárása az NSZK- beli archeológiái intézet régészeinek irányításával. E föníciai kereskedőváros Észak- Afrikában, a Tunisz-öböl partján, mint ismeretes, i. e. a 7-4. században a legerősebb tengeri és kereskedelmi hatalom volt. A rabszolgatartó állam az i. e. 3. században összeütközésbe került Rómával, és a pun háborúk végül is teljes pusztuláshoz vezettek (i. e. 146). Helyén római provinciái székhely keletkezett, amely 439-ben a vandálok királyi központjává vált, azután bizánci, majd arab hatalom alá került s elnéptelenedett. Az említett intézet kutatói azonban nem elégedtek meg a punok híres városának romjaival, hanem tovább folytatták - Hans Georg Niemeyer, hamburgi egyetemi tanár vezetésével - az ásatásokat, és az elmúlt év végén újabb, meglepő felfedezésre bukkantak. A hamburgi egyetemi újság beszámolója szerint, amelyet több világlap is átvett, hét méterrel Karthágó romjai alatt újabb - még régibb - föníciai településre leltek. (A kutatócsoport nyilván a régi Trója vagy Róma példájából indult ki, ahol betemetett városra épültek az újabb települések.) Az agyagtéglákból épült város majdnem teljesen megegyezik a Hannibál-korabeli Karthágóval. Egyformák a falak, folyosók és házak kiképzései, sőt megtaláltak egy tehénbörre karcolt telekkönyvet is. Mindez arra vall, hogy ez volt az első föníciai város Észak-Afrikában, amely e figyelemre méltó kultúrájú nép terjeszkedésének idején, tehát a föníciaiak fénykorában épült. A tehénbör megőrizte az ősi város nevét is. Eszerint az ős-Karthágót Qart-Hadasht-nak, vagyis Új Városnak nevezték. A felfedezés nagy szenzációt keltett, különösen régészeti körökben, és sokan azt gyanítják, hogy - feltehetően - az Új Város alatt is létezhet még egy régebbi új város. V. I. 1988. VI. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom