Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-25 / 12. szám
ÍJ szú 3 B8.111.25. A társadalmi átalakítás folyamata a társadalmi élet valamennyi területét érinti. Elválaszthatatlan része és egyúttal eredményességének feltétele a szocialista demokrácia elmélyítése. A társadalmi átalakítás programja azt feltételezi, hogy a széles néprétegek megértik, magukévá teszik és alkotóan bekapcsolódnak megvalósításába. A nép szilárdabb egységének kialakítása megköveteli, hogy kiköszöböljünk mindent, ami elavult, ami objektiven akadályozza a további haladást. Ez nemcsak a gazdaság irányítására, a társadalom vezetésére vonatkozik, hanem a társadalmi tudat fejlesztésére is. Ezzel kapcsolatban a CSKP XVII. kongresszusa is hangsúlyozta, az emberek tudatának szocialista aktivizálásáért folytatott küzdelem nem lehet csupán kampány, céltudatos, hosszú távú társadalmi folyamatot jelent, amely türelmes munkát követel meg. Mindennek alapvető jelentősége van a párt- és állami politika egész területén. A valóságnak megfelelően kell értékelnünk napjaink realitását, s ugyancsak reálisan kell kitűznünk feladatainkat és céljainkat. Nem véletlenül hangsúlyozzuk, hogy az embert átfogóan kell értelmeznünk - tehát nemcsak anyagi szükségletei, hanem erkölcsi arculata, sokrétű szellemi élete figyelembevételével. HAZÁNK TELJES JOGÚ ÁLLAMPOLGÁRAI Életünk realitásai közé tartozik, hogy állampolgáraink nem kis része napjainkban is vallásos. Annak ellenére, hogy számuk fokozatosan csökken, bonyolult, hosszú folyamatról van szó, amelyet semmiképpen sem gyorsíthatunk meg adminisztratív módszerekkel. Társadalmunk tehát nemcsak tudományos világnézetű állampolgárokkal, hanem sok olyan emberrel is lép az átalakítás folyamatába - így többek között a hívőkkel -, akiknek tudatát más befolyások érik. Tapasztalataink teljes mértékben igazolják, hitük nem akadályozza őket, hogy aktívan részt vegyenek a szocialista haza építésében, abban, hogy államunk rendes állampolgárai legyenek. A hit nincs ellentétben a szocialista alapelvekkel és a társadalmi átalakítás távlataival. Sok egyházi vezető figyelemmel kíséri a szovjetunióbeli eseményeket, hazai fejlődésünket, és hangsúlyozza: pozitívan viszonyul a társadalmi átalakítással kapcsolatos folyamatokhoz. Azt, hogy nagy hangsúlyt helyezünk nemcsak az anyagi, hanem főleg a szociális fejlődésre, a szellemi életre és az erkölcsi szempontokra, olyan irányzatként értékelik, amelyet sajátosan ítélnek meg, de ugyanakkor közel áll gondolkodásmódjukhoz. Hitvallásukból kiindulva becsületesen próbálnak viszonyulni a szocialista társadalom további fejlődéséhez. Az átalakítás, a szocialista társadalom további sokoldalú fejlesztése folyamatában számolunk a hívőknek, mint hazánk egyenjogú és egyenrangú állampolgárainak az aktív részvételével. Az egyházak és a vallási egyesületek - a CSSZSZK Alkotmányával összhangban - továbbra is a társadalmi struktúra elválaszthatatlan részét képezik. Az említett tények nincsenek ellentétben országunk politikai realitásával. A társadalom vezető ereje jelenleg és a jövőben is Csehszlovákia Kommunista Pártja, amelynek politikája a tudományos világnézetből, a marxista-leninista elméletből indul ki. A kommunista párt nem tagadja, hogy a természeti és társadalmi jelenségek tudományos értelmezésének terjesztésére és elmélyítésére törekszik. Ezeknek a következtetéseknek az elfogadása azonban személyes döntéstől függ, amelyet a társadalom és az állam senkire sem kényszerít rá. Ezzel nincs ellentétben az sem, hogy a 18 egyház és vallási társaság tulajdonában levő több mint 8200 templomban kápolnában és imaházban rendszeresen hirdetik a világról és a társadalomról alkotott vallásos nézeteket. A csehszlovák szocialista állam teljes mértékben respektálja az állampolgárok azon jogát, hogy bármelyik felekezethez tartozhatnak, vagy pedig felekezeten kívül állhatnak, ami számos országban nem természetes (az Egyesült Államokban például a hit egyoldalú kiemelése az ateisták széles körű diszkriminálásához vezet). Államunk respektálja a hívőknek azt a jogát, hogy részt vegyenek vallásos szertartásokon, amennyiben ezek nincsenek ellentétben törvényeinkkel. Nálunk például elképzelhetetlen, hogy egy bizonyos vallásos csoport hitvallásából kiindulva olyan akciókat valósítson meg, amelyek egészségkárosodáshoz vezetnek, sót emberéleteket követelnek, amint annak tanúi lehettünk néhány évvel ezelőtt az egyik latin-amerikai országban. Elképzelhetetlen, hogy Csehszlovákiában valamelyik egyház az emberiség nukleáris megsemmisítésének szükségességét hirdesse, amint ezt például az Egyesült Államokban az ún televíziós prédikátorok nyilvánosan teszik. Csehszlovákiában nem engedjük meg, hogy valaki a vallás ürügyén befeketítsen embereket azért, mert aktívan részt vesznek a békéért folytatott küzdelemben. Jogrendünk, törvényeink rendelkezései minden állampolgárra egyformán vonatkoznak. A helsinki Záróokmányban valamennyi állam kötelezte magát, következetesen respektálni fogja minden egyes állam jogát, hogy saját társadalmi rendszere és jogrendje legyen. Az egyes egyházak belső szabályzata nem lehet az általánosan érvényes jogrend alapja. Csupán az egyes egyházak és vallásos társaságok sajátosságait határozhatják meg és ezért összhangban kell állniuk a jogrenddel. A törvény előtti egyenlőség általános jellegű, senki és így egyetlen egyház sem vonható ki alóla. Az államnak és a társadalomnak az a kötelessége, hogy szavatolnia kell ezt a demokratikus jogot, természetesen azokra az esetekre is vonatkozik, amikor a római katolikus egyháznak külföldön van az irányító központja, amely mellesleg csatlakozott a Záróokmányhoz. Az állam respektálja a külföldi központ pozícióját, ami egyúttal azt feltételezi, hogy az egyház és külföldi központja is respektálja Csehszlovákia érvényes jogrendjét. Ez ma különösen fontos, amikor az egymás belügyeibe való be nem avatkozás a helsinki Záróokmány és egyúttal az újszerű politikai gondolkodásmód egyik kulcsfontosságú alapelve. NEM ENGEDJÜK MEG, HOGY VISSZAÉLJENEK A HITTEL Nemzeteink és a csehszlovák állam egyházakkal kapcsolatos történelmi tapasztalatai nem voltak mindig egyszerűek, problémamentesek. Említsük meg azokat az évszázadokat, amikor az ellenreformációt nemzeteink erőszakos germanizá- lása kísérte, az Osztrák-Magyar Monarchiát, amely fölött a Vatikán védőkezét tartotta. Említsük meg az első köztársaság tapasztalatait, amelynek burzsoá vezetősége, élén Masaryk elnökkel, éles konfliktusba került a Vatikánnal vagy a huszita hagyományok, vagy pedig az egyházak hatalmas földbirtokainak felszámolása miatt. A közelmúlt tapasztalatai is drasztikusak. Amint tudjuk, a fasiszta uralom Szlovákiában egy pap által vezetett fasiszta bábállam formájában nyilvánult meg. Ezt az államot a római katolikus egyház hazai és külföldi főpapjai is támogatták. A szlovák nép a dicső szlovák nemzeti felkeléssel világos és egyértelmű választ adott. Az Új Szóban, a Pravdában és a Rudé právoban a közelmúltban közölt tanulmány világosan tanúsította, hogy ezeknek az eseményeknek az utóhatásaival még ma is találkozhatunk. Az a visszhang, amelyet ez a cikk a hívők körében keltett azt bizonyítja, hogy többségüknek nincsen semmi közük a kleri- kálfasiszta rendszer utószülöttjeihez, és határozottan visszautasítják kísérleteiket, hogy ma „a katolikusok képviselőiként“ lépjenek fel. Bonyolult és ellentmondásos az új szocialista társadalom és az egyházak kapcsolatának története. Az egyházak többsége kezdettől támogatta az új, igazságos társadalmat, de a római katolikus papság egy része külföldi utasításra szinte harcba szállt a szocializmussal. Arra kényszerült a szocialista állam, hogy törvényes rendeleteket hozzon a nép érdekeinek védelmére. A szocialista állam azonban sohasem vonta kétségbe az állampolgárok szabad vallásszabadságának jogát, valamint az egyházak és a vallásos társaságok szerepét. így például az államosítás törvényszerűen vonatkozott az egyházak hatalmas vagyonára, de ugyanakkor az állam garantálta, hogy kielégíti az egyházak és a vallásos társaságok gazdasági szükségleteit egyrészt a papoknak juttatott fizetéssel, ingyenes szociális és egészségügyi ellátásukkal, valamint a templomok, az egyházi épületek javítása, és általában az egyházak működése költségeinek fedezésével. Ez tette lehetővé számos egyház számára az önálló tevékenységet. Napjainkban egy egyház, így a római katolikus sem független az állam széles körű támogatásától. A szocialista állam kezdettől kategorikusan fellépett minden olyan külföldről szervezett kísérlet ellen, hogy az egyházakat és a vallást politikai eszközzé, a szocialista társadalmi rend elleni harc eszközévé változtassák. A hívők elsősorban a szocialista haza rendes állampolgárai, és ezért az egész társadalomnak érdeke, hogy az egyházak vezetői ebből induljanak ki, a vallás és az egyházak iránti hűségüket összekapcsolják a nép és a haza iránti hűségükkel. Nálunk ezért sajátosságai vannak az állam és az egyházak viszonyának, amely eltérő, „az egyházaknak az államtól való különállása“ klasszikus példáitól mind a tőkés országokban, mind más szocialista államokban is. A JÓAKARAT ÉS A MEGÉRTÉS VISZONYA A csehszlovák szocialista állam egyházpolitikája a maximális megértésen és azon a jóakaraton alapszik, hogy respektáljuk a hívők és egyházak jogait, segítjük őket jogos érdekeik és szükségleteik kielégítésében. Ez vonatkozik a szertartástermekre, a vallásos irodalomra és más kérdésekre is. Csehszlovákiában 30 egyházi folyóirat jelenik meg, példányszámuk az utóbbi időben tovább növekedett. Egyre több vallásgyakorláshoz szükséges kiadványt és más sajtóterméket adnak ki. Megteremtjük a feltételeket a helyzet további javításához, igy például a megfelelő nyomdai kapacitásokat, a szükséges papírmennyiséget, valamint a hivatalos behozatalt illetően. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy egyesek nem értették meg helyesen az állam egyházpolitikájának alapelveit, úgy tekintenek az egyházakra és a vallásra, mint a szocializmussal szembeni politikai ellenzékre. Egyes helyeken adminisztratív módszereket alkalmaznak az egyházakkal és a vallási egyesületekkel szemben. Ez azonban nem az állam, és nem a párt politikája. Tudatosítjuk, hogy vannak problémák, amelyeket fokozatosan meg kell oldani. Az állam és az egyházak képviselői ma egyetértenek abban, hogy a problémák tárgyalás útján megoldhatóak. Számos bizonyítéka van annak, hogy éppen ez az út vezet a fogyatékosságok kiküszöböléséhez és a problémák megoldásához, az egyházak és az egész társadalom érdekeinek megfelelően. Amint tudjuk, az utóbbi időben a csehszlovák állam és a Vatikán közti tárgyalások konkrét szakaszba léptek. Csehszlovák részről egyértelműen hangsúlyoztuk, ha nemcsak mi, hanem a másik fél is jóakaratot tanúsít, a nyílt problémákat minden bizonnyal meg tudjuk oldani. A „PERMANENS HÁBORÚ“ HÍVEI Nem véletlen, hogy ebben a helyzetben bizonyos befolyásos külföldi erők - néhány személy itthon is csatlakozik hozzájuk - a pozitív realitásokat figyelmen kívül hagyva szinte riadót fújnak és mindent megtesznek azért, hogy megakadályozzák a kapcsolatok kedvező alakulását és a problémák megoldását. A Csehszlovákia-ellenes külföldi propaganda naponta támadásokat indít, rágalmakat terjeszt, megrendelésükre pedig egyesek hazánkban is különféle dokumentumokat, felhívásokat, nyilatkozatokat, leveleket stb. gyártanak. Az ilyen akciók szervezőinek kiléte világosan bizonyítja, hogy nem a vallás vagy az egyházak érdekeit, hanem kizárólag politikai célokat tartanak szem előtt. Az egyházakat és a vallást politikai eszközként akarják felhasználni a szocializmus ellen. A főleg külföldön kidolgozott és terjesztett, de gyakran illegális úton államunkban is terjesztett dokumentumok világosan megmutatják, milyen terveik vannak ezeknek az embereknek. Szemlélteti ezt az a dokumentum, amelyet 1985 őszén egy csoport állított össze, de fő szerzője egy bizonyos Václav Benda, aki a Zvérina, Mádr, Maly, Őarnogursky, Mikloska tipusú emberekkel együtt az említett körök vezetői közé tartozik. A dokumentum nyíltan elhatárolja magát a hivatalos egyháztól és papságtól, és azt hirdeti, hogy nem Krisztus keresztjét, hanem Krisztus kardját kell magasba emelni. Egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy az egyház képviselői elhatárolják magukat ettől a dokumentumtól, amely azt követeli, üzenjenek „szent háborút“ a társadalomnak, az államnak és a népnek. Ebben a koncepcióban azok a csoportok játsszák a fő szerepet, amelyekről már szó volt, vagyis Szlovákiában a klerikálfasizmus utószülöttei, Csehországban a nemzet és az egyházak árulói. Ezek az emberek ma mindenáron arra törekszenek, hogy a dokumentum programcéljait megvalósítsák. Mi mást jelent az a tény, hogy teljes mértékben ignorálják az egyházak, az állam és a társadalom kapcsolatainak pozitív alakulását, a konfrontáció irányvonalának érvényesítésére, a „permanens háború" folytatására törekszenek. Irányvonaluk alapvető értelme világos: kizárólag politikai célokról, a csehszlovákiai viszonyok aláásásáról és arról van szó, hogy széles demokráciánkat kihasználják a politikai klerikalizmus pozícióinak felújítására. Ezeknek az embereknek az érdekei ellentétben állnak szocialista társadalmunk további fejlődésének szükségleteivel, népünk döntő többsége, köztük a hívők érdekeivel. Ezért azzal próbálkoznak, hogy egységbontó céljaikat az egyházak, sőt a hívők érdekeként tüntessék fel. Ezek az urak szívesen hivatkoznak a Vatikán állítólagos támogatására. Ha azonban a hazai egyház iránti viszonyuk véget ér, amikor az egyház reális álláspontra helyezkedik, ez nyilván a Vatikán iránti viszonyukról is elmondható. Az utóbbi időben, amint erre sok pap felháborodottan rámutat, nemegyszer szemrehányást tesznek a Vatikánnak azért, hogy tárgyalni kezdett a csehszlovák kormányküldöttséggel. ALÁÍRÁSOKAT GYŰJTENEK A nyugati adások egyik leggyakoribb témája az a kampány, amely során aláírásokat gyűjtenek az állam és a római katolikus egyház viszonyával kapcsolatban. A kampányt a hivők spontán akciójának nevezik és a burzsoá tájékoztató eszközök szinte versengenek egymással az összegyűjtött aláírások számát illetően. A kampányt nem az egyház szervezi, a papok abszolút többsége elhatárolta magát tőle. A háttérre bizonyos mértékben fényt derített a közelmúltban az Amerika Hangja rádióállomás, amely a hidegháborús hagyományok szellemében részletes és konkrét útmutatást adott, hogyan kell eljárni, hogyan kell hallgatni azokra a „bizalmat érdemlő“ emberekre, akik az aláírásokat gyűjtik. Az Amerika Hangja, talán akaratlanul, egy másik fontos körülményt is elárult. Az aláírásokat az esetek többségében nem az ún. harmincegy követelmény alá gyűjtik. Az emberek egy tiszta lapra írják nevüket, amelyen csupán annyit tüntetnek fel, hogy „kérvény Tömések bíboros kezdeményezésére“. Ebből nyilvánvaló, hogy a legkülönbözőbb félrevezetések, hazugságok mellett (így pl. egy sor nevet ugyanaz a kéz írja, számos ívet a püspöki székek betöltésére vonatkozó jogos követeléssel kapcsolatban íratnak alá stb.) az emberek döntő többsége nyilván jóhiszeműen teljesen más valamit ír alá, mint amire aztán később aláírásaikat felhasználják. Maga a kampány egy bizonyos Navratil úr kezdeményezésére született, akit már hosszú évek óta arról ismerünk, hogy bármikor és bármi ellen hajlandó tiltakozni, s ezt a hajlandóságát az említett csoportok már hosszú évek óta ki is használják. Ez az akció nyilván rövid idő alatt kimerül, ugyanúgy, mint a „fiatal katolikusok felhívásai", amelyeket a nyugati propaganda szerint ünnepélyesen a misék résztvevői fogadtak el, miközben a papok és a hívők erről mit sem tudtak, mert a valóságban néhány egyén akciójáról volt szó. Bizonyos körök úgy vélekedtek, hogy Navratil úr kissé módosított irományait politikai célokra is kihasználhatják. A nyugati propaganda állítása szerint Tomásek bíboros is támogatta ezt a gondolatot, és ezt levelében is kifejezte. Ha ez valóban így van, akkor a levél szerzője kellemetlen helyzetbe került. Ez a levél ugyanis olyan állításokat tartalmaz, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. így például azt állítja, hogy a bíboros úr nem kapott választ az állami szervekhez intézett leveleire. Az igazság az, hogy valamennyi beadványát megtárgyalták vele, egyes követeléseit a püspöki kar is megvitatta és nem is értett velük mindenben egyet. Az idézett levél olyan látszatot akar kelteni, hogy az említett kampány összhangban áll alkotmányunkkal és jogrendünkkel. Ez nem igaz. A követelmények között az is szerepel, hogy lényeges módosításokat eszközöljünk az alkotmányban. A levél utal arra, hogy az egész ügyről előzőleg tájékoztatták az állami és pártszerveket. A valóságban a bíboros úrtól senki sem kapott ilyen tájékoztatást. Mit mondjunk a követelmények tartalmáról? Vannak köztük olyanok, amelyek aligha születtek meg az országon belül. Más kérdések az állami és az egyház megbeszéléseinek tárgyát képezik és megoldásuk folyamatban van. A vallásszabadság és a püspökök kinevezésének követelését végül is mindeki aláírhatja, hiszen ezt az állam régóta szorgalmazza. A követelések közös nevezője „az egyháznak az államtól való elválasztása“. Amint már említettük, a csehszlovákiai specifikus helyzet a történelmi fejlődés eredménye és ma alapul szolgál az állam és az egyházak közti megértéshez. Nem véletlen, hogy a hívóktól leveleket kapunk, amelyekben figyelmeztetnek: az ilyen követelmények szerzői nyilván nem is tudják, miről beszélnek. Csehszlovákiában valamennyi egyház egyenjogú. Sok egyház számára ez a lépés gyakorlatilag a papok és az egyház működését lehetővé tevő anyagi biztosíték felszámolását jelentené. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy felháborodnak, amikor az ő nevükben próbálnak beszélni. Az állam egy év alatt költségvetéséből csaknem 200 millió koronát ad a római katolikus egyháznak, nem számolva bele a papság ingyenes szociális és egészségügyi ellátásának költségeit. Természtesen az államnak és a társadalomnak is érdeke, hogy az adott kölcsönös kapcsolatok továbbra is fennálljanak. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság fejlett szocialista állam. Különböző nézeteket valló, ideológiákat támogató emberek közössége, akik a Nemzeti Front platformján egyesülve napjainkban valóban történelmi jelentőségű feladat, a társadalmi átalakítás folyamatának megvalósításához látnak hozzá. Ez számos akadály leküzdését követeli meg, a folyamatot vita és nézeteltérés kíséri majd. Valamennyiünknek az a célja, hogy ez a folyamat népünk - a felekezeteken kívüliek és a hivők - boldogabb jövöjéhez vezessen VÁCLAV DOLE2AL
