Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-19 / 7. szám

Interjújában az eddigi eredményekről szólva a központi bizottság titkára megállapította, hogy a mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexum a CSKP XVII. kongresszusán meghatározott feladatát egészében véve jól teljesíti. A mezőgazdasági vállalatok a 8. ötéves tervidőszak első két évében a tervnek megfelelően növelték a bruttó mezőgazdasági termelést, elérték vagy túlteljesítették az állattenyésztés valamennyi fontos árutermelési mutatóját és a pénzügyi tervmutatókat. Pitra elvtárs fogyatékosságként említette, hogy a tárca nem képes komplex módon teljesíteni az állami tervfeladatokat. Az utóbbi két évben megint megbomlott a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlődése közötti összhang, s a növénytermesztés jócskán lemaradt. A jó gabonatermesztési eredményekkel szemben nem sikerült teljesíteni a feladatokat a cukorrépa-, burgonya-, zöldség-, gyümölcs- és komlótermesztésben, és a termelés anyag- és energia-igényessége is lassan csökken. Mivel időközben az önellátás növelésével kapcsolatos feladat minőségileg új tartalmat kapott, a törekvéseket egyre inkább össze kell kapcsolni a mezőgazdasági- élelmiszer-ipari komplexum tevékenysége minőségének és effektivitásának javításával. Nem a mindenároni, hanem az olyan önellátás elérése a cél, amely a népgazdaság gazdasági gyarapodásának fontos tényezőjévé válik - hangsúlyozta a CSKP Központi Bizottságának titkára, majd így folytatta: - Ehhez sokkal szélesebb körben és nagyobb intenzitással kell kihasználni mindenekelőtt a hozzáférhető tudományos-technikai ismereteket, a dolgozók aktivitását és alkotó kezdeményezését.

Sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy a tárca jó eredményeket ér el, miért van mégis szükség átalakításra a mezőgazdaságban? Ezzel kapcsolatban Pitra elvtárs hangsúlyozta, hogy a gazdasági mechanizmus átalakításának alapelvei a népgazdaság szerves részét alkotó mezógazdasági-élelmi- szer-ipari komplexumra is teljes egészében érvényesek. Az átalakításnak a mezőgazdaságban is az az alapja, hogy a vállalatok áttérjenek az önelszámolásra, és ezzel egyi- döben megszilárduljon a felelősségük a vállalat és a dolgozókollektíva gazdasági és szociális fejlődéséért, valamint az a joguk, hogy ezt a fejlődést önállóan irányíthassák. Az új törvények módosítják az állami gazdasági irányítás helyzetét, s ennek az irányítási folyamat javításán és ésszerűsítésén kívül a dolgozóknak, mint szocialista termelőknek és tulajdonosoknak a helyzetét is meg kell erősítenie. Az a cél, hogy mindenki igazi gazdának érezze magát a vállalatánál és ennek megfelelően cselekedjék. „Azt akarjuk, hogy valamennyi mezőgazdasági vállalat önálló gazdasági és önigazgatási szervezetté váljék, hogy a vállalatok a saját számlájukra gazdálkodjanak, teljes egészében vállalják a felelősséget partnereik igényeinek kielégítéséért, és maguk viseljék tevékenységük következményeit. Ezért nem érvényesíthetünk velük szemben olyan tervezési és irányítási módszereket, amelyek ellentétben volnának a helyzetükkel“ - emelte ki válaszában Pitra elvtárs.

Szóba került, hogy a mezőgazdaságban bevált tökéletesített irányítási rendszer pozitívumait teljes egészében kihasználták az átalakítás egész népgazdaságra vonatkozó alapelveinek kidolgozásánál. Ez az egyik oka annak, hogy az átalakítás a mezőgazdaságot az elsők között érinti a népgazdaság ágazatai közül. 1984-ben a CSKP KB 11. ülése kimondta, hogy tovább kell szilárdítani a mezőgazdasági vállalatok önelszámolási helyzetét, és a gazdasági szabályozók tökéletesítésével a vállalatok többsége számára gazdaságilag egyformán igényes feltételeket kell teremteni. Igen fontos feladat a gazdasági szabályozók objektivizálása, beleértve a felvásárlási áraknak a társadalmilag szükséges ráfordításokkal összefüggésben történő rendezését is. Ennek a folyamatnak szerves részét képezi az árképzés, az elvonás és a hitelpolitika alapelveinek egységesítése a mezőgazdaságban és a népgazdaságban.

Sokakban éppen az egységes eljárás vált ki kétségeket. Attól tartanak, hogy az egységes rendszer nem teszi lehetővé a mezőgazdasági termelés sajátosságainak respektálását, amelyek természetesen nem szűnnek meg a gazdasági mechanizmus átalakításával. Interjújában Frantiéek Pitra leszögezte, hogy az aggodalom alaptalan. Ugyanis a mezögazdasági termelésnek azokat a sajátosságait, amelyek kihatnak a vállalatok gazdálkodásának eredményességére és feltételezik a különbözeti pótlék folyósítását, a tervszerű irányítás egységes és viszonylag önálló rendszerében egyaránt tökéletesen meg lehet oldani. Kiegészítő szabályozók alkalmazásával elérhető, hogy a gazdasági szabályozók egységes rendszere, a mezőgazdasági termelés sajátosságait figyelembe véve, a mezőgazdaságban és a népgazdaság egyéb ágazataiban tevékenykedő vállalatok gazdálkodásához egységes kritériumokat és hasonló feltételeket teremtsen. Ennek különösen most van nagy jelentősége, amikor a mező- gazdasági vállalatok számára nem csupán az alaptevékenységben, de a mezőgazdasági alapanyagok feldolgozásában, az élelmiszer- termelésben, a szolgáltatások és az egyéb ipari jellegű tevékenység szakaszán is tág lehetőség kínálkozik a vállalkozásra.

A központi bizottság titkára válaszában cáfolta azt a nézetet, hogy a mezőgazdaságban érvényesülő szövetkezeti gazdálkodási forma sajátosságai esetleg gátolhatják az egységes alapelvek érvényesülését. Emlékeztetett arra, hogy a nemrég megvitatott

lyek szintén kihatnak a vállalatok valós vagy számvitelileg kimutatott költség- és nyereségszintjére.

A még előkészítés alatt álló változások a mezőgazdasági vállalatoknál elsősorban a költségek szintjét fogják befolyásolni, de egyúttal a nyereségesség szintjével szemben is nagyobb követelményeket támasztanak. Éppen ezért az átalakítás a visszatérítés megfelelő módosításával is számol. A megnövekedett költségek visszatérítésén kívül az árszabályozókba az egységes nyereségszintet is,bekalkulálták. Ez a nyereség és a termelési alapok viszonyát 4,5 százalékban fejezi ki. Ez az érték a mezőgazdaságban eddig kimutatott mintegy 8-10 százalékos nyereségszintnek felel meg.

„A felvásárlási árak átlagosan mintegy 20 százalékkal emelkednek“ - olvashatjuk egyebek között az interjúban. „Ennek következtében a felvásárlási árak a korábbi 82,5 százalék helyett a jövőben 85,5 százalékkal járulnak hozzá a visszatérítéshez, miközben csökken a nem árjellegű szabályozók (segélyek, pénzbeli támogatások) szerepe.“ A központi bizottság titkára interjújában hangsúlyozta: a felvásárlási és nagykereskedelmi árak módosítása nem változtat a CSKP hosz- szútávú árpolitikáján, melyet a XVII. párt- kongresszus határozata ismét megerősített. Ez annyit jelent, hogy a felvásárlási árak emelkedése nem lesz kihatással az élelmiszerek kiskereskedelmi árára.

Az interjúban felvetődött a gazdasági szabályozók objektivizálásának szükségessége. Erre vonatkozóan Frantiéek Pitra kiemelte:

Frantiáek Pitra interjúja a Rudé právóban

törvénytervezetek közelebb hozzák egymáshoz a két szocialista vállalati forma és azok dolgozókollektíváinak helyzetét. Hasonlóak lesznek a jogaik és a kötelességeik, s ez lehetővé teszi, hogy az irányítás és a tervezés módszerei és alapelvei szintén közelítsenek egymáshoz. A kétféle szocialista tulajdon sajátosságai elsősorban a vállalat létrehozásának és a jövedelem elosztásának feltételeiben nyilvánulnak meg. Az egységes alapelvek érvényesítése mellett szól az a tény, hogy ez az eljárás - mindenekelőtt az árképzés és az adópolitika alapelveinek egységesítése - hozzájárul ahhoz, hogy jobban ki lehessen fejezni a mezőgazdaságnak a nemzeti jövedelem képzéséhez való hozzájárulását és a társadalomnak az élelmiszerekre fordított valós költségeit. Ezzel együtt tökéletesebben érzékeltethető, hogy az állam mekkora részt vállal a kiskereskedelmi árak szintjének megtartásából. Ennek a ténynek a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari dolgozókon^kívül a termelőeszközök szállítóit is arra kell ösztönöznie, hogy növeljék az élelmiszer-termelés effektivitását, s ezzel mérsékeljék az állami költségvetésre nehezedő terheket.

Mit jelent konkrétan az egységes alapelvek érvényesítése a mezőgazdaságban használatos gazdasági szabályozók változása szempontjából? Mint az interjúban olvashattuk, mindenekelőtt a jövedelemelvonás mechanizmusának alapvető változását jelenti. Pitra elvtárs kifejtette, hogy a mezőgazdasági adónak szerves része lesz a munkabér- és munkadíjadó, valamint a földadó és a nyereségadó. A ténylegesen kifizetett bérek és munkadíjak után a jövőben a mezőgazdasági vállalatok szintén 50 százaléknak megfelelő adót fognak fizetni. A szövetkezetekben ez az összeg a vállalatok által szociális biztosítás címén már eddig is fizetett 20 százalékkal nagyobb lesz, ugyanis ez a tétel pótolja a népgazdaság egyéb ágazataiban foglalkoztatott dolgozók béradóját. A földadó esetében a tarifa és a díjszabás módja egyaránt megváltozik. A nyereségadó az eddigi progresz- szív jelleg helyett valószínűleg lineáris jelleget kap, vagyis a rentabilitás mértékétől és a nyereség nagyságától függetlenül, a vállalatok egységesen a nyereség 50 százalékának megfelelő összeget lesznek kötelesek átutalni az állami költségvetésbe. Úgy mint eddig, a jövőben is lesz adómentes minimum.

Az említetteken kívül egységesítik a hitel- nyújtás feltételeit, és további olyan tárgyi és módszertani változásokra is sor kerül, ametuaataoan vagyunx annax, nogy a gazoasagi szabályozók optimális működtetéséhez a mezőgazdaságban a lehető legobjektívebben kell felértékelni a természeti feltételeket. A tárca az utóbbi években széles körű talaj- vizsgálatokat folytatott, felmérve a talaj tulajdonságaira kiható egyéb tényezők (pl. az öntözés, a vízvédelmi övezetek stb.) szerepét. A vizsgálatok eredménye alapján a mezőgazdasági vállalatokat 42 termelési-gazdasági csoportba osztották.

Az eltérő természeti feltételeknek a vállalatok gazdálkodására gyakorolt hatását eddig rendszeresített megoldással ellensúlyozták. Mivel ez a módszer bevált, a jövőben is alkalmazni fogják. Konkrétan: a jobb talajviszonyok köztt gazdálkodó vállalatok esetében a talaj minősége szerint differenciált földadót rónak ki, a gyengébb talajokon gazdálkodókat pedig különbözeti árpótlékban részesítik. Az új értékelési forma olyan egységes rendszer bevezetését jelenti, amely az egész CSSZSZK-ban egyformán fog vonatkozni a szövetkezetekre és állami gazdaságokra.

Az említett kapcsolatban Pitra elvtárs felhívta a figyelmet egy igencsak fontos tényre. Történetesen arra, hogy miközben a felvásárlási árak nagyobb szerepet kapnak a visszatérítésben, az árbázis kissé eltolódik a kedvezőtlenebb természeti feltételek irányába. Ez annyit jelent, hogy az eddigi gyakorlattal szemben, amikor is a felvásárlási árak inkább a jobb mint az átlagos természeti feltételekből indultak ki, a 20 százalékos növekedést követően a felvásárlási árak már az átlagos természeti feltételekéhez közeli termelési költségeket is fedezni fogják. Ezzel egyidöben mintegy a kétszeresére növekszik a földadó és csökken a különbözeti pótlék értéke. Most a mezőgazdasági vállalatoknak hozzávetőlegesen egyharmada fizet földadót, a többi különbözeti árpótlékot kap. Az előkészített intézkedések ezt az arányt nagyjából kiegyenlítik.

A bevezetésre váró változások összessége lehetővé teszi, hogy objektívebben értékeljék a vállalatok teljesítményét, jobban felismerjék a vállalatok gazdálkodására ható szubjektív tényezőket. A változás elősegíti a lemaradozó vállalatok még mindig népes

táborának alaposabb meghatározását és a csoporton belül az eredménytelenség okainak megkülönböztetését, illetve fokozatos felszámolását.

A mezőgazdasági vállalatok azonban - a népgazdaság más ágazatainak vállalataihoz hasonlóan - nem csupán természeti feltételeikben, de a termelési-technikai és technológiai feltételeikben, valamint az irányítás és munkaszervezés színvonalában is különböznek egymástól. A népgazdaság többi ága és a mezőgazdaság között csak annyi a különbség, hogy a mezőgazdaságban fölöttébb nehéz megítélni ezeket a feltételeket. Különösen a vállalat gazdálkodását befolyásoló feltételek objektív és szubjektív jellege között nehéz különbséget tenni. Az interjú utal arra, hogy az objektívnek ítélt eltérő feltételek kedvezőtlen hatását rendszeresített árpótlékkal és a munkaerők stabilizálását szolgáló alap további működtetésével fogják ellensúlyozni. A lemaradozó vállalatok esetében az állami vállalatról szóló törvény, illetve a mezőgazdasági szövetkezeti törvény értelmében fognak eljárni. Ez annyit jelent, hogy ezekben a vállalatokban bevezetik a gazdálkodás különleges rendszerét, s kidolgozzák az állam által finanszírozott és ellenőrzött konszolidációs programot.

Mint ismeretes, a mezőgazdaságban már 1989. január 1-jével kezdetét veszi az átalakítási folyamat. Sokan kérdezik, miért előzi meg ez az ágazat két teljes évvel a népgazdaság egészét?

Miként az interjúban olvashattuk, ennek egyik oka, hogy a jelzett időpontban életbe lépnek az új nagykereskedelmi és felvásárlási árak. A mezőgazdaságban a felvásárlási ár csupán egyike az egymáshoz szorosan kapcsolódó visszatérítési szabályzóknak. Ebből következik, hogy ha azt akarjuk, hogy a rendszer működjön, akkor nem elég csupán az egyik összetevőt megváltoztatni.

A döntésben az is közrejátszott, hogy a mezőgazdasághoz, de főleg a szövetkezetekhez sokkal közelebb állnak a gazdasági mechanizmus átalakításának alapelvei, mint a népgazdaság egyéb ágaihoz. Például az önállóság, az önfinanszírozás és önigazgatás elve az ipari vállalatok helyzetében gyökeres változást jelent. Ezzel szemben a mezőgazdasági szövetkezeteket, az adminisztratív és direktív irányítás valamennyi fékező hatása ellenére, éppen ezek az alapelvek jellemzik. Esetükben az átalakítás tulajdonképpen ezeknek az alapelveknek a teljes kibontakoztatását, a formalizmus felszámolását jelenti. És mint tudjuk, az utóbbi években a tárca állami vállalatai - az állami gazdaságokat is beleértve - már szintén tapasztalatokat gyüjt- hettek az önfinanszírozásban alapuló gazdálkodásban, valamint a termelés lényegesen önállóbb tervezésében és irányításában.

A mezőgazdaságban nincsenek olyan jelentős különbségek az alapvető élelmiszerek és alapanyagok kereslete és kínálata között, amelyek esetleg hátráltathatnák az átalakítás alapelveinek gyors és következetes megvalósítását. Tehát itt valószínűleg nem lesz szükség olyan átmeneti rendelkezésekre, amelyek korlátoznák a vállalatok önállóságát a termelési szerkezet meghatározásában stb. Ennek a ténynek szintén komoly szerepe van abban, hogy a mezőgazdasági-élelmiszer- ipari komplexumban két évvel korábban veszi kezdetét az átalakítás.

Az elmondottak persze korántsem azt jelentik, hogy a mezőgazdaságban zökkenő- mentes lesz az átmenet. Erre Frantisek Pitra szintén utalt válaszában. Egyebek között figyelmeztetett arra, hogy az eltérő éghajlati és talajviszonyok között gazdálkodó vállalatoknál ugyanannak a terméknek az előállításához különböző mennyiségű élőmunkára van szükség. Tehát számolni kell azzal, hogy a munkabér- és munkadíjadó sem egyformán fogja terhelni a vállalatok gazdálkodását, s ez esetleg a termelőkedv hanyatlásához vezethet bizonyos termékek vonatkozásában. Nagyon fontos lesz, hogy a termelői érdeklődést a visszatérítések formáinak és nagyságának segítségével, esetleg egyéb intézkedésekkel a jövőben is kellő színvonalon tudjuk tartani.

A mezőgazdaság gazdasági mechanizmusának átalakításával kapcsolatos irányelvek közzététele az év dereka táján várható. Nagy hiba volna, ha a vállalatok addig ölbe tett kézzel várakoznának. A felkészülés időszakának legfontosabb tennivalója az évi feladatok teljesítése. Mindenütt javítani kell az irányítás színvonalát, növelni a termelés gazdaságosságát, szilárdítani a munka- és tervfegyelmet. Hasonlóan fontos feladat a tudományos-technikai vívmányok érvényesítése, a dolgozók alkotó kezdeményezésének fellendítése és a vállalkozási lehetőségek helyes felmérése. A vállalatok, a dolgozókollektívák csakis így teremthetik meg az igényesebb feladatok teljesítésének feltételeit.