Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-04 / 9. szám
ÚJ szú E E 1 Iskolák, évek - emberek Egy kisrádiótól az atomerőművekig Beszélgetés VÉGH JÓZSEFFEL, a Szlovák Energetikai Művek vezérigazgatóságának műszaki főelőadójával Lakótelepi otthon, háromszobás, jó ízléssel berendezve. A hálószobába került ugyan egy asztal, amit némely sznobok bizonyára furcsállanának, annál is inkább, hogy rajta tollak, ceruzák, számokkal és rajzokkal teleírt papírok, mindenféle könyvek, „munkában“, de más megoldás nem volt, a hivatását szerető szellemi embernek otthon is dolgoznia kell valahol, folytatni a munkát - másként nem tehet. A gyerekszobában a hatodikos Józsika történelmet és németet tanul, az utóbbival önszorgalomból foglalkozik, különórákra jár; mellette a szőnyegen a Tábortűz néhány száma. A konyhából tányérok zörgése hallatszik. Zsuzsika még csak óvodás, de ahhoz már elég nagy, hogy helyükre rakja az elmosott edényeket. Egyikük sem volt még a világon, amikor megismerkedtem szüleikkel, akik éppen akkoriban jártak jegyben. Egy társasági összejövetelen találkoztam velük, véletlenül, azóta úgy igazából tulajdonképpen nem.- Mintha tegnap lett volna. Látod, így rohan az idő - jegyzi meg vendéglátóm.- öregjeink napjai lassabban teltek valamikor, hosszabbnak tűnt az élet is. De ha csak a gyermekkoromra, a szünidőre gondolok, még az is, annyi mindent csináltunk, és mintha nem akart volna véget érni a nyár. Ma keményen hajtunk, örökösen a munkára, határidőkre figyelve.- Nem nagyon látszanak rajtad a hajtás nyomai.- Lehet, de két évvel ezelőtt már jelzett a szívem. Éppen Jugoszláviába készültünk kirándulni, elszaladtam a szervizbe, nézzék át a kocsit. Aztán ott egyszer csak elkezdtem szédülni, majd remegni. Mentő vitt el, több hétig feküdtem kórházban. Szerencsére, nem infarktus volt. Egyszerűen kimerültség. Előtte tárgyalásról tárgyalásra utaztam, külföldi tanácskozásokra is, itthon meg éjszakákat dolgoztam át, úgy mentem munkába, hogy egy percet sem aludtam. Nem iszom, nem dohányzom, és mégis. Azóta jobban vigyázok. Három kiváló könyv döbbentett rá, hogy az emberi szervezetet nem lehet a végtelenségig kizsákmányolni, és különösen manapság kell rá vigyázni.- Az asztalodat látva, azért csak nem mondtál le arról, hogy itthon is dolgozz.- Nem, de már figyelem, ellenőrzőm magamat, nem restellem bevallani, beszereztem egy vérnyomásmértót is. Akik félvállról veszik az életet, vagy nem tudják, hogy más országokban milyen gondot fordítanak az emberek az egészségükre, azok talán elmosolyodnak rajta. De hagyjuk ezt, meg sem kell írnod, csak úgy elmondtam. Véletlenül, és talán mégsem véletlenül alakult így beszélgetésünk eleje. Aki megdolgozott azért, hogy elérje célját, aki szereti munkáját, akinek tervei és ambíciói vannak, s nem utolsósorban, aki felelősséget érez gyermekeiért, holnapjukért, annak számára - szívének vagy valamely más belső szervének első riasztó jelzése után- többé nem lesz pusztán elhanyagolható forma az élet. Végh József, a Szlovák Energetikai Művek bratislavai vezérigazgatóságának munkatársa, az atomerőművek vezető műszaki előadója, a Medvesaljáról indult, arról a gö- möri tájról, amely felé Tőzsér Árpád egyik régi versében így igazított útba: „Ha Al- mágyból indulsz, menj egyenest délnek, / hogyha el nem tévedsz, mindjárt Bástot éred. / Óbást s Hidegkút van jobbra s balra tőle, / ha meg tovább mégy, hát eljutsz Mecsekidre. / A magyar határtól egy jó bakaraszra / Tajtit leled - s kész az egész Medvesalja. / Az öt kicsiny falu körülüli Bástot, / mint a tábortüzet este a cigányok. “ Az öt kicsiny településből Tajti (Tachty) Végh József szülőfaluja.-Tajtiban kezdtem iskolába járni, 1950- ben. Tanítóim közül Bodon Gézára emlékszem, aki hangszereket hozott be a zeneórára. Azóta is szeretek mindenfajta zenét. A zene megnyugtat, a szép zene. Az ötödik osztálytól kezdve Egyházasbástra (Nová Baéta) jártam. A jó tanulók közé tartoztam, kedvenc tantárgyam a matematika és a fizika volt. Közben rádióamatörködtem, sőt már korábban, amikor még iskolás sem voltam. Érdekelt, hogyan működhet a kristályos rádió. Megcsináltam, megmutattam a rokonoknak, akik nem akarták elhinni, hogy szól. Persze, a rokonok nem értették a működési elvét.- Te hogyan ismerted meg?- A már említett Bodon tanító magyarázta el, aztán a barátaim, Básti Sándor, aki ma szintén mérnök, Nagy László. A zsebpénzemet rádióalkatrészekre költöttem. Később meg édesanyám csomagban küldte utánam őket. Nagyvonalakban már ismerte ö is a rádiót, mert mindig kértem valamilyen alkatrészt levélben. Csináltam repülőmo- delleket is, vitorlásokat. Játszani a természetbe mentünk, örültünk, amikor vihettük a libákat, disznókat őrizni a tarlóra.- Szüleid mennyire figyeltek oda tanulmányi előmeneteledre?- Édesapám a pótori szénbányában dolgozott, csak a hétvégeken volt otthon. Negyvennyolcban jött haza a világháborúból, akkor láttam először, négyéves voltam. Emlékszem a képre, ahogy felvett és tartott a karjában. Kerekeken gördülő falovacskát hozott nekem. Aztán házat épített, ötven- ben kezdte el. Nehéz munka volt, se építőanyag, se gép, se támogatás. Én, mint gyerek, örültem hogy épül a ház, szép, új házunk lesz. Vártuk a szebb jövőt. Nem lesz háború, nem lesznek nehézségek. Együtt a család. Két éve halt meg apám, még dolgozott nyugdíjasként. Ha valamit nem tudtam, édesanyámtól kérdeztem meg. De nem kellett külön foglalkozni velem. Talán hatodikos voltam, amikor ajánlották, hogy járjak zeneiskolába. Két év alatt négy évet végeztem el Füleken (Firakovo). Kuloványi bácsi szerette volna, ha zenész válik belőlem. Érdekelt is a zene nagyon, de abbahagytam, mert a tanulás rovására ment volna. Tudod, minek örültem még nagyon? Annak, hogy együtt nézhettem az első ember Holdra szállását a nagyapámmal, aki tanúja volt az első kerékpár megjelenésének is. Végig tanúja a két esemény között végbement óriási technikai fejlődésnek.- Az alapiskola után merre indultál?- Elektrotechnikai középiskolába akartam menni, be is adtam a jelentkezési ivet, de valahogy elveszett, így nem lett az egészből semmi. A Füleki Magyar Tanítási Nyelvű Tizenegyéves Középiskolába kerültem. Nem nagy lelkesedéssel kezdtem, mivel engem akkoriban már csak a műszaki dolgok érdekeltek, meg a fényképészet. Az első osztályban megijesztettek bennünket, mint medvesaljai palóc gyerekeket. Nem fogjuk bírni. Nem maradt más hátra, mint tanulni. Kedvenc tantárgyam itt is a matematika és a fizika volt, és az utolsó évben azzá vált még a kémia. Sokat adott Kovács Sándor és Vassányi Aurél. Engem az ö óráik kielégítettek, belülről nem is ismertem a három tankönyvet. Elég volt az előadás, meg a jegyzeteim. Akkor még nem sejtettem, hogy főiskolára kerülök, a kassai (Kosice) ipariba vágytam. Az osztályfőnököm meggyőzött, hogy másutt is megfelelnék, jelentkezzek a Szlovák Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Karára. Sokan jelentkeztek főiskolára akkoriban, például osztályunknak mintegy hetven százaléka. Én sem akartam lemaradni. Felvettek, és megfogadtam, hogy sem a szüléimre, sem az iskolámra nem hozok szégyent, örömmel tanultam. Soha egy percig sem éreztem, hogy gyengébb felkészültséggel érkeztem volna, mint a többiek. Sőt, gyakran utánam jöttek konzultációra, szívesen segítettem a főiskolán tanuló külföldi diákoknak is.- Voltak nyelvi nehézségeid?- Csak kezdetben, aztán már abszolút nem. Úgy tanultam, hogy hamarosan, előmeneteli ösztöndíjat kaptam. Később, még mint diák, tudományos munkatárs lettem az energetika tanszéken. Közben, két éven át énekeltem az ifjú Szívekben. Minden fellépés szép emlék, különösen egy bulgáriai. Tolbuhinban az előadás végén virágesöt bocsátott a színpadra a közönség.-A főiskolán kik voltak legkedvesebb tanáraid?- Sevc, Fecko, Vávra professzor, Gyárfás docens, és Fábry professzor, akivel tudományos munkatársként dolgoztam együtt. Ó volt az, aki a főiskola befejezése után azt tanácsolta, hogy maradjak a fővárosban, ugyanis a komáromi (Komárno) hajógyárba készültem. így kerültem az Energoprojekthez, tervezőnek. Érdekelt a dolog, de kételyeim voltak, egy tervezőnek több gyakorlati tapasztalattal kell rendelkeznie, mint amennyi egy friss diplomásnak van. Azonban, ahogy telt az idő, úgy gyarapodtak a tapasztalatok, beruházókkal, szállítókkal találkoztam az erőműveken, figyelemmel kisértem az építkezések menetét. Ezeket az ismereteket a Lignoprojekt tervezőiroda munkatársaként hasznosítottam, ahol később önálló vezető tervezőként dolgoztam. Manapság, az országot járva, igen örülök, amikor meglátok egy-egy létesítményt, melynek villamossági részét - a technológia villamosítását, a villamose- nergia-ellátás rendszerét - én terveztem. Kelet-Szlovákiától Dél-Csehországig vannak ilyenek, fáfeldolgozó üzemektől kezdve a Pravda Nyomdaipari Vállalat új üzeméig. Ami a hobbim volt azelőtt, ma a munkám (Lörincz János felvétele) A lakótelepekről, iskolákról már nem is beszélve. Ezután újabb terület megismerésére vágyódtam. Munkahelyet változtattam, átmentem a Szlovák Energetikai Művek vezérigazgatóságára, ahol jelenleg is vagyok. Mivel új feladatokról volt szó, és az energetika fejlődésének révén megnövekedtek a követelmények, elhatároztam, hogy továbbtanulok. Újra beiratkoztam a Szlovák Műszaki Főiskolára, ahol elvégeztem, posztgraduális formában, az atomerőművek építése és üzemeltetése szakot. Közben dolgoztam a Gabőíkovo-Nagy- maros vízlépcsőrendszer beruházásának előkészítésén, korábban a vágkirályfai (Král'ová nad Váhom) és egy fekete-vági erőművön. Mint beruházási főelőadó.- Minthogy laikus vagyok a témában, hadd kérdezzem meg, mi a beruházási főelőadó feladata ezen a területen.- Egyezteti az állami érdekeket a tervezők, kutatók, a hazai és külföldi szállítók, valamint a majdani üzemeltető elképzeléseivel és szándékaival. Irányítja és ellenőrzi a műszaki feladatok teljesítését, a tanulmánytól kezdve a létesítmény üzembe helyezéséig, és nem utolsósorban az építés finanszírozását. Mivel a legtöbb esetben milliárdos értékekről van szó, szükség van a társadalmi ellenőrzésre. Ezt a szerepet is átveszi a beruházási főelőadó. Tehát nemcsak irányító, hanem ellenőrző szerep is ez.- Hallva, olvasva a beruházások körüli gondokról, gondolom, gyakori a konfliktushelyzet.- Igen, egy-egy beruházási program levezetése rengeteg konfliktussal zajlik le. Nézeteltérések, viták egy-egy műszaki megoldással, a határidőkkel kapcsolatban, árproblémák. Szervezési változások következtében, hetvenhatban, néhány évre a Szlovák Energetikai Beruházási Vállalathoz kerültem, ahonnan mindjárt Prágába küldtek, a Szövetségi Tüzelőanyag- és Energiaügyi Minisztérium keretében a szlovákiai villamosenergia hálózati rendszerének és a vízi erőművek beruházási programjának irányításával foglalkoztam. Két évig. Aztán családi okok miatt visszatértem, sőt a Gabőíkovo-Nagymaros vízlépcsőrendszerhez is. Ezúttal már e beruházás megvalósításának előkészítésével bíztak meg; egyben tagja lettem a létesítmény központi vezetőségének. Abban az időben, nyolcvanegyben, lelassult az építkezés, csúsztak a határidők. Aztán újabb átszervezés, visz- szakerültem a Szlovák Energetikai Művek vezérigazgatóságára főelőadónak. Részt vettem főként a mohi (Mochovce) atomerőmű beruházási programjának irányításában és ellenőrzésében. Elméleti és gyakorlati tapasztalatokra egyaránt nagy szükség van itt. A miniszteri kollégium és a kormányelnökség számára készülő anyagok kidolgozásában is szerepem volt. Tizenegy országban fordultam meg eddig, ebből nyolc országban szolgálati úton jártam. Egyet sajnálok: hogy annak idején nem szenteltek a főiskolán nagyobb figyelmet az idegen nyelvek oktatásának. Az oroszon kívül, tulajdonképpen önerőből sajátítottam el, illetve tanulom még mindig a franciát és a németet.- Úgy érzem, mindened a munka.- Ez benne van az emberben. Igyekszik a lehető legjobban megcsinálni, ami a feladata. Át kell adni, amit a legjobban tudsz, hogy ne érezd, csupán, mint szappanbuborék létezel. Tudjanak rólad. Persze számomra a munkám - hivatás, méghozzá olyan, amelynek látom a gyümölcsét. Úgy tapasztalom, megbecsülnek, többször is kitüntettek, a legnagyobb elismerést az Energetika Építője kitüntetés jelenti. Egyébként az energetikában manapság széles lehetőségek nyílnak a műszaki tudás fejlesztésére.- Jó ezt hallani, bár gondolom, van azért, ami olykor-olykor téged is zavar, felbosz- szant, idegesít.- Igen. A konzervatív gondolkodásmód és a sok fölösleges előírás. Műszaki embernek szabad térben kell dolgoznia, és ehhez meg kell teremteni a feltételeket, hogy a fejlődés gyorsabb tempójú lehessen. Meg aztán ne kutassunk olyasmi után, amit másutt már felfedeztek. Vagy ne fogjunk olyan dolgokba, amihez nincs kapacitásunk. A nagy feladatok megoldásához szükség van a szocialista országok együttműködésére, de arra is, hogy elsajátítsuk és hasznosítsuk a fejlett nyugati országok tapasztalatait. > Még egyszer a családról. Zsuzsa, a feleség, a Nagymegyeri (Öalovo) Magyar Tanítási Nyelvű Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolában érettségizett, a közgazda- sági főiskolán szerzett mérnöki oklevelet. A fővárosi egészségügyi intézet munkatársa. Jó kedélyű, talpraesett egyéniség. Néhány szót váltunk a Bánk bánról, előző este látta a Szakszervezetek Házában, a Magyar Területi Színház előadásában. Férje a gyerekekkel maradt, aztán dolgozott.- Sajnos, keveset lehetek a gyerekekkel, többnyire Zsuzsa foglalkozik velük. Józsika önálló már, pontosabban, önállónak érzi magát. Remélem, nem fog elveszni. A Duna utcára jár iskolába, jól tanul. Széles az érdeklődési köre. Kezdik érdekelni a számítógépek.- Édesanyáddal milyen gyakran találkozol?- Időnként meglátogat bennünket. Ha megjelenik, olyankor úgy érzem, közelebb van az otthon, sőt, egészen közel. De mi is megyünk, haza a szülőfalumba. Amíg nem jelentkeztek az egészségi problémák, két- havonként utaztunk.- Hobbid?- Van arra idő? Most?! Ha dolgozol, sokat utazol, ha van két gyereked, feleséged, édesanyád, ha vannak barátaid, ha közben nyelveket tanulsz, és azért az autóddal is kell valamikor foglalkozni - jut ilyesmire idő? Minden, ami a hobbim volt azelőtt, ma a munkám. BODNÁR GYULA 1988. III. 4.
