Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-13 / 19. szám

BEFEJEZÉS ELŐTT A PROGRESSZ GÁZVEZETÉK ÉPÍTÉSE A Haladás Gázvezeték építői kötelezettségvállalást tettek, hogy a cső lerakásával kapcsolatos munkálatokat június hó 28-ig, az SZKP XIX. országos konferenciájá­nak megnyitási napjáig befejezik. A kötelezettségvállalás internacionalista jellegű, mert az építésben részt vevő szovjet és külföldi szervezetek dolgozói egyaránt aláírták. A csehszlovák szakasz 297 kilométer hosszú, s a legnehezebbek közé tartozik a Jam- burgtól az országhatárig terjedő vonalon. Autónkon Ungvárból (Uzsgorod) kiindulva széles aszfaltúton igyekszünk a gázvezeték csehszlovák építőihez. Volovecben, ahol a pardubicei Plynostav felvonulási központja kapott helyet, feltankolunk, majd tovább foly­tatjuk az utunkat a fennséges látványt nyújtó, főleg fenyvesekkel borított hegyvidéken. A fa­templomokkal ékesített kárpáti falvak a késő délutáni órákban megélénkülnek. Ahhoz, hogy célhoz érjünk, már csak három kis­községen kell áthaladnunk. Majdan, Gornij Bisztrij és Toruny közül a másodikban egy péküzem előtt meg is állunk, hogy kenyeret vásároljunk. A még meleg, illatos kenyér nemrég került ki a kemencéből. A pult mögött álló idős pék meg is jegyzi:- Miért ízlik annyira a mi falusi kenyerünk a Csehszlovákiából érkezőknek? Kifizettük a kenyérért járó harminc kope­kot, de inkább nem válaszoltunk a feltett kérdésre. A cipóból áradó illatot egészen Viskovig magunkkal vittük az autóban. Az azonos nevű hágót elhagyva perceken belül a faluban voltunk. Tulajdonképpen a hóban törtünk magunknak utat, mert itt, a hágó környékén még igazi tél uralkodik. A környe­ző, terjedelmes erdőségek, amint a faházak is bizonyítják, építőanyaggal is ellátják a falvak lakosságát. A Kassai (Koáice) Műszaki Építő- vállalat dolgozói Viskov szélén, az egyik hegygerinc lábánál alakították ki felvonulási telephelyüket. A kapuban két jól megtermett kutya csaholása fogadott. Elbúcsúztam a so­főrtől, aki tovább folytatta az útját Ivano- Frankovszkba, én pedig Stefan Feketével, a szakszervezeti üzemi bizottság elnökével, a telephely üzemgazdászával léptem kapcso­latba.- Szeretnék valamit feljegyezni az indulás körülményeiről, valamint a munkák jelenlegi menetéről - közlöm vele jövetelem célját.- Erről majd később, most mennünk kell kimenteni a főnököt, mert elakadt a hóban- válaszolja. Mint megtudtam, Július Hlauco mérnök, a viskovi telephely vezetője Bogorodcsanibói visszatérve, ahol a 02-es üzem termelésirá­nyító részlegén tárgyalt, Miszlovka köz­ségnél, mintegy tíz kilométernyire a telephely­től, elakadt a hóförgetegben. Már az előtte haladó tehergépkocsik sem tudták áttörni a hófúvásokat, s teljesen elzárták az utat a telephelyvezetö gépkocsija előtt. Még sze­rencse, hogy URH adó is volt nála, így segítséget tudott hívni. A legnehezbb bulldó­zert kellett útnak indítani a hóban rekedtek kimentésére. Alig két óra elteltével meg is érkezett a didergő mérnök. Később tizennyolc további ember is visszatért a telephelyre, akik Csorna Répánál kerültek hóviharba.- Ezt bizony gondolni sem mertem volna- mondja Hlauöo mérnök, miközben mohón kortyolgatja a forró teát. - Bogorodcsaniban gyönyörű tavaszi időjárás volt. A telephely gondosan vezetett krónikájá­ban számos feljegyzés olvasható váratlanul bekövetkezett, hasonló eseményekről, rend­kívüli helyzetekről, amelyekkel a helyszínen kellett megbirkózni. Ráadásul mind nem is fért bele a naplóba, a telephely dolgozói csak az emlékezetükben őrzik. Lassan beestele­dett, a telephely elcsendesült, a dolgozók a napi adag három üveg sörüket elfogyasztot­ták, s pihenőre tértek. A fabarakkok ablakai­ban kialudtak a fények, csak az egyik ablak világított még a késő éjszakai órákban is, ahol hárman emlékeiket elevenítették fel. Az első kassai építők 1986. március 24-én érkeztek Viskovba. Tizenheten voltak, köztük volt Stefan Fekete is, a 02-es kassai üzem fő normázója. Kassától Ungvárig rövid az út, gyorsan eltelt. Az autóbusz utasai a szovjet vámtisztektől egy térképet kaptak, akik meg­mutatták rajta, hol van Viskov, s szerencsés utat kívántak. Éjjel érkeztek meg a faluba, ahol ugyanolyan havas volt még a táj, mint beszélgetésünk idején. Egy ideig bolyongtak a községben, amíg rátaláltak a Jalinka ven­dégfogadóra, amelyet szálláshelyül jelöltek ki a számukra. Reggel Fekete és Grecula Bogorodcsani- ba mentek, itt volt az építkezés felvonulási központja. A helyi pártszervek és a szovjetek képviselői fogadták őket, s kellemes ittartóz- kodást kívántak nekik. Az első hetekben az volt a feladatuk, hogy munkásszállást létesít­senek Viskovban 33 építómunkás számára, akik aztán kiépítik a 125 építtómunkást befo­gadó elszállásolási telephelyet, a kassai vál­lalat 216-os számú részlegét. Petrovszkijeív­társ, a községi szovjet elnöke megmutatta nekik az építkezés számára kijelölt parcellát, s azokat a helyeket, ahol három kutat kellett fúrniuk. Felújították a régi, elhagyatott fürdőt, hogy legyen hol tisztálkodniuk. Amikor 1987. január elsejére befejezték a telephely építé­sét, a fürdőt átadták az Ivan Frank Kolhoznak. Az első dolgozók már 1986 augusztusában beköltöztek az első lakósejtekbe, s azonnal elkezdték a tereprendezési munkákat a gáz­vezeték kijelölt vonálán. Az első csöveket augusztus 29-én, a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóján szállították rendeltetési helyükre. Az első hegesztők Jozef Pastor vezetésével október végén érkeztek meg, s az első varra­tot november harmadikén készítették el. így aztán az 1986-os év végén az építkezés egész „kassai" szakaszán teljes üzemben folyhatott a munka. A telephelynek ekkor már 80 lakója volt, s öt D9L Caterpillar bulldózer állt a rendelkezésükre. Az év hátralevő részé­nek legnehezebb feladata volt a csövek szét- hordása a 103. számú építkezés egyes nehe­zen megközelíthető szakaszaira. A beavatatlanok számára a 103. számú építkezés említése önmagában nem mond semmi különöset. Csak az itt dolgozók tudják, hogy ez a szám a munkák igényessége szempontjából mit jelent. Helikopteren végig­repültünk a terep fölött, ahol a Kárpátok itteni hegyvonulatának mintegy 1300 méter magas gerinceivel - Bliznyice, Csorna Répa - s he­lyenként 38 fokos lejtőkkel kellett megbirkóz­niuk az építőknek.- A mi szakaszunk aránylag rövid - mond­ja Hlauöo mérnök valamivel több mint harmincegy kilométeres, ebből azonban ti­zenhét és fél kilométert rendkívül nehéz hegyi terepen kellett megépíteni. Az embereknek nem kis gondot jelentett, hogy megvessék a lábukat a meredek lejtőkön. A 103-as épít­kezés további 40 kilométeres szakaszáról a dolinái telephelyű Hydrostav vállalat gon­doskodott. Az emberek és a gépek szinte hihetetlen teljesítményeket nyújtottak. Még az őszi eső­zések beállta előtt előkészítették a terepet s megásták az árkot. Mintegy tízkilométeres szakaszon közvetlenül a már korábban lefek­tetett három gázvezeték mellett haladtak, ezért rendkívüli elővigyázatosságra volt szük­ség, nehogy kárt okozzanak a már működő vezetékekben. A vonal további része új irány­ban haladt tovább, de a legnehezebben meg­közelíthető terepen, ahol megfelelő utak hiá­nyában csak lánctalpas jármüvek tudták biz­tosítani a közlekedést.- A legmagasabb pontokon ideiglenes A vezeték három méter mély árokba kerül *, !í Csorna Répán 1300 méterrel a tenger­szint felett (A ÓSTK felvételei) szálláshelyeket kellett létesíteni a hegesztő- csoportok számára, hogy ne veszítsenek túl sok időt a hosszadalmas és körülményes utazgatásokkal. Lakókocsikat vontattunk fel számukra, hogy reggeltől estig dolgozhas­sanak. Az viszont egy külön fejezetet érde­melne, hogy miként kerültek oda ezek a ko­csik - emlékezik vissza Peter Samuelis. A Bliznyice hegycsúcson Jozef Pastor he- gesztöcsapata 1987. augusztus 15-én fejezte be az utolsó varratot, s ezzel a Kassai Műsza­ki Építóvállalat szakasza lényegében el is készült. Néhány technológiai áthidalás meg­valósítására azonban csak ez év tavaszán kerülhetett sor, de március végéig ezeket befejezték.- A munkák nagyobb része már mögöttünk van, most már a célegyenesben vagyunk- jellemzi a helyzetet Hlauöo mérnök.- Ugyanezt a 102-es építkezés Bogorod- csani térségében levő huszonhét kilométeres szakaszáról is elmondhatjuk, ahol ugyancsak a mi üzemünk dolgozik, de sík terepen - teszi hozzá Stefan Fekete. - Ott is van egy kiváló hegesztőbrigádunk, amelyet Ján Timko vezet.-A 103-as számú építkezésen gondos­kodnunk kell még két 140 cm átmérőjű elzá­rócsap beszereléséről, amelyek 17 km távol­ságra vannak egymástól. El kell végezni to­vábbá az egész gázvezeték nyomáspróbáját, s a tereprendezési munkálatok is elég sok feladattal járnak, főleg a meredek lejtőkön, ahol vízelvezető árkokkal kell védekezni az esetleges földcsuszamlásokkal szemben- sorolja az építők előtt álló további feladato­kat Július Hlauöo mérnök. A telephely dolgozói kiváló eredményeket értek el az 1987-es pénzügyi terv teljesítésé­ben. A terv szerint 390 millió korona értékű munkát kellett volna elvégezniük, a dolgozók tervezett létszáma mellett, amely 291 sze­mélyben volt meghatározva. A tényleges lét­szám 262 személy volt, akik865 000 koronával teljesítették túl az építési munkák előirányzott tervét. E számok mögött azonban látni kell a dolgozók hősies helytállását a hegyormo­kon, a januári fagyokban, a tikkasztó nyári forróságban, vagy az őszi esőzések által mélyen feláztatott sáros talajon. Jaroslav Kadlec, a Progressz Gázvezeték csehszlovák szakaszának fő kivitelező válla­lata a prágai Tranzit Gázvezeték vállalati igazgatója, Ivano-Frankovszkban így jelle­mezte építőink teljesítményét:- Mindaz, amit 1987 elején szinte teljesít- hetetlennek láttunk, sikeresen megvalósult. Átléptük a Kárpátok hegyvonulatát. Szavai egyaránt vonatkoznak nemcsak a Kassai Műszaki Építóvállalat, hanem a Plynostav és a Hydrostav dolgozóira is. De mivel most a kassaiakról van szó, említsünk legalább néhány nevet a munkában helytálló példás dolgozók sorából. Közéjük tartozik Michal Kucik darukezeló, aki Szohranovká- ban és Frolovban már a Szövetség Gázveze­tés építésén is kitűnt, Juraj Bilec hegesztő, aki az első varratot készítette a gázvezetéken, Stefan Hofírek, csölerakó gépész, Ján Buzin­kat, baggerkezelö, aki a Bliznyice legmerede­kebb lejtőin készítette el az árkot, a helyszí­nen, lakókocsiban töltötte az éjszakákat, s gyakran még holdfénynél is dolgozott, hogy minél gyorsabban elvégezze a feladatát, va­lamint segédje, Juraj Falis. Meg kell tovább említeni Alexander Nagy gépkocsivezető ne­vét is, aki Tatra 148-as tehergépkocsijával akadályt nem ismerve hordta szét a csöveket a legnehezebb terepviszonyok között. Állan­dóan azzal számolva, hogy a gépkocsi a me­redek lejtőn felborulhat, s idejében ki kell ugornia a kabinjából. Hasonló bátorságról tett tanúbizonyságot Valérián Selep, 27 éves bull- dózeres, aki gépével a legmeredekebb hegy­oldalakon készítette elő a terepet. Reggel Dino és Dano, a telephely két éber házőrzője élénk csaholással üdvözli Otto Bá­láz munkacsoportjának tagjait, akik a többiek­nél korábban keltek, hogy visszatérjenek Csorna Répa alatti munkahelyükre, ahol a tegnapelőtti hóvihar miatt félbe kellett szakí­taniuk a munkájukat Távozásuk után egy nagyobb csoport kezdett gyülekezni az útra- készen álló autóbusz mellett, hogy véglege­sen hazatérjenek. Az eredetileg 86 személy elszállásolására tervezett telephelynek láto­gatásom napján még mindig 175 lakója volt. Az embereknek kevesebb hely jutott, az ere­detileg tervezett kényelemről szó sem lehe­tett. Az építkezés azonban így is egy érett, tettrekész, tapasztalt és ötletekben gazdag kollektívát kovácsolt össze az ide érkezet­tekből. Nehéz lesz a búcsú az építkezéstől, ahol sok mindent megtanultak, valamint a környék lakóitól, akikkel az eltelt két év alatt közeli barátságba kerültek. Sikeres munka van mö­göttük, ami főleg a kollektív összeforrottságá- nak köszönhető, valamint annak, hogy Július Hlauöo mérnök, Stefan Fekete és Peter Sa­muelis személyében olyan vezetők irányítot­ták itt a munkát, akik mindig a helyükön voltak, példát mutattak a szerénységben, de a határozottságban is, méltón képviselve ha­zájukat. Június végén, amikor a kassai dolgozók az építés utolsó feladatait is elvégzik, számos élménnyel gazdagodva búcsút vesznek a sa­ját maguk építette telephelytől, s annak cso­dálatosan szép, de olykor zord környékétől. Maguk mögött hagyják azt a müvet, amely még szorosabbra fűzi országaink gazdasági együttműködését, s melynek kivitelezésében jelesre vizsgáztak. JIRÍSTANO 1988. V A Kárpátokon át...

Next

/
Oldalképek
Tartalom