Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-13 / 19. szám
NAGYKÖVETNEK LENNI MOSZKVÁBAN: így vélekedik Ramiro Silva del Poso Vela, aki 1985-től képviseli a szovjet fővárosban Ecuadort. Nemzetközi jogot tanult, moszkvai nagyköveti kinevezését megelőzően külügyminiszter-helyettes volt. A Mezsdunarodnaja Zsizny című folyóirat áprilisi számában jelent meg írása, amelyben bemutatja hazáját, s egyben a diplomáciai szolgálatot, a moszkvai szolgálat jelentőségét. „Jólesett meggyőződni arról - írta -, hogy a Moszkvában akkreditált diplomaták szinte kivétel nélkül két vonatkozásban is kiváló tapasztalatokkal rendelkeztek: szolgáltak már a legfontosabb nagykövetségeken, s kiváló politikai és intellektuális képzettséggel rendelkeztek.“ A folyóiratnak ugyanebben a számában jelent meg Anatolij Filippovics Borunkovnak, a szovjet külügyminisztérium protokollosztálya vezetője helyettesének írása a moszkvai diplomáciai testületről. Az alábbiakban - némi rövidítéssel - közöljük ezt a cikket, amely bemutatja az olvasónak a diplomácia néha titokzatosnak tűnő világát. Kíváncsian figyelték a külföldi és a szovjet turisták, hogy 1987. november 6-án a Kreml területére egymás után érkeznek a gépkocsik, mindegyiken egy-egy külföldi állam zászlója. A Moszkvában akkreditált diplomaták érkeztek a pontosan kijelölt időben találkozóra az SZKP KB főtitkárával. A szovjet vezetés fogadta a diplomáciai testületet a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából. Ünnepi hangulat uralkodott a Kreml Nagy Palotájának György Termében. A nagyköveteket bemutatták Mihail Gorbacsovnak és a többi vezetőnek. Mihail Gorbacsov minden nagykövettel röviden elbeszélgetett. Kvon Hi Hen, a Koreai NDK nagykövete, a moszkvai diplomáciai testület doyenje kollégái nevében mondott rövid beszédében köszöntötte az ünnep alkalmából a szovjet pártós állami vezetőket, az egész szovjet népet. Elmondta, a diplomaták nagy érdeklődéssel kísérik az országban zajló eseményeket, a szovjet vezetés erőfeszítéseit a világ békéjének és biztonságának megteremtésére. Nagy érdeklődés kísérte Mihail Gorbacsov beszédét, aki hangsúlyozta: ,,A történelem fordulatai ellenére megőriztük hűségünket eszméinkhez, hogy az emberek milliói számára biztosítsuk a nemzeti igazságosságot, és az emberi jogokat. Most fejlődésünk új szakaszába léptünk, ez lehetővé teszi, hogy teljesebben tárjuk fel forradalmunk, a szocialista rendszer potenciálját." Kérte a diplomatákat, tolmácsolják kormányaiknak, hogy a Szovjetunió kész velük együtt küzdeni az atavisztikus félelem leküzdéséért, s kész bátran rátérni a bizalom útjára. Élénk beszélgetés bontakozott ki a diplomaták és a szovjet vezetők között. Látható volt, a diplomatákat meghatotta ez a figyelmesség. Hiszen számukra a személyes kontaktusok különösön értékesek, mivel lehetővé teszik a véleménycserét, meghallgathatják a szovjet vezetés véleményét a legidőszerűbb kérdésekről. A diplomáciai testület még egyszer meggyőződhetett arról, hogy az átalakítás időszakában a diplomáciában is energikusan utat tör magának az új politikai gondolkodásmód. Messzire nyúlnak a kremli diplomáciai élet gyökerei. Az első külföldi diplomatákat a XV. és XVI. század fordulóján fogadták itt, ekkor kezdett Oroszország betörni a nemzetközi politikai színtérre. A fogadások pompázatosak voltak, a cár és környezete ily módon is tudtára akarta adni a világnak: Oroszországgal számolni kell, Oroszország egyenrangú politikai és diplomáciai partner. Ma a Szovjetunió 136 országgal áll diplomáciai kapcsolatokban. Moszkvában 117 nagykövet van akkreditálva, közülük négy többes akkreditálású. A Szovjetuniónak 121 országban van nagykövetsége. Az utóbbi években diplomáciai kapcsolatokat létesített több függetlenné vált országgal, így Vanuatu- val, Pápua-Új-Guineával, Nyugat-Szamoá- val, a Fidzsi-szigetekkel. Követi szinten vette fel a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Arab Emírségekkel, az Ománi Szultánátus- sal. Itt kell megjegyezni, hogy 1918-ban Szovjet-Oroszország csak négy állammal állt diplomáciai kapcsolatban: Németországgal, Bulgáriával, Törökországgal és Ausztria-Ma- gyarországgal. A második világháború küszöbén már 29 országgal - Moszkvában 23 országnak volt nagykövetsége, s 24 szovjet diplomáciai misszió volt külföldön. Mi valójában a diplomáciai testület? A nemzetközi jog és a diplomáciai gyakorlat szempontjából az egymástól független külföldi képviselők csoportja, az egyéneket tartózkodási helyük és tevékenységük jellege egyesíti. Funkciói ceremoniális, protokolláris akciókra terjednek ki: a jókívánságok, a köszönet, a részvét kollektív kinyilvánítására. A diplomáciai testület élén a doyen áll, rendszerint az a nagykövet, aki a legrégebben akkreditálta magát. Kötelességei elsősorban képviseleti jellegűek, ő áll állandó kapcsolatban a külügyminisztériummal, egyezteti azoknak a hivatalos szertartásoknak a részleteit, melyeken a diplomaták is részt vesznek, átadja a jókívánságokat, kifejezi a részvétet, s végül - szükség esetén - védelmezi a diplomáciai testület tagjait. A KNDK nagykövete 1986- ban lett a moszkvai diplomáciai testület doyenje, elődje hat éven keresztül a Bolgár Népköztársaság nagykövete volt. DimitrZsu- lev 13 évig volt moszkvai nagykövet. A doyen posztján voltak igazi „rekorderek“ is: Robert Ford, Kanada nagykövete 9 évig (1971-1980) vezette a moszkvai diplomáciai testületet, Rolf Sulman svéd nagykövet pedig teljes 11 évig (1953-1964), ugyanis közel 18 évig tartózkodott a Szovjetunióban. Moszkvában a diplomáciai testület kb. egy- harmada évente kicserélődik. S az újonnan érkezettek között minden évben több és több a magasan képzett diplomata, sokan közülük jól beszélnek oroszul, már nagy tapasztalatokat szereztek a diplomáciai munkában. A diplomaták a moszkvai szolgálat után gyakran kapnak komoly tisztségeket a külpolitikai hivatalokban, nemzetközi szervezetekben. A moszkvai diplomáciai testületben a legaktívabbak a szocialista országok nagykövetei. Ez érthető, hiszen nemcsak mint a diplomáciai missziók vezetői szerepelnek itt, hanem mint országaik párt- és gazdasági szerveinek képviselői is. így aztán gyakori vendégeik az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek, s gyakran vesznek részt kollektív találkozókon is. Moszkva diplomáciai testületé az egyik legnagyobb a világon. A követek és családtagjaik mellett beletartoznak a diplomaták és családtagjaik is, ezenkívül a kereskedelmi képviselők, a katonai attasék és segédjeik is. A szovjet kormány és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Titkárságának megállapodása értelmében a KGST-ben dolgozó külföldi állampolgárokra is érvényesek a diplomatáknak nyújtott privilégiumok, a diplomáciai mentesség. Diplomáciai privilégiumokkal rendelkeznek a nemzetközi szervezetek képviselői is. Napjainkban összesen több mint 15 ezer ember tartozik a moszkvai diplomáciai testülethez, amely főleg az utóbbi években állandóan gyarapszik. 1961-ben írták alá a bécsi konvenciót, amely a diplomáciai kapcsolatokról rendelkezik. Eszerint a diplomáciai missziónak és munkatársainak feladata, hogy tartózkodásuk helyén képviseljék országukat; védelmezzék országuk és állampolgárai érdekeit a nemzetközi jog nyújtotta keretek között; tárgyalásokat folytassanak az illető ország kormányával; minden törvényes eszközzel tájékozódjanak az illető országban a körülményekről és eseményekről, s ezekről beszámoljanak kormányuknak; szorgalmazzák a baráti kapcsolatokat országuk és állomáshelyük között; fejlesz- szék a kapcsolatokat a gazdaság, a kultúra és a tudomány terén. Napjainkban különösen aktív a moszkvai diplomáciai testület. A szovjet gazdaságban végbemenő forradalmi változások nagyon sok kérdést vetnek fel a diplomatákban. A Szovjetuniónak a maga részéről érdeke fűződik ahhoz, hogy a diplomáciai testület első kézből kapjon valós tájékoztatást az országban lejátszódó eseményekről. Ebből a célból rendszeres utazásokat szerveznek a diplomáciai missziók vezetői számára a szövetségi köztársaságba, a kerületek központjaiba. Találkozókat szerveznek számukra miniszterekkel, tudósokkal, politikai és közéleti személyiségekkel. Például a közelmúltban a külképviseletek vezetői Azerbajdzsánban lehetőséget kaptak arra, hogy széles körűen megismerkedjenek a köztársaság életével, sikereivel és nehézségeivel, örömeivel és gondjaival. Aligha találni még egy országot, melynek külügyminisztériuma a diplomáciai testület és a diplomaták egyes csoportjai számára olyan sokoldalú lehetőségeket nyújtana, annyi rendezvényt tartana, mint a Szovjetunió. így teljesen megalapozatlannak bizonyultak azok a helyenként felmerülő állítások, hogy a diplomaták nem jutnak információkhoz, nehéz a kapcsolatfelvételük a szovjet emberekkel stb. Az a nyíltság, őszinteség és glasznoszty többek között a „fájdalmas pontokról" és a „tabutémákról“ folytatott beszélgetések során, melynek a diplomaták is tanúi lehetnek, még inkább meggyőzni a diplomáciai testületet arról, hogy visszafordíthatatlanok a Szovjetunióban beindult folyamatok. Ezek rokon- szenvet ébresztenek, s bizonyítják, tarthatatlanok a gondolkodás régi sztereotípiái, az előítéletek. Aktív, tartalmas, sokrétű a moszkvai diplomáciai testület élete és munkája. Ezt bizonyítja az is, hogy a testület tagjai lehetőséget kapnak arra, hogy írásaikat publikálják a szovjet lapokban, többek között a Mezsdunarodnaja Zsizny cimü folyóiratban is. Nemzetiségi csoportok a Szovjetunióban Mint ismeretes, több mint száz különféle nemzet és nemzetiség él a Szovjetunióban, beleértve az alig néhány száz embert számláló népcsoportokat is. Ebben az esetben a szovjet tudományos körök nemzetiségi csoportokról beszélnek, olyan népekhez tartozó embercsoportokról, melyek döntő többsége a Szovjetunió határain kívül él. Kikre gondolunk? A csehekre, a szlovákokra, a magyarokra, a lengyelekre, a németekre, a kurdokra, a törökökre, a koreaiakra és másokra, összesen 35 ilyen csoport van, s a Szovjetunió 284 milliós összlakosságának 2,6 százalékát teszik ki. Politikai, szociális, gazdasági és személyi jogokkal rendelkeznek, a Szovjetunió egyenjogú polgárai. Érdekeiket azon szövetségi és autonóm köztársaságok állami és társadalmi szervei védik, amelyek területein a népcsoportok élnek. Nézzünk néhány példát. A legutóbbi országos'népszámlálás adatai szerint a Szovjetunióban 171 ezer magyar él, ebből 164 ezer az Ukrán SZSZK területén. Ebben a köztársaságban a Kárpáti Könyvkiadó jelenteti meg a magyar szépirodalmi és társadalompolitikai műveket. Ungvárban (Uzsgorod) és egész Nyugat-Ukrajnában anyanyelvükön olvashatnak újságot az ott lakó magyarok. Több szovjet köztársaságban léteznek olyan iskolák, ahol anyanyelven folyik a tanítás. Ezért nem csoda, hogy az emberek azoknak az országoknak az újságait is olvashatják, amelyekhez nemzetiségileg tartoznak. A már említett népszámlálási adatok szerint saját nemzetiségének nyelvét anyanyelvének tekinti a Szovjetunióban élő magyarok 95,4 százaléka, a bolgárok 68 százaléka, a németek 57 százaléka, a törökök 84,7 százaléka, a lengyelek 29,1 százaléka és a perzsák 30,7 százaléka. Az egyes nemzetiségek által sűrűn lakott szovjet köztársaságokban rendszeres anyanyelvi rádió- és tévéműsorokat sugároznak. Számos városban nemzetiségi színházak működnek, például Kazahsztán fővárosában, Alma-Atában a koreai színház és egy másik kazah városban, Temirtauban a német színház. A taskenti Színművészeti Intézetben (Üzbég SZSZK) koreai és görög nemzetiségi színtársulatok dolgoznak. Mindemellett számítani kell a természetes történelmi asszimilációra. Ez főleg a kisebb nemzeteket, népcsoportokat érinti. Képviselői önkéntesen sajátítják el annak a nemzetnek a nyelvét és kultúráját, amellyel együtt élnek. De hiba lenne, ha azt állítanánk, hogy saját nemzeti hagyományaik eltűnnek és teljes mértékben összeolvadnak más nemzetekkel. A nemzetiségi csoportok képviselői jól bírják az orosz nyelvet a mindennapi életben, otthon azonban anyanyelvükön beszélnek, ismerik és ápolják nemzeti hagyományaikat és szokásaikat. Más szavakkal, megmarad a nemzetiségi tudat és a nemzetiségi érzés. Egy másik nyelv (nem törvényszerű, hogy az orosz legyen) segít abban, hogy közelebb kerüljenek a Szovjetunió népeinek kultúrájához, s maguk is gazdagítsák azt, A nemzetiségi kisebbségek a Szovjetunió népének részei, és rájuk is kiterjednek a jogok és a lehetőségek. É nemzetiségi csoportokhoz tartozó emberek között sok elismert szakember és vezető posztot betöltő politikus van, mint pl. a német nemzetiségű N. B. Heilert asszony, aki gépesítő egy kazahsztáni földműves-szövetkezetben. Mindemellett az SZKP KB póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője. Ugyanebben a köztársaságban a szintén német nemzetiségű A. G. Braunot az egyik kerületi pártbizottság első titkárává választották meg. Mindez azonban ne keltse azt a benyomást, hogy az országban problémamentes a nemzetek közötti viszony. Az ★☆★lírÁr'sir SZKP KB tavaly júniusban például határozatot fogadott el a kazahsztáni dolgozók internacionalista nevelésével kapcsolatos tevékenységéről. Ebben a dokumentumban élesen bírálták a köztársaság párt- és állami apparátusának a jogvédő szervek, a tudományos és kulturális intézmények alapítása során elkövetett hibáit. Nem vették figyelembe a nemzetiségek szükségleteit és igényeit, és ennek következtében a köztársaság területéről sokan elköltöztek... Moldávia sajtója pl. évekig meg sem említette az országban élő bolgár munkás- osztály és értelmiség kialakulásával, nemzeti kultúrájuk fejlődésével kapcsolatos problémákat. (A bolgárok a helyi lakosok 2 százalékát képezik.) Egy másik példa, amely az örmény SZSZK-t érinti. Létszámarányosan sokkal kevesebb a főiskolai vagy egyetemi végzettségű kurd nemzetiségű, mint az örmény nemzetiségű emberek száma. Ugyanez a helyzet a lengyelekkel a Litván és a Lett SZSZK-ban. A közelmúltból jól ismertek a karabahi nemzetiségi motivációjú feszültségek. Amint látni, sok komoly probléma vár megoldásra. Az utóbbi évek azt bizonyítják, hogy ezek a nehézségek rontják a nemzetek közötti viszonyt. Most az átalakítás időszakában harcolunk e negatív jelenségek ellen. Az említett határozat a nemzetiségi viszonyok szférájában végbemenő folyamatok és irányzatok mélyreható elemzésére és arra szólítja fel az állami szerveket, a társadalomkutatókat, hogy reálisan mérlegeljék a helyzetet, vegyék figyelembe a lakosság különféle kategóriáinak és csoportjainak sajátosságait. Tapasztalataink, írta Lenin, meggyőznek minket arról, hogy csakis a különböző nemzetek érdekei iránti figyelemmel szüntethetjük meg a kölcsönös bizalmatlanságot. Megingathatatlanul kell követnünk és alkalmaznunk a lenini hagyatékot, a lehető legnagyobb mértékben figyelmesnek, következetesnek kell lennünk a nemzetiségi kérdések megoldásában - ebben látják a Szovjetunióban a soknemzetiségű ország haladásának biztosítékát. ZSAN GOLOTVIN (APN) Moszkva, Vörös tér (ŐSTK-felvétel)
