Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-08 / 14. szám

(A szerző felvételei)

A

mikor hajónk a sanghaji kikötőben lehorgonyzóit, még nem sejtettem, mennyi élmény vár rám a föld legnépesebb országában, a csaknem 1 milliárd 100 millió lélekszámú Kinai Népköztársaságban, melyet lakói a hagyományokhoz hűen még ma is Középső Birodalomnak (Csungkou) neveznek. A világnak ez az egyetlen 4000 éves múltra visszatekintő folyamatos civilizációja, ahol nemcsak a papírt, iránytűt és a puskaport fedezték fel, de a művészeteket is igen magas fokra emelték, s ma is számtalan benyomással gazdagítja az ide látogató külföldit. Az első meglepetés akkor ért, amikor az illetékes hatóságok rendkívül udvarias és szolgálatkész képviselői mellőzve minden formaságot beütötték útlevelünkbe a ,,belépett“ pecsétet, s így nyugodtan szánhattunk fel a reánk várakozó autóbuszra, hogy városnézésre induljunk.

Ugyancsak meglepetésként hatott kedves és mindig segítőkész idegenvezetőnk köszöntése, miszerint - Konfuciuszt idézve - nincs nagyobb öröm, mint a messziről jött vendéget üdvözölni. Figyelmeztetve az autóbuszról is jól látható nevezetességekre, mindjárt amolyan kis iskolázásfélét rögtönzött. Elsősorban arra hívta fel figyelmünket, hogy Nagy-Sanghaj 12 millió lakosával Kína legnagyobb, s - Mexikó City után - a világ második legnépesebb városa. Tekintve, hogy a város alig néhány kilométernyire fekszik a Jangce deltájától, amelybe a várost is átszelő Huangpu folyó torkollik, s így a tengeri hajók akár egészen a városig feljöhetnek - évi 92 millió tonnás forgalmával nemcsak az ország legnagyobb kikötője, de egyben igen jelentős ipari, kereskedelmi és pénzügyi központja is. A város 8562 üzemében, 4,8 millió munkás és alkalmazott dolgozik, míg 3400 üzlete, 2000 vendéglője, valamint kulturális létesítményei az ország legjelentősebb városává avatják. Műemlékei, parkjai, az óváros földszintes házai és szűk sikátorai, valamint a modern városrész sugárutai és toronyházai révén a múlt és a jelen talán sehol sem fonódik össze annyira, mint ebben a városban. Idézve a múlt emlékeit, nevezetesen a „kulturális forradalom", a „nagy ugrás“ és a négyek bandájának túlkapásait, leszögezte, hogy mindez visszavonhatatlanul a múlté, s hogy ezek a hibák nem ismétlődhetnek meg, erre nézve biztosíték a KKP irányvonala. Jelenleg a legfontosabb feladat a négy alapelv szellemében megvalósítani a négy modernizálás célkitűzéseit, nevezetesen az ipar, a mezőgazdaság, a honvédelem és a tudományos kutatás 2000-ig történő korszerűsítését, minek eredményeként az 1980-as össztermelési érték az ezredfordulóra megkétszereződik s az egy főre eső 300 dolláros nemzeti jövedelem 1000 dollárra emelkedik. Az eddigi eredmények biztatóak, hiszen a mezőgazdaság termelése évi 12 százalékkal, a könnyűiparé 8 százalékkal, a nehéziparé pedig 6 százalékkal emelkedett a reform bevezetése óta.

Szabad időnkben alkalmunk volt az elmondottakat az utca emberének szemével is ellenőrizni, illetve megítélni. Megállapíthattuk, hogy a mindennapi élet egyre vonzóbb és színesebb, az utcákon - még munkaidőben is - hömpölyög a gyalogosok és a kerékpárosok tömege, nem is beszélve az autóbuszok és trolibuszok, no meg az egyre szaporodó gépkocsik áradatáról. Nagynéha feltűnik egy-egy riksa is, ami ugyancsak kedves színfoltja a városnak. A városképhez éppen úgy hozzátartoznak a vidékiek standjai, roskadozva a zöldség- és gyümölcshalmazoktól, meg egyéb élelemtől, mint a kisiparosok és kiskereskedők bódéi: ezer meg ezer pultról kínálják portékáikat. Fokozatosan eltűnnek a kék és szürke zubbonyos járókelők, egyre több az elegánsan, sportosan öltözött nők és férfiak száma. A fejlődést nagyban elősegíti a négy különleges gazdasági övezet (Hsziamen, Santu, Senzen és Zsuhaj), valamint a tizennégy tengerparti város (köztük Sanghaj) státusa, ahol a külföldi beruházók igen kedvező feltételek mellett honosíthatják meg a legfejlettebb technológiát, az exportképes ipart, az általában a sokoldalú gazdasági fellendülést.

Az iparban sokféle módon igyekeznek fejleszteni a termelést, aminek eredményeként a reform meghirdetése óta eltelt nyolc

• Utcarészlet a sanghaji munkásnegyedben

• Pavilon a Taj-tó egyik szigetén

év alatt a dolgozók egykori 50-70 jüanos keresete 100-120 jüanra emelkedett, ami ugyan nem ad reális képet a tényleges jövedelmekről, mivel a lakbér, a villanyáram, a közlekedési díjak, valamint a jegyre kapható rizs, étolaj, és cukor ára tulajdonképpen csak névleges, s reálértékük eléri a keresetek szintjét. Igaz, az említett időszak alatt az árak is kb. 50 százalékkal emelkedtek, bár a nagyobb áremeléseket igyekszik a kormány minden lehető eszközzel megakadályozni. Különösen kedvezően alakult a mezőgazdasági dolgozók helyzete, amióta a reform szellemében az egyen- lösdit érvényesítő kommunákat megszüntették, s a termelés alapegysége a parasztcsalád lett, amely az anyagi ösztönzés és a felelősségi rendszer elveit messzemenően alkalmazva, az államtól szerződéses alapon bérbe vett földön, a brigád keretében gazdálkodik. Az említett időszakban sikerült Kína évi 300 millió tonnás gabona- termését 400 millióra növelni, s így a föld 22 százalékát kitevő lakosságot az összes megművelt földterület 7 százalékán élelemmel ellátni. Az elért eredményekkel párhuzamosan növekedett a parasztcsaládok jövedelme, amit bizonyít az is, hogy ma már a mezőgazdaságban léteznek az ún. tízezer jüanosok, vagyis olyan családok, amelyek évi jövedelme eléri, vagy meghaladja a tízezer jüant.

Mielőtt a külföldi Kínában vásárolna, tudnia kell, hogy kétféle pénz létezik. Az egyik a közönséges jüan (az ún. zseminbi), a másik a beváltott valutáért kapott pénzutalvány (az ún. vajhuj), külföldi pénzt viszont sehol nem fogadnak el. Vajhujjal fizethet a külföldi mind a Barátság áruházakban, ahol importált, valamint csúcsminőségű kínai termékeket, elsősorban elektrotechnikai cikkeket,

emléktárgyakat, műkincseket, márkás italokat, sót kinai selymet, szőrméket stb. árusítanak, mind pedig a többi üzletben, ahol azonban a visszajáró pénzt már csak zse- minbiben kapja meg. A kétféle pénz névértéke elméletben ugyanaz, a gyakorlatban azonban a vajhuj akár kétszeres értéket is képviselhet, ami kifejezésre jut az egyszerű üzletekben történő vásárlásoknál. Amint már arról szó volt, a pénzegység mindkét esetben a jüan, ami száz fenböl áll, míg tiz fen egy csiaót képez. Megjegyezzük még, hogy a Barátság áruházakban kinai polgárt csak akkor szolgálnak ki, ha igazolni tudja a vajhuj legális eredetét, míg ellenkező esetben a vásárlásra jogosult ismerősei segítségét kell igénybe vennie.

A vásárláson kívül érdemes még gasztronómiai élményeinkről beszámolni, annál is inkább, mivel kinai partnereink jóvoltából ilyenekben több alkalommal is volt részünk.

Az étkezés - amelynek elengedhetetlen kelléke a mindenkinek előkészített forró, nedves törülköző - hófehér abrosszal letakart kerek asztaloknál történik, s legalább 8-10 féle húsból és ugyanennyi zöldségféléből álló hidegtállal kezdődik. Utána következnek a többféle halból, kacsából, libából, sertéshúsból, rákból, gyümölccsel vagy hússal töltött főtt tésztákból, pudingokból álló fogások, rizzsel, édes mártásokkal, zöldségfélékkel körítve, míg az étkezést valamilyen leves (gyakran csiga-, cápauszony-, mogyoró-, vagy ananászleves) zárja le, ami után már csak a gyümölcs következik. Sörből és a különféle virágillatú limonádékból mindenki kedve szerint fogyaszthat. A fogások száma 15-20 körül mozog. Sok külföldi a előételek sokaságától megtévesztve már ezekből annyit fogyaszt, hogy többre nem futja erejeból KOHÁN ISTVÁN

A Szovjetunió területének jelentős része a legészakibb szélességi körökön fekszik, és ott a természeti feltételek túl mostohák ahhoz, hogy az ember letelepedjen. Viszont éppen ezek a területek kerülnek az utóbbi időben a figyelem középpontjába, mert a természet ezeken a vidékeken halmozott fel nagyon sok kincset. Az egyik legnehezebb megpróbáltatás az ideérkező dolgozók számára az akklimatizálódás.

Csak az tudja igazán, hogy milyen az Északi-Jeges-tenger „lehelete“, aki valaha élt már a közelében. Ez a félelmetes „időjáráscsináló“, ahogy időnként a Földnek ezt a körzetét emlegetni szokták, szeret meglepetéseket okozni. Néhány perc leforgása alatt a tengermelléki városokat és településeket betemetheti a hirtelen lezúduló erős hóesés. Vagy viharos gyorsasággal heves jégorkán alakulhat ki. A helyi éghajlati viszonyokat az erős fagyok, a nagy erejű mágneses viharok és az ibolyántúli sugárzás hiányával párosuló intenzív kozmikus sugárzás összefonódása jellemzi. S ha ehhez még hozzávesszük a levegő fokozott szárazságát, a légnyomás gyors változásait, a hosszan tartó sarki éjszakát és a még hosszabb sarki nappalt, csak akkor lesz teljes a kép.

November második felében a Szovjetunióhoz tartozó Távoli Északon elérkezik az az időszak, amikor a fényes nappal időtartama 0 óra 00 perc, vagyis a több millió négyzetkilométeres területen beköszönt a sarki éjszaka. Az egzotikum kedvelői éppen ilyenkor jönnek ide, hogy a saját szemükkel láthassák az északi fény szépségét. Viszont azok számára, akik ezen a vidéken élnek és dolgoznak, a sarki éjszaka beköszöntésével a legnehezebb időszak jön el.

„Sarki feszültség-szindrómának“ nevezik az orvosok a sarki éjszaka

által kiváltott állapotot. Sok embert, még jó egészségnek örvendöket is, az aluszékonyság és az elgyengülés veszi le lábáról. Egyesek közönyösekké válnak, mások éppen ellenkezőleg, ingerlékenyekké, idegesekké, agresszívakká. Megnő a közúti és az üzemi balesetek száma. Viszont nemcsak a baleseti osztályok páciensei szaporodnak meg.

Az emberi szervezet megpróbál átállni és a számára szokatlan feltételekhez alkalmazkodni. Ez az adaptálódás viszont felemészti az organizmus tartalékait. Ezért viselik mindenkinél nehezebben a természeti rendellenességeket ebben az évszakban az idős emberek, a fiatalok közül pedig az olyanok, akiknek a munkája nem jár fizikai megterheléssel. S persze azok, akik újonnan jöttek a sarkvidékre. Ilyenek évről évre többen vannak, mert napjainkban intenzíven folyik a Szovjetunió északi vidékeinek hasznosítása. Viszont korántsem mindenkinek javasolják az orvosok, hogy ebben a térségben telepedjen le, főleg ha az illető 35 évesnél idősebb és valamilyen krónikus betegsége is van. Még az egyébként lassú lefolyású betegségek is súlyosabbra fordulnak és

tragikussá válhatnak a szélsőséges éghajlati viszonyok között.

Viszont megfigyelhető egy paradox jelenség. Bármilyen furcsa is, nem a szibériaiak szoknak hozzá könnyebben ehhez a kiimához, hanem a hegyes Kaukázus-vidék, szovjet Közép-Ázsia, a Baltikum és Ukrajna lakói. Ez azzal magyarázható, hogy a kaukázusiaknak, mint a hegyilakóknak általában, nem nehéz elviselni a ritka levegőt, a kemény kontinentális közép-ázsiai éghajlat pedig gyermekkoruktól fogva

kialakítja az ottani emberekben a nagy időjárási változásokhoz való alkalmazkodóképességet. Jól viselik a sarkvidéki levegő alacsony nedvességtartalmát is, mivel hozzászoktak ahhoz, hogy a forró napsütés által kiszárított levegőt lélegezzék be. De miért bizonyultak az északi vidékek „otthonosnak“ a Balti-tenger mellől és a meleg Ukrajnából érkezettek számára? Ezt egyelőre nem tudjuk. Lehet, hogy náluk valamilyen távoli génmechanizmusok lépnek működésbe. Ami a szibériaiakat illeti, minden bizonynyal összes kitartásukat kimerítette a kemény szibériai éghajlat

Kimutatták, hogy a nők gyorsabban hozzászoknak a sarkvidéki viszonyokhoz, mintaférfiak;alegkeve- sebben a nullás vércsoporthoz tartozók közül betegednek meg. Köny- nyebben alkalmazkodnak az itteni életkörülményekhez azok, akiknél aktívabb az agy jobb oldali féltekéjének a tevékenysége. Ezek a meglepő következtetések a Tajmir-félsziget őslakosainak a megfigyeléséből származnak, akik több ezer évvel ezelőtt telepedtek le a sarkvidéken, és ezért már ideálisan alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz. Ezért például állandóan bal kézzel fogják a rénszarvasszán gyeplőjét, és a szarvasok befogásakor mindig bal kézzel vetik ki a maut nevű lasszót. Ugyanis a bal kéz mozgását, mint ismeretes, az agy jobb oldala irányítja.

A tudományos kutatások eredményeképpen . már megállapították,

hogy a sarkvidéki tartózkodás kritikus szakaszai a következők: a 6-12. hónap, a 3. év, a 8-10. és a 17-20. év. Ezekben az időszakokban a szervezet védekező reakciói gyengülnek, felszökik a vérnyomás, és az emberek általános rossz közérzetre panaszkodnak. A sarkvidéken gyökeres módon átalakul minden belső szerv működése. Úgy tűnhet, hogy a hideggel szembeni erőteljes védekezés természetes szükségessége fokozott cukor- és szénhidrát-fogyasztással jár, mert ezek „termelik" gyorsan az energiát. Viszont éppen az ellenkezője tapasztalható: az édességek és a lisztesáruk nem annyira kedveltek az északi emberek körében, mint a zsiradékok és a fehérjedús termékek - a hús, a hal és a tojás. Ezért ha ezen a vidéken valaki rákap az édességre, akkor ez az orvosokban aggodalmat kelt, ugyanis gyakran ezzel a tünettel kezdődik a cukorbetegség.

Milyen betegségek fenyegetik elsősorban az északi építkezésekre

érkezett embereket? Első helyen áll a szív vérellátásának csökkenése. Ez a betegség rendszerint a sarki éjszaka idején súlyosbodik, amikor a szervezet nem rendelkezik elegendő saját biológiai serkentővel, és érezhetően csökken az a képessége, hogy feldolgozza az anyagcsere során keletkező mérgező anyagokat.

Az északi éghajlati viszonyok között a másik leggyakoribb betegség a májbaj. Különösen azoknál lép fel gyakran ez a kór, akik télen a szabad levegőn dolgoznak, hiszen a máj a szervezet legfőbb energetikai laboratóriuma. A hideghez való alkalmazkodóképesség jelentős mértékben a máj állapotától függ. Ezért érthető, hogy aligha tanácsos a sarkvidékre utaznia annak, akinek krónikus májgyulladása vagy máj- zsugorodása van, mindkét betegség ott súlyosabbra fordul.

Rendszerint kiújulnak a régi légzószervi, emésztőszervi és ideg- rendszeri megbetegedések is, mivel azok közvetlenül összefüggnek a biológiai folyamatokat fokozó naptevékenységi szinttel.

Ha valaki fiatal és egészséges, akkor a szervezete nem kerül olyan nagy függőségbe a kedvezőtlen meteorológiai feltételektől, de ebben az esetben is a hozzájuk való alkalmazkodás orvosi felügyelet mellett történik. Komplikációk esetére sokoldalú programot dolgoztak ki, amely magában foglalja a kötelező vitaminos gyógykezelést és az ultraibolya besugárzást is. Ezenkívül minden településen a napsugárhiány pótlását segítő berendezések működnek.

(A Priroda i Cselovek című folyóirat cikkei nyomán)

Élet az Északi-sarkkörön túl