Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-04 / 9. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1988. március 4. XXI. évfolyam Ára 1 korona M egkérdeztem valakit: Mi jut eszébe arról a szóról, hogy könyv. - Egy jó könyv - válaszolta. „Konkrétan egyetlen könyv?“ szerettem volna megkérdezni, de elfordult, s tovább olvasott. Bizonyára „egy jó könyvet“. A határozatlan névelő és a számnév azonos alakja, de különértelműsége segítette válaszadómat, hogy ezzel a mondattal behatárolja azokat a gondolatokat, amelyek a könyvről eszébe jutnak. Vagyis: Számára a könyv lehet „egy darab“ jó könyv is. Ugyanúgy lehetséges - tömör gondolatának tartalmába rejtve - annak a bizonyos, régen - talán a gyermekkorban - elolvasott regénynek az emléke is. Vagy talán a még mindig várt nagy-nagy irodalmi élményre gondol? És itt van a kizáró jelző... „Jó“ könyvre gondolt, Így nem juthatott eszébe a rossz. Méltánytalan is lenne az irodalommal, vagy egyáltalán a nyomtatott szóval szemben, ha nyomban rosszra gondolna az ilyetén megkérdezett olvasó. Az ő számára a könyv, „egy könyv“ csak „jó“ lehet, különben kétségbevonható a létjogosultsága, szellemi és tárgy mivolta. Mert mi szükségünk van manapság a rossz könyvre? Egy vagy egyetlen silány irodalmi vagy nyomdai termékre? Azt ugyanis senki sem tagadhatja, hogy a tizenhatoldá- lanként üres lapokat tartalmazó kötet nem „jó könyv“, mert használhatatlan - olvashatatlan. Furcsa tárgy lett ebből az egykor összetekert papirusztekercsként esetleg pergamenként született üzenethordozóból. Olvasásra szánt szellemi értékről gondolkodom, s le kellett írnom a használható ellentétét, a használhatatlant. Ki tagadná ma már, hogy a könyvnek használati értéke is van. Hovatovább, annál inkább a szépirodalom is ketté szakad, (bár ezt a szakadást inkább az írók, a szerzők számlájára kell írni). Van olyan szemző, akit nem érdekel használják-e fűzött vagy kötött papírlapokra nyomtatott művét. Csak maga az írás, a szellemi tett érdekli. Szerencsére többen vannak olyanok, akik még mindig közölnek, gondolkodtatnak, tájékoztatnak, eligazítanak, felvilágosítanak, lází- tanak, érzelmet keltenek, meghatnak, megindítanak, megérintenek, meggyőznek, elandalítanak, felráznak, ráébresztenek, gyönyörködtetnek, elkápráztatnak, élményt adnak, hitelesítenek, tényeket közölnek, valóságot feltárnak, igazat írnak. Ugyanakkor ma már lehetetlen elvonatkoztatni a könyvek szellemét Johannes Gutenberg mainzi könyvnyomtatómester világot megváltoztató találmányától. Márpedig az előbbiekben említett üres oldalak, vagy a fordítva befűzött lapok nemcsak a szellemi használati értéket semmisítik meg, hanem a tárgyi mivoltát is. Ezért is tartják sokan a könyvnyomtatást olyan találmánynak, amely megjelenése óta mindig az adott kor fejlettségének, az adott ország iparának a függvényében volt minőségileg ilyen vagy olyan. Ha arra gondolunk, hogy a könyvnyomtatás feltalálását hány évszázaddal követte a könyvek múltszázadbeli nagyipari előállításának forradalma, akkor értjük csak meg a századunkban „felgyorsult időt“. A negyvenes-ötvenes évek könyvforradalmát nemcsak az információrobbanás, hanem az ezt lehetővé tevő nyomdatechnikai és könyvkötészeti találmányok is segítették. A „paperback" olcsósága, jólkezelhetősége és tömegessége nemcsak a másodrendű irodalom terjedését, hanem az önmagát komolyan vevő szépirodalom, szórakoztató és ismeretterjesztő művek tömeges olvasását is segítette. Szerencsére vannak zsebkönyvsorozatok, amelyekben a világ legjobb szépirodalmi alkotásait adták ki. Most meg már arról is tudomást szerezhet az ember, hogy a szinte fölösleges szemétként metrón hagyott zsebkönyvek és a végeláthatatlan autóutak hazájában a távolsági autózást nem andalító vagy vérpezsdítő zenével „rövidítik“, hanem hangszalagra olvasott novellákkal, regényekkel. Véletlenek összjátékának köszönhetően éppen ennek a könyvhónapot alkalmilag köszöntő írásnak a megkezdése előtt tájékoztatták a rádióhallgatókat, hogy holnap jelenik meg az egyik legolvasottabb, ugyanakkor a valóságra legérzékenyebb magyar író, Moldova György százhúszperces „kazetta-könyve“ (vagy „könyv-kazettája“?). Elég az hozzá, hogy maga a szerző olvasta hangszalagra a müveit. Százhúsz perc - ez testvérek között is két óra, tehát miközben az ember szolid, egyáltalán nem agresszív tempóban autóval megtesz 170 kilométert, meghallgat egy kisregényt vagy öt-hat novellát. Holnapután az sem lepne meg, ha bemehetnék egy fővárosi könyvtárba, ahol a zene- és hangtárban ma is készítenek csekély térítés ellenében zenei hangfelvételeket, s megrendelném a nyári szabadságom előtt, hogy játsszák fel a mostmegjelent irodalmi bestsellert. Ráadásul itt van a compakt-lemez, s tudhatja, hogy nem készült-e már el a CD-lemezjátszók első, autóba szerelhető sorozata. Erre a kéttenyér- nyi, lézerrel lejátszható lapocskára két órás szöveg rögzíthető. Ráadásul végtelen sokszor lejátszható... Tudomásul kell vennünk, hogy az ember eleinte akusztikus beállítottságú volt, legalábbis az üzenet, a gondolatközvetítésének módozatait tekintve mindenképpen. Szájról- szájra járt a hír, a történet, a legenda, a dal, a vers. Még Homérosz eposzai is így születtek meg, mígnem egy napon le nem jegyezték őket. Ne féljünk, nem szűnik meg a részben akusztikussá váló irodalom. Nem következik be a könyv halála, csupán módosul tárgyi mivolta. Talán nyugdíjasként már a központi adatbankból a saját terminálom képernyőjére hívom le a Nagy Világenciklopédia „könyv" címszavát, vagy tekintem át azt a bibliográfiát, amely a könyv haláláról értekező művek könyvtárnyi irodalmát tárja fel. Hogy ez már nem ez a bizonyos könyv lesz? De bizony az is ez a könyv lesz. Szellemi termék, amely az adott kor gazdasági, műszaki és szellemi fejlettségének szintjén jelenik meg a mostanság megszokottól eltérő tárgyi mivoltában. Végül is ugyanúgy betűket, szavakat, mondatokat, gondolatokat - jó és rossz könyveket írnak majd. Egyetlen előnye mindenképpen lesz az egésznek. Napjainkban a rossz könyvet író szerzőket nem kényszerítik facsemete ültetésére, hogy visszaadják a természettől elorzott nyersanyagot, a fát. Viszont akkor két-három mágneses adathordozót küld vissza a központi adatbank. A kísérőlevélben lakonikus tömörséggel közük: „Mivel könyve iránt mindeddig csupán három pénzszűkében írásra fanyalodott kritikus mutatott érdeklődést, kérjük, hogy dolgozza át. Ha esetleg ez nem lehetséges, a mágneslemezek árát bankszámlájáról lekérjük. Természetesen a szerzői jogdíjat a három kölcsönzés arányában kiutaljuk.“ A könyv tehát nem pusztul el, de a „kötetes író, költő" fogadalma átértékelődik, s a számuk is megcsappan majd. Hiszek benne, hogy olvasni is jobb lesz, s a könyvhónapot köszöntő eszmefuttatások szerzőjének sem kell másokat faggatnia: Mi jut eszükbe arról a szóról, hogy könyv? Mi más, mint a KÖNYV. Csak így egyszerűen, határozatlan névelő és jelző nélkül. DUSZA ISTVÁN » i dm i mm™
