Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-26 / 8. szám

Vasárnap 1988. február 28. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.22, nyugszik 17.19 Kö- zép-Szlovákia: 06 29, nyugszik 17.26 Nyugat- Szlovákia: 06 35, nyugszik 17.32 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 12.43, nyugszik 04,53 Közép-Sziovákia: 12.50. * nyugszik 05.00 Nyugat- Szlovákia: 12.56, nyugszik 05.06 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ELEMÉR - ZLATICA nevű kedves olvasóinkat • 1893-ban született Václav MAŐEK cseh festő és grafikus, érdemes művész (t 1973) • 1893-ban született Julie ME- ZEROVÁ-WINTEROVÁ cseh festőmüvésznő (t 1980). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A FORRADALMI SZAKSZERVEZETEK ÉS A FEBRUÁRI ESEMÉNYEK Évien Erban írása HA AKTÍV A PÁRTCSOPORT... Egri Ferenc cikke A GYŐZELMES FEBRUÁRRAL KEZDŐDÖTT... Összeállítás a Tőketerebesi (Trebisov) járásból A CSÚCSSZÍNVONAL FELTÉTELE A NEMZETKÖZI SZAKOSÍTÁS Michal Kimlik és Jozef Supsák cikke KÁTYÚBÓL A KÖVES ÚTRA Pathó Károly cikke EGY KIS RÁDIÓTÓL AZ ATOMERŐMŰVEKIG Bodnár Gyula riportja SZÁZ ÉV MAGÁNY Részlet Gabriel Garcia Marquez regényéből Pályázati felhívás Az Új Szó szerkesztő bizottsága a februári győzelem, valamint napilapunk megjele­nésének közelgő 40. évfordulója tiszteletére publicisztikai pályázatot hirdet, amelynek célja, hogy a beküldött alkotások révén gazdagabb és árnyaltabb képet kapjunk a szlovákiai magyarság négyévtizedes szocialista társadalomépítő munkájáról, Dél- Szlovákia szociális, gazdasági, kulturális fejlődéséről, azokról a gyökeres változásokról, amelyek ezt az országrészt is jellemezték az elmúlt negyven esztendőben. Pályázni lehet magyar nyelvű - eddig nem publikált - alkotásokkal, legfeljebb tíz gépelt oldalnyi terjedelemben, többek között: a) helytörténeti vonatkozású - jelentős eseményhez, évfordulóhoz kapcsolódó, publicisztikai műfajokkal; b) riportokkal, amelyek egy-egy fontos helyi vagy országos eseményt örökíte­nek meg; c) portrékkal olyan emberekről, akik kiemelkedő munkasikereket értek el, vagy más módon gazdagították számottevően társadalmunk anyagi és szellemi érté­keit; d) olyan írásokkal, amelyek az egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek internacionalista együttműködését mutatják be a gyakorlatban, s ezeken kívül más témájú és műfajú publicisztikai alkotásokkal is. A pályaműveket három - géppel írott - példányban, a pontos cím és a név feltüntetésével kell beküldeni szerkesztőségünk címére: 815 81 Bratislava, Gorkého 10. A beküldési határidő: 1988. június 30. A pályaműveket a szerkesztő bizottság által kinevezett zsűri bírálja el. Eredményhir­detés: 1988. szeptember 15-én. A legjobb pályaműveket lapunk hasábjain közöljük, és a szokásos módon honoráljuk. A bíráló bizottság három díjat oszthat ki: 1. díj: 1500 korona; 2. díj: 500 korona; 3. díj: 300 korona. A zsűrinek joga van a dijakat megosztani, illetve nem kiadni. Szeretettel várjuk minden érdeklődő - olvasóink, írók és újságírók - jelentkezését. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Prágai Mikrobiológiai Intézete új technológiát fejlesztett ki takarmányélesztők gyártására. Az új eljárás jelentős munkaerő-megtakarítást eredményez, és a külföldi technológia hazaival való helyettesítése további 200 millió devizakoronát takarít meg. Az új technológiát kidolgozó tudóscsoport megkapta a Klement Gottwald Állami Dijat. Felvételünkön Miroslav Verner kandidátus mechanikus habeltávolító berendezést kezel. (Jan Vrabec felvétele - CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ebben az évben emlékezünk újkori történel­münk jelentős évfordulóira: a februári győzelem 40., az önálló Csehszlovákia megalakulásának 70., a müncheni árulás 50. és 1968 januárjának 20. évfordulójára, valamint az azt követő ese­ményekre. Ezeknek az eseményeknek értel­méről és a velük összefüggő tapasztalatokról elgondolkozva elmondhatjuk, hogy pozitív és negatív értelemben is kiemelnek néhány alap­vető tényt. A legfőbbek közé tartozik minden­képpen az a felismerés, hogy kommunista per­tunk, mint a munkásosztály forradalmi élcsapa­ta elvezethette a népet a szociális és nemzeti felszabadító harc sikeres betetőzéséhez és az új élet építéséhez, mert hűen kifejezte érdekeit és szükségleteit: lenini módon, alkotóan oldot­ta meg a kor feladatait és problémáit; ezen az alapon kidolgozta a helyes stratégiát és takti­kát, kitűzte programját, s ennek megvalósításá­hoz megnyerte a népet. És a nép. meggyőződve e program helyességéről támogatta, megvaló­sította a programot, együtt haladt a párttal. Ki szeretném emelni azt az alapvető jellemző követelményt, azt a képességet, igényt és szük­ségszerűséget, hogy a párt, vezetése, de vala­mennyi szerve és szervezete, az állami és gaz­dasági szervekben és a társadalmi szervezetek­ben dolgozó kommunisták is a jelenlegi idő­szakban ne sablonokhoz igazodva, ne meg- csontosodottan, régi módon, hanem alkotóan oldják meg e fordulatot jelentő időszak problé­máit. Ne hallgassuk el, és ne hagyjuk figyelmen kívül a meglevő ellentmondásokat, hanem idő­ben ismerjük fel őket, vizsgáljuk azok lényegét, s hozzáértően keressük és érvényesítsük a megoldásokat. Ebben a tekintetben is tartó­san érvényes és kötelező számunkra A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társada­lomban kialakult válság tanulságai című doku­mentum, amely a társadalmi problémák alkotó megközelítésével látja a jobboldali veszély elle­ni harc fő és leghatékonyabb frontját: annak útját, hogy miként fosztjuk meg a jobboldalt minden esélytől, miként fogjuk ki a szelet vitor­lájából. Tekintettel arra, hogy ennek a követel­ménynek nem mindig tettünk eleget, és egye­sek a konszolidációt összetévesztették a kon­zerválással, nem egy területen megrekedtünk és ezt le kell küzdenünk. A jelentős évfordulók és a velük kapcsolatos tapasztalatok másik igen fontos mához szóló üzenete a párt és a tömegek élénk, szoros kapcsolatának létfontosságú szükségszerűsé­ge. Enélkül elképzelhetetlen a forradalmi fordu­lat, nem érhetünk el sikereket az emberek új gondolkodásmódjáért és hozzáállásáért vívott küzdelemben. (Jozef Lenárt elvtárs interjújából a Rudé právónak, a Pravdának, az Új Szónak és a Nővé slovónak) A mikor a Vajáni (Vojany) Hőerőmű igazgatóságán Papp József mérnököt, a mű­szakokat irányító osztály vezető­jét keressük, többen is megjegy­zik, nem biztos, hogy az irodájá­ban találjuk. Mint mondják, gyak­ran akad dolga az erőmű terme­lőegységében. Szerencsénk van. A tágas, de meglehetősen szerényen beren­dezett helyiség egyik íróasztala mögött elmélyülten tanulmányoz valamit. Néhány szót azért vál­tunk, de máris csörög a telefon. Egyik munkatársa hivja, hogy tá­jékoztassa a termelés meneté­ről Az osztályvezető szorgalma­san jegyzetel, közben megnyug­tatja a telefonálót, hogy azonnal intézkedik. Tőlünk egy kézmoz­dulattal türelmet kér, s most ő tárcsáz egy számot. Aztán adatokat közöl, kér, utasít, taná­csot ad. Mindezt nyugodtan, ba­rátságosan, de magabiztosan teszi.- Nem állhat le a termelés néhány kisebb műszaki hiba miatt - mondja most már felénk fordulva -, márpedig a mi osztá­lyunk dolga a blokkok zavartalan üzemeltetése és megfelelő kar­bantartása. A Vajáni Hőerőmű mostanában ritkán működik tel­jes kapacitással, de ez nem je­lent kevesebb munkát, itt nem lehet lazítani. Már pusztán azért sem, mert az utóbbi években maradéktalanul teljesítettük a re­ánk bízott feladatokat, s az ered­mények köteleznek... Mi viszont tudjuk, hogy az erőmű sikereinek kovácsa el­(A szerző felvétele) sösorban az 1-es számú terme­lőegység beindulásakor kialakult és állandósult szakembergárda, s hogy ebbe tartozik Papp Jó­zsef is, akinek a munkájáról a vállalat vezetői csak elisme­réssel nyilatkoznak.- Nagykaposi (Veiké Kapu- sany) vagyok, és a kassai (Kosi­ce) gépipari szakközépiskola el­végzése után, 1964-ben kerül­tem az erőműbe. Az igazat meg­vallva, nem jöttem ide túlságo­san nagy kedvvel, inkább csak a szívem húzott haza. Aztán arra eszméltem, hogy a földiek, a volt iskolatársak puszta jelenléte, ba­rátságuk segítségével kezdem megszeretni az erőművet. A munka is egyre inkább érde­kelt. Először fűtőként dolgoztam, később helyet kaptam abban a csoportban, amelynek az volt a feladata, hogy üzembe helyez­ze az erőmű 2-es számú terme­lőegységét, és az energetikai blokk vezetője lettem. Ezután az erőmű harmadik blokkjának a vezetésével bíztak meg. Köz­ben jelentkeztem a Kassai Mű­szaki Főiskola Gépészeti Karára és levelező tagozaton elvégez­tem. Ezt követően 1979-ben mű- szakvezető lettem, öt éve pedig a jelenlegi beosztásomban dol­gozom. Szóval módomban állt tüzetesen megismerni az egész erőművet, s ennek most nagy hasznát veszem. Az így szerzett tapasztalatoknak köszönhetően ismerem a dolgozók munkahelyi problémáit, ami talán könnyebbé teszi számomrá munkájuk irá­nyítását is. A villanyáram előállítása nagyrészt gépészeti munka, de közben természetesen elektro­technikai ismereteimet is bővíte- nem kellett. Ez bizonyos többlet- munkát kívánt, mégsem sajná­lom az erre fordított szabad idő­met, mert csak így érhettem el, hogy a szó valódi értelmében szeressem a munkámat, ami nem adatik meg mindenkinek. Jó tudni, hogy sok ezer embert szol­gálok, és örülök, amikor a hatal­mas, bonyolult berendezések úgy működnek, ahogy mi, embe­rek akarjuk. Hát még ha a ki- sebb-nagyobb módosításokkal tökéletesíteni tudjuk őket! Ha például öt blokk üzemel egyszer­re, az naponta körülbelül ötezer tonna szénfogyasztást jelent. Ilyen mértékben még a jelenték­telennek tűnő egyszázaléknyi megtakarítás is több tucat tonna szenet tesz ki. Márpedig ez csakis tőlünk, leleményessé­günktől, munkánktól függ. Ezért is fordítunk mind na­gyobb figyelmet a termelés inno- válására. A hőerőművek jövőjét egyre többen megkérdőjelezik. A vajánié például meggyőződé­sem szerint attól függ, hogy mi­képp sikerül megvalósítanunk az átépítését, azt, hogy ne csak villanyáramot, hanem hőenergiát is szolgáltassunk. Ez utóbbit a környék városainak távfűtésé­re használnák, miközben gazda­ságosabbá válna az erőmű üze­melése is. Nagy tervek, költsé­ges, nehéz munkák állnak előt­tünk, amelyektől nem csupán az erőmű jövője, hanem az itt dol­gozók sorsa is függ. Tudja ezt szinte mindenki a vállalatnál. Ezért ha valamilyen műszaki hi­ba, üzemzavar, van az erőmű­ben, akármikor bejövünk, éjjel vagy ünnepnapokon is, hogy se­gítsünk... Én például innen sze­retnék nyugdíjba menni, és azt hiszem, van még jónéhány mun­katársam, akik számára sokkal többet jelent ez az erőmű, mint egyszerűen ,,a munkahelyet“. BARANYAI LAJOS A JÖVŐNKRŐL VAN SZÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom