Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-15 / 15. szám
Anton Marec: A molnár Élt egyszer a Jurgova menti malomban egy molnár. Olyan zsugori volt az, hogy még a késmárki zsidók is megirigyelhették volna. Ahol csak tudta, mindenütt meglopta a szegény embert. Réges-régtől úgy járta, hogy a megőrölt szem tizenhatod része a molnárt Hétté. De ez a molnár mintha erről mit sem tudna, legalább kétszeresével dézsmálta meg, amit megórölt. Az emberek panaszkodtak, óbégat- tak, siránkoztak, de mitévők lehettek, ha a környéken égen-föl- dön több malom nem volt. A molnár meg csak nevetett a markába, és fújta a nótáját: Lisztet őröl az én malmom, arannyal telt a kalapom... Egyszer Podspádról egy asz- szony érkezett a malomba. Egy zsák árpát meg egy zsák zabot hozott. Megkérte a molnárt, hogy őrölje meg neki felesbe, ahogy akkoriban a szegények szokták. A molnár az asszonyra nézett, és azt mondta neki: ^ Itt várakozzon! Ha megörülöm, majd hívom. Egy óra múlva az asszony elé tette a zsákot.- Hé, molnár! Ilyen embertelenségre vetemedett? - csapja össze az asszony a tenyerét az egyetlen zsák láttán. - Én két zsákot hoztam, maga meg csak egyet ad vissza.-Sok volt benne a pelyva meg a konkoly - felelte a molnár.- Pelyva? Konkoly? Ne hazu- dozzon! Egész nap szeleltem a magot.- Pelyvás volt, gazos volt-ismételgette a molnár, aztán du- dorászni kezdte a nótáját:- Lisztet őröl az én malmom, arannyal telt a kalapom... Mikor az asszony látta, hogy semmit sem tehet, fogta a zsákot, és hazafelé indult vele. Az udvarból azonban még visszaszólt a molnárnak:-Jól vésd az eszedbe, molnár! Bármennyi pénzed lesz is, soha nem leszel boldog, mivel szegény emberek verejtékéből harácsoltad össze. A molnár kacagott rajta egyet, és nyomban el is felejtette az asszony szemrehányását. Azonban nem sok víz folyt le a Bialkán, amely a malmát hajtotta, eszébe jutottak az asszony szavai. Egymást érte a szerencsétlenség. Először megszökött a fia. Szégyenkezett az apja miatt, nem nézhette már, hogyan lopja meg a szegényeket. Utána meg vízbe fúlt a lánya. Végül még ugyanabban az évben ágynak dőlt a felesége, sorvadozni kezdett. Mindenki tudta a faluban, hogy a molnár koplaltatta. Nem sokára meg is halt az asz- szony, a molnár pedig magára maradt. Mit ért a sok arany! Nem vehetett érte sem szeretetet, sem nyugalmat. A molnár azonban még ezután sem változott meg. Még kíméletlenebb, kérhetetlenebb lett. Azt hitte, ezzel elfojthatja lelkiis- meret-furdalását, hogy sikerül elfelejtenie mindent. Egy novemberi napon aztán nem bírta tovább. Sorsára hagyta a malmot és nekivágott a hegyeknek. Ott bolyongott, sírva esdekelt bocsánatért. Mindhiába. Már esteledett, amikor a Bi- alka felső folyásához ért teljesen kimerültén. Ott leroskadt egy kőre, amely teljesen olyan volt, mint egy malomkő.- Te vagy az oka minden bánatomnak! Átkozott malomkő! - kelt ki magából a molnár, megragadta a követ, feje fölé emelte, hogy bosszút álljon rajta sorsáért. De abban a pillanatban megszakadt a szíve, és a felemelt malomkővel a kezében sziklabálvánnyá változott. Máig is úgy áll ott, róla nevezték el Molnárnak azt a hegygerincet. A néphit azt tartja, hogy jurgo- vai molnár kegyetlen büntetéssel lakói zsugoriságáért. A kemény tátrai gránitot kell őrölnie szüntelenül, igy láthatja, hogyan kínlódtak azok, akiket meglopott. Ezért hullanak a Molnár szikláról olyan apró őrölt kődarabok, ezért olyan fehér a hegyoldalról csörgedező viz, mintha liszt lenne belekeverve. Orel Éva fordítása Klasszikus kínrímek Vágtat a ló vitézül, ha a hátán vitéz ül. * * * Mondd, Emese! Kell-e mese? Kell, de csak a kellemese. * * * Itt van az én faládám, rajta ül és fal Ádám. * * * Biztosan kapsz almát, ha Józsi kap szalmát. * * * % önnek kell-er mesterem, ez a kellemes terem? J * * * Mivel szokásom már ismeritek, nekiülök és máris merítek. * * * Jót várok a kikelettől, a paprika kikel ettől. * * * Egy vasat sem ad Albert, amíg nem jön Adalbert. * * * Bár zsenge még kicsi karja, amit akar, kicsikarja. * * * Elsiet ő a célból, hogy kést vegyen acélból. * * * Keserűt sóhajt, akit keserűsó hajt. * * * A paprika mar, ha erős, ez meg éppen marhaerös. * * * Te vagy az én egyetlenkém, sétáljunk hát egyet, Lenkém. * * * Odahaza ennél sokkal jobbat ennél. * * * Neked akkor lesz árad, ha a füled leszárad. * * * Poroszkál a porosz ló. Hátán ül a poroszló. Mögötte a por oszló. K. E. Kovács József A kis Csillának Csilla, Csilla, csillagom, repüljünk egy csillagon! Hogyha a Nap labda volna, belerúgnál elgurulna. Ha a Hold karika lenne, karikáznál le a Földre... A Fiastyúk fiókáit beterelnénk mind egy szálig... Szaturnuszt az ujjadra ráhúznád, jól mutatna... Csillagport hintenék hajadra, felhőfátyol betakarna... Jupiter meg, mint egy démon, ragyogna egy diadémon... Göncölszekér ráfutna alattunk * a Tejútra... Tejút végén oázis: Androméda spirális! Weöres Sándor Ha nap süt a rétre Ha nap süt a rétre, a rét közepére gyerünk, gyerekek, csapatostól. Hozzuk ki a labdát, rakjunk güzü-csapdát, csattogjon a csillagos ostor. És este a réten, a rét közepében tündér-aranyakra találjunk. S ha eljön az éjjel, az északi széllel oda járjon vissza az álmunk. Egy talicska arany Valahányszor egy napszámos Frösenből egy folyócska mellett, hazafelé menet ellépdelt, ott egy boszorkányféle öregasszonyt látott, amint a vízben ruhát mosott. Egyik napon meg is szólította a napszámost, segítene neki a kimosott ruhákat hazavinni, nem lesz belőle kára! A napszámos ugyan bizalmatlan volt az öregasszonynyal szemben, de végül is ráállt, hogy segít a sok ruhát eltalicskázni. Hosszú úton mentek, és a talicskára rakott ruha egyre jobban és hangosabban zör- gött, akárcsak a száraz falevél és érthetetlen módon egyre nehezebb és nehezebb lett, a szegény napszámos egyre jobban elfáradt és megizzadt. Valahányszor meg akart állni pihenni, az öregasszony rászólt:- Vidd, csak vidd! De amikor már úgy érezte, nem bírja tovább, egyszer csak eltűnt mellőle az öregasszony. Nem tudta, mitevő legyen, de a talicska, bár nagyon nehéz volt, gurult magától, csak tartania kellett. És csodák csodája, egyenesen arra gurult, amerre a szegény ember lakott, pontosan a háza előtt megállt, mintha gyökeret eresztett volna. Amikor a szegény népszámos a feleségének elmesélte, hogy mi történt, és együtt becipelték a talicskáról az öregasszony ruháit, az egytől egyig mind arannyá változott. így lett a szegény népszámosból gazdag ember. Legalábbis ez a mese járja Frösenben. Antalfy István fordítása A csóka Ez a viszonylag kis termetű varjúféle Lorenz professzor vizsgálatai révén vált világhírűvé, de érdekes életmódja, társas viselkedése, a párok szoros kapcsolata ma is vonzó madármegfigyelési téma bárki számára. A csóka tájainkon is előfordul, és egész évben látható. Fészkelési időben többnyire kis telepeket alkot. A párok öreg épületek padlásain, templom- tornyokban, ártéri erdők csonkolt füzeseiben, nagy parkok öreg fáiban telepednek meg, de találkozhatunk velük a magas városi épületeken éppen úgy, mint például régi kőbányákban, hol sziklarepedésekben fészkelnek. A csóka mozgékony, mindenre figyelő madár, jelenlétét sűrűn hallatott és nagyon jellegzetes „csjek“ kiáltása nyomban elárulja. A párok egész évben összetartanak. Ősztől tavaszig a csókák gyakran vetési varjakkal társulnak, az alvóhelyek felé húzó fekete seregből gyakran hallhatjuk jellegzetes kiáltásukat. Télire, a gyűrúzések tanúsága szerint, észak és északkelet felől érkeznek hozzánk. A párok már kora tavasszal a költóhelyen tartózkodnak. A gallyakból épített és rongyokkal, papírral, szőrrel bélelt fészekbe a tojó áprilisban vagy májusban rakja le négy-öt, foltos tojását. A fiókák 18 nap alatt kelnek ki, ez alatt az idő alatt párja látja el élelemmel, bár rövid időre néha a tojó is elhagyja a fészket, hogy rovarok után keresgéljen. A csókafiókák egy hónapig maradnak a fészekben, szüleik kirepülésük után egy ideig még etetik őket. Ilyenkor szorosan összehúzódva üldögélnek, úgy várják az eleséggel érkező öreg madarakat. A csókák állati és növényi táplálékot egyaránt fogyasztanak. Sok rovart szednek össze a mezőkön és a legelőkön, az utak mentén kukorica- és gabonaszemek után keresgélnek, de nem vetik meg a gyümölcsöt és a fészekben talált madárfiókákat sem. Schmidt Egon TÖRD A FEJED! BETŰREJTVÉNY A Ró O A Legalább három megfejtését kérjük. MEGFEJTÉS Az április 1 -i számunkban közölt feladatok megfejtése: Bújócska: Mariska, Etelka, Ottó, Lajos, Virág, János, Aliz, Vali, Vera, Pál, Álmos, Antal, Benő, Orsolya, Anna, Kálmán, Gábor, Gáspár, Emil és Gál). Mintás kockák: a 3-as számú kocka. Nyertesek: Halász Gabika, Somodi (Drienovec); Berecz Levente, Kéménd (Kamenín); Mihály Adrian, Rapp (Rapovce); Végh Andrea, Vecseklő (Vecelkov); Szarka Gyula, Palást (Plástovce). KUTYATARTÁS Tíz kutya egy helyen kissé sok. De három egyenes vonal segítségével szétválaszthatod őket párosával. Hol kell meghúzni azt a három elválasztóvonalat? EGY KIS SZÁMTAN írd be az üres mezőkbe a megfelelő számokat úgy, hogy az alapműveletek sorban elvégezve minden vízszintes és függőleges sor végén, illetve alján a beírt végeredmény alakuljon ki!
