Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-27 / 21. szám

Szlovákiában a galántai Medos vásárolja és dolgozza fel a mézet. Hazai piacra és tőkés exportra is termel. A hagyományos csomagolású mézen kívül nagy a kereslet a mackó alakú műanyag flakonokba töltött, illetve a méhpempős vagy propoliszos méz iránt is. Képünkön a félkilós csomagolású mézet töltik üvegekbe.

Jövőformálás

Az igazgató, Lombos Kornél mérnök irodájában két vörös vándorzászló vonja magára a látogató figyelmét. Az egyiket már második éve őrzik. A járási mezőgazdasági igazgatóságtól kapták mint a járás legjobb mezőgazdasági üzeme. A másik vándorzászló a dél-morvaországi kerületi pártbizottság elismerése a Nyugat-szlovákiai kerület élenjáró állami gazdaságának.

A vándorzászlók és az 1986-os elismerés - a Slovenské Pole-i Állami Gazdaság a 7. ötéves tervidőszakban elért eredményeiért megkapta a Szocialista munka üzeme büszke címet - önmagukért beszélnek. Bizonyítják, hogy ebben a gazdaságban messzemenően érvényesül a jövőt formáló szemléletmód. A munka tervszerű és átgondolt. Messzemenően hasznosítják mindazon lehetőségeket, amelyek a termelés fokozásában szerepet játszanak.

Hasonló meggyőződésre jut az a látogató is, aki a gazdasággal való ismerkedést a zártkörű sertéshizlalóban vagy a törzste- nyésztő telepen kezdi. A telep környéke rendezett, az épületek takarosak, de régiek. A tatarozók leggondosabb munkája sem tudja feledtetni azt a húsz-harminc évet, amit már leszolgáltak.

A falakon belül azonban teljesen más a helyzet. A kocák és az elválasztott malacok is a legkorszerűbb tartástechnológiák előnyeit élvezik. De nemcsak ők, hanem gondozóik és a gazdaság is. Az emberek a korábbiakhoz képest tisztább és egészségesebb környezetben dolgoznak, a gazdaság pedig a régi épületekben és ugyanazon a területen aránylag kisebb költségek mellett nagyobb értékeket állít elő. A törzstenyészetben a 28 helyett most már 42 anyadisznónak van hely, a hizlaldában pedig harmadával több malacot lehet felnevelni, Mindemellett nincs szükség újabb gondozókra. A réginél több állat tartásához az új technológia mellett aránylag kevesebb villanyáramra és vízre lesz szükség, arról nem is szólva, hogy kellő emberi gondoskodással úgyszólván nullára csökkenthető az elhullás.-Ezzel a korszerűsítéssel is már 1989- re készülünk fel, amikor a jelenlegihez viszonyítva nagyobbak lesznek az elvonások. Főleg azoknál, akik bankhitelek nélkül nem tudnak létezni. Ezért is minden lehetőséget kihasználunk, amivel csökkenthetjük a költségeket. A változtatással járó gond és többletmunka ebben nem lehet akadály. Ha például gazdaságos a marhahústermelés, akkor ezt bővítjük. A meglevő épületek lehető legolcsóbb átalakításával, korszerűsítésével, ha kell, még fajtaváltással is. Ha kifizetődőbb az őszibarack mint az alma, akkor pusztán kényelemből, megszokott- szágból nem maradunk csak az utóbbinál.

Az oldalak anyagait Irta Baranyai Lajos, Egri Ferenc, Németh János és Szabó G. László ÖSTK felvételei

És ha kelendő termék a napraforgó vagy a cukorrépa, akkor ezeket is termesztjük, de a gazdaság erejének megfelelő optimális területen, kellő színvonalon és a szükséges odafigyeléssel, hogy jövedelmezzenek. Mindig és mindenben a minőségi szempontokat kell előtérbe helyezni.

Az igazgató szavait Tarics Géza üzemgazdász néhány sokatmondó számadattal és bizonyító ténnyel is kiegészítette.- A napraforgó és a cukorrépa termesztésében is szlovákiai elsők vagyunk. Az utóbbi növénynél az elmúlt két évben 52 tonna felett volt az átlagos hektárhozam. A növénytermesztési ágazathoz hasonlóan az állattenyésztési ágazat is eredményes. Tavaly valamennyi mutatóját teljesítette. Üzemünk 1987-es összteljesítménye közel négyezer hektár mezőgazdasági földterületen és 532 dolgozóval 102 millió korona volt. De a jövő szempontjából még ennél is lényegesebb, hogy a járásban a mi jövedelmezőségünk a legmagasabb. Tavaly minden befektetett koronával 16,8 fillér nyereséget ériünk el.

A sikerek hátterét boncolgatva természetesen az embert sem hagyhatjuk ki. A termelés fő tényezőjére mindig nagy gondot fordítottak. A szociális feltételek, a 104 korszerű üzemi lakás, a dolgozókról való komplex gondoskodás alapján érdemes a gazdaság dolgozójának lenni. Bármelyik távozó helyébe két-három fiatal közül választhatnak. Ha kell, élnek a lehetőséggel, és az új munkaerőnek - ha nem válik be - az egyhónapos próbaidő leteltével megköszönik a jelenlétét.-Ez elsősorban azok számára jelent ösztönzést, akik halványabb eredményekkel és kisebb fizetéssel is beérnék, mert akkor kevesebbet kellene dolgozni és több idejük maradna a háztáji fóliára. Szerencsére ilyen kevés van - mondta az igazgató.

Ismét az üzemgazdász vette át a szót:-A gazdaságot tizenhat önelszámoló termelő egységre osztottuk fel. Már három évvel ezelőtt, így a rendszer ösztönző és kényszerítő ereje egyre hatékonyabb. A munkabér húsz százalékát az önelszámoló egység eredményeitől függő prémium teszi ki. Az ezzel egy szinten levő osztalék viszont az egész gazdaság eredményeitől függ. így egyik egység sem tesz a másik kárára, hasznát csakis valós munkával gaz- dálkodja ki. Az egységeken belül az egyéneket részletesen kidolgozott és állandóan tökéletesített pontrendszer alapján minősítjük. Pontosabban mondva, maguk a dolgozók pontozzák önmagukat, és ezt azután közszemlére tesszük. Nehezen maradhatna meg a kollektívában az, aki mondjuk nulla pont helyett nyolcat adna magának, közben megsértené a technológiai fegyelmet és ezért a tőle átvett tej gyenge minőségű lenne. De ugyanígy az a traktoros sem írhat magának pontot, akinek gépe gyakran javításra szorul, mert nem gondozza kellően. Prémiumot, vagyis pénzt jelentő pontok ilyen szempontból ugyanis csak azoknak járnak, akik a gondjaikra bízott eszközökkel megfelelően bánnak.

Üj dolgok, fogalmak ezek, olyanok, amelyekről öt-tíz évvel ezelőtt az itt dolgozók még aligha hallottak. Amint mondják, a világ nagyléptú haladására mindig éberen figyelnek és az idő adta lehetőségeket sosem mulasztják el.

Az ötvenes évek végén, amikor egy kormányhatározat alapján megkezdték a brati- slavai Juraj Dimitrov Vegyiművek vágsellyei üzemének építését, még kevesen gondolták, hogy az néhány évtized múltán az ország egyik legnagyobb vegyipari létesítményévé válik. Nem csoda, hiszen 1958-ban, a kezdet kezdetén mindössze 11 dolgozója volt. Két évvel később azonban az üzem vezetősége Szlovákia fővárosából Vágsellyére költözött és a kimondottan mezőgazdasági területen megindult az iparosítással járó folyamatok tömkelegé. A környék lakosainak új munkalehetőséget, az ingázás gyötrelmeitől való megszabadulást ígérő vegyiüzemben és országszerte elkezdődött az intenzív szakemberképzés. A mezőváros jellegű településre a hirtelen változások lettek jellemzőek. Szaporodtak az új lakások, a középületek, fejlődésnek indult a város és környéke. Kezdetét vette az üzem építésének második szakasza, miközben 1962 októberében már beindult a salétromsav, egy műtrágyafajta, novemberben a latex, decemberben a szilárd kaucsuk, majd a következő években az ammónia és egyre több vegyianyag gyártása.

A vágsellyei üzem 1966 januárjában önállósult és Duslo nemzeti vállalat néven működik, egyre sokrétűbb termelési programmal. Az 1970-es évben elért termelését a vállalat 1975-re megkétszerezte. Ezzel párhuzamosan javult a dolgozókról való szociális gondoskodás színvonala, egészségügyi-, üdülő- központok és sportlétesítmények épültek. A vállalat az elért eredményeiért 1979-ben megkapta Az Építésben Szerzett Érdemekért állami kitüntetést.

Nehéz lenne felsorolni mindazt a változást, amelyen ez a ma már több ezer embernek munkát adó, nagyvállalattá fejlődött ipari létesítmény átesett, s hogy mindez hogyan változtatta meg a környék arculatát.

Milan Psota mérnököt, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesét ezért inkább a gyáróriás jelenéről és jövőjéről kérdeztük.-A Duslo vállalat fejlődésére a 7. és 8. ötéves tervidőszakban a termelési ágazatok megváltoztatása jellemző. Vállalatunkat ezi- dáig az ország legnagyobb műtrágya gyártójaként tartották számon. A CSKP XVI. kongresszusa a vegyipar termelési bázisának fokozatos átalakítását tűzte ki célul, mégpedig úgy, hogy az a könnyúvegyipar továbbfej lesztésére irányuljon. Ennek bizonyítékai vállalatunk új termelési objektumai is. Legnagyobb beruházási akciónk az antioxidáns CD gyártására szolgáló üzemrész építése volt. Ez , a gumiipari vegyszer - amely gátolja a gumi elhasználódását - előnyös árucikk, amellyel hazánk a Szovjetunióból importált kőolajért, földgázért és egyéb nyersanyagokért fizet. Mezőgazdaságunk szempontjából nagy jelentőséggel bír az új agrokémiai üzemünk is.

Nagy gondot fordítunk a környezetvédelemre, ezért építettünk a vállalat számára szennyvíztisztító állomást és több más kisebb környezetvédő objektumot. A 7. ötéves tervidőszakban a víz és a levegő tisztaságának védelmére több mint 700 millió koronát költöttünk. A Duslo vállalat ma már korszerű vegyikombinát, amely 7,7 milliárd korona vagyonnal rendelkezik, de nemcsak ez az óriási érték, illetve az elért haszon nagy pozitívum számunkra, hanen a nálunk végzett munka módjának, formájának korszerűsége is. Viszonylag magas színvonalon alkalmazzuk az önelszámolási gazdálkodási rendszert és egyre szélesebb körben érvényesítünk más vállalat-irányítási mutatókat is. Sokat tettünk a kádermunka területén. Az egész évi munkavégzés értékelésére új rendszert dolgoztunk ki, amely közvetlenül kapcsolatos a keresetek nagyságával. Az eddiginél jobb megoldást keresünk a szabad munkahelyek betöltésére, mégpedig pályázatok kiírásával. Jó eredményeket érünk el a műhely-, a termelésveze- tök, valamint más vállalati dolgozók folyamatos továbbképzése terén. Az említett korszerű munkamódszerekkel minden esetben egy célt követünk, mégpedig azt, hogy teljes mérték-' ben eleget tegyünk népgazdaságunk és társadalmunk velünk szemben támasztott elvárásainak és növeljük a vállalat kivitelének hatékonyságát.

A gyár további fejlesztése elsősorban a műtrágyák minőségének javítására, a folyékony műtrágya gyártásának növelésére, az antioxidánsok, más gumiipari és agrokémiai termékek továbbfejlesztésére, a földgáz, általában az energiafogyasztás és más nyersanyagokkal való takarékosabb gazdálkodást szolgáló korszerűsítésre irányul. A felsorolást folytathatnám a környezetvédelemben, a szociális gondoskodás terén reánk váró feladatokkal - fejezte be rövid ismertetését Psota mérnök.

Játszva tanulnak

A gépek újak, a programok érdekesek, a gyerekek lelkesek. Csak a számítástechnikai tanterem lenne tágasabb... - Hárman hívnak a Galántai Járási Pionírház egyik tenyérnyi helyiségbe: Tóth Gábor, a pionír- ház igazgatója. Csiba Miroslav, a műszaki osztály vezetője és Lehocky Sándor szakkörvezetö. Szerda van, délután fél három. Tíz év körüli nyurga, kócos fiúk ülnek a számítógépek mellett. Nincs ennél izgalmasabb szórakozás számukra - látom az arcukon.- Négy évvel ezelőtt, amikor az első számítástechnikai szakkör alakult, egyetlen gépünk volt csupán. Ez - mutatja Tóth Gábor.- Még ma is megbízhatóan működik, bár korszerűnek semmiképpen sem mondható. Ma, a régebbi típusok mellett, tíz egészen új gépünk is van, és kilenc szakkör dolgozik a házban, öt a kezdőké, akik a számítástechnika alapjaival ismerkednek, a hatodikban informatikát tanulnak a gyerekek, a hetedik és a nyolcadik körben programozni, a kilencedik pedig a legjobbak köre, ezt már klubként tartjuk számon, amely szombat délelőttönként működik. Hogy honnan az ötlet? A „szomszédból“. A vágsellyei (Sala) pionírház példáját követtük... ők még nálunk is korábban teremtettek programozási lehetőséget a gyerekeknek. Ott a Duslo, azzal fogtak össze. Erre mi is felbuzdultunk... a bazáron keresztül, hatezerért vettük az első gépet, azóta viszont nagyot változott a helyzet. Pék László, a helybeli magyar tanítási nyelvű gimnázium lelkes tanára, időt és fáradságot nem sajnálva, rengeteget tett azért, hogy ezek a szakkörök úgy működjenek, ahogy működniük kell. Munkánkban, elképzeléseinkben a járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztálya is támogatott bennünket. Ezt a tíz gépet, amelyen most játszva tanulnak a gyerekek, egyetlen hónap alatt kaptuk- csaknem háromszázezer korona értékben. Panaszra tehát nincs okunk, sem az ellátottságot, sem az érdeklődést tekintve. Jelenleg ugyanis százhetvennégy gyerek jár hozzánk számítástechnikát, illetve programozást tanulni. Többségük alapiskolás, négy körnek pedig csak gimnazisták a tagjai.- Igen, érdeklődésben nincs hiány, s jönnének bizonyára többen is - veszi át a szót Csiba Miroslav -, de nálunk egyszerre csak tízen programozhatnak. És nemcsak azért, mert a Didaktik Alfa 2-ből pontosan tízet kaptunk, hanem azért is, mert ez a terem még a kicsinél is kisebb. Csütörtök kivételével minden délután fél háromtól fél hétig tanulnak, dolgoznak a gyerekek, a „szünnapot“ azoknak tartjuk fenn, akik tanulmányi kirándulásra jönnek hozzánk a járás környező falvainak iskoláiból. Pár év múlva, reméljük, jobb lesz a helyzet. Ha minden igaz, 1989 tavaszán egy nagy, modern pionírház építését kezdik meg a városban, ott majd számítástechnikai laboratórium várja az érdeklődőket. 1991 júniusáig, az átadásig azonban itt maradunk, a város peremén.-Jó eredményeket elérni, persze, itt is lehet - jegyzi meg Lehocky Sándor, aki főállásban a galántai szerszámgépgyár programozója. - A gyerekek szerencsére nem ismernek lehetetlent. Amíg rá nem találnak a helyes megoldásra, le sem veszik a szemüket a képernyőről. A BASIC-nyelven írt feladatokat ugyanúgy szeretik, mint az egyszerűbb játékprogramokat. Egy óra tanulás, egy óra játék - így repül az idő nálunk. Nem, nem az a célunk, hogy „profikat“ képezzünk, inkább azt akarjuk elérni, hogy a gyerekek a lehető legközvetlenebb kapcsolatba kerüljenek a géppel, hogy ne csak kedveljék azt, hanem „társalgást“ is folytathassanak. Ami különösen örvendetes számunkra, járnak ide olyanok is, akiknek otthon személyi számítógépük van. A legügyesebbeket aztán számítástechnikai versenyekre küldjük - az idén hárman szerepéitek eredményesen a kerületi bajnokságon. Hogy mit szeretnénk a jövőt illetően? Egy gyorsan dolgozó szervizt a közelben és kompatibilis gépeket. Mert a legtöbb nem az. És ez alaposan megnehezíti a gyerekek munkáját. Még jó, hogy egytől egyig megszállottak.

Egy célt követünk