Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-27 / 21. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1988. május 27. XXI. évfolyam Ára 1 korona Bő két és fél év választja el az első, az 1985 novemberi csúcstalálkozót az 1988 májusitól, a negyediktől. Ami a szovjet-amerikai kapcsolatokban történt haladást illeti: ha a régebbi mércéket alkalmaznánk, azt is lehetne mondani, hogy ennyi idő alatt legalább egy évtizedre elegendő munkát végeztek a felek. De hát új mércével mérünk, s lassan természetesnek vesszük, hogy a külpolitikai peresztrojka eredményeként felgyorsultak a nemzetközi események, az állóvizek megmozdultak, különösen a két nagyhatalom viszonyában. Hogy ez a két és fél év nem volt könnyű, az út göröngyös volt és sokszor az ellentétes irányba ható lépések is nehezítették az új szovjet irányvonal megvalósítását? Mindez igaz, s lassan azt is természetesnek érezzük, hogy így, az ellentétek, a haladó és visszahúzó erők harcában kell győzedelmeskednie a sok tekintetben egységes világunk létfontosságú gondjainak megoldását célzó akaratnak. S bár nyolcvanöt novembere a reagani vezetés által felmelegített „hidegháborús“ periódus végét jelentette a szovjet-amerikai kapcsolatokban, valljuk be őszintén, akkor nem reméltünk ilyen gyors előrelépést, amit az eddig elért megállapodások - a decemberi rakétaszerződés, az afgán rendezés genfi okmányai, a kockázatcsökkentő központok megnyitása - fémjeleznek. Nem indokolt tehát a pesszimizmus, amiért most nem írják alá a hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csökkentését rögzítő megállapodást. (Ez a kézirat közvetlenül a Géniben megtartott utolsó csúcselőkészítő külügyminiszteri találkozó után került nyomdába. Számítottunk arra, hogy a két hét alatt történhetnek bizonyos kiegészítések, pontosítások Reagan most vasárnap kezdődő moszkvai útjával, programjával kapcsolatban. A fő irányvonalakban nem tartottuk valószínűnek a változásokat.) Ez azonban csak a célegyenesben, tehát a két héttel ezelőtti Sevardnadze-Shultz találkozó után vált nyilvánvalóvá, még az áprilisi (21-22-én tartott) megbeszélések Szívélyes légkörijén, tavaly decemberben Washingtonban Február 25-én kezdték meg a hazánkba és az NDK-ba telepített rövldebb hatótávolságú rakéták kivonását. Az első szerelvények március 12-én érkeztek a megsemmisítés színhelyére, Kazahsztánba. után is nyitva hagyták a kiskaput, illetve megoszlottak a vélemények. Sok szakértő úgy vélte: egy hónap nem lesz elegendő a vitás kérdések tisztázására, mások pedig úgy látták: az amerikai elnökválasztási kampány, a Szovjetunióban pedig a júniusi országos pártkonferencia miatt a felek mindent el fognak követni a rakétafelező szerződés tető alá hozásáért. Példákat is felhoztak: az 1972-es SALT-I szerződés utolsó simításait az utolsó hetekben végezték el, s a decemberi rakétaszerződés nyitott kérdéseiben szintén az utolsó külügyminiszteri előkészítő tárgyalásokon sikerült dűlőre jutni. Nem ez utóbbiaknak lett igazuk, ennek ellenére leszögezhető: Moszkva sem lesz kisebb jelentőségű mérföldkő a kétoldalú kapcsolatok és a leszerelési folyamat történetében, mint Genf, Reykjavik és Washington volt. Miért? A válasz csak akkor lehet teljes, ha áttekintjük, mi minden történt az 1987. december 7. és 10. között megtartott washingtoni Gorbacsov-látogatás óta, mert ez az öt és fél hónap példátlan intenzitású nagyhatalmi párbeszédet hozott. Tapasztalatai évek múltán is hasznosak, jól kamatoztathatók lesznek. Elöljáróban néhány megjegyzést: Minőségi változásokat jelez a két ország viszonyában, hogy most nem voltak a légkört mérgező komolyabb kísérletek, mint ahogy például Genf és Reykjavik előtt a különböző kémkedési botrányok és kiutasítások. Kulturáltabbá és visszafogottabbá vált a hangnem Washingtonban is, változott az általános hangulat és a másikról alkotott kép, főleg amióta az SZKP KB főtitkára Amerikában járt és az átlagpolgárnál a stílusával, rugalmasságával egyértelműen sikert aratott. Sevardnadze és Shultz legutóbbi találkozóján megnehezítették a munkát a decemberi szerződés ratifikálása körül felmerült problémák, az amerikai szenátus a vitát is elhalasztotta az ellenőrzés körül felmerült kétségek miatt. S ezt a tényt nyilatkozatában Shultz sem volt hajlandó arra kihasználni, hogy a Szovjetuniót vádolja, vagy reá hárítsa a felelősséget (bár megpróbálták kiprovokálni). A felek a megoldásra összpontosítottak. S ez nagyon fontos momentum. A felmerült problémákról Sevarnadze azt mondta az újságíróknak, azok természetesek voltak, hiszen egyetlen szerződésben sem lehet mindent előre látni, annál inkább nem egy olyan szerződésben, amely eddig egyedülállónak számít. S még ennél a szerződésnél is bonyolultabb az ötvenszázalékos csökkentésre vonatkozó tervezet (a decemberi az atomfegyverek két teljes osztályát felszámolja ugyan, de ez csak az arzenál 3-4 százalékát teszi ki). Ezért - bár az időtényező sem volt mellékes- a felek elsősorban jó szerződést akarnak kidolgozni, hogy ne lehessen utólag kifogásokat, támadási felületeket keresni benne. Mit sem változtat az eddig elmondottakon: ahogy a decemberi szerződést is meg szerették volna hiúsítani egyes szélsőséges- s nem kis befolyással rendelkező - körök az USA-ban, éppúgy agitálnak a készülő rakétafelezö egyezmény ellen is. „Aggodalmaskodó“ nyilatkozatokat tesznek közismert politikai személyiségek- például Henry Kissinger, Richard Nixon - mondván: vigyázni kell, mert nem jó az, ha túl gyors a haladás a Szovjetunióval folytatott leszerelési tárgyalásokon. Egyébként mindketten tettek már ellenkező előjelű kijelentéseket is, s nem ők az egyedüliek, akiknél szembetűnő ez a kétarcúság, különösen most, az elnökválasztási hadjárat idején. Gorbacsov amerikai látogatása idején egyeztek meg abban, hogy az újabb csúcstalálkozót ez év első felében tartják. Leszögezték, (Folytatás az 5. oldalon) Szovjet csapatkivonás Afganisztánból: Dzsalaiabadban a lakosok virággal vesznek búcsút a hazatérő A vlaszenko hadnagytól (Archív felvételek) HU UTOL-Oil ÓIG
