Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-25 / 12. szám
ÚJ szú 17 988. III. 25. TUDOMÁNY TECHNIKA A dohányzás és - teljesítőképességünk Arra az emberre mondjuk, hogy fitt, aki egészségének és erejének meg képességeinek a teljében van. Mindezeknek azonban nincs minden emberre érvényes pontos meghatározásuk, hiszen közvetlenül nem mérhetők, csak megnyilvánulásaikban. A legtöbbet az árulja el róluk, hogy a szervezetük hogyan tudja hasznosítani a belélegzett levegő oxigénjét a maximális izomműködés céljára. Az erősen dohányzó emberek a saját bőrükön tapasztalhatják, hogy az indokoltnál hamarabb légszomjuk támad, a sportorvosi vizsgálatok azonban ezt kétségbevonhatatlant adatokkal is alátámasztották. Az amerikai F. J. Peterson és D. L. Kelley harminc dohányzó és ugyanannyi nem dohányzó férfi atlétának mérte meg az oxigénhasznosító képességét egyhetes edzési program előtt, alatt és után. A dohányzók már eleve hátránnyal kezdték az edzéseket, s noha az edzés hatására sokat javult az oxigénhasznosításuk, e tekintetben jóval lemaradtak a nemdohányzók mögött. SZAPORÁBBAN VER A SZÍV Több mint háromezer 16 és 69 év közötti férfin és nőn ellenőrizték azt, hogy miképp módosítja a dohányzás az egyperces kerékpár-ergométeres edzés alatti és utáni szívműködést és vérnyomást. Kivétel nélkül minden dohányzónak jobban „megszaladt“ a szíve a nyugalmi pulzushoz képest, és nagyobb volt a vérnyomás-növekedésük, mint a nemdohányzóknak. Minthogy az ember saját magának a legjobb ellenőre, azt is megnézték, hogy két cigaretta elszívása rontja-e a nemdohányzók teljesítményét. Kiderült, hogy igen, még ha nem is volt számottevő a dohányzás előtti teljesítménytől való eltérés. A két cigaretta hatására kismértékben, de az eddiginél jobban nőtt a szívverések percenkénti száma és a vérnyomás, annak ellenére, hogy a perifériás erek ellenállása nem fokozódott. Lengyelországban száz alkalmilag dohányzó kiskatonát kértek meg arra, hogy egy óra alatt szívjanak el öt cigarettát, s ezután összevetették sporttevékenységüknek a szívműködésre és a légzésre tett hatását nemdohányzó társaikével. Az egyórás erős dohányzás a fiatalok egyharmadában 200-600 milliméterrel csökkentette a légzési teljesítményt és a nemdohányzókénál tízzel-ti- zennyolccal többet vert a szívük. A szívverésnek ennyivel szaporábbá válása önmagában sem előnyös, ehhez azonban másik hátrányként - még az is társult, hogy a szív pulzustérfogata (az egy szívösszehúzódással az érpályába préselt vér mennyisége) csökkent. Holott az volna a természetes, hogy az edzés során a nyugalmi helyzetben mérthez képest nőjön a szív pulzustérfogata. MEGHOSSZABBODIK A REAKCIÓIDŐ Az imént említettük, hogy a dohányzás a légzés hatékonyságát is rontja. Nem véletlen, hogy a testi erőkifejtésre vállalkozó dohányzók szervezetében rövid idő múltán kimutathatók az oxigénhiány jelei, amit egyebek között az energiatermelő folyamatok is megsínylenek. Ezen sokat lehet javítani a dohányzás mérséklésével, különösen pedig a rövidebb-hosszabb ideig tartó absztinenciával. Ha csak egy napra hagyja is abba valaki a dohányzást, a munkavégzéskor előálló oxigénhiánya 13-19 százalékkal csökken, mert a szervezete gazdaságosabban bánik ezzel az éltető gázzal. De az is előnyös a számára, hogy mérsékeltebben nő szívverésének a percenkénti száma, s valamennyi szíwerési frekvenciaértéknél nagyobb teljesítményre képes, mint amikor odaadóan hódol füstölési szenvedélyének. Magától értetődik, hogy minél tovább tud ellenállni valaki a dohányzás kényszerének, annál jobban javulnak ezek az élettani mutatói. Tehát a dohányzás egy ideig nem idéz elő helyrehozhatatlan változást a légzésben, a szívműködésben és a vérnyomásban. Azt azonban nem tudjuk megmondani, hogy ki mennyi idő alatt és mennyire sínyli meg a dohányzást, mert e tekintetben nagy egyéni különbségek vannak. Számos felmérés mutatja azt is, hogy az erős dohányzás beleavatkozik az érzékelési és a motoros működésekbe. Ebben a vér megnövekedett karboxi-hemoglobin-tartal- mának van fő szerepe. Minthogy a dohányfüstben levő szénmonoxid nagyobb hévvel kötődik a vér oxigént szállító festékanyagához AZ EMBERI INTELLIGENCIA MODELLEZÉSE A mesterséges intelligenciát nehéz definiálni, hiszen még a természetes intelligencia titkait is alig ismerjük. Sokan hangsúlyozzák, hogy lehetetlen olyan gondolkodó gépek építése, amelyek az emberekéhez hasonló intellektuális képességekkel rendelkeznének. A mesterséges intelligenciának azonban nem az emberi gondolkodás helyettesítése a feladata; sokkal inkább annak lehetőségét kutatják, hogyan vehetne át a gép az embertől mind több olyan feladatot, amelyen az ember a számítógép felett áll. A mesterséges intelligencia kutatása az emberi megismerés és megértés jelentését vizsgálja és ezeket a folyamatokat kísérti meg számítógépes programok formájában modellezni. Magának az intelligenciának a meglétét leginkább a következő ismérvekkel szokták igazolni; a megváltozott helyzetekre való rugalmas reagálás, a tudás, a tapasztalat és az ítélőképesség segítségével; kétértelmű vagy látszólag ellentmondásos információk közötti eligazodás az összefüggések alapján; különböző elemek viszonylagos jelentőségének felismerése a rendelkezésre álló ismeretek alapján; különböző helyzetek közötti analógiák felismerése a megszerzett tapasztalatok végén; végül a különbségek felismerése a meglévő hasonlatok ellenére. Ha egy rendszer a fenti kritériumokat teljesíti, akkor intelligens rendszerként viselkedik - az ember esetében kétségkívül ez a helyzet. Az intelligencia azonban csak a tudás mellett ér valamit, ezért a számítógépes modellező programokba a tudást is be kell építeni: így jönnek létre a szakértői rendszerek. A mai számítógépek hatalmas tárolókapacitása és elképesztő múveletvégzésí sebessége olyan eszközt jelent, amellyel a tudás kreatív módon alkalmazható. A számítógép egyre inkább „felhasználó- barát" lesz, ha inputja és outputja érthető emberi beszéd. A mesterséges intelligencia legsikeresebb alkalmazásai a szakértői rendszerek: egy szakértői eljárás modellezése - ha az világosan definiálható és viszonylag egyszerűen leírható. A nehézséget az úgynevezett „egészséges emberi értelem“ szimulációja jelenti. A mesterséges intelligenciarendszerek hamarosan alkalmasak lesznek képi információk nagy felbontású analizálására és megértésére. Érdekes feladat a beszélő személytől független beszédfelismerés megoldása is. Nem szabad azonban megfeledkeznünk az emberi agy csodálatra méltó képességeiről sem: az összes számítógépes tárolóelem, amelyet egy év alatt a világon gyártanak, 100 000 milliárd bit tárolását teszi lehetővé; az emberi agy szinapszisainak (kapcsolóelemeinek) száma éppen ennyi. A különbség az, hogy ez utóbbiak 9 hónap alatt fejlődnek ki egyetlen emberben. -D- a hemoglobinhoz -, mint az oxigén (még a megkötött oxigént is ki tudja túrni a helyéről), a kelleténél több szénmonoxid elnyújtja az érzékelési, következésképp a reakcióidőt, rontja a látást, a pszichomotoros működéseket és a felfogóképességet (ezeknek elsősorban gépjármű- és repülövezetés közben meg bizonyos sportágakban van nagy gyakorlati fontossága). E felmérés nyomán arra buzdították az egyesült államokbeli pilótákat, hogy ne csak repülés közben, hanem lehetőleg a földön is kerüljék a fokozott szénmonoxid-terhelést, vagyis jól teszik, ha abbahagyják a dohányzást. Az igazság kedvéért ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy a reakcióidő csökkenése a cigaretta szívása közben és közvetlenül utána a leghatározottabb. Négy vizsgálat is egybehangzóan mutatta, hogy a cigaretta elszívása után öt perccel a leglassúbb a reakcióidő, negyvenhatvan perc múltán azonban már számottevő javulás tapasztalható e téren. NEM JÓ REKLÁM! Minthogy egy vérbeli sportoló minden idegszálával a győzelemre vagy legalábbis a képességeihez mérten legjobb teljesítményre törekszik, az elmondottak alapján érdemes elgondolkoznia azon, hogy megéri-e a szorgalommal, sok áldozattal és verítékkel elért eredményeit dohányzással lerontania, vagy megfosztania magát attól, hogy emiatt sose kerüljön fel a hőn áhított csúcsra. A melbourne-i D. Hill és munkatársai egyenes sporterkölcsi vétségnek tartják, ha a versenyzők és az edzők nem tesznek meg mindent - egyebek között a dohányzásról való leszokás vagy rá sem szokás révén is - a minél jobb sporteredmény eléréséért. Ekképp magától értetődően azt is helytelenítik, ha a sportolót, a sportöltözéket, a sporteszközt és a sportpályát cigaretta reklámozására használják fel. -éltuAz ötéves terv végéig 7 darab TU 154 M típusú, új, sugárhajtású repülőgépet szállít a Szovjetunió a Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat számára. Ez a típus a már bevált TU 154-esek modernizált változata územanyagtakarékos motorral, modernebb műszerekkel, nagyobb kényelemmel ellátva. Pavel Neubauer (ÓSTK) felvételein az első, - Piest’any névre keresztelt - hazai TU 154 M a bratislavai repülőtéren és a gép pilótafülkéje Mikulás Baca és Miroslav Cada pilótákkal. Délen a klór rombolja az ózonréteget Az Antarktiszról nemrég visszatért kutatók állítása szerint az Antarktisz fölött az ózonréteg ma vékonyabb, mint valaha. Máshol azonban nem tapasztalták az ózonréteg súlyos károsodását. A 70. és 80. déli szélesség között 1985 óta 15 százalékkal csökkent az ózon mennyisége. A kutatók 12 és 28 km közötti magasságban végeztek vegyi- anyagméréseket. Ezek eredményei alapján feltételezik, hogy a romboló vegyi anyagok a klór-karbonok, a CFC-k. Ezek egyik bomlásterméke, a klór-monoxid (CIO), valamint a kontinens egyedi atmoszférájának sajátosságai - a napfény ingadozása, az atmoszferikus keveredés és a jégkristályok sokasága - minden bizonnyal hozzájárulnak az ózonromboló folyamathoz. A repülőgépekre, léggömbökre és műholdakra szerelt műszerek segítségével mért CIO-szintek 100-500 százalékkal meghaladták a világon bárhol másutt ugyanebben a magasságban mért értékeket. Az expedíció vezetője bizonyítani tudja, hogy a klór- tartalmú vegyi anyagok megkötődnek a stratoszférikus felhők jégkristályainak felszínén, majd kibocsátják az ózonromboló klórt. sssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssrssssssssssssssssssssxssssssssssssy N apjainkban az erdőpusztulások európai és amerikai kutatók százait foglalkoztatják. Franciaországban leginkább a Vogézekben, a Jura vidékein és az Alpokban figyelhető meg ez a folyamat, amely elsősorban a fenyőféléket érinti: a lucfenyőt és a fehérfenyőt. A tűk korai elvesztése biztos jele a pusztulásnak, amelynek dinamikáját ma még nem egészen ismerik. Német, svéd és amerikai kutatók összefoglaló tanulmányai azt mutatják, hogy az elmúlt 20-25 év alatt az erdöhozamok több országban észrevehetően csökkentek. Mindezt az atmoszféra-szennyeződésnek tulajdonítják, amely, sajnos, nem ismeri az országhatárokat. SZÉNDIOXID VAGY MÁS? A hosszabb távú visszapillantó elemzések azt mutatják, hogy 80-150 évre visszamenően a világ erdeiben a pri- mér hozam növekedett, ha lassú ütemben is. Hari, a helsinki egyetem munkatársa ezt részben az atmoszféra C02 és nitrogén-oxid tartalmának növekedésével magyarázza. Az Arizona Egyetem (Tucson USA) munkatársai kimutatták, hogy a kaliforniai szubalpin erdőhozam növekedése az atmoszféra megemelkedett C02 tartalmára vezethető vissza. A francia szakemberek együttműködve a Vogézek masszívumában 110 kmx40 km nagyságú, téglalap alakú területen végeztek kutatásokat, amelyek során a fákat, a talajt, a tűleveleket, az aljnövényzetet vizsgálták éveken át. A vizsgált erdőállomány kora: 50-80 év volt. A fákból mintákat fűrészeltek ki, 1200 metszetet, és visszapörgették az adott fa közeli és távolabbi múltját. A gyűrúdatálások után az eredményeket grafikonokkal fejezték ki. / Mire vezethető vissza a hosszú periódusban az erdőhozam-növekedés? A kutatók szerint a C02-növe- kedés az atmoszférában a növekvő szén-, olaj- és gáztüzelés következménye. Más kutatók szerint egyedül ez nem okozhatta a C02- növekedést. Angol klimatológusok a Földünk északi féltekéjén végbement hőmérséklet-változásokat több száz meteorológiai állomás adataira támaszkodva magyarázzák. Igaz, megjegyzik, hogy az évi középhőmérsékleti változások és az európai fenyóerdők hozamai közötti összefüggéseket nehéz értékelni az erdőre kivetítve; mert a hőmérséklet-változások néhány éves periódusokban mentek végbe Európában. Ezeket a viszonylag gyors változásokat az erdők szinte követni sem tudták. Egyes kutatók azt állítják, hogy nem bizonyítható az, hogy a hőmérsékleti változások direkt módon hatnak az erdőkre. Az esők például Földünkön térben és időben nagy eltéréseket mutatnak; amíg Európában száraz évszak van, addig a Föld másik részén esetleg esős periódus. Globálisan különösen nehéz következtetéseket levonni a hómérsékletváltozásoknak az erdőkre gyakorolt hatásairól. Strasbourg környékén például 1880-1935 között 600-800 mm között váltakozott az esőzés, tehát a múlt század végétől emelkedő tendencia volt megfigyelhető. 1935-tól 700 mm körüli érték mellett lassú csökkenés következett be. Erdészeti szakkörökben évek óta érezhető az a félelem, hogy az erdők termőképessége, hozama fokozatosan csökken. Ezzel a félelemmel szemben - a faiparban végbement fejlődés ellenére - az elmúlt 120 évben pozitív fejlődés figyelhető meg az európai erdők hozamaiban. Számos francia kutató állítja, hogy a C02-növekedés az atmoszférában nem értékelhető egyértelműen, és a C02-nek a fotoszintézisre gyakorolt hatását nem magyarázza elégségesen; a földi klímaviszonyokra gyakorolt hatásáról (üvegházeffektus) pedig a klimatológusok homlokegyenest ellenkező teóriákat állítanak fel. 1972-ben Európában és Afrikában felmelegedési korszak vette kezdetét; de azt jósolják, hogy ez elöbb-utóbb véget ér és ezután esős periódus következik. A Vogézekben a fenyöerdó-pusztulás 1973-81 között érte el a mélypontot. Jelenleg enyhébb mértékű pusztulási folyamat zajlik itt, de ezt a kutatók az 1976-os, tragikusan „aszályos esztendőnek" tulajdonítják, amelyet az erdők mind a mai napig nem tudtak kiheverni. Francia kutatók szerint a Vogézekben az 1920-25 illetve az 1945-50 közötti erdőpusztulások regionális jellegűek voltak és utánuk mindig javulás következett be az erdők állapotában. A Vogézek erdeinek regionális adataiból nem lehet prognózist készíteni Európa vagy más földrészek erdeinek állapotára vonatkozóan. Szakértők szerint a pusztulások ellenére a Vogézek erdői napjainkban ellenállóbbak, mint a múlt században. Mindez reményt nyújt arra, hogy a jelenlegi pusztulási folyamatok megállnak, sót, visszafordulás, javulás következik be a Vogézek és egész Franciaország erdeinek egészségi állapotában. E. I.
