Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-25 / 12. szám
A hetvenes évek elején, a számítógépek és a számítástechnika expanziójának idején kezdődött meg a miniszámitógépek fejlesztése a szocialista országokban is. Ezeket a feladatokat akkor az országokon belül a különböző fejlesztő intézetekben és vállalatokban egymástól függetlenül oldották meg. Létezett ugyan, a nagyobb kapacitású gépek egységesítésére a KGST-n belül egy rendszer (szlovák elnevezése szerint JSEP), ez azonban nem foglalta magába a mini- és mikroszámítógépek csoportját, amely akkor kezdett rohamosan terjedni. Ezért 1974-ben a számítástechnikai problémák megoldására alakult államközi bizottság döntést hozott a kisszámítógépek egységes rendszerének kidolgozásáról, azzal a céllal, hogy elősegítse ezek kutatását, gyártását és felhasználását a résztvevő országokban. Kijelölték a megoldásban résztvevő vezető munkahelyeket is, hazánkban a 2ilinai Számítástechnikai Kutatóintézetet. Itt születtek meg az első miniszámítógépek, amelyek az egységes rendszerbe (szlovák elnevezése után rövidítése SMEP) tartoztak. De erről a történetről pontosabban már Milan Gabik mérnök, a Zilinai Számítás- technikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese, a tudományos-műszaki fejlesztési részleg vezetője számol be, aki már a SMEP rendszerbe tartozó számítógépcsalád születésénél is bábáskodott. • Tulajdonképpen mikor készült el az első számitógép a SMEP sorozatban és melyik típus volt az?- 1976-ban dolgoztuk ki a rendszer fejlesztésének alapvető tervezetét, és ez az év volt a megvalósítás első szakaszának kezdete. Először az SM 3-20 és az SM 4-20 típusú miniszámítógépeket terveztük meg a hozzájuk tartozó perifériákkal és fordító egységekkel együtt. Ezek 79-80-ban kerültek a gyártásba és az első darabok a felhasználókhoz is. Mi ekkor már a második szakasz koncepcióján dolgoztunk. • Milyen irányba jelentett ez a második szakasz előrelépést?- Ezt az jellemezte, hogy lefelé szélesítettük a számitógépcsaládot, létrehoztuk a 8 bites mikroszámítógépek típusait, az SM 50-40-1 jelzésúeket de léptünk előre a 16 bites típusoknál is, hiszen ekkor született meg a széles körben alkalmazott SM 50-50 jelzésű miniszámítógép, sót ennek továbbfejlesztett változata, az addig legnagyobb teljesítményű miniszámítógépünk, az SM 52-11 -es rendszer. A harmadik szakaszban, amelyet még ma sem zártunk le, fejlesztettük ki az első 32 bites rendszerünket, az SM 52-12-est, amely az első ilyen számítógép, s felhasználási területe elsősorban a termelés előkészítését és a tervezés automatizálását öleli fel, tehát olyan feladatok megoldására alkalmas, amelyeket szakkörökben angol elnevezésük után csak CAD, illetve CAM rendszernek ismernek. • Köztudott, hogy nemcsak a miniszámítógépek terén, de a személyi számitógépek, tehát az egyszemélyes számítástechnikai munkahelyek tervezésében is vannak eredményeink. Már évekkel ezelőtt láthattuk egy kiállításon a PP-család első tagjait.- Azok az első személyi számítógépek 8 bitesek voltak, s közülük csak a PP 01 -bői készült nagyobb mennyiség. Sokkal nagyobb perspektívájuk van a 16 bites PP 04, és PP 06 jelzésű személyi számítógépeknek. Ezek professzionális gépek, IBM kompatíbilisak - ami azt jelenti, hogy alkalmazhatók az ilyen típusú gépekkel kiépített rendszerben és felhasználhatják az IBM programokat is. Tudjuk, hogy ez a vállalat az irányadó cég a világ számítástechnikájában, tehát az ilyen rendszerekre való csatlakozás képessége nagyon fontos. A PP 06-os típus az első rugalmaslemezes tárral felszerelt számítógépünk, nemzetközi összehasonlításban az XT típusoknak felel meg. Előkészületek folynak további változat kifejlesztésére is, amely az XT/ES osztálynak felelne meg, tehát azoknak a típusoknak, amelyek kifejezetten a tudományos és műszaki feladatok megoldására szakosodtak. • Ebben az ötéves tervidőszakban, tehát a SMEP számítógépcsalád fejlesztésének harmadik és negyedik szakasza határán megjelennek-e még a gyártásban valamilyen újabb típusok?- Ebben az időszakban fontosnak tartom az M 16-22-es és az SM 52-11 PLUS jelzésű miniszámítógépes rendszereket, amelyek a gyártásban felváltják a legelső típusokat. Tavaly 46 darab készült el az SM 52-12-es csúcstermékünkből, és remélem, hogy az elkövetkező időszakban jócskán bővül a gyártása, hiszen erre nagy szükség lesz a hazai ipar modernizálásánál. • A gyártás fő bázisa a Banská Bystrica-i Számítástechnikai Művek, ahol azonban eddig még sohasem készült el annyi a kifejlesztett változatokból, amennyit a felhasználók igényeltek. Mi erről a véleménye?- A SMEP-család iránt nemcsak itthon, hanem a többi KGST-országban is nagy az érdeklődés és nagyon előnyös feltételek között lehetne őket exportálni. Egyre inkább nő tehát a ránk, és a gyártókra nehezedő nyomás. Hogy a mennyiség (csak) annyi ameny- nyi, ennek két alapvető oka van. A gyárak. nemcsak a Banská Bystrica-i, hanem a ná- mestovói számítógépgyár is, nem voltak technológiailag felkészülve olyan mennyiségekre, amelyekre most igény mutatkozik. Amikor a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján a számítástechnika csehszlovákiai fejlesztésének koncepciójáról döntés született kifejtettük ugyan nézetünket, hogy a SMEP sorozat mennyiségeit emelni kellene, de győzött az a nézet, hogy elég lesz annyi, ameny- nyit beterveztek. Ez a szakmailag megalapozatlan döntés azután hibás fejlesztési és gyártási politikát eredményezett ezen a területen. Ma intenziven dolgoznak a helyzet megváltoztatását), nemcsak az említett két számítógépgyárban, de például Niznán is, ahol a Teslában a számítógépek monitorai készülnek. A másik oka a lemaradásnak - ami az előbbinél súlyosabb - az alkatrészek menynyisége. Ez ma már a jelenlegi gyártáshoz sem elég, nemhogy a termelés bővítéséhez. Olyan eset is előfordul, hogy a termelés folyamatosságának érdekében a kapitalista piacokról szerzünk be olyan alkatrészeket, amelyeknek gyártása itthon is folyik. Korábban ezen a területen is hibás, nem előrelátó döntések születtek az ágazat fejlesztéséről. Ha a számítógépgyártók ki akarják elégíteni az igényeket, tízszer több alkatrészre lesz szükségük. • Tény tehát, hogy ezen a területen a kutatás gyorsabb, mint a gyártásra való technológiai felkészülés. Egy-egy újonnan kifejlesztett rendszert le lehetne-e gyártani a régi gépsorokon?- A jelenlegi „technológia“ inkább egyedi mint sorozatgyártás, tehát az egyik típusról a másikra való áttérésnek nincsenek ilyen jellegű akadályai. Ebből a szempontból nehezebb lesz a helyzet, ha beindul a nagysorozatú gyártás, itt viszont segít a rendszer építőelemes megszerkesztése. Például az 1978- ban tervezett géptől az utolsó SM 52-11 PLUS rendszerig teljes mértékben öröklődött a fő konstrukciós elemek mérete, a nyomtatott áramkörök lapjainak formája, s így akár az első szerszámok és berendezések is használhatók ma a gyártásban. Persze, bizonyos időnként technológiai ugrásokat is végre kell hajtani majd, hiszen nem gyárthatjuk örökké ugyanazt a formát. • Milyen lesz a SMEP-ek jövője az SM 12-52 után?- Még megjegyzem, hogy az utóbbi is bővíthető, tehát foglalkozunk majd továbbfejlesztésével, és azoknak a részegységeknek a fejlesztésével is, amelyek a már meglévő gépekhez lesznek kapcsolhatók, a felhasználás lehetőségeinek kiszélesítésére. Távlatilag azonban a világszínvonalat kell figyelnünk és itt a fejlődés a „megrendelői áramkörök“ irányában halad. Ez az elnevezés azt jelenti, hogy amit ma a nyomtatott áramkörökön hozunk össze alkatrészekből, az mind meglesz az új integrált áramkörök belső szerkezetében. Tehát az új áramkör már egy előre meghatározott - megrendelt - funkciót lát majd el, a megrendelők kívánsága szerint. Ezzel a technológiával jelentősen csökkenthetők a méretek, a munkaigényesség és természetesen a berendezések árai is, a teljesítmény növelése mellett. • Felkészült-e erre az alkatrészgyártó bázis?- Nem egészen, mert ezen a területen is van lemaradás. Mi már öt évvel ezelőtt javasoltuk, hogy legyen állami feladat az ilyen, új típusú megrendelői integrált áramkörök gyártásának műszaki megoldása. A helyzet jelenleg az, hogy ahogyan mi készülünk a számítógépgyártás új módszereinek alkalmazására, úgy készülnek az alkatrészgyártók is. Ez a két munka egyébként a konkrét megvalósítás során már eléggé egybefonódik és a tervezés, illetve gyártás közös tető alá kerül. Erről tárgyalunk most a Tesla Roznov vállalattal. • A helyzet nem könnyebb a perifériák, például a nyomtatók és főleg a külső és belső tárak gyártásában sem.- Ez- a terület sem fejlődött olyan intenzíven, mint maguk a számítógépek, így például a tárak gyártása sem, amely a KGST szakosodáson belül Bulgáriába került. Ezeknek a berendezéseknek az értéke ma a számítógép beszerzési árának magas hányadát teszi ki és már emiatt sem egyszerű dolog eleget beszerezni belőlük. Ezen kívül ott vannak a szállítás problémái is. Úgy vélem, ezt a döntést is felül kell vizsgálni és már lépések is történtek, például a legmodernebb merevlemezes tárak, az ún. Winchester tárcsák hazai gyártására a brnói Zbrojovka vállalatnál. • A SMEP személyi számítógépek gyártási programja a professzionális szféra igényeinek kielégítésére törekszik. Hogyan juthatnának azonban magánemberek olcsó személyi számítógépekhez?- Mi ezzel az - úgy is nevezzük: házi komputer - osztállyal nem foglalkozunk De úgy tudom, próbálkoznak ezeknek gyártásával különböző ipari és szolgáltató szövetkezetek, így a közeljövőben már valószínűleg vásárolhatunk elfogadható áron mikroszámítógépeket, mondjuk a gyerekeinknek. SZÉNÁSI GYÖRGY m a világszínvonalhoz A hazai kisszámítógépek múltjáról és jövőjéről Ahogyan a lakás- és öltözködéskultúrával foglalkozó intézetben látják Mi fékezi az Szegényes alapanyag-választék • „Ódivatú“ normák • Innováció - két év alatt • Ügyelünk a részletekre Divat és innováció. Az előbbi a fogyasztó számára fontos, az utóbbi a gyártó feladata. S bár a termékek gyors ütemű innovációja a népgazdaság minden területén elengedhetetlen, egyes ágazatokban, köztük például a textiliparban, a termékek választéka az elmúlt években nem felelt meg a követelményeknek. Ebben az ágazatban tavaly a termelés továbbra is csak lassan alkalmazkodott a hazai és külföldi piac igényeihez. Tudjuk, az innováció folyamatában, vagy ha úgy tetszik, a divatos ruhák gyártásában a konfekcióipari üzemeknek és a kötöttárugyáraknak van meghatározó szerepük. Az árukínálat kialakításában azonban fontos szerepet játszik a kereskedelem és sok függ az alapanyagokat gyártó üzemektől is. Nem könnyű megállapítani, hogy a három tényező közül melyik milyen arányban hat az innovációra, pedig ez is fontos. Az elsődleges feladat az, hogy a vállalatok hatékonyan termeljenek, s divatos és praktikus termékeket kínáljanak a fogyasztóknak. Arról, hogy ezt a célkitűzést miért nem sikerült maradéktalanul elérni, Eliska Kadleco- vá mérnökkel, a prágai lakás- és öltözködéskultúrával foglalkozó intézet igazgatóhelyettesével beszélgettünk. • A textilüzletek kínálata divatcikkekből esetenként bizony szegényes. ön miben látja e kedvezőtlen helyzet okát?- Véleményem szerint az innovációt elsősorban az alapanyagok nem megfelelő választéka fékezi - mondja Eliska Kadlecová. - Gondolok itt főként a ruhaanyagok minőségére, ami a legtöbb esetben jóval elmarad a várakozástól, illetve a külföldi divat- irányzatoktól. Ebben a kedvezőtlen helyzetben a vegyipar nyújthatna komoly segítséget, ám egyelőre úgy tűnik, hogy a műszálak továbbfejlesztése is meglehetősen lassú. Behozatallal ugyan némileg enyhíthe- tók a gondok, de a megoldást elsősorban határainkon belül kell keresni. A másik, ugyancsak meglehetősen fontos tényező: a textiliparban jelenleg érvényes normák. Legnagyobb részüket néhány évtizeddel ezelőtt állapították meg, s ma már egyáltalán nem felelnek meg a követelményeknek. Ennél fogva az innováció ütemét is lassítják. • Kétségtelen, gyártóink alapanyag-kínálata nem mindig halad a korral. Az üzleteket járva azonban azt is tapasztalhatjuk, hogy a ruha anyaga divatos ugyan, ám például szabása már nem felel meg a jelenlegi divatirányzatoknak.- Az alapanyagok és készruhák tervezésétől azok kivitelezéséig, illetve értékesítéséig sajnos, nagyon hosszú idő telik el, s ebben a folyamatban a divat, illetve az innováció néha csupán sokadrendú kérdéssé válik. Például azoknak a tavaszi és nyári ruháknak a tervezését, amelyeket az idén januártól árusítanak a boltok, 1986. márciusában kezdtük meg. Ez idő alatt került sor a divatszínek meghatározására, a ruhaanyagok, majd pedig a ruhák tervezésére, a kínálatban szereplő ruhák kiválasztására, az árak megállapítására és a szerződéskötésekre. Kik voltak azok, akik ebben a folyamatban resztvettek? Elsősorban az alapanyagokat gyártó vállalatok, a ruhaipari üzemek, a kereskedelem, a lakás- és öltözködéskultúrával foglalkozó intézet és megannyi értékelő bizottság. A tárgyalások során általában nagyok a véleménykülönbségek, s bizony arra is volt példa, hogy sokan a célt szem elöl tévesztve, csupán saját véleményük átültetésére törekedtek. Ezért a tervezés és kivitelezés folyamatának lerövidítésén túl a résztvevők jobb, önzetlenebb együttműködése is nagymértékben elősegítené az innovációt. Bizonyára az is komoly előrelépést jelent majd, ha az adminisztratív jellegű irányítást rövidesen a gazdasági szabályozók váltják fel. Ezt igazolja a komplex gazdasági kísérlet, amely már eddig is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a ruhák tervezésétől azok árusításáig eltelt idő lerövidüljön. Nagyon lényeges, hogy a jövőben ez az időtartam legalább hat hónappal rövidebb legyen. Ha ezt elérjük, akkor ez a folyamat lényegében annyi ideig tart majd, mint a külföldi országokban. • Intézetünk miként járulhat hozzá ennek a célkitűzésnek a megvalósításához, és egyáltalán milyen szerepe van az innováció folyamatában?- Bár a ruhák tervezésétől azok kivitelezéséig valamennyi tárgyaláson részt veszünk, szerepünk lényegében tanácsadó jellegű. Véleményünket, javaslatainkat általában figyelembe is veszik, de hogy az esetleges nézetkülönbségek ránk nézve miként oldódnak meg, az nagyrészt dolgozóink felkészültségétől függ. S egyben ez lehet a kérdés első részére is a válasz. Vagyis szakmai tudásunkkal és az alapanyagokat gyártó vállalatok, valamint a ruhaipari üzemek körülményeinek és lehetőségeinek ismeretében megfogalmazott javaslatainkkal nagyban elöségíthetjük az innovációt. Egyébként a ruhák tervezésekor, legyen szó akár színükről, akár fazonjukról, a külföldi divatirányzatok szolgálnak alapul. A párizsi székhelyű Intercolor és a svájci Modeurop nemzetközi szervezetek tagjaként szerzett ismereteinket az öltözködés- és lakáskultúra minden területén hasznosítjuk, s úgy hiszem, esetenként nem kis sikerrel. • Az állami vállalatról szóló törvény hatálybalépésével, illetve az új gazdasági mechanizmus körülményei között a vállalatoknak lehetőségük lesz arra, hogy megválasszák partnereiket, akiktől például az alapanyagot, vagy a készruhákat vásárolják. Ez nyilván arra ösztönzi majd a gyártókat, hogy a lehető leggazdagabb választékkal álljanak elő. Ezek a körülmények miként befolyásolhatják intézetük szerepét? Több. vagy kevesebb munkára számíthatnak, mind eddig?- Attól nem félek, hogy a szigorúbb körülmények között netán nem lesz ránk szükség - mondja befejezésül az igazgatóhelyettes. Úgy vélem, ha az alapanyagtól a készruháig minden apró részletre ügyelünk, akkor az intézet dolgozóit tanácsért, új ötletekért mindig megkeresik a gyártók. A libereci Textilana vállalat a jövőre való tekintettel már most bővíteni szeretné az intézetünkkel folytatott együttműködést, s arra kért, hogy ruhaanyagait gyakrabban használjuk fel munkánkban. Ez ugyan egyelőre még csak egyetlen ám bizonyára nem utolsó - példa arra, hogy intézetünk munkájára a jövőben is számítanak a textilipari üzemek. Egyébként a vállalatok nagyobb önállósága nyilván az innovációt is rugalmasabbá teszi, s ez lendületet ad munkánknak. KOVÁCS EDIT