Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-18 / 11. szám
■ ■■■■ ■■■■■■ JURAJ ANDRICÍK A taligaút meg a gyalogút Volt egyszer egy taligaút, amely a gyalogúttal barátkozott. Naponta találkoztak. Egyszer a gyalogút jött a taligaút elébe, máskor meg a taligaút szaladt egyenest a gyalogúinak.-Mi újság az árpaföldön? - tudakolta a taligaút.- Segítettem Tapsi komának, hogy elillanjon a kutyák elől az erdőbe - mondta a gyalogút.- Hát a szántás végén?- Ott kullogott vissza két kutya lógó nyelvvel. A taligaút volt az idősebb, így ő volt az okosabb is. Egyenesen vezetett a szántás mentén, nem szaladt be sem az árpába, sem a kukoricaföldre. És a gyalogút? Az bizony kanyargód összevissza. Itt beszaladt a búzába, amott bekukkantott a krumpli- meg a kenderföldre. A csősz bácsi haragudott is rá nagyon, és egyre intette, fenyegette:- No, megállj, te híres csavargó! Nem sokáig fogsz már tekeregni. Hamarosan itt az ősz, lesz akkor nemulass! Egy helyütt keresztezte a gyalogút a taligautat. Átugrotta az árkot és azt mondta:- Versenyezzünk! Ki ér hamarább a gombatermö erdei tisztásra?-Jó, nem bánom - állt rá a taligaút. A gyalogút nekirugaszkodott és nyargalt a réten, mezőn át, nem nézett semerre. A taligaút meg egyenest a vén makkfának vette az irányt. Ott megállt, és, egyéb dolga híján, mutogatta a gombaszedő gyerekeknek a szemérmesen lapuló gom- bácskákat. A gyalogút meg közben eltévedt az erdőben. Addig kanyargóit, bolyongott, míg minden kivezető nyomot be nem fedett a hulló falevél. Caplatott fától fáig, betévedt a bokrok sűrűjébe, felkapaszkodott a sziklák közé. Mire kikecmergett az erdőből, azt se tudta, merre van: minden földet felszántottak akkorra. Ment hát, amerre látott. Hírét se lehetett hallani egész télen át. És tavasszal? Tavasszal újra megjelent, de egészen más helyen. Ott is tetszett neki. Találkozott egy másik taligaúttal, és most azt noszogatta:- Gyere, versenyezzünk! Aki előbb lesz... És így tovább. VÉRCSE MIKLÓS fordítása ENO RAUD A borz és a mókus Valamikor a borz és a mókus ugyanannak a fenyőfának a lakója volt. A mókus a fenyő tetején talált magának lakájos odút. a borz lent a fa gyökerei között. Nem törődtek egymással, hiszen mindkettőjüknek megvolt a saját gondja-baja. Egy nap a borz arra ébredt, hogy odújának falai megremegnek, a plafonról pedig egyenesen a szájába hull a föld.-Biztos a mókus tivornyázik- mérgelődött. - Azt hiszi, hogy neki mindent szabad. Kidugta a fejét az üregből, és mit nem lát, a fürge mókus vidáman ugrándozik ágról ágra.- Ejnye, szomszédasszony- kiáltotta a borz -, ha nem hagyod abba az ugrándozást, kidől a fánk. Majdnem rámszakadt a plafon.- Ugyan, borz barátom - nevetett a mókus hogyan is tudnám megmozgatni ezt a vastag fenyőt! Nem vetted észre? Fel- kerekedett a szél, neki van ekkora ereje. Szervusz, megyek is tovább, sok a dolgom. Elemózsiát kell gyújtenem télre. A borz nem adta fel.- Nem hiszek neked. A szelet nem látom, téged viszont igen. Amíg nem ugrabugráltál, addig a fenyő sem mozgott.- Ne légy mérges, borzocska. Inkább nézz a szomszéd fára. Ugye az is dülöngél? Talán azt is én mozgattam meg?- Semmi közöm a szomszéd fához. A mókus belátta, hogy fölösleges a borzzal vitázni. A kis mérges tovább folytatta mondókáját:- Nem akarok többé a szomszédod lenni. Költözz át a másik fenyőfára. „Igaza van - gondolta a mókus. Ha egész télen át így fog morogni, nem lesz egy perc nyugtom sem. Inkább elköltözöm. “ Szerencsére, hamarosan rátalált egy csinos kis fészekre. A borz is megnyugodott. Odújának falai ugyan továbbra is rengtek, a plafonról ömlött a föld, de a kis állat mindezt figyelmen kívül hagyta.- Milyen jó érzés, hogy nem dübörög az a vörös farkú a fejem felett - örvendezett. Azóta jó barátságban él a borz és a mókus. URBAN GABRIELLA fordítása KESZELI FERENC Megállj Utánfutóm neve UFÓ, előtte fut az autó. Utánfutóm után bután, loholsz, mint egy orángután. Pedig nem viszek Mars-lakót, gázt viszek csupán, egy akót. Ne loholj az UFÓ-m után, nem nemesgáz - propán-bután. Bolond Eráz Van egy ember - éhenkórász, nyáron teáz, télen kóláz. Vízzel boroz őszidőben nyáron kószál hócipőben. Poroszkál úttalan úton, gyalog ballag a vasúton. Önmagát vonatnak hiszi ... utasait messze viszi. Éhenkórász neve Éráz. Fárad? Leül - s messze méláz. Azt dünnyögi: mi az ottan? Lehet, hogy én kisiklottam? Kecskevacsora Az Alföldön, Kecskeméten, kecske legelget a réten. Lassan legel - legelőzik, birkák jönnek, megelőzik. Ráhömpölyögnek a rétre, egy szál fű sem marad hétre. Üres még a kecske gyomra, ráfanyalodik a gyomra... Keserű a gyomvacsora, aki lusta, ez a sorsa... Te is készíthetsz rakétát egy rajzlapból meg egy léggömbből. A minden oldalán 10 centiméteres papírnégyzetet tekerd hengeres ceruzádra, ragaszd össze. Várj, míg a ragasztó megszárad, de ne vedd le a csövet a ceruzáról. A maradék papírból vágd ki a rakéta farkát, a stabilizátort. A stabilizátor közepét két helyen vágd be vízszintes irányban. A nyílásokon dugd át a csövet a ceruzával együtt úgy, hogy a stabilizátor 10-15 milliméternyire legyen a cső alsó végétől. A cső felső végéhez kösd hozzá erős fonallal a léggömböt. Most húzd ki a ceruzát, kész a rakéta. Töltsd föl „üzemanyaggal“ - fújd föl a léggömböt! És engedd el! A levegő nagy erővel zúdul ki a csövön, és a rakéta fölröpül. Éppen úgy, mint az igazi, melyet az elégetett üzemanyag kiáramló gáza hajt. Egy kis tudomány Az Egyesült Államokban már hosszabb ideje állnak robotok a futószalagok mellett. Hisz ott eleve gépies munka igényel- tetik. Az alkatrész odaér, a robot karja megfogja, ráhelyezi, mondjuk, a fúrógépre. Az aztán ellátja azokkal a lyukakkal, amelyek segítségével rögzíthető a megfelelő helyen, például egy közlekedési eszközön. Csupán akkor jut bajba szegény robot, ha az alkatrész félre csúszott a szalag szélére. Akkor csak kaszál a karjával, nem találja, nem is tudja megfogni. „ Vak a robot, az a baj- mondták a mérnökök. - Látnia kellene a következő alkatrészt már amikor elindult feléje. így oda nyúlna érte, ahova kell. “ Azt, hogy egy gép lásson, igazán nem nehéz ma már elképzelni. Ha kameraszemmel szerelik fel, máris van szeme. Csak az a kérdés, elég távolra lát-e, hogy kellő időben észrevegye: az adagológép miképpen ejtette a szalagra az alkatrészt. Mit néz hát a robot? (Ipari tévékamera figyeli a futószalagot, a képernyőt pedig a robot a maga kameraszemével nézi. Mivel a képernyőn látja, hogyan közeledik az alkatrész, amikor odaér, már úgy nyúl érte, ahogy kell, bármilyen helyzetben is fekszik az.) I MEGFEJTÉS A március 4-i számunkban közölt feladatok megfejtése: hat órát; 9:3+2, 6x1+2, 3:3+3 (a vízszintes sorok felülről lefelé). Nyertesek: Remes Annamária, Muzsla (Muzla); Végh Andrea, Vecseklő (Veceklov); Tanka Adrián, Tesedíkovo; Hencz Tímea, Szentkirály (Král’); Kemencky Krisztina, Komárom (Komárno). 3KERE Ha a vonalakat követve a betűket az üres kazettákba viszitek, egy közmondást olvashattok. Figyeljetek, hogy a betűk a helyükre kerüljenek! Csigaszámtan írd be az üres mezőkbe a megfelelő számtani műveletek jelét úgy, hogy a nyíltól elindulva, a műveleteket sorban elvégezve eljuss a csiga közepén látható végeredményhez! ■ I E I «■ I ma eh i m Röpül, mint az igazi hogy idtvB lásson i • r— ii / . mJI
