Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-03 / 22. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1988. június 3. XXI. évfolyam 22. szám Ára 1 korona A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat érsekújvári 3-as számú üzemének dolgozói a Tatra 148-as típusú tehergépkocsik nagyjavítása után korszerű diagnosztizáló központban ellenőrzik a jármüvek motorját, fényszóróit, a fékrendszert és az alváz egyes részeit. Munkájukkal hozzájárulnak a közúti közlekedés biztonságának növeléséhez és - a motor helyes beállításával - a káros kipufogógázok általi környezetszennyezés csökkentéséhez. A képen Imrich Dobry egy gépkocsi alvázát ellenőrzi. (Ivan Rycblo felvétele - ŐSTK) A Galántai (Gaianta) járásban tavaly több mint 14 ezer hektár vetést öntöztek mesterségesen. Ezzel lényegesen hozzájárultak a hektárhozamok növeléséhez. A szövetkezetek és az állami gazdaságok az idén is jól felkészültek az öntözésre. Képünkön Németh Gyula, a Szenckirályfai (KráTová pri Send) Efsz dolgozója ellenőrzi az öntözőberendezést. (Drahotín Sulla felvétele - ÖSTK) Kiapadhatatlan forrás, ha... A járási és a kerületi pártkonferenciákon elhangzott beszámolók, statisztikai kimutatások és egyéb értékelések közös tanulsága, hogy amíg egyes gazdasági szervezetek nehezen boldogulnak, alacsony színvonalon és drágán termelnek, addig másutt a nehezebb gazdasági körülmények között és a szigorúbb pénzügyi szabályozók ellenére is jó termelési eredményeket érnek el. A sikerek hátterét kutatva a hozzáértő és az önállósággal élni tudó gazdasági vezetők, az előrelátó tervezés és átgondolt irányítás, a korszerű technológiák és a folyamatos műszaki fejlesztés mellett minden bizonnyal az embert is megtaláljuk. A kezdeményező és az eredményekért felelősséget érző dolgozót, akinek segítségével a termelés újabb és újabb tartalékait tárják fel. Az emberi leleménynek szinte nincs határa, tehát túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a munkaversenyt és kezdeményezést erősítő szocialista brigádok mozgalma a rejtett tartalékok kiapadhatatlan forrása. Ezt valamennyi gazdasági szervezetben tudják, hiszen aligha akad üzem, vállalat, ahol ne lennének szocialista brigádok. A dolgozók kisebb-nagyobb hányada mindenütt brigádtag, sok helyen az éltető forrás mégis elapad. Az illetékesek pedig saját kudarcaik, tehetetlenségük kendőzésére kidolgoznak egy helyi elméletet, mely szerint a munkafeladatok annyira igényesek, hogy azokat túlteljesíteni már lehetetlen. Ott mondják ezt, ahol még mindig nem tudatosították, hogy a régi formák fölött egyszer s mindenkorra eljárt az idő. Az egyoldalú mennyiségi szemléletnek és formalizmusnak a munkaversenyben sincs helye. A szocialista brigádok tagjainak kezdeményezését a bruttó tervek egyoldalú mennyiségi túlteljesítésével és az így nyert többletértékek gépies összeadásával többé már nem lehet kifejezni. Ott, ahol a munkaverseny még mindig egyetlen megbízott felelős előadó ügye, aki az év elején összehívja a szocialista brigádok vezetőit, hogy bediktálják vállalásaikat, majd július elején és az év végén egyszeri összegezéssel értékelik azok teljesítését és a „legjobbakat“ - esetenként a kimutatás szerint soron következőket - megjutalmazzák, a munkaverseny formális, többet árt, mint használ. Az újszerű tartalom és a hatékony formák elméleti részletezése helyett vegyünk néhány konkrét példát, hogy hol és miért ösztönző és eredményes a munkaverseny. Az üzemeket járva ugyanis bőven találhatunk olyan szocialista brigádokat, amelyeknek tagjai egyéni kezdeményezéseikkel a termelés hatékonyabbá tételéből sokoldalúan kiveszik részüket. Vállalásaikkal összhangban nem a bruttó tervmutatók egyoldalú menynyiségi túlteljesítésére törekszenek - ami kedvező feltételek mellett sikerül, objektív nehézségek közepette pedig nem -, hanem a minőségi munka olyan oldalaira összpontosítják figyelmüket, amelyek elsősorban a brigád tagjaitól függnek. Az érsekújvári (Nővé Zámky) Remeslosluzba ipari szövetkezet tardoskeddi (Tvrdosovce) asztalosműhelyében a szocialista brigád tagjai például vállalták, hogy termelési feladataikat folyamatosan és naponta teljesítik. Ezzel összhangban a dolgozók többféle gép kezelését sajátították el, hogy ha valaki hiányzik, kollégájuk munkafeladatait is elvégezhessék. További előnye a kezdeményezésnek, hogy a fárasztóbb és a kisebb fizikai erőt igénylő munkahelyeken a műszak alatt is váltják egymást. így nagyobb a munkatermelékenység és jobb a minőség is, mivel elejét veszik a károsan ható fáradtságnak. Ugyanezt láttuk a losonci (Lucenec) csempegyárban, az osztályozó részlegen. Mivel az egyes műveletek az osztályozó gépsor mellett dolgozók figyelmét és erejét különböző arányban veszik igénybe, a dolgozók a gépsor mellett óránként változtatják helyüket. Az ipari szövetkezetek komáromi (Komárno) bőrdíszműáru üzemében a szocialista brigádok tagjai úgy ügyelnek a minőségre, hogy közös megegyezés alapján a kézből kézbe kerülő munkadarabon mindenki ellenőrzi az előtte dolgozó munkájának minőségét. Hibás darabot, munkát senki sem vesz át, hanem visszaadja kijavításra. A kollektíva ereje itt abban mutatkozik meg, hogy tagjaival megérteti és elfogadtatja az egymással szembeni igényes szemlélet szükségszerűségét. Azt, hogy erős vagy gyenge egy közösség, céltudatos vagy csak formális a munkaverseny, a vállalások jellege pontosan megmutatja. Amint ismeretes, a Szakszervezetek Központi Tanácsa 1985 végén felhívással fordult a dolgozókollektívák, elsősorban a szocialista brigádok tagjaihoz, hogy vállalásaikban az anyagi költségek csökkentését, a munkatermelékenység fokozását és a minőség javítását helyezzék előtérbe. A Nyugat-szlovákiai kerületben 1987 végéig a gazdasági szervezeteknek háromnegyede csatlakozott e felhíváshoz, de a szocialista brigádoknak ötödé az SZKT hárompontos kezdeményezésének még egyetlen mutatóját sem vette be vállalásába. Ugyancsak kevés kötelezettségvállalásban szerepel a saját termelésmutató javítása, vagy az újító tevékenység. Még mindig vannak szocialista brigádok, amelyeknek tagjai nem, vagy csak formálisan csatlakoznak a prágai üzemek felhívásához, amely a legújabb tudományos és műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazását szorgalmazza. Hasonlóan többet kellene tennie a szocialista brigádoknak a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás nagyobb mérvű alkalmazásáért. S hogy lehet mindez másként is, azt többek között a losonci Mier Bútorgyár példája is bizonyítja. A tizennyolc szocialista brigád a dolgozók kétharmadát tömöríti. Valamennyi kollektíva teljes egészében magáévá tette az SZKT felhívását és ennek szellemében dolgozik. A kárpitos részlegen például minden egyes dolgozó egyéni vállalásában konkrét feladat az anyaggal való takarékoskodás. A brigád tagjai rendszeresen értékelik, hogy személy szerint ki és hogyan dolgozik, milyen minőségű munkát végez. Az üzemben valamennyi szocialista brigádnak külön megbízott instruktora van, aki a gazdasági vezetés és a brigád között a közvetítő szerepét tölti be. Rendszeresen tájékoztatja a kollektívát, hogy a termelés folyamatában milyen problémák merültek fel és milyen időszerű feladatokra összpontosítsák figyelmüket. Még egy érdekes tapasztalat, ami mindenképpen ide kívánkozik. A szocialista brigádokon belül a szigorú fegyelem, a kollégával szembeni igényes álláspont, a jogos kritika, sőt büntetés - például a prémium megvonása - nem szül haragot vagy személyes ellentéteket. Sőt éppen fordítva, a tagjaikkal szemben következetesen igényes kollektívák a legerősebbek közé tartoznak. A dolgozók egymással szemben megértőek, és a jó emberi kapcsolatok nemcsak a munkahelyen, hanem azon kívül is pozitívan érvényesülnek. A kollektíva tagjai sosem feledkeznek meg kollégájuk életének jelentős eseményeiről. Felköszöntik a jubilálót, gyermekének születésnapját ünneplőt, és arra is találnak időt, hogy barátian elbeszélgessenek. Meglátogatják beteg társukat, szükség esetén még a segítségére is sietnek. Például, ha házat épít, vagy valamilyen személyes problémáját kell megoldania. Az érdekeltek egybehangzó véleménye szerint az összetartás szálait leginkább a kollektíván belüli nyíltság, a mindenkire egyforma mérce, és a közös rendezvények, többek között a kirándulások is erősítik. Az összeszokott, igazán jó kollektívák a kirándulásokra a családtagokat is magukkal viszik. Nem véletlenül mondtuk el mindezt épp most. Közeledünk az év első felének a végéhez, amikor mindenütt értékelik, hogy hol tartanak az egyes kollektívák és szocialista brigádok vállalásaik teljesítésében, és mit kell tenni a verseny eredményesebbé tételéért. A mérlegelésben két iránymutató mértékegység van. A hatékonyság és a minőség. Csak az a jó kollektíva, szocialista brigád, amelynek tagjai kimutatható és értékelhető módon hozzájárultak a munka hatékonyabbá tételéhez, javították a termelés és a termékek minőségét. EGRI FERENC
