Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-18 / 11. szám

Vasárnap 1988. március 20. A NAP kel - Keiet-Szlovákia: 05.40, nyugszik 17.50 Kö- zép-Szlovákia: 05.47, nyugszik 17.57 Nyugat- Szlovákia: 05.53, nyugszik 18.03 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 06.27, nyugszik 21.21 Közép-Szlovákia: 06.34, nyugszik 21.28 Nyugat- Szlovákia: 06.40, nyugszik 21.34 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük • KLAUDIA - VÍTAZOSLAV nevű kedves olvasóinkat • 1828-ban született Henrik IBSEN norvég drámaíró, költő, a modem drároatörténet egyik meghatározó egyénisége (t 1906). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Az ÁLLAM, A TÁRSADALOM, AZ EGYHÁZAK ÉS A HÍVŐK Václav Doleíal cikke ELŐRELÉPÉS, DE MÉG NEM FORDULAT Körkérdés a szocialista törvényességről A TopoTcanyi Járás Egészségügyi Intézet orvosszakemberei évente mintegy 15 újítási javaslattal jelentkeznek, s ezeket a gyakorlatban is sikeresen alkalmazzák. Felvételünkön Kamila Lepeyová a szemészeti osztály főorvosa saját találmányával, egy speciális fúróval távolítja el a szaruhártyára került idegen anyagot. (Vladimir Benko felvétele - CSTK) 1,4 méterrel kellett megemelni a harmaneci hidat, hogy áthaladhasson alatta az a jármű, amely hatalmas hengert szállított. A 77,5 tonna súlyú, 8 méter hosszú és 5 méter magas kolosszus a harmaneci papírgyár korszerűsített berendezésének egyik fontos része. Felvételünkön Jifí Vicék (jobbról) és Augustin Gezo a henger rögzítését ellenőrzik. (Peter Lenhart felvétele - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Politikai rendszerünk gerincét a Nemzeti Front alkotja, amely népünk nemzeti felszabadí­tó harcában született és a szocializmus építésé­nek szakaszában reális erővé vált. Politikai rendszerünk, amelyben az elismert vezető erő a kommunista párt, megbízhatóan biztosítja a dolgozó nép hatalmát, az állampolgárok poli­tikai és szociális-gazdasági jogait. Rendszeré­vel és sokrétűségével megteremti az alapot a nép különféle érdekeinek és szükségleteinek kielégítéséhez, az állampolgárok széles körű társadalmi elkötelezettségéhez, politikai hova­tartozásra, nemzetiségre vagy világnézetre való tekintet nélkül. A szocialista demokrácia működésének és fejlődésének nagy akadályai közé tartoznak a bürokratizmus különböző formái. Ezek forrá­sát a direktív irányítás és a túlzott centralizáció képezi, amely nagy számú apparátusok létreho­zásához vezet. A bürokratizmus személyéhez kötött s úgy kell rá tekinteni, mint bizonyos emberek megnyilvánulására, amelyek paran­csokkal, tilalmakkal és adminisztrálással nehe­zítik az emberek életét, megbénítják kezdemé­nyezésüket és azt az érzést váltják ki, hogy az emberek tehetetlenek „a hivatalokkal szem­ben“. Mindez ellentétben áll a párt politikájával és nem jellemző a szocializmusra. A bürokratiz­mus ellen elsősorban a demokrácia fejlesztésé­vel, az állami és gazdasági apparátus ésszerű elrendezésével, a jogkör és felelősség pontos meghatározásával és következetes ellenőrzés­sel kell harcolni, amely ellenőrzés nemcsak megállapítja a hiányoságokat, hanem névreszó- lóan levonja a következtetéseket... Szükségesnek tartjuk, hogy minél több ál­lampolgár kapcsolódjon be a társadalmi élet meghatározó területein végzett társadalmi ellenőrzésbe. Minél jobban és pontosabban megismerik az emberek, hogy hogyan dolgoz­nak a vállalati szervek, a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek, minél tájékozottab­bak lesznek ezekről a kérdésekről, annál na­gyobb érdekük lesz a munka és a rend javítása az üzemekben és a lakhelyeken. Számos jogos panasz hangzik el a különböző hiányosságok­kal kapcsolatban, a protekcióra, a tisztségek­kel való visszaélésre és más visszaélésekre. A politikai élet demokratizálásához tartozik, hogy következetesen érvényesüljön minden szinten a választott dolgozók és szervek köte­lessége, amely arra vonatkozik, hogy rendsze­resen számot adjanak a választóknak tevékeny­ségükről. (A CSKP KB Elnökségének a KB 7. ülésén előterjesztett beszámolójából) SEGÍTHET A GYAKORLAT Dr. Fóthy Jánosnak, a Somorjai (éamorín) Állat­egészségügyi Központ főállatorvosának kása A GAZDASÁGI MECHANIZMUS ÁTALAKÍTÁSA Czakó József írása A LÁTHATATLAN „FŐSZEREPLŐ Szabó G. László írása Ml FÉKEZI AZ INNOVÁCIÓT Kovács Edit írása elíd az arca, szelíd minden szava. Finoman és szug- gesztíven - ez a stílusa. Farnbauer Béla 1961-től tanít a Komáromi (Komárno) Magyar Taní­tási Nyelvű Gimnáziumban. Mai és egykori diákjai szerint: könnyű öt sze­retni. Nála a földrajzóra nemcsak ter­mészeti viszonyokról és gazdasági kérdésekről szól - történelemről és irodalomról is. A biológiát sem önma­gában tanítja - kémiai, fizikai folya­matokkal, a tudomány legújabb felfe­dezéseivel hozza párhuzamba.- Volt egy tanárom a budapesti Pedagógiai Főiskolán - meséli, -, Haraszti Árpádnak hívták. Biológiát tanított, de úgy, hogy minden előadá­sa élményszámba ment. Karinthy volt a kedvence, még az anatómiát és a morfológiát is az ó idézeteivel ízesí­tette. Akármiről beszélt is, sosem csi­nált tudományt belőle. Rajongtam ér­te; ó volt az eszményképem; ha úgy tanítok, mint ő, neki köszönhetem. Visszafelé megyünk az időben. Diktál a múlt, történelmet írnak az emlékek.- Tizenöt éves voltam, a komáro­mi tanítóképző növendéke... a bom­bázások miatt bezárták az iskolákat. Mihez kezdjen ilyenkor a kamasz? Öljön otthon és várja, hogy mi lesz? Apám azt tanácsolta, szegődjek el kömúvesinasnak, én el is szegődtem. De negyvenhatban, amikor megkap­tam a segédlevelet, már nem tudtam pénzt keresni. A háború... Nyugatra vitték a leventéket. Én az osztrák határig mentem csak velük, ott meg­szöktem. Hadifogság, front, bevetés mindkét oldalon... hetvenegy kiló voltam, amikor elvittek, negyvenhét amikor hazajöttem. Úgy ment el mel­lettem az unokaöcsém, hogy meg sem ismert. Mások a fejükhöz kaptak: Lőrincz János felvétele na, ez is minek jött haza, meghalni? Nem tudom, mi tartotta bennem a lel­ket, de elég gyorsan felépültem. Tél volt, kaptam egy címet, hogy Pápán tanul egy komáromi diáktársam, fel­vették öt a tanítóképzőbe. Húsz fokos hidegben, hóviharban mentem át a jeges Dunán, Esztergomban, mint menekültnek, adtak annyi pénzt, hogy megvehettem a vonatjegyet Pá­pára. Fel voltam én készülve minden­re. Ha elutasítottak volna, beállók kőművesnek. Nem féltem én a kétke­zi munkától soha. De felvettek. Ott laktam a híres Petőfi Kollégiumban. Pápa után Budapest, majd Brati­slava következett. De ezek sem vol­tak nyugalmas évek.- Pesten a stilisztikatanárom az­zal jött be az első órára, hogy írja le mindenki, miért jött a pedagógiai főis­kolára. Aztán az összes választ felol­vasta. Én csak annyit írtam: azért jöttem ide, mert itt kaptam ösztöndíjat és kollégiumot. Végre egy őszinte hang, mondta. Két évig voltam a nö­vendéke, az alatt a két év alatt a leg­többször a Dunán „léptem át“ a ha­tárt. Nyáron úszva, télen a jégen, de mindig este, sötétedés után. Ha nem volt pénzem, kőművesmunkát vállal­tam. Abból éltem. 1950-ben már nem volt visszaút. Itthon ragadtam. A főis­kolát, biológia—kémia—földrajz szakon Bratislavában fejeztem be. Választ­hattam volna mást is... irodalmat, történelmet, esztétikát, vagy nyelve­ket. Én ezt is, azt is egyformán szere­tem. Nálam egyik sem zárja ki a má­sikat. Sót, amióta tanítok, azóta épít­getem a hidakat a tantárgyak között. Az új koncepció? A biológiát nem szorította háttérbe, a földrajz szépsé­gét azonban nem hagyta meg. Bros- súraízú lett a tankönyv, Kanadát ép­pen hogy csak megemlíti. Húsz óra jut világföldrajzra... ez borzasztó ke­vés, ezen mielőbb változtatni kell. Matematikával, fizikával, számítás- technikával nem lehet embert formál­ni, csak humán tantárgyakkal. Péter fiam 1983-ban kutatómérnökként végzett Prágában, de hiszem, hogy Az apostol sorai az ő életében is erkölcsi támpontot jelentenek. Erkölcsi támpont - ez e a két szó gyakran elhangzott köztünk. Mint ahogy az is: a pedagógus legfőbb célja egyenes, szókimondó, igaz em­bereket nevelni. Jövőt formálni.- Annyi sok vád éri a mai fiatalo­kat... nem igaz, hogy rosszak. És azt sem hiszem, hogy könnyű az életük. Ha helyt akarnak állni, szinte nincs is gyerekkoruk. A mi életünkben még ott volt a romantika, közelebb álltunk a természethez. Diákkoromban min­den negyedévben kaptunk egy sza­badnapot, azt reggeltől estig a határ­ban töltöttük. A mai diáknak alig van ideje. Nem is nagyon veszi észre, ha fakadnak a rügyek, madárcsicsergés helyett pedig inkább a magnót hall­gatja. Vagy a tévé előtt ül. Pedig bármilyen felvételeket lát is, szerin­tem egy sem maradandóbb annál az élménynél, amit az olvasás nyújt. A könyvet sosem unja meg az ember. S ha pedagógus, akkor a gyerekeket is nagyon szereti. Hatvanéves va­gyok, ez a huszonhetedik évem a gimnáziumban ... diákkal talán nem volt még konfliktusom sosem. Erre nagyon büszke vagyok. Tanítani min­dig szerettem, csak osztályozni, azt nem. Nem lehet egy embert jegyekkel skatulyázni. Egy változó értéket konstanssal kifejezni. Ez borzasztó nehéz. Majdhogynem lehetetlen. Fe- lelösségteli, nehéz pálya a miénk. Mindig is tudtam: a legnagyobb hibát akkor követi el a pedagógus, ha nem tégla lesz az anyagból, amit a kezé­ben tart, hanem törmelék. Ezzel kellene befejezni - most, amikor azt mondja: másfél év múlva nyugdíjba vonul. Hogy úgy érzi, csen­des, nyugodt évek várnak rá, mert tisztességes dolgokért harcolt, és bármilyen helyzetbe sodorta is ót az élet, mindenkor hú maradt önmagá­hoz, hitét, elveit sohasem tagadta meg. Beszélgetésünk azonban a kö­vetkező szavakkal fejeződött be.-Ha hívni fognak, én boldogan vállalok órákat később is. Szellemileg is, fizikailag is frissnek érzem magam. Formában tart a feleségem, aki min­denben a segítőtársam volt, a fiam, akire mindig számíthatok, és itt a kert, a csend, a nyugalom szigete. Alig várom, hogy tavasz legyen végre. SZABÓ G. LÁSZLÓ Igaz embereket nevelni ÚJ 1988

Next

/
Oldalképek
Tartalom