Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-22 / 16. szám

A moszkvai Pravda ez év februárjában és márciusában Lenin végren­delete címen kétrészes terjedelmes dokumentumriportot közölt Lenin életének és munkásságának utolsó szakaszáról. A Lenin rokonai és ismerősei által végrendeletnek nevezett, 1922. december végén és 1923. január elején diktált dokumentumok össze­gyűjtött műveinek 45. kötetébe Levél a kongresszushoz címmel kerültek be. A dokumentumokat V. P. Naumov, a történelemtudományok doktora, az SZKP Központi Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Intézeté­nek osztályvezetője kommentálja. A beszélgetést teljes terjedelmében közölte a Rudé právo és a bratislavai Pravda is. Lapunkban Naumov professzor magyarázatainak főbb gondolatait ismertetjük. SZIGORÚAN A TÉNYÉKHEZ IGAZODVA A Levél a kongresszushoz című írást Lenin azon utolsó munkáinak összefüggé­sében kell megítélni, amelyeket a szocializ­mus építése gyakorlatának szentelt. Közé­jük tartozik: Az Állami Tervbizottságnak tör­vényhozó funkcióikkal való fölruházásáról, A nemzetiségek, illetve az ..autonomizálás“ kérdéséhez, Naplójegyzetek; A szövetke­zetekről, Forradalmunkról (N. Szuhanov fel­jegyzéseivel kapcsolatban), Hogyan szer­vezzük át a munkás-paraszt felügyeletet? (javaslat a párt XII. kongresszusának) és az Inkább kevesebbet, de jobban. Ha tudni akarjuk hogyan keletkezett a Levél a kongresszushoz, lapozzuk fel összegyűjtött műveinek 45. kötetét. Ebben található Lenin ügyeletes titkárnőinek nap­lója. Ez tartalmazza Lenin utasításait, láto­gatóinak névsorát és más adatokat az 1922. november 21-e és 1923. március 6-a közti időszakra vonatkozóan. Lássuk tehát, hogyan is teltek Lenin napjai ebben az időszakban. 1922. decem­ber 12-én Lenin Gorkiból Moszkvába érke­zett, és 11 óra 15 perckor kremli dolgozó- szobájába ment. Egy ideig ott tartózkodott majd lakására távozott. 12 órakor visszatért dolgozószobájába és 14 óráig a Népbizto­sok Tanácsában és a Munka- és Védelmi Tanácsban lévő helyetteseivel: A. I. Rikov- val, L. B. Kamenyewel és A. D. Cjurppal tárgyalt. Este 17 óra 30 perckor tért vissza ismét dolgozószobájába és telefonált. Hat­tól háromnegyed hétig F. E. Dzerzsinszkijjel beszél, aki Tifliszből (ma Tbiliszi) tért visz- sza. Arról a konfliktusról volt szó, amely a kaukázuson túli kerületi pártbizottság és Grúzia Kommunista (bolsevik) Pártja KB tagjai között keletkezett. Ez a beszélgetés nagyon fölizgatta Vlagyimir lljicset. Ezután a külkereskedelem monopóliumának kérdé­sével foglalkozott. Húsz óra 15 perckor tért haza. Ekkor még senki sem sejtette, hogy 1922. december 12-én utoljára lép be Kremlben lévő dolgozószobájába. December 13-án Valgyimir lljics beteg­ségének két rohamát szenvedte át. Ennek ellenére azonban az orvosoknak csak nagy nehezen sikerült rávenniük őt arra, hogy egy időre abbahagyja a munkát. Lenin azt mondta, hogy aznap elintézi ügyeit, mert sietnie kell, nehogy a betegség keresztül húzza terveit. Az azt követő három napon: 13-án, 14- én és 15-én Lenin szünet nélkül dolgozott, lakásán elvtársait fogadta, a szovjetek X. kongresszusán elmondandó beszédére készült, néhány levelet írt, jegyzeteket ké­szített a külkereskedelem monopóliumáról, a Népbiztosok Tanácsa, a Munka- és Vé­delmi Tanács alelnökei kötelességeinek szétosztásával foglalkozott. Érdeklődött az 1922. évi gabonatermés felvásárlásáról, a társadalmi biztosításról, a népszámlálás­ról és más kérdésekről. December 15-ról 16-ra virradó éjjel roha­mosan súlyosbodott egészségi állapota. Újabb rohamot kapott. Ennek ellenére de­cember 16-án reggel, az orvosok megérke­zése előtt diktált egy levelet Nagyezsda Konsztantyinovának. 11 -tői 11 óra 45 per­cig orvosok voltak nála: V. V. Kramer és A. M. Kozsevnyikov. Azt tanácsolták, hogy utazzon Gorkiba, de Lenin ezt elutasította, és úgy döntött, hogy Moszkvában marad, megbízta Krupszkaját, értesítse Sztálint, hogy egészségi okok miatt nem tudja el­mondani beszédét a szovjetek X. kongres­szusán. Vlagyimir lljics nagyon nehezen viselte el, hogy le kellett mondania a beszéd megtartásáról. December 18-án ülést tartott az OK(b)P Központi Bizottsága, s az orvosokkal történt megállapodás után úgy döntöttek, hogy közük Leninnel a határozatot. Az ülés külön határozatban tette felelőssé Sztálint azért, hogy Lenin megtartsa az orvosok utasítá­sait. December 20-án .Lenint meglátogatta O. Foerster professzor. Vlagyimir lljics őszinte örömmel fogadta és afelől érdeklő­dött, hogy utazott. A helyzet alakulása szempontjából fon­tos idézni ennek az ismert német ideggyó­gyásznak a véleményét, aki konzultált Lenin kezelőorvosaival: ,,Lenin betegségét min­denekelőtt belső okok váltották ki és az saját belső meghatározottsága alapján kö­nyörtelen törvényszerűséggel fejlődött, füg­getlenül a külső befolyásoktól.“ Ha 1922 októbere után vagy később Lenin tétlen maradt volna, megfosztotta volna magát utolsó nagy örömétől, amit számára az élet adhatott. A tevékenység további teljes tilal­ma betegségének előrehaladását nem tud­ta volna megállítani. Vlagyimii lljics számá­ra a munka az életet, a tétlenség a halált jelentette. December 21 -én Lenin Foerster profesz- szor beleegyezésével Trockijnak szóló le­velet diktált Krupszkajának, és kifejezte benne elégedettségét azzal, hogy az OK(b)P KB határozatot hozott a külkereske­delem monopóliumáról. Amikor erről a levélről Sztálin tudomást szerzett, durván lehordta Krupszkaját és az ellenőrző bizottsággal fenyegetőzött, amiért a levelet diktálás után leírta. Krupszkaja ezzel kapcsolatban a következő levelet küldte 1922. december 22-én Kamenyev- nek: „Lev Boriszovics, a rövidke levéllel kapcsolatban, amelyet az orvos beleegye­zésével Vlagyimir lljics diktálása alapján írtam, Sztálin tegnap nagy durvaságot en­gedett meg magának velem szemben. Nem tegnap óta vagyok a pártban. Teljes har­minc év alatt egyetlen elvtárstól sem hallot­tam egyetlen durva szót sem, és a párt meg lljics érdekei számomra nem kevésbé drá­gák, mint Sztálin számára. Most a lehető Lenin állandóan figyelemmel kísérte a fejlődést az összes szovjet köztársaságban. A legje­lentősebb előrelépést a közép-ázsiai köztársaságok érték el... legjobban kell magafnon uralkodnom, hogy miről beszélhetek lljiccsel és miről nem, jobban tudom, mint akármelyik orvos, mert tudom, mi izgatja föl és mi nem, s ezt határozottan jobban tudom, mint Sztálin... Én szintén nagyon izgatott vagyok és ide­geim végsőkig vannak fesztíve.“ Nagyezsda Konsztantyinova Lenin előtt először elhallgatta ezt az ügyet. Semmi esetre sem befolyásolhatta ez azt a jellem­zést, amely 1923. január 4-i dátummal ke­rült a jegyzetekbe. Ami történt, arról Lenin csak március elején értesült és a következő, Sztálinnak szóló levelet diktálta: „Tisztelt Sztálin elvtársi Durvaságot követett e[, amikor felesége­met telefonon lehordta. Ó ugyan azt mond­ta, hogy kész elfelejteni, amit ön mondott, de ennek ellenére általa erről a tényről tudomást szerzett Zinovjev és Kamenyev. Nincs szándékom könnyen elfelejteni olyas­mit, ami ellenem irányult, és világos, hogy azt, amit feleségem ellen követtek el olyas­minek tartom, amit ellenem is elkövettek. Ezért kérem Ont, mérlegelje hajlandó-e visszavonni szavát, és bocsánatot kérni, vagy kapcsolatainkat meg akarja szakítani. Tisztelettel, Lenin 1923. március 5.“ Sztálin bocsánatot kért. M. Uljanova em­líti ezt az össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságához és a Központi Ellenőrző Bizottsághoz írt leve­lében (1926. július), ahol erről a kérdésről szó volt. Naumov professzor ismételten hangsú­lyozta: ez a konfliktus semmiképp sem befolyásolta a Levél a kongresszushoz cí­mű írást. De önmagában jól érzékelteti az gyeztek le, és amely az OK(b) KB tagjai számának növelésével foglalkozik, még ugyanezen a napon elküldték az OK(b)PKB- ra. Bejegyzés van róla, a Lenin leveleit, jegyzeteit és utasításait tartalmazó könyvben. Az irodalomban általános volt az a nézet, hogy Lenin minden jegyzete, beleértve a december végén keletkezetteket is, csak 1924 májusában kerültek napvilágra, ami­kor Krupszkaja átadta a KB bizottságának A dokumentumok azonban másról tanús­kodnak. Valamennyi jegyzetről legalább de­cember 29-ig Fotyijeva tájékoztatta Sztálint és a Politikai Bizottság néhány további tagját. 1922. december 29-én Kamenyev- nek írt levelében Fotyijeva azzal magya­rázta tettét, hogy Vologyicseva nem figyel­meztette őt a szigorú utasításra, amely szerint Lenin akaratát pontosan végre kellett volna hajtani. Elég azonban belepillanta­nunk a Lenin ügyeletes titkárnőinek napló­jában lévő bejegyzésekbe, amelyeket az imént idéztünk, hogy kételkedjünk Fotyijeva állításában. A Politikai Bizottság tagjai és a KB tagjai­nak egy része tájékoztatva volt tehát azok­ról a szigorúan titkos személyi jellemzések­ről, amelyeket Lenin diktált le egyes pártve- zetókről. Nehezen képzelhető el, hogy erre az értékelésre valahogy ne reagáltak volna. GYÖKERES FORDULAT A szocializmus építésének stratégiai cél­ját Lenin már korábban kitűzte. Az eltelt évek tapasztalatai módosításokat, kiegészí­VÉGRENDELETE epizód szereplőinek jellemző tulajdonsága­it. Sztálin érzéketlen rideg durvaságát, Le­nin és Krupszkaja önuralmát, udvariasságát és tapintatát. December 23-án Lenin betegsége sú­lyosbodott. Mária Uljanova közölte a szo­morú hírt: Vlagyimir lljics egészségi állapota rosszabbodik, megbénult a jobb keze s a bal lába. Ettől kezdve Vlagyimir lljics nem tudott írni. Lenin ezen a napon arra kéri az orvost, A. Kozsevnyikovot, hogy öt percet diktál­hasson a gyorsírónak, mivel nyugtalanítja ót egy kérdés, és fél, hogy nem fog tudni elaludni. Amikor engedélyt kapírtt, magához hivatta M. Vologyicsevát. Ekkor diktálta a Levél a kongresszushoz első részét, amelyben arról van szó, hogy a KB-t munkásokkal kell kiegészíteni. December 24-én az orvosoknak arra a követelésére, hogy ne beszélgessen tit­kárnőjével és gyorsírójával, Vlagyimir lljics ultimátummal válaszolt: vagy megengedik neki hogy naponta egy keveset diktálja „saját naplóját“, vagy teljesen visszautasítja a gyógyítást. Vlagyimir lljics valószínűleg meg volt győződve: az olyan ártatlan meg­jelölés, mint a „napló“ hamarabb kikény­szerítheti az orvos beleegyezését. Ugyanezen a napon Sztálin, Kamenyev, Buharin és az orvosok tanácskozás után úgy döntöttek: 1. Vlagyimir lljics naponta 5-10 percet diktálhat, nem lehet azonban ennek levelezés jellege, és ezekre a fel­jegyzéseire nem várhat választ. Az összejö­vetelek tilosak. 2. A barátok és a házhoz tartozók semmit sem közölhettek vele a po­litikai életről, hogy így ne adjanak alapot a töprengésre és az izgalomra. Tizennyolc és húsz óra között Lenin lakására kérette M. Vologyicsevát és tíz percet diktált neki, a Levél a kongresszushoz 2. részét, amely vezető párttisztségviselók jellemzését tartalmazza. M. Vologyicseva a naplójában följegyez- te: figyelmeztetett, hogy mindaz, amit teg­nap (december 23-án) és ma (december 24-én) lediktált, teljesen titkos. Ismételten hangsúlyozta ezt, és kérte, hogy mindaz, amit lediktál, külön helyen legyen elhelyez­ve és különös gonddal őrizve, mivel azt kategorikusan titkosnak tekinti. Egészítsük ki ezt egy aprósággal, amely később nagyon fontosnak bizonyult. 1929- ben M. Vologyicseva a következőket írta: a piszkozatok kópiáit elégettem. Kívánsá­gára a másolatok viasszal lepecsételt borí­tékba kerültek. Kérte, hogy a borítékra írjam rá: „csak V. I. Lenin bonthatja föl, s halála után Nagyezsda Konsztantyinova.“A „ha­lála után“ szavakat nem írtam borítékra. Lenin nem kívánta, hogy bárki, akár a politikai bizottság tagjai is tudomást sze­rezzenek a személyi értékelésekről, ame­lyek ebben a dokumentumban voltak. Ez érthető. Könnyen elképzelhetjük, milyen kö­vetkezményei lehettek volna annak, ha Le­nin följegyzéseit idő előtt közzéteszik. Mi történt azonban? A Levél a kongresszushoz első részét, amelyet december 23-án je­téseket, és lényeges változtatásokat kény­szerítettek ki. Lenin arra a következtetésre jutott, az új gazdaságpolitika révén a szo­cialista építés tapasztalatait általánosítva, hogy „alapvetően meg kell változtatni a szocializmusról alkotott elképzelésein­ket“ A váratlan betegség akkor érte Lenint, amikor a szovjet haza és a párt mérhetetle­nül fontos történelmi válaszúthoz ért. Épp hogy befejeződött a polgárháború, a hadikommunizmus normái és szabályai végüket járták és az ország áttérőben volt az új gazdságpolitikára. Fordulat volt ez, mégpedig gyökeres fordulat mindenben: politikában, gazdaságban, ideológiában és az emberek gondolkodásában. Egyáltalán nem egyszerre és nem mindenki tudta ezt a fordulatot elfogadni, felfogni fontosságát és elkerülhetetlenségét, még a Politikai Bi­zottság és a KB tagjai sem. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a fel­adatot, arhelyet a X. kongresszus határoza­ta a pártépítés kérdéseinek feladatairól fo­galmaz meg:“ „Újra egyesíteni kell a pártot, amelyet a háború részlegekre forgácsolt szét. Köze­líteniük kell azoknak ott fönt, ezekhez itt lent: s egymáshoz a polgári és a katonai dolgozóknak, a szakszervezeti tagoknak, a szovjetek dolgozóinak, a párt idős és fiatal tagjainak. Ennek az alapvető feladatnak a teljesítése nélkül nem teljesíthető a prole­tár élcsapat gigantikus feladata a gazdasági építésben.“ E proletár élcsapat feladatának magyarázatára még egy idézet. A párt XI. kongresszusán zárszavában Lenin elmon­dotta: „Az egész probléma már most abban van, hogy az élcsapat ne riadjon vissza a munkától, önmaga átformálásától és an­nak beismerésétől, hogy nincs kellő fölké­szültsége, tudása.“ Épp ez adja a kulcsot azokhoz a szavak­hoz, amelyekkel a Levél a kongresszushoz első része kezdődik. Ezt olvashatjuk benne: „Nagyon tanácsolnám, hogy ezen a kongresszuson hajtsunk végre jó néhány változtatást politikai rendszerünkben. Sze­retném közölni Önökkel azokat az elgondo­lásokat, amelyeket a legfontosabbnak tartok. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a KB-tagok számát több tucatra, sőt akár százra emeljük. Azt hiszem, hogy ha ezt a reformot nem hajtanók végre. Központi Bizottságunkat nagy veszedelmek fenye­getnék abban az esetben, ha az esemé­nyek alakulása nem lenne teljesen kedvező (márpedig erre számítanunk kell)“. A továb­biakban Lenin ezt így magyarázta: ,,Ez a reform jelentősen emelné pártunk szilárd­ságát és megkönnyítené számára az ellen­séges államok környezetében vívott harcot, amely véleményem szerint az elkövetkező években nagyon kiéleződhet és szükség­szerűen ki fog éleződni. Azt hiszem pártunk szilárdsága ezen intézkedés révén meghat­ványozódna. “ Ml j VLAGYW NYUGTA! Minden eszközl rendelkezett, a je! sére kellett összp felelősséget kövei időszakban Lenin a párt- és az állar lljics ezt tudatosít már betegségéne zott a munka a | csak egyes konfi előfordultak korát vált a széthúzás a az egész pártveze a legnagyobb agg A Levél a konc dik olyan munkák súlyos betegsége két joggal nevez' nek. Kulcsdokum történelme szárr megfejtéséhez é: Ezért tett szert a rendkívüli jelentős E dokumenturr lemzéseket, amel hasznáják a publi lomban és a A szerzők azonbc mindig támaszkod fényeire. Gyakrai mondákra, feltétel ra. Mindez elfödi dokumentum lény A KC BIZC STAE V. I. Lenin ossz tett 45. kötetében „A KB tagok s penséggel százra tem kettős, vagy < na: minél több tag Ságnak, annál tö a központi bizotts sebb lesz annak a le elövigyázatlans be.“ De vajon kikk< a Központi Bizol munkásokkal. Por vélem, hogy p< a munkásosztályt) ezt meg is kapha a munkásosztálny kerülne.“ Felmerül a kére sokkal bővíteni a K mát. December 2( is választ ad Lenin nunk a Központi lesz nekik megj mely csapnivalóan Összefoglalva e fesszor szavaival € a párt kollektív ve: a dolgozóknak a vi lásával olyan vezé dett, amelyben me az:- egyes vezető tív tulajdonságaira- a pusztán sze zők és a véletlen csökkentésére a megoldásában;- a széthúzás sére;- az egyes vez kilengéseinek és h telére;- olyan körűim amelyekben a Köz központosított, nat munkáját olyan ke hette volna, amely télynek. Lenin ugyancsa politikáját annak a a mérhetetlen tekii lyet a párt régi gr Amikor Lenin a hangsúlyozta, mer kisebb belső harc tekintélye, ha nem nyára annyira mer már nem tőle fog f SZE JELLE Mindenekelőtt a; Lenin személyi jeli ban jellembeli túl; hanem a párt ügyr nézeti álláspontról, adásról és az a< elemzésének képe Ezek a jellemzi talmaznak erkölcsi olyan mértékben, í solják a forradalma sait. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom