Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-20 / 20. szám
A gazdasági mechanizmus átalakítása során a korona reális egységes árfolyamának a megteremtése az egyik legfontosabb cél. Miről is van szó tulajdonképpen? Az árfolyam - általában - egy külföldi pénznemnek „az ára" belfödi pénznemben kifejezve, avagy fordítva. Csehszlovákiában 1967. január elseje óta az alapárfolyamhoz (ami eredetileg aranyparitáson alapult) belső reprodukciós árkiegyenlítőt számolnak hozzá, ami azt fejezi ki, hogy átlagosan mibe kerül a népgazdaságnak exporttal kitermelni egy devizaegységet, méghozzá külön rubelelszámolásban és külön dollárban vagy más konvertibilis devizában. Persze, a reprodukciós árkiegyenlítő az évek során többször is módosult, de az tendenciaként a tervszerű szükségletre termelés,~vagy az újratermelés tartós egyensúlya a jellemző, de kialakulhatnak részleges, átmeneti egyensúlyzavarok. Az ország gazdaságpolitikájának azonban olyannak kell lennie, hogy az egyensúly kilengései minimálisak legyenek. Úgy vélem, a belső és külső egyensúlyt elméletileg el kell választani egymástól, holott mindkettő szervesen összefügg (főként kisebb gazdaságokban). A külső befolyások a külső egyensúlyon keresztül (ami tulajdonképpen a fizetési mérleg egyensúlya) begyűrűznek a belgazdaságba, Ez az egyik ok, amiért oly fontos a reális árfolyam bevezetése. Az árfolyam ugyanis az a mérce, amely a külgazdasági tényezőket hazai pénznemre átszámítva bejuttatja a belgazdaságba. A külső egyensúly egyik fontos eleme a pénznem azonos külső és belső vásárlóereje. Ezzel szoros összefüggésben van az adott ország h'tel- politkája és a munkatermelékenység alakulása. Természetesen arra is gondolni kell, hogy áz egyes államokban különbözőek az árak, így a pénz vásárlóereje országonként változó. A külgazdasági egyensúly összefügg a pénznem stabilitásával, amelyet sokkal nehezebben lehet a kívánt színvonalon tartani, mint a belgazdasági egyensúly esetében, jóllehet - ahogy már említettem - a külső egyensúly előbb vagy utóbb befolyásolja a belqazdasáqi helyzetet. A népgazdasági egyensúly viszonylagosan, tendenciaszerűen, csőlátókkal. Természetesen mintegy láncreakcióként ez a visszahatás befolyásolja az egész népgazdaságot. Ezért tartom olyan fontosnak, hogy az árfolyam ne legyen csak technikai koeficiens, mely összehasonlít különböző pénznemeket, mélyebb gazdasági elemzés nélkül, hanem egy értékmérő, amely összeköti a belgazdaságot a világgazdasággal. Ha az árfolyam csak mint technikai koeficiens szolgál, az átszámításoknál más eszközöket is alkalmazni kell, amelyek az árfolyamrelációkat korrigálja. Ebből aztán a legtöbbször az következik, hogy a pénz nem tölti be értékmérő funkcióját, így annak eldöntéséhez sem ad biztos támpontot, hogy a népgazdaság számára mi hatékony és mi nem. Egy megközelítőleg reális árfolyam megállapítását sok tényező befolyásolja. Közülük a hazai gazdaságban és a nemzetközi munka- megosztásban egyaránt fontos tényező azoknak az áruknak és szolgáltatásoknak a minősége és választéka, melyekkel egy népgazdaság rendelkezik és amelyeket fel tud kínálni akár a külföldi piacokon, akár otthon. Ha megfelelnek a követelményeknek, akkor a költségek az elért kül- vagy belpiaci árakban (vagy a turistaszolgáltatások áraiban) megtérülnek. Ez kedvezően hat a fizetési mérleg alakulására és természetesen hasznot hoz az egész gazdaságnak. A fizetési mérleg hosszú távú passzív szaldója az export növekedését eredményezi. Ennek következtében nem kizárt, hogy az államháztartás részt vesz az exportban, s ezáltal a költségek emelkednek, a reáljövedelmek növekedése pedig szűk határok közé szorul. Gondolatok az árfolyamról alapgondolat megmaradt. A gazdasági mechanizmus átalakításának részeként 1989. január elsejétől a kereskedelmi fizetések átszámításában egységes árfolyam lesz érvényben. Ennek az árfolyamnak tulajdonképpen reálisnak kellene lennie, jóllehet, azt nem lehet pontosan meghatározni, mert nagyon sok tényező befolyásolja. A reális árfolyamot legfeljebb csak meg lehet közelíteni. Egy adott ország minél aktívabban vesz részt a nemzetközi munkamegosztásban, annál nagyobb figyelmet kell fordítania arra, hogy a külkereskedelem a népgazdaság hatékonyságának egyik forrása legyen. Ezzel összefüggésben nagyon lényeges, hogy a népgazdaság az árfolyamon keresztül kerül összefüggésbe a külföldi gazdasági feltételekkel, és hasonlóan fontos az árak és a pénzforgalom kérdése. Ezek szorosan kapcsolódnak a népgazdaság egyensúlyának problematikájához. Mi is tulajdonképpen a népgazdasági egyensúly? Ez egy olyan állapot, melyben biztosított a gazdasági növekedés, viszonylagosan állandó árszínvonal mellett, és a kereslet minden szempontból és teljes egészében ki van elégítve. A szocializmusban a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján, uralkodó a fejlődés és változás folyamatában dinamikus egyensúlyként valósul meg. Annak ellenére, hogy számtalan közgazdasági szakember vitatkozik az egyensúlyról, mind a mai napig nem sikerült megtalálni azt a módszert, amely biztosítana egy ideális gazdasági egyensúlyt állandó növekedéssel, teljes foglalkoztatottsággal, árnövekedés nélkül, reális árfolyammal és az életszínvonal állandó növekedésével. Az egyensúly problematikája közvetlenül összefügg az árfolyam kérdéseivel. Az árfolyamot több tényező befolyásolja, köztük a pénznem vásárlóereje, de elsősorban az adott ország belső gazdasági -helyzete a meghatározó. Nem elhanyagolható azonban a külkereskedelem hatékonysága sem. Természetesen vannak népgazdaságok, amelyek a nemzeti jövedelmük jelentős részét a jól megszervezett turistaforgalomból merítik. Tény, hogy az árfolyamból következtethetünk a népgazdaság helyzetére, beleértve a külkapcsolatokat is. Nem egy gazdasági szakember azt a nézetet vallja, hogy az árfolyam a fizetési mérleg barométere. Az árfolyam megközelítően reális mértéke nagy gazdasági fontosságú és visszahat a gazdaságra, különösen arra a területére, amely valamilyen formában összefügg a külkapSzerintem egy reális árfolyam megközelítésének az előfeltételét akkor teremtjük meg, ha a népgazdaság minden szintjén csak a kiváló minőségű munkát jutalmazzuk, tehát ez esetben fokozottan érvényesítjük az anyagi érdekeltséget. Miért hangsúlyozzuk ennyire az anyagi érdekeltséget? Az ember munkájával hozza létre az értéket és a hozzáadott értéket. Az áruk és szolgáltatások használati értéke_tehát az embéri munka minőségétől és mennyiségétől függ. A rossz minőségű munka eredményei olyan áruk és szolgáltatások, amelyekre nincs szükség, ellenben a befektetett munkáért a béreket kifizették. Az ilyen körülmények közti bérnövekedés feltételezi, hogy a népgazdar Ságban elegendő mennyiségű pénz- tartalékok vannak, vagy pedig a bankhálózat elegendő mennyiségű pénzeszközt ad a gazdaságnak, ami azonban nincs fedve megfelelő értékű áruval a kívánt minőségben és szerkezetben. Ezért az anyagi érdekeltség esetén az olyan munka jutalmazására gondolunk, amely a kívánt minőséget teremti meg. Tehát mindenekelőtt az áruk és szolgáltatások minőségét kell előtérbe helyezni, mert csak így teremthetjük meg az alapot a reális árfolyam megállapításához. GEORGINA MARTINOVÁ docens, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola tanára A gazdasági reform második szakaszában A lengyel kormány határozatával összhangban az év elején 360 vállalat került a nemzeti tanácsok hatáskörébe. Ezeket a szervezeteket korábban a központi szervek irányították. A feltételezések szerint összesen 1500-2000 vállalatot irányítanak majd a tanácsok. Ezzel a változással lényegében megkezdődött az a folyamat, amelynek során a nem országos jelentőségű vállalatok, kikerülve a miniszterek védnöksége alól, a nemzeti tanácsokhoz tartoznak majd. Lengyelországban a tanácsok az államhatalom és a területi igazgatás szervei. Egyébként ezeknek a vállalatoknak az alapszabályzata nem változik, továbbra is önállóak lesznek. A területi igazgatás bővítése a reformprogram második szakaszának része. Lengyelországban nemrég országos vitára bocsátották a területi igazgatás és a nemzeti tanácsok rendszerét szabályozó törvény módosításának alapelveit. A törvény novellája szerint a tanácsokat olyan jogokkal és pénzeszközökkel kell felruházni, amelyek lehetővé teszik, hogy azok valóban gazdasági szubjektummá válhassanak, önállóan szervezve a lakosság szükségleteinek kielégítését, az adott terület társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődését. A nemzeti tanácsok pénzügyi lehetőségeinek bővítése és helyzetük megszilárdítása érdekében a jövőben további intézkedéseket hoznak. Az ipari minisztérium egy azon központi szervek közül, amelyek Lengyelországban a gazdasági reform második szakaszában alakultak. Négy korábbi minisztériumot helyettesít és más központi hivatalok jogkörét is részben átvette. Míg a négy minisztériumban több mint 2300 ember dolgozott, az újban alig több mint 600 az alkalmazottak száma. A reform lényegét természetesen nem a szervezésben megvalósuló változások adják, hanem az irányítás mélyebb funkcionális-szerkezeti átalakítása. Az új szerv alapfeladata az ország iparpolitikájának megvalósítása. A reszortnak ki kell dolgoznia az alapelveket, elemeznie kell és előrelátnia az iparral szemben támasztott követelményeket, meg kell határoznia a nyersanyagok hatékony felhasználásának feltételeit stb. A minisztérium több mint 600 vállalatnak az alapítója. Számuk azonban egyre csökken, mert egy részük a nemzeti tanácsok hatáskörébe kerül át. A gazdasági reform második szakaszában megváltozik a minisztérium és a vállalatok kapcsolata. Megszilárdítják a gazdasági egységek önállóságát, a súlyt a vállalkozás fejlesztésére helyezik. A reszort feladata irányítani a szerkezeti változásokat, ami abban is megnyilvánul, hogy az ipari miniszter által irányított szervet hoznak létre - a szerkezeti változások alapját. Ez a szerv az önfinanszírozás alapelvei szerint dolgozik majd, és az ágazat szerkezetének alakulását mindenekelőtt hitelekkel és a beruházásokban való részvétellel befolyásolja, nem pedig dotációkkal. Jelentős pénzeszközökkel rendelkezik majd, amelyeket többek között az építőanyagok termelésének fejlesztésére és a kivitel volumenének növelésére használnak fel. (ŐSTK) Az idén a terv szerint 3 százalékkal kell növelni a magyar gépipar termelésének volumenét, 5-7 százalékkal a szocialista és 8-9 százalékkal a kapitalista országokba irányuló kivitelt. A gépipar az ország legdinamikusabban fejlődő ágazata. Az ipari termelés 30 százalékát adja és az iparban dolgozók egyharmadát foglalkoztatja. A KGST-n belül nagy mértékben bekapcsolódik a gyártásszakosításba és termelési kooperációba. A felvételen az egyik kivitelre is gyártó vállalat, a Ganz-Mávag mozdony- és vagongyár szerelőüzeme látható. (A ÓSTK felvétele) Csökken a hatékonyság ROMÁNIA KÜLKERESKEDELMI GONDJAI A román külkereskedelemnek ebben az ötéves tervidőszakban az az elsőrendű feladata, hogy biztosítsa a kereskedelmi mérleg aktívumát, amely lehetővé teszi a külföldi adósságok kiegyenlítését és a devizatartalékok megszilárdítását. A jelenlegi ötéves terv feltételezi, hogy a külkereskedelmi forgalom az 198Í-85-ÖS tervidőszakkal összehasonlítva 41-45 százalékkal növekszik. A külkereskedelemnek Románia nemzeti jövedelmében 30 százalékos a részaránya. Az előző ötéves tervidőszak első éveitől kezdve aktív szaldóval zárult a kereskedelmi mérleg. A behozatal jelentős csökkentésének és a kivitel növelésének köszönhetően a külföldi hiteleknek több mint a felét már visszafizették. A gazdaság korszerűsítésével egyidejűleg megváltozott a kivitel szerkezete, jelentősen csökkent a nyersanyagok exportja. A szállításoknak mintegy kétharmadát pedig a késztermékek teszik ki. A behozatalban viszont csökkent az. ipari berendezések részaránya, miközben növekedett a nyersanyagok importja. A külkereskedelem tervfeladatai teljesítésének elemzéséből az tűnik ki, hogy az ötéves tervidőszak első két évében csökkent a külkereskedelem hatékonysága és az áruforgalom volumene. 1986-ban 11 százalékkal csökkent a kivitel, tavaly viszont csak 4,8 százalékkal növekedett. A román párt- és állami szervek az elmúlt időszakban több olyan intézkedést is hoztak, amelyeknek növelni kellene a vállalatok érdekeltségét a kiviteli tervek túlteljesítésében. Ebben az évben már eddig is több vállalatnál könyveltek el jelentős lemaradásokat. Ahhoz, hogy a külkereskedelemben kitűzött célokat teljesíthessék, mindenekelőtt gondosabb piackutatásra van szükség és a hazai gyártóknak rugalmasabban kell alkalmazkodniuk a változó feltételekhez. Szélesebb körben kell kihasználni a termelési kooperációt és fejleszteni kell a kormányközi egyezményekből kiinduló hosszú távú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. (CSTK) Számok, adatok, tények A közelmúltban Moszkvában szovjet-bolgár közös vállalat létrehozásáról írtak alá egyezményt. A vállalat, amelyet 1990- ben helyeznek üzembe, sportruhákat gyárt majd. Egyébként nem ez az első közös vállalat, amelyben a Szovjetunió testneveléssel és sporttal foglalkozó állami bizottsága részt vesz. Ez év elején alapították meg a Ra- dugaszport szovjet-japán vegyesvállalatot, amely sport- és üdülőközpontokat épít és üzemeltet a Szovjetunióban. A közeljövőben szovjet-spanyol, sportcipőket gyártó közös vállalat alakul. A szovjet fél egyébként most tanulmányozza kanadai és NSZK-beli vállalatok, valamint néhány más ország ajánlatait vegyesvállalatok létrehozására, ugyancsak a sport területén. Részlegesen ellensúlyozza az Adria kőolajvezeték fenntartási költségeit a Szovjetunióból Jugoszláviába irányuló tranzitszállítás, amelynek mennyisége az idén meghaladja az egymillió tonnát. A bérszállítás a múlt év közepén kezdődött és tavaly mintegy fél millió tonna volt a továbbított mennyiség. Kuba kivitele - a cukrot leszámítva - az első negyedévben 25 millió pesóval volt több mint tavaly ugyanebben az időszakban. Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy a kivitel ezévi tervét, amely 540 millió peso értékről szól, teljesítik, miként a cukor exportja is kedvezően alakult. Egyébként nem hozták nyilvánosságra, hogy ebben az évben a terv szerint milyen mennyiségű cukrot exportálnak. Kuba az 1986-87-es idényben 5,98 millió tonna cukrot exportált, miközben a termelés meny- nyisége túllépte a 7 millió tonnát. A szovjet Prodintorg külkereskedelmi egyesülés 1988- ban mintegy 140 000 tonna baromfihúst vásárol a magyarországi Hungavis külkereskedelmi közös vállalattól. Ez mintegy negyedével több az 1987. évi szállításoknál. A két fél közötti megállapodás alapján a magyar partner 1988-ban 100 millió tojást is exportál a Szovjetunióba. A bolgár termelők az év első három hónapjában hat százalékkal több árut szállítottak a hazai piacra, mint egy évvel korábban. A termelés volumene a nehézgépipari egyesülés vállalatainál növekedett a leggyorsabban. Vannak azonban vállalatok és egyesülések, amelyek nem teljesítik termelési kötelezettségeiket és a piacra sem szállítanak any- nyi terméket, mint amennyire a gazdasági szerződésekben kötelezték magukat. A bolgár sajtó rámutat arra, hogy még nem mindenütt valósították meg azokat az intézkedéseket, amelyek a tervfeladatok teljesítését hivatottak elősegíteni. Építőgépeket vásárol mintegy 8 millió rubel értékben a magyarországi Nikex a csehszlovák Martinex és Strojex- port külkereskedelmi vállalattól. Ezen túlmenően kontingensen felül a Kaposgépnél készülő árokásó adapterek ellenében további két millió rubel értékű építőgépet szállít Csehszlovákia. E 1988
