Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-11 / 10. szám
II / AZ EMBER AKTIVITÁSA-A SZOCIALIS-GAZDASAGI FEJLŐDÉS DÖNTŐ TÉNYEZŐJE írta: Nagy Kázmér, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere Amikor arról beszélünk, hogy az embernek döntő szerepe van a gyorsítás stratégiájának megvalósításában és fokozni kell aktivitását, egyúttal szem előtt kell tartanunk azt a követelményt is, hogy tökéletesítenünk kell az emberek befolyását a társadalmi viszonyok egész rendszerében. Naponta tanúi lehetünk annak, hogy miként növekednek az emberek társadalmi szerepével szemben támasztott igények. Fokozni és bővíteni kell társadalmi aktivitásukat. Ehhez azonban az kell, hogy a társadalom legfőbb célja az ember és minden egyes társadalmi csoport érdekeinek és szükségleteinek kielégítése legyen, az ember aktivitása a társadalom fejlesztésére irányuljon, mivel az ember alkotja a társadalmat és viszont a társadalom formálja az embert. Az emberek aktivitását alapvető módon befolyásolja a társadalmi viszonyok színvonala és minősége. Ezért a szociálpolitikát is úgy kell értelmeznünk, mint az egyének, a társadalmi csoportok és a társadalom közti viszonyok átfogó társadalmi szabályozását. Társadalmi átalakításunk célját ismerjük: az emberi tényező fejlesztése és aktivizálása, a szocialista demokrácia kiszélesítése alapján növelnünk kell a gazdaság teljesítőképességét, fokozni a társadalmi fejlődés dinamikáját. Mindennek az a célja, hogy emeljük és javítsuk az életszínvonalat, kielégítsük az állampolgárok anyagi és szellemi szükségleteit, megszilárdítsuk szociális biztonságukat. Az ember azonban nem lehet csupán a társadalmi mozgások célja. Mindenekelőtt aktívan be kell kapcsolódnia a társadalmi eseményekbe, egyszerre szubjektum és objektum, vagyis a megteremtett társadalmi és anyagi értékek felhasználója is. Attól, hogy hogyan cselekszik, összhang lesz-e egyéni helyzete, valamint a kollektíva és a társadalom tagjaként elfoglalt helyzete között, függ, hogy aktívan valósítjuk meg azokat a lehetőségeket, amelyeket a természet és a társadalom fejlődésére vonatkozó törvényszerűségek ismeretének és befolyásolásának mai szintje megteremt. Ilyen törvényszerűség az a felismerés, hogy a közös ügy lelkes támogatása közvetlenül attól függ, milyen mértékben érzi magát az ember gazdának. Az a feladat áll előttünk, hogy az embert a szocialista tulajdon valódi gazdájaként informáljuk. Napjainkban ez a nevelés fontos feladata, mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy kortársaink nem viszonyulnak minden esetben jó gazdaként a közös tulajdonhoz. Vizsgálnunk kell a mai helyzet okait, s egyúttal keresni a kívánatos fordulat eléréséhez vezető utakat. Mindenekelőtt arról van szó, hogy úgy összehangoljuk a termelők és a fogyasztók értékeit, hogy a fogyasztók teljes mértékben kihasználják képességeiket, eredményesen dolgozzanak, a lehető leghatékonyabban használják a termelőeszközöket azzal a céllal, hogy maximális végeredményeket érjenek el, ami alapja gazdasági és szociális helyzetük javításának. Ezek az átalakítás fő céljai az ember viszonylatában. Milyen lesz tehát az embernek, mint a munkahely és az egész társadalom igazi gazdájának helyzete? • Az egyénnek vagy a kollektívának széles körű lehetősége nyílik majd arra, hogy rendelkezzen a társadalmi tulajdonnal. • Közvetlenül felelős lesz a rábízott vagyon hatékony kihasználásáért és megsokszorozásáért, ami egyúttal gazdasági érdeke is lesz. • Annak keretében, hogy bővítjük a dolgozók részvételét az irányításban, közvetlenül részt vesznek az alapvető kérdésekre vonatkozó döntésekben, miközben teljes mértékben felelősek lesznek döntésükért, közvetlenül bekapcsolódnak az üzem, a vállalat, a területi egység, az állam igazgatásába. • Gazdaságilag közvetlen függőség alakul ki közte valamint munkája eredményei £s a dolgozókollektíva munkájában való részvétele között. Ez új megközelítéseket igényel a társadalom munkájának szervezésében, a tervezésben, az önálló elszámolásban, az értékszabályozók jobb kihasználásában, a munkaszervezés új formáiban, a szocialista demokrácia elmélyítésében és kiterjesztésében, az elvégzett munka szerinti elosztásban és javadalmazásban és az aktív szociálpolitika fejlesztésében. A feladatok teljesítését hatékonyan elősegítheti a dolgozók anyagi ösztönzése, a javadalmazás szocialista elveinek érvényesítése. Ezek helyes alkalmazása azt feltételezi, hogy következetesen az elvégzett munka szerinti elosztás törvénye értelmében járjunk el, vagyis a javadalmazás összegét a munkaeredmények, az elvégzett munka bonyolultsága, mennyisége és minősége szerint differenciáljuk. A szociális igazságosság és egyenlőség nem az egyforma keresetekben rejlik, hanem azon alapszik, hogy mindenkinek egyformán joga (és kötelessége) dolgozni, miközben a dolgozókat azonos kritériumok alapján, vagyis az elvégzett munka szerint jutalmazzák. Ha tehát azonos a mérce - a munka és az eredmények -, az egyenlőség ilyen értelmezése közvetlenül megköveteli, hogy a bevételek ne legyenek egyformák. Annak érdekében, hogy a javadalmazásban megteremtsük a feltételeket ezen célok eléréséhez, meg kell gyorsítanunk az egységes tarifarendszer bevezetését úgy, hogy már 1989. január elsejétől népgazdaságunk valamennyi ágazatában ezen rendszer szerint javadalmazzunk. Ugyanakkor bizonyos decentralizációt hajtunk végre a bérpolitika irányításában. Ennek keretében például a vállalatok jogkört kapnak, de egyúttal felelősséget is az egyes bérezési formák alkalmazásában. Maguk dönthetnek a prémiumok és jutalmak mutatóiról, feltételeiről, a személyes értékelésről, ezeknek a mutatóknak saját céljaiknak, feltételeiknek és szükségleteiknek megfelelő kombinálásáról, természetesen mindezt azoknak a béreknek a keretében, amelyeket saját munkájukkal képeznek. Maguknak a vállalatok vezetőinek, akik értékelik és közvetlenül anyagilag jutalmazzák beosztottjaik munkáját is, hozzá kell járulniuk, hogy nagyobb legyen a differenciálás a dolgozók javadalmazásában. A tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy nem a rugalmatlan bérrendszer (napjainkban sokan így minősítik a bérrendszer gazdasági hatékonysága emelésének programját) akadályozza a kívánatos differenciálást. Az okokat nagymértékben a vezetők következetlenségében, képességeik, bátorságuk hiányában vagy néhány esetben abban az aggodalomban kell látnunk, hogy valaki az „érintettek" közül esetleg valamilyen kellemetlen tényt fed fel a vezetőre vonatkozóan. A differenciálás azt jelenti, hogy csökkenteni kell a kisebb teljesítményt elérő dolgozók javadalmát, de ez néhány esetet kivéve még nem történt meg eddig. Azzal összefüggésben, hogy a 8. ötéves tervidőszakban az átlagbérek aránylag alacsony növekedését irányoztuk elő, joggal elvártuk, hogy a gazdasági szervezetek nagyobb érdeklődést tanúsítsanak majd az iránt, hogy minden lehetőséget kihasználjanak a racionálisabb munkavégzésre, a munkaerómegtakarítás elérésére és ezáltal a keresetek növeléséhez szükséges feltételek megteremtésére. Az elemzések szerint a munkaidő kihasználtsága kedvezőtlen, vagyis bizonyos tartalékaink vannak ezen a területen, de ennek ellenére munkaerőmegtakarítás az átlagkeresetek növelése érdeké/>ool/ aIi/ÁKia i!♦ aIA Az embernek a termelési folyamat hatékonyságának növelése során tudatosítania kell, milyen szerep hárul rá a munkatermelékenység jelentősebb növelésében. A tudományos-műszaki haladás eredményeinek nem kielégítő gyakorlati felhasználása, valamint az alacsony műszaki-gazdasági színvonalú beruházások következtében, a 7. ötéves tervidőszakban a munkatermelékenység növelésének üteme lelassult. A gyakorlatban még mindig érvényesül az az irányzat, hogy a tervfeladatokat a munkaerő számának növelésével akarják teljesíteni. Tekintettel a termelőerők kihasználásában fennálló fogyatékosságokra, egyes kiválasztott ipari szervezetekben kísérletileg bevezetik a munkahelyek értékelésének és racionalizálásának módszerét, miközben kihasználják a munkahelyek atesztálása módszerével kapcsolatos szovjet tapasztalatokat. El akarjuk érni, hogy a kísérletező szervezetekben (Me- rina Trenőín, Drevoindustria Éilina, Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár Stúrovo, Kerko Kassa (Koáice) kívül a munkahelyek értékelésének és racionalizálásának módszerét mindenütt alkalmazzák, ahol túllépik a bér- szabályozást. A munkahelyek atesztálásának hozzá kell járulnia azoknak a tartalékoknak a feltárásához, amelyek a termelési kapacitások jobb kihasználásában, a műszakszám növelésében, valamint minden termelő, segéd, irányító és igazgatási tevékenységben, az élő és tárgyiasult munka jobb kihasználásában rejlenek. Ennek elsősorban a munkatermelékenység növelése nem beruházási tényezőinek mozgósításában, a nagyobb teljesítmények elérésében, a kevésbé hatékony munkahelyek felszámolásában, a munkaerő-megtakarításban és ezáltal a keresetek növelése lehetőségében kell megnyilvánulnia. Említsünk meg még egy további, gyorsan mozgósítható tartalékot - azon feladatok öntudatos teljesítését, amelyek a társadalmi munkában való részvételük során hárulnak az emberekre. Tudjuk, hogy sok dolgozó alapvető kötelességeit sem teljesíti, vagyis nem dolgozik lelkiismeretesen, minden erejét, képességét és tudását bevetve, nem használja ki a teljes munkaidőt, a termelőeszközöket a rája bízott munka végzése során. Ennek következtében a munkahelyeken gyakran találkozunk rendetlenséggel, hanyagsággal, a termelőeszközök iránti felelőtlenséggel, rossz anyaggazdálkodással stb. Pedig a szocialista munkafegyelem megszilárdítása jelenti a legkönnyebben mozgósítható tartalékot, a munkatermelékenység növelésének és az életszínvonal emelésének beruházást nem igénylő forrását. Ezzel elérkeztünk az ember további feladatához - keresnie kell az említett problémák megoldásához vezető új utat. Megszoktuk, hogy eddig a munkaidő kihasználásának és a munkafegyelem megszilárdításának kérdését többé-kevésbé csak a beosztott dolgozókra vonatkoztattuk és a vezetőket csak az elnéző álláspontjukért bíráltuk. Mintha nem tudatosítanánk, hogy a beosztottakra és a vezetőkre ugyanaz a munkafegyelem vonatkozik. Ha a beosztottaktól megköveteljük a munkaidő teljes kihasználását, akkor a vezetőtől a munkafegyelem elsőrendű követelményeként elvárjuk a jó munkaszervezést, annak biztosítását, hogy a beosztottak mindent megkapjanak feladataik teljesítéséhez. A vezetők fegyelmezettsége nélkül elképzelhetetlen a beosztottak fegyelmezettsége. A munkaidő jobb kihasználásának célja a jobb gazdasági eredmények elérése, de ehhez az kell, hogy a vezetők teljes mértékben tudatosítsák: kötelességük a megfelelő feltételek megteremtése, a magasszintú munkaszervezés és a fegyelem következetes megkövetelése. A beosztottaknak viszont tudatosítaniuk kell, hogy alkotóan kell bekapcsolódniuk ebbe a folyamatba. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberi tényező aktivizálásának leghatékonyabb formája a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás. Az alkalmazása során szerzett tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy kedvezően befolyásolja a munkatermelékenység növelését, az anyag- és más költségek csökkentését, a termékek és szolgáltatások minőségét, a dolgozók részvételét az irányításban és a munkafegyelem javítását. Szociális téren is kedvező hatást gyakorol, így például fokozódott a munkával kapcsolatos elégedettség, csökkent a fluktuáció stb. A brigádrendszer nem formális érvényesítésének száma pozitív példája közül említsük meg a kassai kerámiaműveket, ahol a dolgozóknak több mint 90 százaléka dolgozik brigádrendszerben. Az egész vállalaton belül érvényesítik az önálló elszámolást, amely következetesen összekapcsolódik a vállalaton belüli irányítással-. A brigádrendszer érvényesítése előtt az egész vállalatnál racionalizálást és innoválást hajtottak végre. Az anyagi érdekeltség, szigorúan az érdemek szerint, összekapcsolódik a munka végeredményeivel. Ez az üzem a brigádrendszer érvényesítésének is köszönhetően már hosszú ideje teljesíti, sőt túlteljesíti termelési feladatait. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a brigádrendszert alkalmazó kollektívák közös gazdasági érdekeltsége megváltoztatja az emberek közti kapcsolatokat, az emberek munka iránti viszonyát, a dolgozók egysége egyre megszilárdul, közvetlenül érdeklődnek a termelés irányításában való részvétel iránt. Az irányítás új mechanizmusa széles teret biztosít, hogy összehasonlíthassuk a kollektívák munkaeredményeit és javadalmát. Ez a mechanizmus egyúttal lehetővé teszi, hogy saját teljesítményünket összehasonlítsuk másokéval, s ez tulajdonképpen a versengés mechanizmusa. Amennyiben a versengés eredményeként többek között a részvevők meggyőződnek arról, hogy valóban a munka szerint osztják el a javakat, hogy a társadalom és a köztük lebonyolított csere arányos, akkor a versengés a dolgozók anyagi érdekeltségének teljes érvényesítése útján a munka elidegenedésének megszüntetéséhez és ezáltal a dolgozóknak az újratermelési folyamat irányításában való részvételének bővítéséhez vezet. Ez teszi lehetővé, hogy napjaink termelője a jövőben valódi gazdává váljon. Természetesen a dolgozók anyagi érdekeltsége mellett továbbra is pótolhatatlan szerepe lesz az erkölcsi érdekeltségnek. A kollektívák és egyének munkájának erkölcsi értékelése - a politikai értékeléssel együtt - fokozza az elvégzett munka hasznosságának és társadalmi jelentőségének tudatosítását. Ezáltal a versengés mechanizmusa és a szocialista önigazgatás mechanizmusa - amely a dolgozóknak az irányításban való részvételének legmagasabb és legdemokratikusabb formája - nagymértékben fedi és kölcsönösen támogatja egymást. Működésüket az irányítás gazdasági és jogi szabályzóinak megfelelő módosítása biztosítja majd úgy, hogy lehetővé tegyék a dolgozók elkötelezett részvételét gyakorlati megvalósításukban s így tehát alapul szolgáljanak a versengés fejlesztéséhez. Az átalakítás sikere ezek szerint nagymértékben attól függ, hogyan sikerül mozgósítanunk az emberi tényezőt, amelynek szerepe továbbra is. döntő a szociális-gazdasági fejlesztés meggyorsításában. Ezzel kapcsolatban előtérbe kerülnek az átalakítás új, legigényesebb feladatai - az, hogy a gondolkodásban és a cselekedetekben valóban szocialista emberré formáljuk a dolgozókat és teljes mértékben ki tudjuk elégíteni az emberek, vagyis a fogyasztók növekvő igényeit. (ŐSTK felvétele)
