Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-13 / 19. szám
BEFEJEZÉS ELŐTT A PROGRESSZ GÁZVEZETÉK ÉPÍTÉSE A Haladás Gázvezeték építői kötelezettségvállalást tettek, hogy a cső lerakásával kapcsolatos munkálatokat június hó 28-ig, az SZKP XIX. országos konferenciájának megnyitási napjáig befejezik. A kötelezettségvállalás internacionalista jellegű, mert az építésben részt vevő szovjet és külföldi szervezetek dolgozói egyaránt aláírták. A csehszlovák szakasz 297 kilométer hosszú, s a legnehezebbek közé tartozik a Jam- burgtól az országhatárig terjedő vonalon. Autónkon Ungvárból (Uzsgorod) kiindulva széles aszfaltúton igyekszünk a gázvezeték csehszlovák építőihez. Volovecben, ahol a pardubicei Plynostav felvonulási központja kapott helyet, feltankolunk, majd tovább folytatjuk az utunkat a fennséges látványt nyújtó, főleg fenyvesekkel borított hegyvidéken. A fatemplomokkal ékesített kárpáti falvak a késő délutáni órákban megélénkülnek. Ahhoz, hogy célhoz érjünk, már csak három kisközségen kell áthaladnunk. Majdan, Gornij Bisztrij és Toruny közül a másodikban egy péküzem előtt meg is állunk, hogy kenyeret vásároljunk. A még meleg, illatos kenyér nemrég került ki a kemencéből. A pult mögött álló idős pék meg is jegyzi:- Miért ízlik annyira a mi falusi kenyerünk a Csehszlovákiából érkezőknek? Kifizettük a kenyérért járó harminc kopekot, de inkább nem válaszoltunk a feltett kérdésre. A cipóból áradó illatot egészen Viskovig magunkkal vittük az autóban. Az azonos nevű hágót elhagyva perceken belül a faluban voltunk. Tulajdonképpen a hóban törtünk magunknak utat, mert itt, a hágó környékén még igazi tél uralkodik. A környező, terjedelmes erdőségek, amint a faházak is bizonyítják, építőanyaggal is ellátják a falvak lakosságát. A Kassai (Koáice) Műszaki Építő- vállalat dolgozói Viskov szélén, az egyik hegygerinc lábánál alakították ki felvonulási telephelyüket. A kapuban két jól megtermett kutya csaholása fogadott. Elbúcsúztam a sofőrtől, aki tovább folytatta az útját Ivano- Frankovszkba, én pedig Stefan Feketével, a szakszervezeti üzemi bizottság elnökével, a telephely üzemgazdászával léptem kapcsolatba.- Szeretnék valamit feljegyezni az indulás körülményeiről, valamint a munkák jelenlegi menetéről - közlöm vele jövetelem célját.- Erről majd később, most mennünk kell kimenteni a főnököt, mert elakadt a hóban- válaszolja. Mint megtudtam, Július Hlauco mérnök, a viskovi telephely vezetője Bogorodcsanibói visszatérve, ahol a 02-es üzem termelésirányító részlegén tárgyalt, Miszlovka községnél, mintegy tíz kilométernyire a telephelytől, elakadt a hóförgetegben. Már az előtte haladó tehergépkocsik sem tudták áttörni a hófúvásokat, s teljesen elzárták az utat a telephelyvezetö gépkocsija előtt. Még szerencse, hogy URH adó is volt nála, így segítséget tudott hívni. A legnehezbb bulldózert kellett útnak indítani a hóban rekedtek kimentésére. Alig két óra elteltével meg is érkezett a didergő mérnök. Később tizennyolc további ember is visszatért a telephelyre, akik Csorna Répánál kerültek hóviharba.- Ezt bizony gondolni sem mertem volna- mondja Hlauöo mérnök, miközben mohón kortyolgatja a forró teát. - Bogorodcsaniban gyönyörű tavaszi időjárás volt. A telephely gondosan vezetett krónikájában számos feljegyzés olvasható váratlanul bekövetkezett, hasonló eseményekről, rendkívüli helyzetekről, amelyekkel a helyszínen kellett megbirkózni. Ráadásul mind nem is fért bele a naplóba, a telephely dolgozói csak az emlékezetükben őrzik. Lassan beesteledett, a telephely elcsendesült, a dolgozók a napi adag három üveg sörüket elfogyasztották, s pihenőre tértek. A fabarakkok ablakaiban kialudtak a fények, csak az egyik ablak világított még a késő éjszakai órákban is, ahol hárman emlékeiket elevenítették fel. Az első kassai építők 1986. március 24-én érkeztek Viskovba. Tizenheten voltak, köztük volt Stefan Fekete is, a 02-es kassai üzem fő normázója. Kassától Ungvárig rövid az út, gyorsan eltelt. Az autóbusz utasai a szovjet vámtisztektől egy térképet kaptak, akik megmutatták rajta, hol van Viskov, s szerencsés utat kívántak. Éjjel érkeztek meg a faluba, ahol ugyanolyan havas volt még a táj, mint beszélgetésünk idején. Egy ideig bolyongtak a községben, amíg rátaláltak a Jalinka vendégfogadóra, amelyet szálláshelyül jelöltek ki a számukra. Reggel Fekete és Grecula Bogorodcsani- ba mentek, itt volt az építkezés felvonulási központja. A helyi pártszervek és a szovjetek képviselői fogadták őket, s kellemes ittartóz- kodást kívántak nekik. Az első hetekben az volt a feladatuk, hogy munkásszállást létesítsenek Viskovban 33 építómunkás számára, akik aztán kiépítik a 125 építtómunkást befogadó elszállásolási telephelyet, a kassai vállalat 216-os számú részlegét. Petrovszkijeívtárs, a községi szovjet elnöke megmutatta nekik az építkezés számára kijelölt parcellát, s azokat a helyeket, ahol három kutat kellett fúrniuk. Felújították a régi, elhagyatott fürdőt, hogy legyen hol tisztálkodniuk. Amikor 1987. január elsejére befejezték a telephely építését, a fürdőt átadták az Ivan Frank Kolhoznak. Az első dolgozók már 1986 augusztusában beköltöztek az első lakósejtekbe, s azonnal elkezdték a tereprendezési munkákat a gázvezeték kijelölt vonálán. Az első csöveket augusztus 29-én, a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóján szállították rendeltetési helyükre. Az első hegesztők Jozef Pastor vezetésével október végén érkeztek meg, s az első varratot november harmadikén készítették el. így aztán az 1986-os év végén az építkezés egész „kassai" szakaszán teljes üzemben folyhatott a munka. A telephelynek ekkor már 80 lakója volt, s öt D9L Caterpillar bulldózer állt a rendelkezésükre. Az év hátralevő részének legnehezebb feladata volt a csövek szét- hordása a 103. számú építkezés egyes nehezen megközelíthető szakaszaira. A beavatatlanok számára a 103. számú építkezés említése önmagában nem mond semmi különöset. Csak az itt dolgozók tudják, hogy ez a szám a munkák igényessége szempontjából mit jelent. Helikopteren végigrepültünk a terep fölött, ahol a Kárpátok itteni hegyvonulatának mintegy 1300 méter magas gerinceivel - Bliznyice, Csorna Répa - s helyenként 38 fokos lejtőkkel kellett megbirkózniuk az építőknek.- A mi szakaszunk aránylag rövid - mondja Hlauöo mérnök valamivel több mint harmincegy kilométeres, ebből azonban tizenhét és fél kilométert rendkívül nehéz hegyi terepen kellett megépíteni. Az embereknek nem kis gondot jelentett, hogy megvessék a lábukat a meredek lejtőkön. A 103-as építkezés további 40 kilométeres szakaszáról a dolinái telephelyű Hydrostav vállalat gondoskodott. Az emberek és a gépek szinte hihetetlen teljesítményeket nyújtottak. Még az őszi esőzések beállta előtt előkészítették a terepet s megásták az árkot. Mintegy tízkilométeres szakaszon közvetlenül a már korábban lefektetett három gázvezeték mellett haladtak, ezért rendkívüli elővigyázatosságra volt szükség, nehogy kárt okozzanak a már működő vezetékekben. A vonal további része új irányban haladt tovább, de a legnehezebben megközelíthető terepen, ahol megfelelő utak hiányában csak lánctalpas jármüvek tudták biztosítani a közlekedést.- A legmagasabb pontokon ideiglenes A vezeték három méter mély árokba kerül *, !í Csorna Répán 1300 méterrel a tengerszint felett (A ÓSTK felvételei) szálláshelyeket kellett létesíteni a hegesztő- csoportok számára, hogy ne veszítsenek túl sok időt a hosszadalmas és körülményes utazgatásokkal. Lakókocsikat vontattunk fel számukra, hogy reggeltől estig dolgozhassanak. Az viszont egy külön fejezetet érdemelne, hogy miként kerültek oda ezek a kocsik - emlékezik vissza Peter Samuelis. A Bliznyice hegycsúcson Jozef Pastor he- gesztöcsapata 1987. augusztus 15-én fejezte be az utolsó varratot, s ezzel a Kassai Műszaki Építóvállalat szakasza lényegében el is készült. Néhány technológiai áthidalás megvalósítására azonban csak ez év tavaszán kerülhetett sor, de március végéig ezeket befejezték.- A munkák nagyobb része már mögöttünk van, most már a célegyenesben vagyunk- jellemzi a helyzetet Hlauöo mérnök.- Ugyanezt a 102-es építkezés Bogorod- csani térségében levő huszonhét kilométeres szakaszáról is elmondhatjuk, ahol ugyancsak a mi üzemünk dolgozik, de sík terepen - teszi hozzá Stefan Fekete. - Ott is van egy kiváló hegesztőbrigádunk, amelyet Ján Timko vezet.-A 103-as számú építkezésen gondoskodnunk kell még két 140 cm átmérőjű elzárócsap beszereléséről, amelyek 17 km távolságra vannak egymástól. El kell végezni továbbá az egész gázvezeték nyomáspróbáját, s a tereprendezési munkálatok is elég sok feladattal járnak, főleg a meredek lejtőkön, ahol vízelvezető árkokkal kell védekezni az esetleges földcsuszamlásokkal szemben- sorolja az építők előtt álló további feladatokat Július Hlauöo mérnök. A telephely dolgozói kiváló eredményeket értek el az 1987-es pénzügyi terv teljesítésében. A terv szerint 390 millió korona értékű munkát kellett volna elvégezniük, a dolgozók tervezett létszáma mellett, amely 291 személyben volt meghatározva. A tényleges létszám 262 személy volt, akik865 000 koronával teljesítették túl az építési munkák előirányzott tervét. E számok mögött azonban látni kell a dolgozók hősies helytállását a hegyormokon, a januári fagyokban, a tikkasztó nyári forróságban, vagy az őszi esőzések által mélyen feláztatott sáros talajon. Jaroslav Kadlec, a Progressz Gázvezeték csehszlovák szakaszának fő kivitelező vállalata a prágai Tranzit Gázvezeték vállalati igazgatója, Ivano-Frankovszkban így jellemezte építőink teljesítményét:- Mindaz, amit 1987 elején szinte teljesít- hetetlennek láttunk, sikeresen megvalósult. Átléptük a Kárpátok hegyvonulatát. Szavai egyaránt vonatkoznak nemcsak a Kassai Műszaki Építóvállalat, hanem a Plynostav és a Hydrostav dolgozóira is. De mivel most a kassaiakról van szó, említsünk legalább néhány nevet a munkában helytálló példás dolgozók sorából. Közéjük tartozik Michal Kucik darukezeló, aki Szohranovká- ban és Frolovban már a Szövetség Gázvezetés építésén is kitűnt, Juraj Bilec hegesztő, aki az első varratot készítette a gázvezetéken, Stefan Hofírek, csölerakó gépész, Ján Buzinkat, baggerkezelö, aki a Bliznyice legmeredekebb lejtőin készítette el az árkot, a helyszínen, lakókocsiban töltötte az éjszakákat, s gyakran még holdfénynél is dolgozott, hogy minél gyorsabban elvégezze a feladatát, valamint segédje, Juraj Falis. Meg kell tovább említeni Alexander Nagy gépkocsivezető nevét is, aki Tatra 148-as tehergépkocsijával akadályt nem ismerve hordta szét a csöveket a legnehezebb terepviszonyok között. Állandóan azzal számolva, hogy a gépkocsi a meredek lejtőn felborulhat, s idejében ki kell ugornia a kabinjából. Hasonló bátorságról tett tanúbizonyságot Valérián Selep, 27 éves bull- dózeres, aki gépével a legmeredekebb hegyoldalakon készítette elő a terepet. Reggel Dino és Dano, a telephely két éber házőrzője élénk csaholással üdvözli Otto Báláz munkacsoportjának tagjait, akik a többieknél korábban keltek, hogy visszatérjenek Csorna Répa alatti munkahelyükre, ahol a tegnapelőtti hóvihar miatt félbe kellett szakítaniuk a munkájukat Távozásuk után egy nagyobb csoport kezdett gyülekezni az útra- készen álló autóbusz mellett, hogy véglegesen hazatérjenek. Az eredetileg 86 személy elszállásolására tervezett telephelynek látogatásom napján még mindig 175 lakója volt. Az embereknek kevesebb hely jutott, az eredetileg tervezett kényelemről szó sem lehetett. Az építkezés azonban így is egy érett, tettrekész, tapasztalt és ötletekben gazdag kollektívát kovácsolt össze az ide érkezettekből. Nehéz lesz a búcsú az építkezéstől, ahol sok mindent megtanultak, valamint a környék lakóitól, akikkel az eltelt két év alatt közeli barátságba kerültek. Sikeres munka van mögöttük, ami főleg a kollektív összeforrottságá- nak köszönhető, valamint annak, hogy Július Hlauöo mérnök, Stefan Fekete és Peter Samuelis személyében olyan vezetők irányították itt a munkát, akik mindig a helyükön voltak, példát mutattak a szerénységben, de a határozottságban is, méltón képviselve hazájukat. Június végén, amikor a kassai dolgozók az építés utolsó feladatait is elvégzik, számos élménnyel gazdagodva búcsút vesznek a saját maguk építette telephelytől, s annak csodálatosan szép, de olykor zord környékétől. Maguk mögött hagyják azt a müvet, amely még szorosabbra fűzi országaink gazdasági együttműködését, s melynek kivitelezésében jelesre vizsgáztak. JIRÍSTANO 1988. V A Kárpátokon át...
