Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-22 / 16. szám
□ A csertanovói ősz című filmet forgatják a Moszfilm műtermeiben; főszereplője Ingeborg Dapkunaite, a kaunaszi színház művésze. x □ Sean Connery a főszereplője a Presidio című bűnügyi filmnek, amelyet Peter Hyams rendez. x □ Rím és háromrészes tévésorozat készült a Süket lőpor című Brankó Copic- regényból. x □ Romuald Pekny játssza a Faust új filmváltozatában Mefisztót. x □ Claude Lelouch új filmjének Jean- Paul Belmondo lesz a főszereplője. x □ A fekete özvegy című filmben a harmincéves, szép Theresa Russell egy „végzetes" asszonyt játszott, aki előbb elcsavarja a férfiak fejét, majd a túlvilágra segíti őket. Most viszont, a Track 29 című lélektani drámában olyan háziasszonyt alakít, aki egy gonosz férfiú hálójába kerül. x * □ Robert De Niro rendőrt alakít Az ellopott virágok című amerikai filmben. x D Alekszandr Zarhi, a nyolcvanéves filmrendező új forgatókönyve egy Moszkvában tanuló angol lány és egy szovjet orvostanhallgató szerelméről szól. x □ Mariánské Láznéban forgatták az Égő titok cimű Stefan Zweig-kisregény filmváltozatát. Faye Dunaway alakítja a női főszerepet; a két színésznő évtizeddel ezelőtt a Bonnie és Clyde-ban ugrott ki. Az Égő titokban Faye Dunaway partnere Klaus Maria Brandauer. A világhírű osztrák színész egy diplomatát játszik, aki az első világháború után a fürdővárosban gyógykezelteti magát. x □ Dániában film készült A hódító Pelle című Martin Andersen Nexö-regény első részében. x G Svájci és NDK koprodukcióban film készül Pestalozziról, Gian Maria Volonté a főszereplő. x □ Peter Falk, Columbo alakítója A vágy szárnyán cimű filmben egy színészt alakít, aki - Cotumbót szeretné méltóképpen eljátszani. x □ Acapulcóban forgatják a Gyilkosság három felvonásban cimű Agatha Christie-regény filmváltozatát; ismét Her- cule Poirot, a neves mesterdeketiv, oldja meg a rejtélyt. A szereposztásból csak Fernando Allende és Emma Samms nevét közölték. x □ Hirt adtunk már róla, hogy Franco Zeffirelli A fiatal Toscanini címmel új filmet forgat. Az 1867-ben Parmában született Arturo Toscanini ifjú csellistaként került ki Dél-Amerikába, operakarmesteri pályafutása Rio de Janieróban kezdődött: egy Aida-elóadást dirigált, beugrással. A filmben Thomas Howell alakítja az ifjú Toscanáit, Elizabeth Taylor pedig a kor híres szopránénekesnőjét, Nagyezsda Bulicso- vát játssza. x □ Calude Berri rendező filmet készít A szerető című Marguerite Duras-re- gényböl. x □ Andrzej Lapicki, a legismertebb lengyel színészek egyike játssza a Bárhol van cimű új Krzysztof Zanussi-film egyik főszerepét. x □ Luigi Comencini leánya, Francesca Comencini második filmjét rendezi; a film címe: A tó fénye. H alvány mosoly és szemérmes szenvedély. Szavak, amelyek nem sértik a csendet. Mozdulatok, amelyek szaladni hagyják az időt. Egy poetikus lány a megnyugvás útján: Dér Denissa. A Csak egy mozi új szerelembe kapaszkodó Juditja. A Hajnali háztetők befelé síró Adriani Aliszja. A Nyári keringő vérig sértett Másenykája.- Nekem a film már csak szórakozás. Nem az életem. Játék! Már nem félek, ha nem hívnak... nem szenvedek, nem gyötröm magamat. Az írás... az jobban érdekel. Van két forgatókönyvem, azokkal szeretnék kezdeni valamit.- Közben persze - színészé.- Ha jó a szerep, boldogan megyek. Még tudok örülni, ha filmezek... bár egyre inkább úgy érzem: veszélyes dolog a játék. Mondjuk csípősnek, dölyfös- nek kell lennem a szerepben, de mert valójában nem vagyok az, tőlem idegen arckifejezéssel, idegen hanggal kell a kamera elé lépnem. Az átváltozás pedig sosem úgy történik nálam, mint a színészek nagy részénél. Nekem rettentő mélyre kell merülnöm ott legbelül, ha azt akarom, hogy más legyek. S ha lemerülök, felborul benem a rend, a harmónia - amire nagyon is ügyelek. Igazából azokat a szerepeket szeretem, amelyekben magamból, a saját érzelmeimből indulhatok ki.- A Bratislavában forgatott Ronda tanár úrban, Heinrich Mcnn kisregényének szlovák tévéfilm változatában Rózát játssza, egy kisvárosi orfeum nagystílű énekesnőjét, gimnazisták, kereskedöinasok, matrózok szeretőjét, aki az ártatlanság tündökletes magasságából zuhan a bűn mocsarába. (Oláh Csaba felvétele) „NEM BÚJOK A SZAVAK MÖGE“ TALÁLKOZÁS DÉR DENISSÁVAL- Mint rongyból a vizet, úgy facsartam ki magamból a szerepet. Az eredeti mű, az sokat segített... és mégis! Van egyfajta hiányérzetem, ha Rózára gondolok. Én szeretek elbeszélgetni az íróval, nekem mindig pontosan kell tudnom, mi miért történik a filmben. A stílusa, a ritmusa, a képi világa is kiindulópont számomra, én még a jelenetekben is a harmóniát keresem. Amikor a Hajnali háztetőket forgattuk, szerencsém volt, mert maga az író, Ottlik Géza magyarázta el, mitől olyan Adriani Alisz, amilyen. Rózával azonban magamra maradtam. És mert távol áll az egyéniségemtől, alaposan fel kellett dúlnom a telkemet, hogy egy lehessek vele.- Másfél évvel a Hajnali háztetők után most ismét magyar filmben játszik. A Könyörtelenül című Gazdag Gyu/a-filmben. A Végh Antal, dokumentumregénye alapján készülő mű azt az évekkel ezelőtti balassagyarmati túszdrámát eleveníti fel, amikor két fegyveres fiú egy kollégiumi szobában napokon át étlen-szomjan fogva tartott tizenhat lányt, hogy így zsaroljanak pénzt disszidálási tervükhöz.- Gyorsan jött a szerep. Egészen váratlanul. Pénteken szóltak, hogy menjek be vasárnap délelőtt a filmgyárba. A forgatástól sohasem félek, de a próbafelvételtől mindig. Azt nagyon nem szeretem. Elképesztően nyomasztó tud lenni, ha úgy érzem: nem bíznak bennem. Ilyenkor mindent elrontok. Mint amikor hamis ember ül előttem. Akkor sem vagyok képes semmire. Gazdaghoz máshogy indultam. Láttam a legutóbbi filmjét, a Hol volt, hol nem voltat, abból éreztem meg, hogy értékes ember. Aki csak akkor beszél, ha meg van győződve róla, hogy beszélnie kell. Egyébként hallgat. Nem használja feleslegesen a szavakat. Nem is a szerep nagysága, a forgatási napok száma volt a fontos, amikor ott álltam előtte, hanem a puszta lehetőség, hogy dolgozhatok vele. A Magasabbra a tetőt, ácsok című Sa/ínger-kisregényt adta a kezembe, abból kért egy monológot, nem a forgatókönyvből. Aztán hol erről, hol arról faggatott. A válaszaimból akarta megtudni, hogy milyen vagyok. Biztosan sikerült neki; én őszinte ember vagyok, és sosem bújok a szavak mögé. A végén azt mondta: Beát látja bennem. Ez lett az én szerepem. A tizenhat túsz közül a legérettebb lány, aki hidegen viseli, hogy az élete forog kockán. A nagyobbik fiút Béri Ary játssza. Érzékeny partner. A játékban is az igazságot keresi - ez ragadott meg benne.- Jó szerep, nagyszerű partner, kiváló rendező... nem is kérdezem, hogyan tekint a filmre.- Mint egy fantasztikus ajándékra... SZABÓ G. LÁSZLÓ A főszerepben: Rózsa János Szomorú lennék című, készülő filmje egy színésznő és egy furcsa körülmények között földünkre érkezett kisfiú barátságáról szól, s arról, hogy két szeretetre éhes, magát adni akaró egyéniség mekkora örömet jelenthet egymásnak. A színésznőt Halász Judit alakítja, akinek az elmúlt években páratlan a népszerűsége a gyerekek között, s aki kiapadhatatlan figyelemmel táplálja a felé áradó szeretetet. Nagylemezei, dalai a legjobb értelemben slágerek, szövegüket, dallamukat óvodások, iskolások százezrei tudják, dalolják. A filmben egy magányos, az élettől már nem sokat váró színésznő találkozik a világűrben magányosan bolyongó kisfiúval, s találkozásuktól mindketten fel- töltődnek. A kisfiú ösztönösen felismeri a színésznő énekesi, előadói képességeit, s megtalálja a hanghoz illő, méltó közönséget: a gyerekeket. A színésznő pedig megajándékozza a kisfiút szeretettel, érdeklődéssel és törődéssel ... szóval azokkal a dolgokkal, amelyek létezéséről a kisfiú eddig nem is tudott. A film végén természetesen elválnak, mert a színésznő végre megtalálja valódi helyét az életben, a kisfiú pedig elindul, visz- szatér a világűrbe, hogy megkeresse magányosan, szeretet nélkül bolyongó társait, akiknek majd elmeséli a „színésznőt“. És azt, hogy élni csak együtt érdemes, s a világmindenségben a legnagyobb dolog a barátság és a szeretet. A film zenei anyaga Halász Judit dalaira épül. (m) Mindannyian a kairói filmfesztivál vendégei vagyunk. Az egyiptomi főváros egyik legszebb épületében, a Hotel Marriottban lakunk, s többnyire csak az étkezéseknél találkozunk. Sergio Leonét egyszerűen nem lehet nem észrevenni. Magas, testes ember, harsány nevetéssel, amely a hatalmas étterem minden sarkába eljut. Természetessége, kedvessége segíti az ismerkedést.- ön mostanában ritkán csinál filmet. Mi ennek az oka?- Sokan azt hiszik: Leone jóllakott. Leone ül a babérjain. Leone felett eljárt az idő. Nos, ez utóbbit nem tudom cáfolni: az idő elszaladt felettem. De nem a kor tartott vissza filmkészítéstől. Talán tudja, édesapám is filmes volt, az olasz film egyik úttörője, s én már tizennyolc évesen a film világában éltem és dolgoztam. Nagyon sokáig asszisztens voltam, míg 1961-ben - negyvenévesen - elkészítettem első önálló filmemet. Ez a rodoszi kolosszusról szólt. Már korábban is kaptam ajánlatokat, hogy dolgozzak önállóan, de, bevallom, nem találtam olyan témát, amely érdekelt volna. 1975-ig viszonylag folyamatosan dolgoztam, tizennégy év alatt tizenegy filmet tettem az asztalra. Hogy mi történt ezután? Nos, a hetvenes évek elején, a nyugati filmvilágban olyan változások kezdődtek, amelyeket én nem szerettem. Pornó, szadizmus, marginális történetek, szörnyetegek megjelenése, öncélú, gondolat nélküli és buta akciófilmek sorzatban. S mert ezek hozták a pénzt, a producerek mind kevesebb igényes alkotást akartak. Valamikor a hatvanas években, az Egyesült Államokban, kezembe került Salisbury Kilencszáz nap című könyve. Salisbury Leningrádban élő amerikai tudósító volt, akit megragadott az, amit a leningrádiak háborús helytállásáról hallott. Szemtanúkkal, túlélőkkel beszélt, archívumokban kutatott, majd megírta könyvét, mely nem sokkal megjelenése után került a kezembe. Elhatároztam: egy nap filmet készítek a leningrádiak helytállásáról, sőt az egész ostromról. De ekkor szerződések kötöttek, nem volt időm a témával foglalkozni. Amikor a hetvenes években újra elővettem az ötletet, az olasz, francia, amerikai, nyugatnémet producerek hallani sem akartak róla. Érdekes, hogy ekkoriban a Volt egyszer egy Amerika ötletét is elvetették. Mást ajánlottak e két téma helyett, de igazán nem érdekeltek ezek. Inkább nem dolgoztam. Kilenc év után láthattam végül a Volt egyszer egy Amerika forgatásához. Már akkor'tudtam, hamarosan belevágok a Leningrádról szóló filmbe.- Hol tartanak ma a Kilencszáz nap forgatási munkálatai?- Nos, nyugati producer már van, a szovjeteket érdekli az együttműködés. Engem elfogadtak rendezőnek. Megállapodtunk, hogy Robert De Niro alakítja a férfi főszerepet, s szovjet színésznő a női főszerepet.- Elképzelése szerint, miről szólna a Kilencszáz nap?- Egy amerikai férfi és egy szovjet nő tragikus szerelméről; Leningrád kegyetlen ostromáról; a leningrádiak helytállásáról; a fasiszták fejvesztett meneküléséről; egy háború hétköznapjainak rémségeiről; egy világváros lakossága negyven százalékának, 1,2 millió embernek az elpusztulásáról; a helytállás lehetséges módjairól; és arról az erőről, amely képessé tesz a helytállásra. Tudom, ez nagyravágyó tervként hangzik, de nem szeretnék ennél kevesebbet megmutatni a filmben. Itt ért véget a Kairóban folytatott beszélgetés, amikor 1988 februárjában kezembe került a moszkvai Pravda egyik száma, s benne egy kis hír: „Kilencszáz nap címmel rövidesen olasz-szovjet közös produkcióban film készül a Lenfilm stúdijában. Sergio Leone, a világhírű olasz rendező forgat majd Leningrád ostromáról... A filmforgatást - a tervek szerint - 1988-ban megkezdik." Egy héttel később az Eurpeo számában Sergio Leone egy interjúban elmondja: „A film úgy mutatja be a Szovjetuniót és Leningrád ostromát, ahogy azt egy amerikai újságíró látja, tehát egy külföldi szemével. Rengeteg dokumentációt kaptam, összehoztak Arnold Janovics Vittollal, aki már írt egy tv-sorozatot Leningrád ostromáról, most együtt készítjük a forgatókönyvet. S a történet: Az amerikai, aki kezdetben cinikus, semmit sem csodáló, semmit el nem ismerő átlag amerikai, azt hiszi, csak néhány hónapig marad Lenigrádban. A lánnyal való találkozása kezdi közelíteni a szovjet élethez, az ostromhoz, a helytállás drámájához. Kezdi másképp látni a valóságot, felismerni az értékeket, a heroizmust, az emberfelettit. Végül maga is részt vállal a helytállásban. Ez az életébe kerül. A fiú meghal, de a lány, néhány hónappal később, világra hozza közös gyermeküket, akit apja szellemében kíván felnevelni.“ Eszembe jut, mit mondott még Leone Kairóban, az éttermi asztalnál:- Miközben olykor emberfelettinek tűnő helytállásokat mutatok be filmjeimben, sohasem szégyelltem, hogy menthetlenül romantikus vagyok, és abban a meggyőződésben élek: a nagyszerű, a hősies, az igazán emberi - még a főhős halála esetén is - tovább él a földön, egy hátramaradt harcos társ, egy asszony, vagy egy gyerek személyében. A világnak - számomra - csak úgy van értelme, ha a helytállás örökre megmarad. FENYVES GYÖRGY ÚJ SZÚ 14 1988. IV. 22. LENINGRAD IHLETÉSE Koprodukciós film a* kilencszáz napról
