Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-03 / 22. szám
f É bresztő, reggeli torna, tisztálkodás. Az elsősöknek még igyekezniük kell, de a negyedikesek kényelmesen, ráérősen mozognak. Amikor mindennel elkészülnek, irány az étterem. Nincs sürgetés, a tanítás kezdetét jelző csengő sem szólal meg, mégis minden hallgató idejében a helyén van: a tantermekben, a laboratóriumokban, a műhelyekben, a kiképzőbázisokon. A vyskovi Ludvik Svoboda Katonai Főiskolán egy újabb nap kezdődött meg.- Négy kar és huszonnégy tanszék van a főiskolánkon - fogad Jan Valenta őrnagy, majd így folytatja. - Látogassunk el a gépesített lövészkarra. Az utóbbi időben figyelemre méltó eredményeket érnek el. Az oktatók, a hallgatók kezdeményezőek, következetesek. Jirí Strmen mérnök ezredessel, a kar parancsnokával bejárjuk a körletet, megnézzük a forradalmi hagyományok emlékszobáját, aztán az irodába visszatérve a mindennapi életre tereli a szót.- Az oktatás, a kiképzés mintegy hatvan százaléka tábori feltételek között valósul meg, hogy a hallgatóinkat a lehető legjobban felkészítsük az életre. A hetedik szemeszterben 6-8 hetes gyakorlaton vesznek részt valamelyik harci alakulatnál, csak azgyárban tanultam ki a fémmegmunkáló szakmát. Egy évet dolgoztam ott, aztán egyéves elókészitö tanfolyamra jelentkeztem, ahol leérettségiztem. Gyermekkoromtól tetszett a katonai hivatás, bár tudtam, hogy sok lemondással jár. Szüleim eleinte nem örültek elhatározásomnak, annak, hogy tanulmányaimat katonai főiskolán folytatom, mivel egyetlen gyerek vagyok a családban. Azóta négy év telt el, s minden rendbejött közöttünk. Két évvel ezelőtt megnősültem Nem voltak nyelvi nehézségei. Most, hogy már a diplomamunkával is elkészült, az államvizsgára készül. Rajparancsnok, s amint mondja, a közepes tanulók közé tartozik. Sokat sportol, szabadidejében pedig magyar regényeket olvas. Kétszeres véradó, megkapta a katonai edzettségi jelvény arany fokozatát.- Hárman lakunk egy szobában, jól kijövünk egymással. Igaz barátság alakult ki közöttünk. Miután megnősültem, kaphattam volna lakást, de inkább kéthetente hazajárok. Szeretem az iskolát, igyekszem helytállni, bár jól tudom, hogy kellő gyakorlatra csak néhány év csapattiszti szolgálat után teszek majd szert. Frantisek Pavelka mérnök, alezredes azt-Szeretem az iskolát, igyekszem helytállni - mondja Richter József tán készítik el a diplomamunkát. Büszkék vagyunk arra, hogy a téli szemeszterben a mi tanszékünk érte el az iskolában a legjobb eredményeket, de ez nem jelenti azt, hogy ne vennénk észre hibáinkat, fogyatékosságainkat.- Az oktatómunka mellett a politikai neve lómunkára is nagy súlyt helyezünk - veszi át a szót Jirí Ridel, a parancsnok politikai helyettese. - Ebben az igyekezetünkben a SZISZ-től és a pártalapszervezetektól is nagy segítséget kapunk. Igyekszünk minden hallgatót megismerni, hogy segítségükre lehessünk, s a legjobbakat a pártba való felvételre javasolhassuk.- A főiskola hallgatóinak egyötöde részt vesz a tudományos munkában. Ennek keretében nemegyszer olyan munkák születnek, amelyeket az iskolában és a néphadseregben is kamatoztathatunk - tudjuk meg Jan Valenta őrnagytól. Egy törzsórmesteri rangot viselő hallgató kerül elő. Richter Józsefnek hívják és duna- szerdahelyi (Dunajská Streda). Mi sem természetesebb, minthogy magyarul folytatjuk a beszélgetést.- A palántái (Galanta) szerszámgépjavasolja* látogassuk meg az egyik kiképző- bázist. Útközben elmondja, hogy minden hallgató megszerzi teherautóra a gépkocsivezetői jogosítványt, de a kar hallgatóinak a gyalogsági harci jármű vezetését is el kell sajátítaniuk. Ahová megyünk, ott éppen ezek vezetéséből vizsgáznak a negyedikesek. Porzik az út, izzadnak a fiúk a fekete overálban, s miközben várakoznak, a jegyzeteikben lapozgatnak.- Én már túl vagyok a vezetésen, de az elméleti vizsga még hátra van- mondja egy magas bajuszos fiú. - Azt hiszem, nem lesz baj, aki egész évben rendszeresen tanul, azt nem érheti meglepetés. Aztán bemutatkozik. Fazekas László főtörzsőrmester Gömörhorkáról (Gemerská Hőrka) került a főiskolára. A rozsnyói (Roz- nava) gimnáziumban érettségizett, majd jelentkezett a vyskovi katonai főiskola gépesített lövészkarára. Az első év után megtudta, hogy a rátermettek a felderítókhöz jelentkezhetnek. Úgy érezte, megfelel a követelményeknek, vállalta a fizikai megterhelést is.- Nálunk, felderítőknél, elengedhetetlen a jó fizikai erőnlét - fonja tovább a beszéd fonalát. - Ma már három ejtőernyösugrást is magam mögött tudhatok. Július 16-án, ha minden vizsga sikerül, kézhez kapom a diplomát, a hadnagyi váll-lapot. Közben hármasával robognak a kiképző- bázison a harci járművek. Az oktatók a hallgatók minden mozdulatára figyelnek, s előkerül a stopperóra is. Amikor megállnak, az egyik járműből egy alacsony termetű alhadnagy mászik ki. A kísérő elárulja, hogy a kar egyik büszkesége. Jirí Dastych alhadnagy a főiskolai műszaki alkotóversenyben számítógépes programjával az első helyet szerezte meg. Párttagjelölt, példás hallgató, az évfolyam SZISZ-alapszervezetének elnöke. A prágai katonai gimnázium elvégzése után került Vyskovba.- Arra a hivatásra készülök, amelyet magam választottam és szeretek is. Közben a kedvtelésemnek is hódolhatok. A tanulás, a tisztséggel járó kötelességek a szabadidőm egy részét elrabolják, de nem panaszkodom. Felkészültem arra, hogy a főiskola elvégzése után ott teljesíthetek majd szolgálatot, ahol a néphadseregnek Jirí Dastych nem fél a nehézségektől szüksége lesz rám - állítja igen határozottan. Nem fél a nehézségektől, azt mondják hallgatótársai, hogy kemény fiú és jó barát. Készségesen segít azon, aki hozzá fordul. Mielőtt elbúcsúzna, megjegyzi:- Nálunk az illetményt aszerint kapjuk, hogy kinek milyen az előmenetele. Ezzel is harcolunk a középszerűség ellen. A közelmúltban iskoláinkban elindult egy mozgalom négy jelvény megszerzéséért: az olvasói, az edzettségi, a szakminősítési, a példás hallgatói jelvényért. Aki ezeket megszerzi, a tanulmányi előmenetele alapján pénzjutalomban is részesül.- Hallgatóinkat önállóságra neveljük, különböző versenyek lebonyolításával bízzuk meg őket. A közelmúltban a helyi gimnázium harmadikosainak honvédelmi tanfolyamot rendeztek. A mi karunk szervezte meg a hallgatók autótájékozódási versenyét is. Annak külön örülünk, hogy a gépesített lövészkar versenyzői szerezték meg az első és a második helyet - mondja elégedetten az alezredes. A nap még magasan áll a láthatáron, amikor elérkezik a bevonulás ideje. A felderítők, a gépesített lövészkar hallagatói a jól végzett munka tudatában porosán, izzad- tan, de jókedvűen a szálláskörletük felé igyekeznek, hogy kipihenjék a nap fáradalmait, s aztán másnap ott folytassák, ahol ma abbahagyták. Alkonyattájt benépesedik a főiskolai klub. Eredményesen dolgoznak szakköreik, s a Tátrán, a Btit és a Trnka népművészeti együtteseik is mindig jól szerepelnek a különböző vetélkedőkön. Néhány tánczenekaruk is van. A vyskovi főiskolások a sport terén is jeleskednek. A rögbicsapat mellett a dzsudósok is az első ligába kerültek, a jégkorongozóik, a futballistáik pedig kerü- letszerte hallatnak magukról. Amikor búcsút veszek az iskolától, az egyik hallgató szavai jutnak eszembe:,,Mi a nehezebb utat, életpályát választottuk. Tudjuk, a haza, a szocialista közösség védelmére éppen úgy szükség van, mint az építésre. “ NÉMETH JÁNOS Fazekas László Gömörhorkáról került a katonai főiskolára (A szerző felvételei) Az első röntgenkészülék A Kassai (Kosice) Egyetemi Kórház és Rendelőintézet radiodiagnosztizálási osztályának várótermében rendezett kiállítás felkeltette a szakemberek és a betegek érdeklődését. Egyebek között elhelyezték itt annak az első röntgenberendezésnek a részeit is, amelyet dr. Vojtech Alexander, kezma- roki orvos használt. A megközelítőleg 100 éves röntgenkészülék nem hasonlít a mostaniakhoz, noha az idő tájt teljes mértékben betöltötte szerepét. A kiállítás nrvegtekintése érdeklődést vált ki a röntgenológia története iránt, amelynek első fejezetei éppen Kelet-Szlovákiában íródtak. Alexander doktor, a közvélemény körében kevésbé ismert tudós, 1857-ben Kezmarokban született. Tizenkilenc éves korában került Pestre. Az orvostudományi egyetem elvégzése után néhány évig az ottani kórházakban dolgozott, majd apja sürgetésére 1882-ben visszatért szülővárosába, ahol ezután csaknem 15 évig szakorvosként látta el feladatait. Nem tett le a Pesten szerzett sebészeti ismereteinek felhasználásáról. A Thököly vár déli szárnyában ideiglenes műtőt és rendelőt szerelt fel. A sürgős sebészeti beavatkozások során felesége, majd Liza nevű lánya, később pedig dr. Alzbeta Kuglerová szemorvos asszisztált. A röntgensugárzás 1895-ben történt felfedezése főleg a sebészeket örvendeztette meg. Bár Alexander doktor távol élt a jelentős gyógyászati központoktól, nem rekedt meg ismeretei fejlesztésében. Amikor a Röntgen, német fizikus által az új típusú sugárzásról kidolgozott tudományos munka különnyomata eljutott az orvosi körökbe, az orvos felismerte, hogy a gammasugárzás nagy jelentőségű a gyógyászati diagnosztizálás szempontjából. Célul tűzte, hogy ezt ö is felhasználja munkája során. Később, amikor már mindent jól átgondolt, felvette a kapcsolatot azokkal, akik már rendelkeztek kisebb-nagyobb tapasztalatokkal, és úgy döntött, hogy Würzburgba utazik. Találkozott Röntgennel, értékes információkat szerzett a berendezésről és további fel- használásáról a gyógyászatban. Nehezen, de meggyőzte a szepességi orvosok és gyógyászok egyletének képviselőit, hogy fedezzék az Erlangenböl megrendelt röntgenberendezés megvásárlásának költségeit. így került az első ilyen berendezés Kezmarokba. Ez volt az első, nagyon egyszerű berendezés Szlovákiában. A vidéki orvos szerény rendelője a gyógyászati röntgenológia elődje lett Szlovákiában. Vojtech Alexand ?r 1898. januárjában szerezte első gyakorlati tapasztalatait, amikor barátjának jobb karját röntgenezte meg. A „fényképezés“ öt percig tartott. Ekkor mát három éve gondolt a csecsemőknek gammasugárzás segítségével való megfigyelésére. Felesége éppen ebben az időben várta ötödik gyermekét. A fejlődő gyermek csontvázát és hátgerincét akkor akarta ily módon megfigyelni, amikor még keveset tudtak az új típusú sugárzás negatív hatásáról. A röntgenezés során megsérült a születendő gyermek idegrendszere és agya, gyermeke élete végéig nyomorék maradt. Vojtech Alexander sikereket ért el a tuberkulózis gammasugárzás segítségével történő diagnosztizálásának kutatásában. Ezenkívül szakorvosi és fizikusi munkát is végzett, mivel a röntgenológiai kutatásokból nem tudott megélni. Csak később nőtt a röntgenvizsgálatokra érkező betegek száma. 1906-ban a plasztikus röntgenográfia alapjainak lerakásával jelentős lépést tett a röntgendiagnosztizálás fejlesztése felé. Tapasztalatai és ismeretei kiváltották egyes berlini és angliai szakemberek érdeklődését. Viszont otthon sok ellenállásba és meg nem értésbe ütközött munkája során. Ebben az időben a budapesti orvosi karon egy központi röntgenológiai laboratóriumot szereltek fel, amelynek - bár nagyon nehezen hagyta el szeretett szülővárosát - munkatársa lett. 1909-ben megszerezte a magántanári képesítést és a röntgenológia docense címet, öt évvel később egyetemi tanárrá nevezték ki. Nem feledkezett meg otthonáról sem, a nyári szünetet a Tátrában töltötte családjával. Élete végén felismerhetővé váltak rajta a radioaktív sugárzás káros hatásai. 1916-ban Budapesten hunyt el. A kezmaroki városi temetőben nyugszik. Dr. Andrej Kutarha kandidátus és dr. Eugen Vilőek A röntgenológia úttörője című könyvében egyebek között leírja, hogy az értékes régi készüléket a Spisská Sobota-i kórház padlásán találták meg. A felújítás után a kezmaroki múzeumba került. JOLANA NOVÁKOVÁ
