Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-25 / 12. szám

v P I i » I Ma, amikor a Szovjetunióban gyakorlatilag valamennyi tevé­kenységi szférában átalakítás folyik, a sajtó komolyan vizsgálja az egészségügy sok problémáját is. Az egészségügyi állapotokat az utóbbi időkben éles bírálatnak vetették alá. A felvetődött kérdésekről, megoldásuk útjairól szól az az interjú, amelyet a Szovjetunió egészségügyi miniszterével, Jevgenyij Csazovval készített a moszkvai Pravda munkatársa, Oleg Francén.- Szerkesztőségünkbe sok levél érkezik, amelyeknek szerzői nem értik, hogyan történhetett meg az, hogy a leghumánusabb foglalkozás körében ..hiánycikk“ leheti az em­berek iránti figyelem?- Természetes, hogy az egész­ségügyben tapasztalható hiányos­ságok különösen érzékenyen érintik az embereket. Az egészségügyet azonban nem kerülték el azok a ne­gativ jelenségek, amelyek társadal­munkban a közelmúltban felgyülem­lettek. Sajnos, ezen a téren is hosz- szú időn át a mennyiségi mutatók hajhászása uralkodott a munka mi­nőségének rovására, konzervativiz­mus az irányításban és az ügyvitel­ben, az önállóság visszaszorítása, az anyagi ösztönzés lebecsülése a munka értékelése során. Ezek a módszerek oda vezettek, hogy az utóbbi tizenöt-húsz évben nemcsak csökkent az egészségügy fejleszté­si üteme, hanem komoly problémák is jelentkeztek, amelyeket nem lesz könnyű megoldani. Hiszen akkor, amikor sürgősen javítani kellett vol­na a helyzeten, megszokásból az eredményeket bizonygattuk. Egyébként ezeknek az eredmé­nyeknek a lebecsülése, ami ma a vi­ta hevében tapasztalható, a másik véglet. A mindenki számára hozzá­férhető és ingyenes orvosi ellátás rendszere, amelyet az emberiség történelmében először nálunk hir­dettek meg, a világ sok országa szá­mára példa lett, méghozzá nemcsak a szocialista országok számára. így a szovjetunióbeli elsősegélynyújtás elveit az Egészségügyi Világszerve­zet fölhasználta saját koncepciójá­nak kidolgozásához. Ami azonban jó volt tegnap, hol­nap már nem lehet kielégítő. Az életnek erről a szabályról nem sza­bad megfeledkezni. Ma nálunk több orvos van, mint bárhol másutt, számuk több mint egymillió kétszázezer. Ugyanakkor azonban soknak a szakmai színvo­nal alacsony. A fiatal szakorvosok gyakran nem tudnak egy szülést levezetni, nem tudják végrehajtani a legegyszerűbb operációt, képtelenek eligazodni az elektrokardiogramban. Elhatároztuk, hogy nemcsak javítani fogjuk az or­vosok képzését és továbbképzését. hanem szigorúbban fogjuk elbírálni minősítésüket is. Most vizsgáljuk például azt a kérdést, hogy a nem kellően felkészült orvosoknak csu­pán felcseri diplomát fogunk kiadni. Határozottan meg fogunk válni az egészségügyben azoktól az embe­rektől, akik nem tudnak és nem is igyekeznek megfelelni a mai köve­telményeknek. Olyan jogi intézkedé­sekre is gondolunk, amelyek lehető­vé tennék az ilyen emberek meg­fosztását orvosi diplomájuktól. A kórházi ágyak tekintetében ugyancsak rekordot értünk eh szá­muk több mint hárommillió három- százezer. Ám még azok a kórházi épületek is kívánni valót hagynak maguk után, amelyeket a tervekkel teljes összhangban építettek fel - mert maguk a tervek nem felelnek meg a kor követelményeinek. A meglevő és leendő kórházakat megfelelően el kell látni orvosi és technológiai berendezésekkel, a be­tegek gondozását szolgáló eszkö­zökkel. Ugyancsak tervezzük a ren­delkezésre álló technika magas szakmai szintű mérnöki-technikusi kiszolgálást. Ma ezzel többnyire ma­guk az orvosok foglalkoznak és az eredmény nem kielégítő. Még egy fontos újdonság: a vizsgálatok és gyógyító munka jelentős része átkerül a rendelőinté­zetekhez. A kórházak elsősorban a különlegesen nehéz esetek gyó­gyításával és diagnosztizálásával fognak foglalkozni.- Nem fenyeget-e olyan veszély, hogy a gondokat egyszerűen áthá­rítják egyik félről a másikra, nem sinylik-e meg ezt a rendelőintéze­tek, amelyek amúgy is fulladoznak a betegek áradatában?- Nem, ez nem történhet meg. A rendelőintézeti járóbeteg-ellátó részleget lényegesen meg fogjuk erősíteni. Már most is bővítjük a konzultációs-diagnosztikai részle­gek és a rendelőintézetek hálózatát. Határozatot hoztunk egy új típusú intézmény, a diagnosztikai központ létrehozásáról, ahol a diagnosztika bonyolult és ma kevéssé hozzáfér­hető módszereit alkalmazzuk. A meglevő rendelőkben és járóbe­teg-ellátó intézményekben megte­remtjük a feltételeket a jobb minősé­gű gyógyításhoz, azon belül az egy­szerűbb operációk elvégzéséhez. Minthogy azonban a gyógyítás minőségét akarjuk javítani, a munkát is ennek megfelelően kell értékelni. Egészségügyünk egész rendszerét a minőségi mutatókra fogjuk építeni. Ez mindenekelőtt a körzeti orvosra vonatkozik, akivel az emberek a leg­közvetlenebb kapcsolatban vannak. Az ö munkáját nem a hívások és a beteg lakásán tett látogasátok száma szerint fogjuk mérni, mint jelenleg, hanem a gondozására bí­zott 1800 ember egészségi állapo­tán. És a betegnek is meg kell adni az orvosválasztás jogát, hogy ahhoz forduljon, akiben megbízik. Ez szin­tén ösztönözni fogja az orvosokat. Ilyen körülmények között az orvos a megelőzésben lesz érdekelt, és a megelőzés különösen fontos ele­mével tud majd foglalkozni: a rende­lőintézeti kezeléssel. Az általános gondozás elsietett bevezetésétől tartózkodni fogunk, ez csak lejáratna egy jó ügyet. Fokozatosan fogjuk bevezetni, ahogyan a megfelelő kö­rülmények létrejönnek. Teljes egé­szében ez 1995-re várható. A minő­ségre, a végeredményre való orien­tálás hatalmas ösztönző erő. Ha a körzeti orvos tisztában lesz azzal, hogy megítélése, személyes boldo­gulása elsősorban a körzetébe tar­tozó emberek egészségi állapotától függ, mindent meg fog tenni a be­tegségek megelőzése érdekében, minthogy ez könnyebb, mint a már jelentkező baj orvoslása.- Ezzel kapcsolatos a következő kérdésünk: az egészség védelme messze túlmutat az orvostudomány határain. Mi az ön véleménye erről?- Az egészségvédelem elvi fon­tosságú problémáját érintette - az egészségvédelmi ideológia kérdé­sét. Ennek az ideológiának az alapja azonban ismeretes: a megelőzésé az elsőbbség. Csak ebben követke­zetesnek kell lenni. Ezzel azonban gondok vannak. Az „általános gon­doskodás“ tézise, amely a maga lényegét tekintve helyes, odáig fa­jult, hogy a sok bába között elveszett a gyerek... Sok tanácsi és gazdasági dolgo­zó elfeledkezett arról, hogy létezik egy állami komplex program a be­tegségek megelőzésére. E tervek számos előírását nem teljesítik. Százkilencvenhat feladatból, ame­lyeket a környezet védelmére párt- és kormányhatározatok irányoztak elő, csupán 47-et teljesítettek. Az ország 104 városában a szennyező anyagok koncentráció­ja tízszeresen vagy még nagyobb mértékben meghaladja az előírt higi­éniai normákat. A kommunális víz­vezetékek egynegyed, sót helyen­ként egyharmad része nem kellő tisztaságú vizet szolgáltat a lakos­ságnak. S az orvosok törik a fejüket, mi az oka a gyakori súlyos bélfertö- zéseknek... Ismeretes, hogy a koraszülött gyermekek körében a halálozás hússzor nagyobb, mint a rendes idő­ben születettek körében. Ezzel kap­csolatosan fölöttébb nyugtalanító a következő tény. Míg országos át­lagban az újszülöttek között 4,9 szá­zalék a koraszülöttek száma, addig a gumiiparban és a festékiparban, a múanyagtermeló és műszálgyártó vállalatoknál foglalkoztatott dolgozó nőknél a koraszülöttek aránya nyolc, sőt még magasabb százalékú. E számokon el kell, hogy gondolkoz­zanak az említett ágazatok vezetői. Az orvosok nem fordítanak kellő figyelmet a betegségmegelőző sza­natóriumi intézmények munkájára, a testi kultúra fejlesztésére, az egész­séges életmód kialakítására. Ha ezekben a kérdésekben az orvostu­domány nem kellően aktív, akkor egyfajta foltozgatás szintjére süly- lyed. Az orvostudomány ellenőrizhe­ti és ellenőriznie is kell az egészség­ügy valamennyi láncszemét, s ezen belül az orvoslás maga csupán egy kis rész. Az orvostudomány csak így felelhet meg teljes egészében ne­mes küldetésének, hogy gondos­kodjék az ember egészségéről és tevékeny, hosszú életéről.- Nyilvánvaló, hogy különleges szerepe van a helyes életvitelnek...- Ebben az évtizedben orszá­gunkban mintegy egymillió ember fog meghalni tüdőrákban, más szó­val - a dohányzás következtében. 1965-1985 között a tüdőrákos meg­betegedések száma nálunk megkét­szereződött. Gondoljuk csak meg: a dohányáruk forgalmazása az elle­ne indított harc ellenére nem csök­kent, hanem nőtt. Mint látjuk, ez a harc egyelőre hatástalan. És eb­ben az orvosok is hibásak. De ma­guk a dohányosok is fel kell, hogy ismerjék végre saját felelősségüket. A kardiológiai központ segítségé­vel vizsgálatot folytattunk és egy elrettentő tényt állapíthattunk meg: a tizenhat éves kamaszok negyven százaléka dohányzik. Segítséget kell nekik nyújtani abban, hogy egészséges szemléletet alakítsanak ki. A tiltás és az unalmas erkölcsi prédikáció itt aligha segít.- Az olvasók kifejezik készségü­ket, hogy segítsenek az egészség- védelem finanszírozásában. Java­solják, hogy hozzanak létre egész­ségügyi alapot önkéntes adomá­nyok számára. Vannak olyan véle­mények is, hogy részben, sőt egé­szében is megfizessük gyógyítá­sunkat.- A garantált ingyenes orvosi ellá­tás népünk fontos szociális vívmá­nya. Aligha szabad lemondani erről pusztán azért, mert gazdagabbak lettünk. A betegség nem kérdezi, van-e pénzed rá. És mi van akkor, ha a kellő pillanatban valakinek nincs pénze?... Ennek ellenére meg kell mondani, hogy 1995-ig terveink szerint megkétszerezzük az önel­számolásos alapon működő rende­lőintézetek szolgáltatásait. Az egészségügyi alap kérdése napirenden van. Felvetettük, hogy minden olyan vállalatnál, ahol öt­ezernél többen dolgoznak, legyen megelőző szanatóriumi létesítmény. Meg lehet vizsgálni egy olyan válto­zatot is, hogy a munkahely fizesse meg legalább részben saját dolgo­zójának gyógyítását. Megállapodásra jutottunk arról, hogy a betegállományban töltött idő csökkentése révén megtakarított összegeket az egészségvédelem szükségleteire fogják fordítani. A szakszervezeti szanatóriumokban húszezer férőhelyet szabadítanak fel a betegek rehabilitására. Segít­séget ígér a Szovjet Vöröskereszt. Szerintem jogos volna egy úgyneve­zett dohányzási adó bevezetése, ez a dohányáruk árának kis mértékű, 3-5 kopekes emelését jelentené. Az így nyert pénzt a dohányzás okozta betegségek gyógyítására lehetne fordítani, amit ma az állam kénytelen fizetni. Az egészségügyi alaphoz az egyes állampolgárok önkéntes ado­mányokkal is hozzájárulhatnának. Az egészségről való gondosko­dás csakugyan közös ügyünk. Ha­csak nem értelmezik félre a dolgot, ahogy már említettem, oly módon, hogy az orvosokat távol tartják a kulcsfontosságú problémák so­rától.- ön minden kérdésre biztató választ ad. A mi sokat tapasztalt olvasóinkban azonban bizonyára fölvetődik még egy utolsó kérdés: ,,ígéretből hallottunk eleget. De mi lesz, ha minden marad a régiben?“- Erről szó sem leheti! A jelenlegi helyzettel többé nem békélhet meg sem a párt, sem a kormány, sem a nép. Sem pedig mi, orvosok. Magyarország ÚJ szú 15 Vitathatatlan, hogy nagyon nehéz évet zárt nemrégiben a magyar népgazdaság, s az egész magyar társadalom. Ugyanakkor a Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből - mely szerint „az 1987. évi gazdasági folya­matokban szerény, a fő célok tekintetében a tervezettnél kisebb javulás következett be, a népgazdaság külső egyensúlyi helyzete az előző évinél kedvezőbben alakult, de a javu­lás az előirányzottat nem érte el, a gazdasági növekedés élénkült“ - az is megállapítható, hogy bár a szükséges, gyökeres fordulatra a fejlődésben még nem került sor, a kedvező változások alapjai már érlelődnek. A legfontosabb eredmények közé kell so­rolni a nemzeti jövedelem 2-2,5 százalékos, az ipari termelés 3,7 százalékos és az építé­si-szerelési tevékenység 2-3 százalékos nö­velését. Ezzel szemben a mezőgazdasági termelés - a tervezett növekedésével ellen­tétben - főként a kedvezőtlen időjárás miatt, némileg elmaradt az 1986. évitől. Bizonyos stabilizációs jelek mutatkoznak a külkereske­delemben is, ahol a behozatali és a kiviteli árak változását tükröző cserearány-mutató évek óta tartó romlása a nem rubelelszámolá­sú viszonylatban megállt, s a rubelelszámolá­sú relációban 1986-hoz képest három száza­lékkal javult. Több évi stagnálás után javult az anyagi ágazatok hatékonysága, csökkent az élőmunka-ráfordítás, s négy százalékkal emelkedett a munkatermelékenység. Nagyjá­ból kedvező volt az anyag- és az energiafel­használás is. Figyelemreméltóak az idegen- forgalom eredményei: tavaly 19 millió külföldi zetet teremtett ahhoz, hogy pozitív változások induljanak meg a termelőszektorban. A tava­lyi év volt például Magyarországon az első olyan esztendő, amikor a legjobban, leghaté­konyabban gazdálkodó vállalatok bizonyos kedvezményekben részesültek. Általában te­hát elmondható, hogy a gazdasági reform tavaly új lendületet kapott déli szomszédaink­nál, s a megkezdődött folyamatok - az 1986. évi mélyponthoz képest - kétségkívül bizo­nyos előrelépést jelentenek. Ám - ahogy erre a felelős budapesti helyeken is állandóan figyelmeztetnek - még korántsen visszafor- díthatatlanok. ,,A feladat neheze még előttünk áll“ - jelentette ki Medgyessy Péter miniszter­elnök-helyettes a ' stabilizációs program 1988. évi feladatairól szóló előadásában, me­lyet február közepén tartott az MSZMP KB Politikai Akadémiáján. Hangsúlyozta továbbá: „Szándékaink sze­rint 1988-cal egy új periódus kezdődik a gaz­daságpolitikában. Néhány év alatt meg kell fékeznünk .a veszélyes méreteket öltő külső eladósodást, és le kívánjuk építeni a költség­vetési deficitet, egyúttal fokozatosan csök­kentve az inflációt. Mindez együttesen jelenti a stabilizációt, a gazdaság visszaállítását a kiegyensúlyozott fejlődés vágányára.“ Áttanulmányozva az idevágó párt- és álla­mi dokumentumokat, népgazdasági terveket, s az illetékesek beszédeit, kijelentéseit, meg­állapíthatjuk, hogy az idei év szintén rendkívül nehéznek ígérkezik, s a reform tartós felgyor­ól Időd HJdL»UI ILUIUOIUI llUOOdygdl UK. Budapest szerint 1988-nak a fordulat évé­nek kell lennie. Ez azonban a helyzetnek megfelelően még nem fog jelentkezni - nem jelentkezhet - az elosztás pozitív irányú válto­zásaiban, hanem főként a belső és külső egyensúly javításában, az irányító apparátu­sok, vállalatok és az egyes állampolgárok korábban kialakult, mára már nem megfelelő magatartási normáinak az átalakulásában. Nem véletlen tehát, hogy az idei évre össz­pontosul a legfontosabb stabilizációs teen­dők, a népszerűtlen feladatok, intézkedések, a rendcsinálás stb. igen jelentős hányada. Az átszervezések, a veszteséges vállalatok fel­számolása természetesen nem könnyű, s egyáltalán nem konfliktusmentes folyamat, ezért a hatóságok átmeneti helyi munkanél­küliséggel is számolnak, s a gondok megol­dása érdekében egész sor intézkedést hoztak már. Február közepén például mintegy 10 000 ember volt állás nélkül, míg a betöltet­len munkahelyek száma az egész országban 55 000 körül mozgott - jelentette az MTI. Nehéz súlyként nehezedik a lakosságra az infláció és a tervezett 15 százalékos áreme­lés. Mindez érezhetően rontja a közhangula­tot, mely jelenleg bizony eléggé feszült, bár a hivatalos gazdaságpolitikai intézkedések szükségességét a lakosság többsége meg­érti, s nem vitatja. Ami pedig a reformfolyamat egészét, a társadalmi közmegegyezés, az egyre szélesebb és következetesebb demok­rácia szükségességének politkáját stb. illeti, a kormány élvezi a lakosság döntő többségé­nek aktív támogatását. Az idei népgazdasági terv a nemzeti jöve­delem egy százalékos, a bruttó termelés 1-1,5 százalékos, az ipari termelés egy szá­zalékos, a mezőgazdasági termelés 5-5,5 százalékos növekedésével számol. A beru­házások a tavalyi szinten maradnak. Ugyan­akkor a lakosság fogyasztásának 2-2,5 szá­zalékkal, a reálbéreknek pedig 2,5-3 száza­lékkal kellene csökkenniük. Fontos feladat megállítani az ország konvertibilis valuta­adósságának a növekedését. Bányász Rezső kormányszóvivő nyilatkozata szerint február közepén Magyarország tiszta konvertibilis va­lutaadóssága 10,9 milliárd dollárt tett ki. Magyar és külföldi szakemberek szerint is az előbbi mutatók reálisak, s a magyar gazda­ság kétségkívül képes teljesíteni őket. Az év első hónapja, január, biztató, kedvező ered­ményekkel zárult. Mindez a tavalyi eredmé­nyekkel együtt jelzi, hogy a magyar népgaz­daság már elmozdult a holtpontról, s bár lassan és nem zökkenőmentesen, de kedve­ző irányban változik, és megindulóban van a mai bonyolult helyzetből kivezető, termé­szetesen hosszabb távú, s akadályokkal is teli úton. KOKES JÁNOS 1988.111.25. EREDMÉNYEK ÉS FELADATOK érkezett Magyarországra, több mint eddig bármikor. A bevételek nagysága elérte az 1990-re tervezett szintet. Központi, gazdaságpolitikai szempontból pedig 1987-ben megkezdődött a korábbi, nem megfelelőnek vagy negatívnak ítélt fo­lyamatok részleges korrekciója. Egyebek kö­zött tovább csökkentek az állami támogatá­sok, ami ösztönzőbb és kényszerítőbb hely­

Next

/
Oldalképek
Tartalom