Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-29 / 17. szám
M ►Mese a kenyértündérről Volt egy picurka kis völgy, amelyik akkorának tűnt, mint egy felfelé fordított kalap. A dombról ebbe a völgybe folydogált a Mzinka folyó. De nem is volt olyan igazi folyó, hanem csak egy nagyobb patak. Mégis három malmot építettek rá. Persze hogy túl sok volt erre a kicsinyke völgyre. Ezért csak az Alsómalomban, Dolánéknál nyüzsögtek az emberek, hiszen minden Mzinka menti gazda az ő ma - lomkövein igyekezett megörültein’i a szemet. Bizony, a Közép- sömalomban, Stredeőeknél már nemigen tolongtak. Csak néhanapján hoztak egy-két zsák őröl- nivalót. Az öt Stredeóek gyerek unalmában az úsztató százéves harcsáját húzgálta a bajszánál fogva. Egyszóval, tengették életüket. Legrosszabbul azonban Kuba járt a Felsőmalomban. Ót mesz- sze elkerülte a szerencse, csupán ábrándozhatott a szép molnármunkáról. Ugyanis olyan gazda még nem született a tenyérnyi völgyben, amelyik felkapaszkodott volna Kubához a domboldalba, amikor kényelmesen őröltethetett mindjárt a falu tószomszédságában.- Hát én itt bizony nem találok asszonyt magamnak - sóhajtotta alkonyaikor. - Ugyan ki jönne hozzám?- Mondjuk, én - szólalt meg valaki mögötte. Kuba megfordult, de egy lelket sem látott.- Biztosan képzelődtem- dünnyögte csalódottan.-Nem képzelődtél, nem bizony. De ha látni akarsz engem, valamit meg kell tenned értem. Valmi nagyon szépet - szólt a hang, amelyik olyan volt, mint a hegedűé.- Megteszek és mindent a világon - ígérte Kuba.- Mindent nem kell. Elég, ha sütsz egy cipókenyeret. Kubának tátva maradt a szája. Szoktak sütni fekete lisztből lepényt, vasárnapra meg kalácsot, kenyérről azonban a Mzinka folyó völgyében eddig még soha nem hallott.- Csak ne ijedj meg, Kuba! Én majd szépen egymásután elmondom neked, hogy mit tegyél- bátorította a hegedűhang, mire Kuba munkához látott. Gábriel Filcik rajza Először is megszitált egy-egy mérő fekete és fehér lisztet. No de ilyet! Alig szitálta meg a lisztet, megpillantotta, hogy a malomból két fürge leánypapucs fut át a konyhába, felette pedig fehér szoknya fodros szegélye libeg.-Még egy korsó jó vizet! - szólt a hegedűre emlékeztető hang. Kuba pedig úgy szaldt a kúthoz, ahogy csak a lábai bírták. Aztán jó ideig a tenyerében melengette a korsót, hogy ne legyen túl hideg a víz. Micsoda örömmel végezte a munkát!- Most pedig fogd a dagasztótálat, ezt a legnagyobbat, és mindent jól gyúrj össze! Kuba pedig dagasztotta, gyúrta a tésztát, hisz annyi ereje volt, mint négy embernek. Csakhogy a tál alján alig volt egy kevéske tészta. Még akkor sem lett több, amikor hozzáadta a sót és a köménymagot. Mint mikor köd oszlik a nádas fölött, a fehér szoknya fölött feltűnt két kéz, amely kék kislábast tartott.- Ezt neked hoztam Kubács- k^, ez a hozományom. A lábasban a fedő alatt azonban nem volt valami csábító látvány, hanem csak egy közönséges kovász. De amikor Kuba négy kanálnyit tett belőle a tésztába, az szépen gömbölyödni, kelni kezdett. Gyorsan betakarták tiszta gyolcskendövei, nehogy huzat érje a tésztát. Aztán várták. Közben altatókat énekeltek, hogy szépen keljen. Telt az idő. Egy-két-három óra, azonban Kuba egy cseppet sem unatkozott. Azt figyelte, hogyan tűnik elő a sarokban a pádon ülő hegedúhangból egyre több és több. Végre megpillen- totta a két hollófekete hajfonatot is.- Most már nem hívhatlak hegedűhangnak, te leszel az én Apolenkám.- Rendben van - nevetett Apolenka. és lisztet szórt a négy szakajtóba. Ezekbe tették a megkelt tésztát pihentetni, míg Kuba pirosán izzóra ki nem fűti a kemencét. A völgy felett éppen pirkadt, amikor a Felsőmalomban a szakajtókból a sütölapátra fordították a cipókat, majd arról a kemencébe helyezték. De előbb még mindegyiknek bevágták keresztben a tetejét, majd becsukták a kemenceajtót. Apolenkának pedig már csak a szemét takarta köd.-Még mielőtt megsül a kenyér, meg kell kenegetni kétszer tojással, hogy szép héja süljön, harmadszor pedig cukrosvízzel, hogy ragyogjon és ropogós legyen. Kuba mindent Apolenka szavai szerint csinált. Valahányszor kinyitotta a kemenceajtót, finom illat áradt onnan, amely továbbterjedt a konyhából az egész malomba, onnan pedig a Mzinka folyó mentén, míg be nem töltötte az egész völgyet. Odacsalogatta Stredeőekéket, aztán Do- lánekékat és végül az összes parasztot, akiknek eddig soha nem akaródzott felkapaszkodni a meredek domboldalon.- Kóstolják csak meg! - nevetett mindegyikükre Apolenka gazdasszony, és egymásután vagdosta a cipóból a karéjokat.-Akinek még kell, hozzon szemet, megőröljük és újra sütünk - ajánlotta Apolenka. Hát persze hogy sütöttek! Kubáéknál azóta naponta sütöttek kenyeret, és mindig olyan szeretettel és gondosan, mint először. Kuba soha nem csalt. Ha megpróbálta volna, lehet, hogy Apolenka újra köddé változik, ami igen nagy baj lett volna. Hiszen barna szemében aranyos fény csillogott, mint amilyen a friss cipó héja. Orel Éva fordítása Mindentudó kéz Egyszer megkérdezték a gyerekeket, mi az a robot. >- Vasember - mondták néhányan.- A szeme helyén kamera van - tették hozzá mások.- A belsejében meg sok mutatós műszer - egészítették ki a többiek. A gyerekek a moziban, a tévében, a könyvekben látott illusztrációk alapján képzelték ilyennek a robotot. De Karel Capek cseh író, aki egy színdarabjában először nevezte a mechanikus embereket robotoknak, szintén ilyen képet alkotott róluk. Egy igazi robot külseje azonban nem hasonlít feltétlenül az emberéhez. Leginkább talán egy... kézre emlékeztet. Egy, fémből készült kézre, amely tud fogni, vinni, csavarni, önteni, forgatni, festeni. Ezt a kezet egy programvezérlésű kis számítógép irányítja.- És mire jó ez a fémből készült kéz? - kérdezte egy kíváncsi kisfiú. - Egyszerűbb korábban felkelni, és mindent megcsinálni, mint ilyet szerkeszteni. Ez a kisfiú szeret dolgozni, és sok mindent meg tud csinálni. Természetesen az emberek mindig fognak maguk is dolgozni. De nem mindenütt. Sok olyan helyre, ahol az ember számára veszélyes vagy nagyon nehéz a munka, célszerű robotokat állítani. Talán feltétlenül embernek kell állnia például a vasolvasztó kohó mellett? Jobb ha ilyen helyen a vasból készült kéz dolgozik. Működnek már robotok a tengerek és óceánok fenekén, vettek már talajmintákat a Holdon. A világűrben, az atomerőművekben és sok más helyen is alkalmaznak robotokat. A robot helyettesítheti az embert, a könnyű, ám egyhangú munkában is. Munkások helyett robotok szerelik be például az órákba a fogaskerekeket, szorítják meg a csavarokat, leveszik a futószalagról a kész munkadarabokat. . Az édesiparban is alkalmaznak ilyen mechanikus segítőtársakat. Ok díszítik például krémmel a tortákat. Emellett a robot nem eszik édességet, nem nyalja le fémujjait. Más robottal labdázni lehet. Odadobod neki a labdát, „ö“ megfogja, és visszadobja. Vannak olyan robotok, amelyek elektronikus agy irányításával sakkoznak vagy zongoráznak. De a robotok legfontosabb feladata természetesen az, hogy megkönnyítsék az ember munkáját. A robot nem fárad el. Ezért éjjelnappal tud dolgozni. Vannak olyan üzemrészlegek, sót egész gyárak is, ahol szinte nincs is ember. Robotok dolgoznak helyettük. Méghozzá kifogástalanul! ALEKSZANDR JEMELJANOV WEÖRES SÁNDOR Munka és béke Méh-raj duruzsol fák közt, fű alól, tűrjek dala szól tó partján. Sok-száz búzakalász érik, hajlik, táncol ragyogó fény karján. Lengő gabonánk szépen gyarapodik, kedvünk magasodik, égig száll! Szántunk, aratunk, tenger a dolgunk, a virág, a gyümölcs békét vár. Ki a legerősebb? Élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony, volt egy lányuk. Mikor a lány megnőtt, az öregek tanakodtak, milyen vőlegényt találjanak neki.-Ahhoz adjuk a lányunkat, aki a legerősebb a világon - mondta az öregember. Egy helyen jégen kellett áthaladnia. A jég síkos volt, az öregember megcsúszott és elesett. Felkelt, és azt mondja:- Hej, te jég, úgy látom, erős vagy nagyon! Levertél a lábamról. Légy a lányom vőlegénye! A jég ezt felelte neki:- Ha erős lennék, nem olvadnék el a napon. Elindult hát az öregember a naphoz, és Így szólt:- Te, napI Te elolvasztod a jeget, mert erősebb vagy, mint az. Vedd el a lányomat! A nap így felelt:- Ha erős lennék, nem takarna el a felhő. Akkor az öregember elment a felhőhöz:- Felhő, felhő! Te még a napot is eltakarod. Vedd el a lányomat! A felhő ezt felelte:- Ha erős lennék, nem hullanék le a földre mint eső. Az öregember elment az esőhöz, és így szólt:- Te, eső, te bizonyára nagyon erős vagy. Vedd el a lányomat! Az eső azt mondta neki:- Ha erős lennék, a föld nem inna magába az utolsó cseppig. Leült az öregember a földre, és azt mondta:- Te, föld. Te vagy a legerősebb,-még az esőt is beszívod az utolsó cseppig. Vedd el a lányomat! De a föld ezt felelte:- Ha erős lennék, nem tömé fel belőlem a fű. Akkor az öregember a fűhöz fordult:- Fű, te áttöröd a földet,tehát nagyon erős vagy. Vedd el a lányomat! A fű ezt felelte neki:- Az ember erősebb, mint én. Éles kaszával tóból lekaszál engem. Ekkor az öregember elment az emberekhez, és így szólt:- Te, ember, te vagy a legerősebb! Vedd el a lányomat. Szép is, okos és dolgos is, és jobban megüli a lovat, mint bármely legény. És az öregember hozzáadta a lányát egv fiatal legényhez. SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Gondolkodom, tehát... BETÜREJTVÉNY &\tttttEE K Y s R E I I H N A F Q • Y T R LÓUGRÁS Ha a K-betüből kiindulva lóugrásban olvassuk össze az ábra betűit, egy magyar író, költő, humorista nevét kapjuk eredményül. Ki ő? MEGFEJTÉS Az április 15-i számunkban közölt feladatok megfejtése: róna, opera, Ernő, fogyókúra, 3x4-8 = 4, 7x2-5 = 9, 9 + 7:4 = 4 (az egyik megoldási lehetőség); (az egyik megoldási lehetőség). Nyertesek: Ollós Edit, Apácaszakállas (Opatovsky Sokolec); ifj. Szórád Ferenc, Nyárasd (TopolYiíky); Tóth Andrea, Dunaszerda- hely (Dunajská Streda); Bar- tisek Zsuzsanna, Érsekújvár (Nővé Zámky); Rideg Szilvia, Nagyod (Vysné nad Hronom). I I I laiai ÚJ SZÍ 18 1988. IV. «
