Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-06 / 18. szám
A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a kelet-szlovákiai és az országos tájékoztatási eszközök sokat foglalkoztak a Hernád-parti város, Kassa (Koáice) kenyérellátási gondjaival. Hol a,,kenyérgyár“ termékeit bírálták, hol pedig az ósdi létesítmény termelési gondjairól számoltak be. Az elemző írások és riportok, illetve az azokra reagáló szakvélemények szinte mindegyike azzal zárult, hogy a múlt században épült pótkávégyár átalakításával nyert pékség már nem felel meg a követelményeknek. Az épületek többsége régi és korszerűtlen, a szociális helyiségek kicsik, a műszaki berendezések zöme elavult, a raktárak és rakodóterek szűkek, egyszóval új kellene az üzem helyébe. Az idő tájt a város irányító szervei Az új pékség valóban korszerű lesz, az egyes gépsorok gombnyomásra működnek majd. A felvételen a beruházó Kelet-szlovákiai Pék- és Sütőipari Vállalat képviselői, Jozef Dic- ko ellenőr és Gabriel Jámbor mérnök, igazgatóhelyettes az egyik kemence vezérlőművével ismerkedik. MEGOLDÓDNAK A KENYÉRELLÁTÁSI GONDOK A pékek azt mondják: a minőség nem csak rajtuk múlik gyakran tárgyaltak, tanácskoztak a kenyérgyárról, s a Kelet-szlovákiai Pék- és Sütőipari Vállalattal szorosan együttműködve a helyzet mielőbbi, és távlati szempontból is legmegfelelőbb megoldásán fáradoztak. Az új élelmiszer-ipari létesítmény építésének jóváhagyása nem ment egyik napról a másikra, ám végül mégiscsak megtörtént, s azóta a kivitelezőkön a lakosság szeme. Jóllehet már nem sokáig, hiszen a Kassai Kohóipari Építővállalat és az alvállalkozók a közeli napokban befejezik munkájukat, s átadják az üzem kulcsát a pékeknek. A Tóhát lakótelep közelében húzódó élelmiszer-ipari létesítmények - húskombinát, tejüzem, baromfidolgozó és konzervgyár - sora tehát rövidesen egy újabbal gyarapszik. A nemrégiben üzembe helyezett malomóriás közvetlen szomszédságában található építkezésen a kivitelezők már az utolsó simításokat végzik. Szerintük rövidesen megkezdődhet a technológiai berendezések kipróbálása, s május 10-e körül megindulhat a termelés. Hogy milyen lesz a 136 millió korona ráfordítással felépített gyárból kikerülő kenyér, azt egyelőre nem tudják sem a korszerű műszaki berendezések kivitelezői és szerelői, sem a pékek. A kemencék és további gépsorok gyártói szerint, a kenyérgyár termékeinek minősége csak a pékeken múlik. Ezzel szemben a pékek azt állítják, a műszaki berendezés „névjegye“ szinte rajta van a kenyéren, hiszen műszer méri egyebek között a liszt sikértartalmát, a hőmérsékletet, a víztartalmat, gépek dagasztanak stb. Lényegében mindegyiküknek igaza van, mint ahogy az is igaz, hogy a pék munkájának eredménye függ a liszttől, a liszt minősége a malom és a molnár munkájától, a molnár munkája a gabona minőségétől, ez utóbbi pedig számos további tényezőtől. Mindenesetre Kassa és környékének kenyérellátása leginkább a helyi sütőipari üzemtől függ. Ha jó kenyeret forgalmaz és győzi a sütést, akkor nincs baj, elégedettek a fogyasztók, ám ellenkező esetben - és volt rá példa a közelmúltban - türelmetlenek, elégedetlenek. Az új üzem termékeinek minőségéről egyelőre korai elmélkedni. Biztató viszont, hogy a kassai pékek elhatározták: az új gyárban megpróbálják hasznosítani a legjobb kenyeret készítő hazai és északmagyarországi pékségek tapasztalatait. Szinte biztosra vehető, hogy Kassán és környékén ezután nem lesznek kenyérellátási gondok, hiszen az új pékség termelési kapacitása jóval meghaladja a jelenlegiét. Amíg például a kenyérsütó kemencék hasznos területe a régi üzemben csak 155 négyzetméter, az újban 216 négyzet- méter lesz. Ha azt vesszük, hogy egy óra alatt egy négyzetméteren tizennyolc kilogramm kenyér sül meg, akkor a kétszer nyolcórás műszakban a gyár napi teljesítménye meghaladhatja a fogyasztók jelenlegi napi igényének megfelelő hatvan tonnát. A régi üzem három műszakban is csak 72 tonna kenyeret tudott kisütni. Ugyanakkor az új üzemben a péksütemények készítése szintén külön gépsorokon történik, s ezen a részlegen a kemencék területe 169 négyzetméter, vagyis 64 négyzetméterrel nagyobb, mint a régi péküzemben. Még néhány nap és a kassaiak régi vágya teljesül - megkezdi munkáját az új kenyérgyár. Mit kívánjunk neki? Jó rajtot, kevés üzemzavart, folyamatos termelést, ám mindenekelőtt sok ügyes, a szakmáját szerető és értő péket, valamint elegendő jó lisztet! S még valamit. Azt, hogy a jövőben a széles környék pékjei Kassára járjanak tanulmányozni a kiváló kenyér készítésének fortélyait! GAZDAG JÓZSEF A beruházó szerint, a bratislavai Elektromont vállalat dolgozói jó munkát végeztek. A képen Gejza Pitner és Bohunicky Gábor villanyszerelők láthatók. (Szattler Eduard felvételei) Többet, gazdaságosabban Az istállók hulladékhöjével fűtik a fóliasátrakat Az NDK-ban nagy gondot fordítanak a zöldségtermesztés fejlesztésére. A mezőgazdasági vállalatok figyelmének középpontjában a termelés növelése és gazdaságosabbá tétele áll. Több gazdaságban új mód• szerekkel kísérleteznek. A Jütborgi járáshoz tartozó Hohenseefeldi Efsz-ben újabban a kertbarátok részére is nevelnek palántát. • Konkrétan az idén közel egymillió zöldségpalántát • kínálnak a kertészkedóknek. A palánták nagyobb hányadát tözegkockákban nevelik, mert azt tapasztalták, hogy az erős, sértetlen gyökérzettel kiültetett növények 10 nappal megelőzik a fejlődésben a tózegkocka nélkül nevelt palántákat. Az energiatakarékosság érdekében nemrég felszereltek két korszerű hőfejlesztöt, melyeket a fóliasátrakban uralkodó hőmérséklet alapján auto0 matlkus berendezés vezérel. így kisebb energia-felhasználással is optimális feltételeket tudnak biztosítani a palánták, illetve a hajtatott zöldségfélék számára. Az erfurti Karl-Marx Efsz kertészetében szintén • előtérbe került a tudományos ismeretek érvényesítése. • Kizárólag kalibrált vetőmagot használnak, így egyenletesen fejlett palántákat tudnak előállítani. A zöldségfé• lék vetőmagját újabban meleg oxigénnel kezelik, így a korábbi 21 nap helyett 8 napra rövidítették a csírázás • időtartamát. Ennek előnyét egyebek között abban • látják, hogy lényegesen lerövidíthető a palántanevelés időtartama, s két héttel tovább lehet saláta és egyéb hajtatott zöldségfélék termesztésével hasznosítani az • üvegházakat. Az egyre fontosabb követelményként jelentkező' energia-takarékosság szempontjából szintén figyelmet érdemlő az új eljárás, ugyanis az „oxi• gén-fürdő“ után elvetett mag a szokásos 20 fok helyett mindössze 10-15 fok meleget igényel a csírázáshoz. A tapasztalatokat kamatoztatva, az erfurti szövetkezet zöldségtermesztői vállalták, hogy az egyszerű - egy mosógép átalakításával előállított - berendezés segít• ségével a kooperációs társulás valamennyi tagja részére megfelelően előkészítik a zöldségfélék vető• magját. Az Eisfeldi Állami Gazdaságban érdekes megoldást találtak az energia-szükséglet csökkentésére. Az állat- tenyésztési ágazat dolgozói - melléküzemági termelés formájában - 1985 óta foglalkoznak zöldségtermesztéssel. A telepen felállított három fóliasátrat az összesen 4480 növendékmarhát befogadó istállók meleg levegőjével fűtik. Az istállók szellőztető nyílásain kiáramló meleg levegőt a hajtató házak kettős fóliaborítása közé vezetik, egy sátorban pedig talajfűtést alkalmaznak. A 40 fős csoport az idén 13 tonna zöldség értékesítésére vállalkozott, azonkívül a kertbarátok • részére 50 ezer palántát nevelnek. A Deutsche Bauern • Zeitung közleménye szerint, az istállók hőjével fűtött fóliasátrakból március elején kezdték szállítani a fejes• salátát. • Az Oschatzi Efsz salátacikória hajtatására szakosodott. Tavaly bevezették a vízkultúrás technológiát, • melynek segítségével a korábbi 22 kilogramm helyett • 35,7 kilogramm értékesíthető árut sikerült előállítaniuk egy négyzetméteren. Az új módszer további előnye, • hogy a hajtatás időtartama két hónapról 21 napra • rövidült. Z. N. i l szú 9 Mint ismeretes, néhány évvel ezelőtt a mezőgazdasági vállalatoknak az ún. optimalizá- ciós program keretében csökkenteniük kellett a sertésállományt. Akkoriban a felsőbb gazdasági szervek többek között azzal indokolták a rendelkezést, hogy a sertéshús-termelés nagyon sok szemestakarmányt igényel. Bizonygatták, hogy a szarvasmarha nem igényel annyi és olyan jó minőségű takarmányt, mint a sertésállomány. Sokan hangoztatták, hogy az ésszerű táplálkozás érdekében több marhahúst kellene fogyasztani. Amint ismeretes, az étkezési szokásokat nehéz megváltoztatni. A marhahús fogyasztása egyrészt azért sem növekedett a tervezett mennyiségben, mert sok esetben a minőség nem felelt meg a követelményeknek. A tapasztalatok alapján az állattenyésztés fejlesztésében újabb változásokat eszközöltek, s jobban összehangolják a kínálatot a kereslettel. Ennek értelmében a sertéstenyésztést újra fel kell lendíteni. Az elmúlt időszakról, a jelenlegi helyzetről és a sertéstenyésztés fejlesztésének távlati terveiről Klostermann Miklós mérnökkel, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság állattenyésztési osztályának vezetőjével beszélgettem. Egyebek között elmondta, hogy a járásban kialakult hagyományoknak és a természeti adottságoknak megfelelően, az állettenyésztésben a sertéstenyésztés mindig jelentős szerepet játszott. Nagyon jó eredményeket értek el a hizlalásban és a malacnevelésben. Éppen ezért sokat bosszankodtak, amikor az elhamarkodott döntés értelmében csökkenteniük kellett a sertésállományt. Már a kezdet kezdetén tisztában voltak azzal, ha teljesítik a felsőbb szervek utasításait, akkor olyan folyamatot indítanak el, amely évekre visszaveti a sertéshústermelést, és később csak nagy erőfeszítések árán emelhetik a régi színvonalra ezt az ágazatot. Belátásuk szerint mérsékelték a csökkentés ütemét, mégis elég nagy problémák keletkeztek. A bajokat tetőzte, hogy az állományt időközben a fertőző betegségek miatt is csökkenteniük kellett. Három gazdaságban - a csilizradványi (Őilizská Radvan) Csilizköz Efsz-ben, a gabcíkovói Csehszlovák-Szovjet Barátság Állami Gazdaságában és a belovái közös mezőgazdasági vállalatnál - több mint 2500 kocát kellett kiselejtezniük. Ezek a gazdaságok csak nehezen tudták újra felfejleszteni az állományt. Klostermann mérnök arra is utalt, hogy a gazdaságok sok esetben a takarmánykeverékek gyengébb minősége miatt nem teljesítették egyenletesen sertés-értékesítési feladataikat. Az állatok gyakran nem kapták meg a kor- és súlycsoport szerint szükséges speciális takarmánykeveréket, így természetesen a termelékenység is kisebb volt a tervezettnél. A múlt évben tizennyolc esetben kellett más szemesfélével helyettesíteni bizonyos összetevőket a takarmánykeverékekben. Nem beszélve arról, hogy a malactápokba a szükségesnél kevesebb tejpor jutott, s ezt az összetevőt gyakran alacsonyabb tápértékű adalékanyagokkal pótolták. Az állatoknak nem ízlett a gyengébb minőségű ele- ség, és természetesen ez a fejlődésben is megmutatkozott. A takarmánykeverékek minősége a tejtermelési és a sertéshizlalási eredményekre is rányomta a bélyegét. Sajnos, a takarmánygondok továbbra sem enyhülnek. Annak ellenére, hogy a járásban 1987-ben nagyon jó termést értek el a szemeseknél, az abraktakarmány-ellátás nem egyenletes. A járásban most ismét a háztáji malacnevelés fellendítésén munkálkodnak. A mezőgazdasági vállalatok ma már általában elegendő süldőt nevelnek a termelési feladatok teljesítéséhez, így a háztáji tenyésztőktől felvásárolt 3500 választott malac zömét felkínálhatják a Nyugat-szlovákiai kerület más járásainak. A háztáji malacnevelés fellendítése nem csupán a kistenyésztöknek kedvez a vállalkozási lehetőségek megteremtésével, de a mezőgazdasági vállalatoknak is, hiszen szorult helyzetben a háztájiból is vásárolhatnak malacokat. A mezőgazdasági vállalatok az elkövetkező években növelik a sertésállományt és több törzstenyészetet létesítenek. A hegyétei (Kútniky), vásárúti (Trhové Myto) és illésházai (Novy 2ivot) szövetkezetben már most nagy hasznosságú törzstenyészetek vannak. Visszatekintve az utóbbi évek viszontagságaira, Klostermann mérnök megemlítette, hogy a mezőgazdasági vállalatok vezetőinek sokat kellett utazniuk, amíg a hizlaláshoz szükséges süldőket beszerezhették. Amikor ez a probléma valamennyire mérséklődött, az emlékezetes 1987. évi hideg tél okozott újabb nehézségeket. A hőmérséklet olykor mínusz 15 fok alá süllyedt, s ez több gazdaságban komoly károkat okozott, mert nem készültek fel mindenütt alaposan a teleltetésre. Ennek tudható be, hogy három mezőgazdasági vállalatnál a malacelválasztás kocánkénti átlaga évi 10-13-ra csökkent. Ahol a mezőgazdasági vállalatok jól felkészülte« a teleltetésre, ott kisebbek voltak, avagy egyáltalán nem jelentkeztek veszteségek. Például az udvarnoki (Dvorníky na Ostrove) és a gellei (Holice) szövetkezében a hideg tél ellenére a kocánkénti malacelválasztás évi átlaga több mint 19 darab volt. Nem véletlen műve, hogy az Udvarnoki Efsz elegendő süldővel rendelkezik a hizlaláshoz, és még más mezőgazdasági vállalatoknak is tud választott malacokat adni. Probléma, nehézség volt elég a múltban. Sajnos, ezek kedvezőtlenül hatottak az értékesítési feladatok teljesítésére. Tavaly öt mezőgazdasági vállalat a tervezettnél kevesebb vágósertést adott el. Az idén ezeknél a mezőgazdasági vállalatoknál már helyrebillent a mérleg, és mindenütt az időtervnek megfelelően teljesítik az értékesítési feladatokat. A járási mezőgazdasági igazgatóság állat- tenyésztési osztályának vezetője bizakodóan beszélt a távlatokról. Kiemelte, hogy a mezőgazdasági vállalatoknak még gazdaságosabbá kell tenniük a sertéshizlalást, hogy jövedelmezőbb legyen a sertéstenyésztés. Ha a tervek és elképzelések valóra válnak, akkor a Dunaszerdahelyi járásban a sertéstenyésztést újra a régi szintre emelhetik. SZITÁS GABRIELLA A háztáji állattenyésztők segítségére is számítanak O 4ß
