Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-18 / 11. szám
BORISZ POLEVOJ* Mindketten egyszerre rúgták le a takarót, de miközben Mereszjev felkapcsolta mülá- bait, Petrov már utolérte a levélhordót, és két levelet hozott magával Alekszej részére. Anyjától és Olgától jöttek a levelek. Alekszej kikapta őket barátja kezéből, de ebben a pillanatban felhangzott a repülőtéren kifüggesztett vasúti síndarab riasztó kongatá- sa. A repülőket gépeikhez rendelték. Mereszjev inge alá dugta a két levelet, nyomban el is feledkezett róluk, és Petrov nyomában végigszaladt a kis ösvényen, mely a repülőgépekhez vezetett. Botjára támaszkodva elég gyorsan futott, és alig- alig kacsázott. Amikor a géphez ért, a motorról már leszedték a borító vásznat és a mechanikus, egy ragyás, jókedvű legény már a légcsavar körül foglalatoskodott. A motor felbödült. Mereszjev a 6-osra nézett, melyen a század parancsnoka repült. Cseszlov százados a tisztásra gurította a gépét. Fülkéjében magasra emelte a kezét. Ez azt jelentette: „Vigyázz!“ A motorok zakatoltak. A földre taposott fü fehérlett a szélben, a szomorúfűzfák zöld ágai úgy remegtek a motorok okozta légrohamokban, mintha minden pillanatban készen lennének lehasadni a fatörzsröl. Azok közül, akik utolérték és elhagyták, valaki odakiáltotta neki, hogy a harckocsizok támadásba indultak. A repülőkre az a feladat vár, hogy fedezzék a harckocsik áthatolását a tüzérségtől rommá lőtt ellenséges erődítési övezeten, hogy megtisztítsák és biztosítsák a levegőt a támadó harckocsizok számára. Csőszködni a levegőben? Mindegy. Ilyen természetű ütközetben nem lehet szó egyszerű felrepülésről. Előbb vagy utóbb, de az ellenség mégiscsak megjelenik az égen. Elérkezett az erőpróba napja, amikor Mereszjev megmutatja, hogy nem rosszabb a többi pilótánál, hogy elérje a célját. Alekszej izgult, de nem a halálfélelem nyugtalanította. Még a veszedelemtől való félelemről se volt szó, bár ez az érzés a legbátrabb, leghidegvérübb embereknél is természetes jelenség. Más foglalkoztatta. Ellenőrizték-e a fegyvermesterek a géppuskákat és ágyúkat? Nem mondja-e majd fel a szolgálatot az új, még harcban ki nem próbált sisak megafonja; nem marad-e el vagy nem dől-e ki Petrov, amikor harcba keverednek; hol a bot, nem vesztette-e el Vaszilij Vasziljevics ajándékát; nem emeli-e el valaki a földkunyhóból a regényt, melyet éppen a legérdekesebb fejezetnél hagyott abba és felejtett ott az asztalon? Eszébe jutott, hogy nem búcsúzott el Petrovtól, és már a fülkéből intett feléje a kezével, de a fiú nem vette észre. Petrov sárga bőrsisakba keretezett arca vörös foltokban égett. Türelmetlenül leste a parancsnok felemelt kezét. A kéz eltűnt. A fülkék ajtói bezáródtak. Három gép majdnem egy időben felhorkant a rajtnál, nekiszaladt, utána másik három, és már felkészült a következő három is. Az első három felemelkedett. Ezt követte Mereszjev raja. Már alatta jobbra- balra rendül a föld. Állandóan szemmel tartva az első hármast, Alekszej hozzáirányítja raját, szorosan mögöttük megy a harmadik. Ez itt már az arcvonal. Ragyás, becsapódásoktól felsebzett föld, mely felülről poros országútnak látszik egy nyári zivatar első csöppjei után. A zegzugos, kiásott futóárkok, a fedezékek és kis erődök elszórt, bőrkiütésre emlékeztető kis körei, melyekből gerendák és téglák meredeznek elő. Sárgás szikrák robbannak és újra elalszanak a teljesen elnyomoritott völgyben. Ez a nagy csata tűzpróbája. Milyen játéknak, milyen csekélynek, milyen furcsának tűnik ez fentről! Szinte hihetetlen, hogy odalent minden ég, ordit, reszket, hogy a halál sétál a szétmarcangolt földön, füstben és koromban takarítja be dús aratását. Átrepültek az arcvonalon, félkört írtak az ellenséges front mögötti rész fölött, újra átrepülték a frontot. Senki nem lövi őket. A földet sokkal jobban elfoglalják saját dolgai, semhogy figyelemre méltasson kilenc sárkányként fölötte lebegő gépet. De hol vannak a harckocsizok? Ahá! itt vannak. Mereszjev látta, mint másznak elő egymás után egy zöld lombos erdőből, lustán, mint * Az íróra emlékezünk, születésének 80. évfordulóján. ság sose árt. Megint körülnézett; Petrov mögötte jött. A fehér felhők hátterében tisztán láthatta. Most az ellenség zuhanóbombázók alakzata jobb kéz felől húzott el. A németek szépen, szabályosan, mintegy láthatatlan cérnával szorosan egymáshoz fűzve, mentek. Gépeik síkjai vakítóan fénylettek a napsütésben.- Leopárd három. Támadás! - csapott Mereszjev fülébe a parancsnok szava. (Részlet) holmi szürke bogarak. Néhány perc múlva már sokan vannak, s még mindig jönnek az erdő árnyékából, elszélednek az utakon, leereszkednek a völgybe. Az elsők már felkapaszkodtak a dombra, odaértek a lövedékektől felszántott mezőre. Ormányuk vörös szikrákat röpít kifelé. Még egy kisgyereket, még egy gyönge idegzetű asszonyt sem ijesztene meg ez a gigászi harckocsitámadás, száz és száz harckocsi e fergeteges nekirohanása a német erődítési övezet maradványainak, ha a magasból néznék, ahonnan Mereszjev. Ebben az időben hallotta meg a fülvédőben zsivajgó zajon és zakatoláson át Cseszlov százados rekedt, kissé fáradt hangját.- Figyelem! Itt Leopárd három itt Leopárd három, jobbról „bocskorosok“, „bocs- korosok“! Alekszej valahol elöl meglátta a parancsnok repülőgépének kurta testét. A gép szárnya jobbra-balra lendült. Ez azt jelentette: „Azt tedd, amit én.“ Mereszjev továbbította rajának a parancsot. Körülnézett: Petrov szorosan a nyomában volt. Derék gyerek! gépe besiklott az így keletkezett résbe, és eltűnt a német repülőgépek sora mögött. A német zuhanóbombázók nyomban felsorakoztak, és a bocskorosok folytatták mintaszerű felvonulásukat. Alekszej bemondta a saját rejtjeles nevét, s kiáltani akarta: „Támadás!“ - de az izgalomtól csak á-aá-t adott ki a hangja, és már a következő pillanatban lecsapott a takarosán tovaúszó ellenséges alakzatra. Azt a németet választotta ki, aki a Cseszlov százados által lelőtt bombavetö helyét foglalta el. Füle zengett, úgy érezte, hogy a szíve minden pillanatban kész kiugrani a torkán, a célzókészülék szálkeresztjébe fogta a németet, rárohant, és mindkét hüvelykujját nyomásra készen tartotta a géppuska elsütő billentyűjén. Fehér, bolyhos cérnaszálak villantak fel bal kéz felől. Ahá! Lőnek. Eltévesztették. Megint lőnek, de már közelebbről. Nem találtak. Hát Petrov? Az is ép. Bal felől megy. Hátranézett. Nagyszerű gyerek! A bocskorosok szürke felülete egyre nagyobbodik. Ujja érzi a géppuska alumínium elsütő billentyűjének hűvösségét. Még egy kicsit tovább? Ebben a pillanatban oly erővel csapta meg a gépével való együvé olvadás diadal- Tartsd magad, öreg! - kiáltotta Mereszjev.- Tartom! - hallotta a zűrzavaron, zakatoláson és recsegésen át.- Itt Leopárd három, itt Leopárd három. Utánam! - zengett a szájmikrofon. Az ellenség közel volt. Alig valamivel mélyebben alattuk húztak el - a németek kedvelt kettős libasorában - az egymotoros J-77 zuhanóbombázók. Rögzített futóművük vőlt. Hosszú, áramvonalas borítás védte őket. Úgy látszott, mintha hasukból óriási bocskorba dugott lábak lógnának ki. A repü- löhumor - végig az összes frontokon- bocskorosoknak keresztelte el őket. A híres zuhanóbombázók, melyek olyan hírhedtek lettek a Lengyelország, Franciaország, Hollandia, Dánia, Belgium és Jugoszlávia fölött vívott harcokban, ez a német újdonság, melyről a háború elején olyan iszonyatos történeteket kürtőit szét a világsajtó- a Szovjetunió végtelen térségei fölött elavultnak bizonyult. A szovjet pilóták számos légiharcban kitapogatták gyönge oldalukat, s a bocskorosok a legkiválóbb szovjet pilóták szemében már nem is számítottak jelentősebb vadászzsákmánynak, legfeljebb, ha siketfajdnak vagy nyúlnak, mely nem követel különös furfangot a vadásztól. Cseszlov százados nem az ellenségre, hanem valahová távolabbra, átkarolásra vezette századát. Mereszjev úgy ítélte meg a helyzetet, hogy az óvatos százados a „nap alá“ megy, hogy aztán az izzó égitest vakító sugarainak leple alatt lopakodjék az ellenséghez, és egyszerre rávesse magát. Alekszej mosolygott: nem túlságos megbecsülése a bocskorosoknak ilyen körülményes taktika? Egyébként az óvatosmas érzése, hogy úgy érzékelte a motort, mintha a saját szívében verne, minden ízében megérezte a szárnyakat, a kormányt, s még élettelen lába sem akadályozta, hogy ebben a veszett rohanásban eggyé forrjon a géppel. A német kisiklott, de nyomban megint célba esett, Mereszjev egyenesen nekitört, és megnyomta a géppuska billentyűjét. Nem hallotta a lövést, a lövedékek útját se látta, de tudta, hogy telibe találta, és nem állt, meg, hanem továbbra is az ellenséges repülőgép felé tartott, mert tudta, hogy az lezuhan, mielőtt ő beleütközhetne. Elszakította tekintetét a célkészüléktől, s csodálkozva látta, hogy egy másik német gép is zuhan lefelé. Véletlenül lelőtte a másikat is? Nem. Ez Petrov. Ő jobb felől támadott. Ez az ö munkája. Derék gyerek ez az újonc. Alekszej még jobban örült ifjú barátja sikerének, mint a magáénak. A második raj a lezuhanó német gépek helyén tátongó résbe siklott. Itt már nagy volt a zűrzavar. A németek második hulláma, mely valószínűleg kevésbé tapasztalt pilótákból állott, szétszóródott, és elvesztette harci alakzatát. Cseszlov raja betört a szétszéledő bocskorosok sorai közé, megtisztította tőlük a levegőt, és arra kényszerítette az ellenséget, hogy tulajdon állásaik fölé szórják bombakészleteiket. Cseszlov százados jól kigondolt terve éppen abban állott, hogy a németeket saját erődítési övezetük bombázására késztesse. A nap felé röpülés másodrendű szerepet játszott ebben. De a németek első csoportja újra felzárkózott. A bocskorosok az áttörés helye felé tarottak. A harmadik raj támadása nem járt sikerrel. A németek nem vesztettek egyetLátta, miként tört Cseszlov gépe és a vezetése alatt álló gép jobbról és felülről, mintha egy jéghegyről siklanának alá, az ellenséges repülőalakzat oldalába. A fényjelző golyók szürke ostora végigcsapta a legközelebbi bocskorost, amely nyomban zuhanni kezdett. Cseszlov és rajának két len gépet sem, egy ellenséges lövész lelőtt egy vadászgépet. A kibontakozó harckocsicsata színhelye már közel volt. Arra nem volt idő, hogy a németek fölé kerüljenek. Cseszlov megkockáztatta, hogy alulról támadjon. Alekszej gondolatban helyeselte elhatározását. Maga is nagyon szerette volna felhasználni a LA-5 csodálatos harci tulajdonságait, különösen, ami a függőleges mozgást illeti, hogy az ellenséges gép gyomrába tiporjon bele. Az első raj már felfelé tartott, és a nyomjelző lövedékek füstös fonalai úgy szöktek a levegőbe, mint a szökőkút vízsugarai. Két német nyomban kiesett a sorból. Az egyiket valószínűleg kettéhasították a géppuskasorozatok, mert zuhanás közben egyszerre kettétört. Farka majdhogy bele nem zuhant Mereszjev motorjába.- Kövess! - kiáltotta Mereszjev, tekintete Petrov gépére siklott, és magához rántotta a fogantyút. A föld most szinte a feje tetejére állt, olyant fordult. Mintha kemény csapás érte volna, úgy szorult Alekszej az üléshez. Szájában, ajkán megérezte a vér ízét, szemére vörös fátyol borult. Szinte teljesen függőleges helyzetben szökött felfelé. Mereszjev az ülés támláján feküdt, és a célkeresztben meglátta a bocskoros hasát, mulatságos, bocskorba húzott kerekét, még a vastagon ráragadt repülőtéri sarat is. Megnyomta mindkét billentyűjét. Hova talált? - A benzintartályba, a motorba vagy a bombákba, nem tudta, de a német nyomban eltűnt a robbanás barna füstfelhöjében. Mereszjev gépe oldallökést kapott, és elsuhant az óriási tüzcsóva mellett. Aztán egyenes repülésbe ment át, és szemlét tartott az égen. Petrov tőle jobbra ment, jobban mondva függött a végtelen kék égen, a szappanhabra emlékeztető fehér felhők között. Az ég üres volt, csak a láthatár szélén, távoli felhők peremén villantak fel időnként a szerteszéledő bocskorosok apró fénycsíkjai. Alekszej az órájára pillantott, és elcsodálkozott. Azt hitte, hogy a harc legalább félórája tart, a benzin tehát fogytán van már. Az óra azt mutata, hogy a harc kezdete óta mindössze három és fél perc múlt el.- Élsz? - kérdezte, és Petrov felé nézett, aki átcsúszott jobbra és most mellette repült. A hangok zűrzavarában távoli, ujjongó hangot hallott:- Élek... a föld... a földre... Odalent, a meggyötört dombos, lankás földön több helyen kormos benzinmáglyák égtek. Nehéz füstjük fekete oszlopban emelkedett a teljesen szélcsendes levegőben. De Alekszej nem az ellenséges repülőgépek elégő hulláit nézte. A szürkészöld cserebogarakat figyelte, melyek már széles arcvonalban elszéledtek, a mező egész messzeségében. Két völgyteknóben közeledtek az ellenséges állások felé, az elülsők már át is özönlöttek a fedezékeken. Vörös tűzcsóvákat szórva ormányaikból, már a német vonalak mögött másztak tovább, egyre tovább, bár a hátuk mögött még fel-feldörögtek a német tüzérség ágyúi. Mereszjev tudta, mit jelent száz meg száz ilyen bogár a szétzúzott ellenséges állások hátában. Az történt, amiről másnap a szovjet nép és az egész szabadságszeretö világ ujjongva olvasott az újságokban. A kurszki kanyar egy szakaszán, kétórás hatalmas tüzérségi előkészítés után a Vörös Hadsereg áttörte a német védelmi övezetet, összes erőivel behatolt az áttörés következtében támadt résbe, és megtisztította az előrenyomuló Vörös Hadsereg előtt az utat. Cseszlov százados kilenc gépéből kettő nem tért vissza ezen a napon. A harc folyamán lelőttek kilenc bocskorost. Kilenc a kettőhöz kétségtelenül jó eredmény, ha gépekről van szó. De a két bajtárs elvesztése nagyon elrontotta a győzelem örömét. A pilóták kiugrottak gépükből, és ez alkalommal nem zajongtak, nem kiáltoztak, nem tárgyalták meg heves vitákban a harc részleteit, hogy közben megint átéljék az elmúlt veszedelmeket, mint ez minden sikeres harc után szokásos. Szótlanul mentek a törzsparancsnok elé, szűkszavúan leadták jelentésüket, és elszéledtek, anélkül hogy egymás szemébe néznének. Alekszej új ember volt az ezredben. Az elesetteket személyesen nem ismerte. De az általános hangulat erőt vett.rajta is. Élete legnagyobb és legfontosabb eseménye volt ez, erre törekedett minden erejével - olyan esemény, mely eldöntötte további életét, mely visszajuttatta az egészséges és teljes értékű emberek közösségébe. Hányszor álmodott erről a napról a kórházi ágyon, aztán mikor járni és táncolni tanult, mikor makacs edzéssel visszaszerezte elvesztett repülő- művészetét? És most, amikor rávirradt a nap, két németet lelőtt, és megint teljes értékű tagja lett a vadászrepülök családjának, mint a többi, ö is odaállt a törzsparancsnok elé, megmondta, hány ellenséget pusztított el, részletesen ismertette a lefolyt harcot, megdicsérte Petrovot, aztán leült a nyírfák árnyékában, és azokra gondolt, akik ma nem tértek vissza. MADARÁSZ EMIL fordítása Gyökeres György felvétele A rep ülő cs hogy azt közlekednek? Hs kát emberek alko megmondom: itt kor még nem tu< mondani, mert az alj legénysége, a féle választ nem Arra nem vo kérdezzünk azo akik szemmel Iá1 elhárításán szőri kán. Néhány szc csak meghallottu előtt az a két a kővé nem változt - Nord, hozd - mondta az eg; termetű szökésé ezüstszínű nadr. viselt, amely ; a test mozdulata - Rajta pajtás gondterhelten. - - Megyek mái sen miközben Iá szú, libegő ante hoz hasonló mű: - Mire vársz, a szőkébb. - Th< ja, hogy leszállt időzítenünk két I Nord hirtelen lévő valamit, an vezett, és felérti Ez volt az utols meg én még Iái dermedni kezdt tettek bennünk* mondta. Nem voltam I történt tulajdon gyarázatot lein amelybe hirtel mozdulatlanná Még a szempil A szó szoros éi Bármennyire
