Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-15 / 15. szám
Ez a nem legfrissebb felvétel is híven jelzi, hogy a Gabcikovo -Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építkezésein az ott dolgozók hangyaszorgalmú munkája mellett főszerepük van a korszerű gépeknek. ..................................................................... •*•••■•--■• •••••'• ■— Em berek a betontengerben Manapság már nem nehéz eligazodni a Gabcikovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építkezésén. A tulajdonképpeni erőmű építésének helyét például már messziről jelzi vagy két tucat toronydaru - többé- kevésbé kiemelkedve a Csallóköz talajszintje fölé, a vízlépcsőrendszer hazai névadó községének határában. Csak amikor az erőmű „gödrének“ közvetlen közelébe érek, látom, miért is a nagy különbség a daruk magassága közöt. A Po- tain-típusú darukból ugyanis három a majdani új Duna-meder fenekén áll, miközben hosszú gémjével méltóságteljesen „forgolódik“, most éppen segíti a betonozok munkáját. A látvány mindenképpen lenyűgöző, hiszen az elmúlt esztendőben rengeteget változott a kép itt és persze másutt is. Nem hiába „dolgozik el“ a mintegy száz betonozó munkás napi 500-600 köbméter betont- havi átlagban 15 ezer köbmétert. Most már kezd kialakulni a kép: az alvízcsatorna irányába 16 nyílás néz - vagy két és fél esztendő múltán ezeken zúdul majd ki a felvízcsatornán át idejutó víz, miután megforgatta az erőmű turbináit. Ezért is ér ezen a részen már a talajszintig a vasbetonfal, pedig - nem csekélység- vagy 30 méter magas. Innen közelről aztán ez a három toronydaru sem annyira törpe - 72, illetve 64 és 56 méter magasak csak a távolból, a „földszint" fölötti rész tűnik annak. Ahonnan a terepet szemlélem, egyelőre még szinte érintetlen a talpam alatt kezdődő sokezer köbméternyi kavicsréteg, de két év múlva hozzáfognak ennek is fokozatos eltávolításához. így aztán akkora majd eltűnik ez az egyemeletes - ma irodaházként szolgáló - barakképítmény is, amelyben a betonprogramban példásan helytálló Tükörbrigád vezetőjével ültünk le néhány szóra az iménti szemlélődés után. Egyébként a Hydrostav gabcíkovói üzeme 08-as részlegének nyolctagú brigádjában a 32 éves Tükör Bélánál csak egy ember fiatalabb, Bőgi Tibor, de van nála 15 évvel idősebb is. Miközben annak okát firtatom, hogy miért éppen ö a „főnök", az erőműépítés pályamódosító hatása nem kerülheti el figyelmemet, hiszen korábban csak ketten dolgoztak a brigádból „rokon“ szakmában: Juhász János és Jakus István kőművesek. Ferenczi Lajos és Boros Pál a pincérek elegáns öltözékét viselték korábban, Bőgi Tibor meg Zsemle Árpád mezőgazdasági gépjavító volt, Both Lajos pedig 12 évi bányászkodás után került az építőiparba. A brigádvezető a gimnáziumi érettségi után három szemesztert „hallgatott“ a trnavai pedagógiai karon, majd a Slov- naftból került a vízlépcsőrendszer építői közé, még a legelején, idestova egy évtizede. A faggatózás ilyen eredményei teszik indokolté a feltételezést:- Bizonyára megéri...- Panaszkodni nem szeretnék, dicsekvésre meg nincs ok... - véli a brigádvezetó. - Először is: nehéz. Napi tizenkét órát dolgozunk váltott műszakokban úgy, hogy itt megszakítás nélkül folyik a munka. Ha nappal dolgozunk, pénteken kezdünk, s reggel fél héttől este fél hétig „húzzuk“ hét napon át, utána három napig pihenünk, és hétfőn este folytatjuk - tizenkét óránként váltva a pihenést a munkával, majd újabb hét nap után négy nap pihenő következik, s aztán folytatódik az egész elölről...- így már egészen más... Nyilván az elején szokatlan volt!- Mi még csak megszoktuk, de a család nehezen alkalmazkodott hozzá. Mostanáig, persze, a feleségek, gyerekek is megszokták, hogy keveset látnak. Ilyen körülmények között összejön havi 200-205 óra, az éjszakai, szombati, vasárnapi pótlékokkal meg úgy nettó 3800 korona körül a hónap végéig. Pluszként könyvelhető el, hogy a vállalati busszal gyorsan hazajutunk... Elhallgat, majd rágyújt egy Petrá-ra:- A betonprogramban dolgozók ezt szívják. .. Éjjel úgy két-három óra között bizony jól jön egy kis ,,buzdítás", olyankor áll be a krízis, elnehezülnek a karok, csukódnak a szemhéjak. Lazítani azonban nem lehet, ha esik, ha fúj.. . No, de sürget az idő! Alig két és fél év van hátra az első turbina indulásáig... - mondja, kezet nyújt, és indul társaihoz. Vagy egy kilométerrel arrébb a Duna alig akar megférni évezredes medrében. A kikötő víz alatt, az ártérben levő Hullámcsárdát majd kilincsmagasságban nyaldossák körül a haragvó habok. Hogy ezt még többször is megtehesse, van még rá a Dunának jó két esztendeje... sHírmozaiks • A járás területe 1078,45 négyzetkilométer, lakosainak száma meghaladja a százezret. 0 A lakásoknak mintegy 80 százaléka első kategóriájú és az elmúlt négy évtizedben épült. 0 Az egységes földműves-szövetkezetek dolgozóinak száma hozzávetőleg tízezer. 0A városi és a helyi népkönyvtárak közel félmillió kötetú könyvállományát több mint 24 ezer olvasó veszi igénybe, akik tavaly 242 ezer könyvet kölcsönöztek. 0 A háztartások 58 százalékában van vezetékes víz, ezzel szemben lemaradt a csatornahálózat fejlesztése. A gázműve- sítés üteme viszont felgyorsult. 0 Eddig negyvenöt községben szervezték meg a háztartási szemét elszállítását. 0 Viszonylag lassan halad a zöldség- és a gyümölcsértékesítő bolthálózat fejlesztése. Egyébként a járásban termelt zöldség kétharmadát más járásokba szállítják. 0A járásban 71 kulturális műemléket vettek nyilvántartásba. 0 A járási könyvtárban - elsőként Szlovákiában - létrehozták a mezőgazdasági tájékoztató központot, amely jelentősen hozzájárul a tudományos és a műszaki ismeretek terjesztéséhez, az újító- és a feltaláló mozgalom kibontakoztatásához. 0 A harminchat ifjúsági klubot módszertani segítségben részesíti a tavaly kétszáznyolcvanezer korona költséggel elkészült ifjúsági klub. 0 Négy évtized alatt több mint másfél- milliárd koronát fordítottak közutak építésére és karbantartására. 0 A fiatalok szocialista hazafiságra, proletár internacionalizmusra nevelésében fontos szerepe van a huszonegy történelmi emlékszobának. 0 Az Agrofrigor dunaszerdahelyi boltja nemcsak az üzem, hanem általában a járási székhely lakóinak is egyik kedvelt bevásárlóhelye. Jó ellátottságának köszönhető, hogy három dolgozója az éves 4,5 millió koronás forgalmi tervet túlteljesíti. 0 A Jednota fogyasztási szövetkezet járási viszonylatban legnagyobb, mintegy 95 alkalmazottat foglalkoztató áruháza már csaknem öt éve üzemel Somorján. Hetven- millió koronás éves tervüket tavaly kétmillióval szárnyalták túl. Az oldal anyagát írta: BODNÁR GYULA, DEÁK TERÉZ, GÁLY IVÁN, KÁDEK GÁBOR, MÉSZÁROS JÁNOS és PALÁGYI LAJOS. A felvételeket GYÖKERES GYÖRGY és GYÖKERES JENŐ készítette. Felkarolják a tömegsportot is Ha Dunaszerdahely sportélete kerül szóba, akkor mindenki önkéntelenül a DAC testnevelési egyesületre gondol. Labdarúgói, birkózói, asztalitenisze- zói hírnevet szereztek már az országban, sót határainkon túl is. Bármennyire is hihetetlen, a járási székhelyen ez az egyetlen sportegyesület. Az illetékes sportvezetők tisztában voltak vele: ez az állapot nem megnyugtató. A DAC-nak épp elég gondja van a labdarúgócsapat, az asztaliteniszezők, a birkózók, a röplabdázók, a kézilabdázók fenntartásával. Néhány sportág támogatására sem ereje, sem anyagi lehetősége nem volt. Ez a felismerés vezette a CSSZTSZ járási bizottságának dolgozóit, hogy új egyesületet alakítsanak, amely a tömegsportokat karolná fel. így jött létre a Slávia. Csóka Zoltán vezetésével már tavaly szeptemberben megalakult az előkészítő bizottság. Még mielőtt véglegesen létrejött volna, néhány rendezvénnyel hívta fel magára a figyelmet. Az új egyesület tehát, amelynek alakuló gyűlésére 1988 januárjában került sor, erőteljesen munkához látott. Ezt támasztják alá Ágh István egyesületi titkár szavai is: ^- Nagy szükség volt a szervezetre, mert a DAC- nak nem kis tehertételt jelentett a gyarapodó sportélet irányítása. Szó sincs róla, hogy a nagy múltú sportegyesületet akartuk volna gyengíteni, inkább arról, hogy igyekszünk tehermentesíteni, s lehetőséget teremteni olyan sportágak úzéséhez, amelyek a figyelem peremére szorultak. A Sláviának egyelőre 64 tagja és két szakosztálya van, a turisztikai és az alapozó testnevelési. Az utóbbi a lakótelepi sportéletet és a tömegsportmozgalmat akarja felkarolni. Az elképzeléseket ismét a titkár vázolja:- Úgy tervezzük, hogy a házkezelóség segítségével a tömbházak alagsoraiban ún. minitornater- meket hozunk létre, ahová erőnléti tornára járhatnak a lakók. Egy ilyen helyiséget már sikerült is berendeznünk az Északi lakótelepen. Továbbiak létesítése folyamatban van. Ezzel függ össze a taglétszám is. Az idén legalább száz fölé szeretnénk emelni. Számítunk az iskolák segítségére. Hadd említsem meg Török Lászlót, a Gorkij utcai és Antal Istvánt, a Jilemnicky utcai alapiskola igazgatóját, akik máris rendelkezésünkre bocsátották a tornatermet. Ennek köszönhetően két női csoportunk jár dzsesszgim- nasztikára, illetve aerobicra, a férfiak fociznak, kosaraznak. A Jilemnicky utcai iskolában sikerült létrehoznunk egy ifjúsági turisztikai szakosztályt, a jógának hódolok is rendszeresen űzhetik kedvenc sportágukat. A Slávia élete mindenképpen Ígéretesen indul, s még bizakodóbbak a jövőre vonatkozó tervek. Ágh István ezzel kapcsolatban elmondta: a közeljövőben műjégpálya és fedett uszoda épül Dunaszerdahe- lyen. Úgy tervezik, hogy az úszást és a jégsportokat is pártfogásukba veszik. Már a nyáron hasznos vállalkozásba kezdenek: a termálfürdőben rendszeresen úszni tanítják a gyerekeket, az iskolásokat. A kultúra „mezőin“ Csoda az, mi ezen a tájon, e táj földjein történik tavasszal, nyáron, ősszel, többször is. A csodát az ember műveli. Nem a hektáronként elért, országhatárainkon túl is elismerést kiváltó magas terméshozamokra gondolok most, hanem a földek nyújtotta szép látványra, a harmóniára, melyet oly jólesik a szemnek látni, csupán az országúiról nézve is. Takarítsanak be itt bármit a szövetkezetek, állami, gazdaságok, gabonát, napraforgót, cukorrépát, miután elvégezték a munkát, szinte észrevétlenül, órákon belül elsimulnak a „hullámok“ a megbolygatott földeken, mintha kivasalták volna őket, s hamarosan zsendülni kezd az új vetés. Gépek ide, gépek oda, a csodálatos átváltozások, a földek szépsége, valamint a nagyszerű eredmények mögött nem lehet nem látni az embert. „Megy itt a nép, dolgozik, hajt látástól vakulásig ma is" - mondogatják gyakran errefelé, s így van valóban. Ha másként lenne, bármennyire is jó a munkaszervezés, kedvezők az éghajlati viszonyok, kevesebb kenyér, hús, tejtermék, zöldség és gyümölcs kerülne innen a közös asztalra. Persze, nyomban felvetődik a kérdés, jut-e akkor az embernek ideje másra, például a kultúrára. Egyáltalán, nem szorul-e háttérbe a kultúra, a művelődés ügye. Nos, aki kívülálló, mondjuk, más tájegység lakója, ha csupán valamennyire figyelemmel kíséri e járás kulturális életét, akár még irigykedhet is, gondolva főként a nemzetiségi kultúrára, művelésének színvonalára, a fejlesztéséhez szükséges személyi és anyagi-tárgyi feltételekre. Mert igaz ugyan, hogy e téren még nem születtek világra szóló eredmények, mint a mezőgazdaságban, de országos méretekben kiemelkedő teljesítmények igen. Emellett a járás három városában és faluiban élénk, folyamatos és korszerű közművelő tevékenység zajlik, sokféle formában, minden korosztályt aktivizálva. Ha csak az utóbbi évekből merítenék példákat valamennyi területről, kevés lenne a kétfenyérnyi hely. Hiszen a dunaszerdahelyi Csallóközi Dal- és Táncegyüttes, Bartók Béla Énekkar, színjátszócsoport, a somorjai JHÍd vegyeskar, a Csalló és Csali néptáncegyüttes, a túzoltózenekar, a nagymegyeri Poloska Színház, a Bárdos Lajos vegyeskar, a fúvószenekar, a dióspatonyi (Orechová Potőn) vegyeskórus mellett amatőr művészeti együttesek tucatjai működnek színvonalasan, köztük gyermek bábcsoportok, kisszínpadok, melyek nemegyszer lettek elsők az évenként éppen Dunaszerdahelyen sorra kerülő Duna Menti Tavasz országos gyermekfesztiválon. Ha már rendezvényt említettem, igaz ugyan, hogy csak járási, illetve helyi méretű, de évről évre fontos, tömegeket mozgósító események a csallóközi kulturális napok, a somorjai szüreti ünnepségek, a nagymegyeri kulturális napok, a járási dal- és táncünnepély, a nagyabonyi (Veiké Blaho- vo) Bihari Napok, a nyárasdi (Topoiniky) képzőművészeti alkotótábor, melynek anyagából több helyütt rendeznek kiállítást. Ez utóbbi félmondattal egyben azt is jeleztem, hogy már nem csupán a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban láthat tárlatokat az érdeklődő, mostanában mind nagyobb számban állítanak ki képzőművészeti alkotásokat falusi művelődési Házakban is. Folytathatnám a sort a közművelődési klubokkal, az amatőr csillagászati és más körökkel, könnyű- és komoly zenei együttesekkel, de úgy gondolom elég ennyi az előző bekezdés elején lejegyzett állítás igazolására. E gazdag és sokrétű kulturális-művészeti tevékenységből tekintélyes részt vállalnak a Csemadok- ' alapszervezetek is. Persze, itt sem működik minden alapszervezet kifogástalanul, de több van, amely országos viszonylatban a legjobbak közé tartozik, erkölcsi kötelességének tekintve a nemzeti-nemzetiségi kultúra gyarapítását, anyanyelvűnk művelé- sét-ápolását. Munkájukhoz nem egy helyütt erkölcsi és jelentős anyagi segítséget nyújtanak a szövetkezetek és más üzemek. A kultúra „mezőin“ is ott van, jól látható tehát az ember ebben a járásban, és nemcsak passzív befogadóként, hanem cselekvő, értékteremtő személyként ugyanúgy. Sok ember. Művelve önmagukat és másokat. Hogy lehetne még többet, még jobbat elérni? Mint, mondjuk, a mezőgazdaságban? Bizonyára. De ez már nem csak vagy nem elsősorban rajtuk múlik... Meg aztán várják őket - a földek, kertek... sssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/ssssssssssssss. Szépet minden vevőnek A dunaszerdahelyi Kék Duna áruházba nap mint nap sokan térnek be. Az emelet konfekciórészlegében többnyire nők válogatnak a ruhák, kosztümök, blúzok között. Mancal Aranka részlegvezető készségesen segít a választásban, tanácsot ad a méretre vonatkozóan és megmutatja a további ruhadarabokat.- Magam is szeretem a szépet, ezért nagyon örülök, ha a hozzánk látogatókat is sikerül csinosan „felöltöztetnem" - magyarázta, miután a kiszolgált vevő a pénztárhoz ment új ruháját kifizetni. - Sajnos, nem csupán rajtam és a kollektíván múlik, mit adunk, adhatunk a vásárlóknak. Az elárusító számára az a legrosszabb, ha az elutasító ,,nincs“-et kell kimondania. Konfekcióiparunk fogyatékosságait nagyon érezzük, s ez nehezíti munkánkat. Mert milyen jóleső érzés, ha valakinek az ízlése, elképzelése szerinti és a pénztárcájának is megfelelő árut adhatunk el. Számára mindig a vevő a fontos. Immár harminc éve azon igyekszik, hogy a vásárlók elégedettek legyenek munkájával, a forgalmi tervet maradéktalanul teljesítse és az irányításával dolgozó közösségben a megértés, az egymás segítése legyen az uralkodó.- Kollektívánk 22 tagú. Többnyire fiatal, kisgyermekes anyák. A betegségek, az apróságok ápolása miatt gyakran maradnak otthon. Ilyenkor úgy kell szervezni a munkát, hogy az itt lévők dolgozzanak a hiányzók helyett is. Mancal Aranka érti a módját, hogyan fogja össze a lányokat, asszonyokat. Azt is tudja, milyen fontos, hogy vezető létére példát mutasson. Ha több a munka, mindenkitől elvárja a helytállást. Az évi közel 24 millió koronás forgalmat még az áruellátás zökkenői ellenére is mindenképp teljesíteni kell.- Néha elképzelem, milyen volna a részlegünk, ha csak azt az árut hoznák ide, amelyet én választok ki, amelyről tudom, hogy a vevő is igényli. Csupa csinos ruházati cikk sorakozna a fogasokon. Akkor volna igazi öröm itt dolgozni...
