Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-19 / 7. szám
A járási székhely panorámájának a múltat idéző egyik jellegzetes részlete Diákévek, hagyományok A település egy-egy utcája, a népdal- gyújtó útjuk során ebben a faluban is megfordult Bartók Béla és Kodály Zoltán nevét viseli. Ma már nem a népdalban megénekelt utcahossznyi piros rózsáiról híres a falu, hanem az eperről és a krizantémról. A néni mutatja, arra kell menni, ott van a nemzeti bizottság épülete. Akár ne is menjek oda, mondja, nem találok ott senkit. Miután Nyitragerencsért (Nitrianske Hrnőia- rovce) közigazgatásilag a járási központhoz, Nyitrához csatolták, a hnb épületébe a Honvédelmi Szövetség helyi szervezete költözött be. A hegyoldali község főutcáján ugyanolyanok az épületsorok, mint a legtöbb faluban. A lakások előtt gondozott porták, körülöttük felásott, szántott konyhakertek. A tekervényes, lejtős utcácskákon keresem azt, amire felépült az új. Összeraknám az egykorit, de nincs miből. Eltűnt a régi.- A 2200 lakosú Nyitragerencséren több lenne a lakos, de építkezési telkek hiányában az utóbbi években legkevesebb ötven fiatal házaspár költözött a város új lakótelepeire - mondja Czakó Géza, a helybeli szlovák tanítási nyelvű alapiskola igazgatója, a falusi pártszervezet titkára. Vele vetjük össze a falu múltját a jelennel. Gerencséren a felszabadulás, illetve 1948 februárja után a szocialista fejlődés az itt élő emberek életmódját alapjaiban változtatta meg. Az egykori szegénységnek mára hírmagja sem maradt. A település területe kibővült, gomba módra szaporodtak a lakóépületek. Háromszázötven új lakás épült, s ez kétszer annyi, mint amennyi valamikor is volt itt. Azelőtt gyakori volt, hogy egy-egy udvarban kilenc család élt összezsúfoltam- Könyörtelen élet volt itt - emlékezik Czakó Géza. - Genecsért a környéken a legszegényebb településként emlegették. Az emberek földműveléssel foglalkoztak, s a kemény munkában a legigénytelenebb állat, a szamár volt segítségükre. A tűzifát is m A Népi Milícia első egységei 1948 februárjának elmékezetes napjaiban a nyitrai erőműben és a malomban alakultak meg. ■ A járás egyik legjelentősebb üzeme, a CALEX az ötvenes évek elejétől gyártja a különféle hűtőszekrényeket s rátért a piacon keresett mélyhűtők előállítására is. ■ A partizánskéi Augusztus 29-e Üzemek Haté Moravce-i gyáregysege az előző ötéves tervidőszakban több minttízmilliópárlábbelit szállított a hazai és a külföldi megrendelőknek. ■ A járás területén az első egységes földműves-szövetkezet Dőlné Krskanyban alakult meg 1948 decemberében. ■ A mezőgazdasági bruttó termelés az 1957-1984-es években 58,5 százalékkal növekedett, miközben a mezőgazdaságban dolgozók száma több mint az egyharmadával csökkent. ■ A népkönyvtárak könyvállománya eléri csaknem a hétszázezer kötetet. Különösképpen örvendetes, hogy növekszik a fiatal könyvköl- csönzók száma. ■ Nyitra nemcsak a mezőgazdasági tudomány és oktatás, valamint a régészet egyik szlovákiai fellegvára, hanem egyben a legszebb fekvésű és építészeti elrendezésében is a „legszemrevalóbb“ városok egyike. ■ Sokan keresik fel előszeretettel az évszázados ghymesi szelíd gesztenyést, amelynek az országban nincsen párja. ■ A malonyai (Mlynany) arborétum közép-európai viszonylatban is egyike a legnevesebbeknek. Itt működik különben a Szlovák Tudományos Akadémia értékes fa- és cserjefajtákkal foglalkozó egyik intézete is. ■ A nyitrai Andrej Bagar Színház január 30-án a brnói Zdenék Kaloő vendégrendezésében bemutatta Shakespeare Troilos és Cressida című tragikomédiáját. ■ A Csemadok február 25-én megrendezi a vers- és prózamondók járási versenyét, március első hetének végén pedig folklór fesztivált. azzal szállították az erdőből. Ma a legtöbben kis traktorral művelik kertjüket. S a tűzifára nincs szükség. A központi gázvezetéken eljut a földgáz szinte valamennyi lakásba. Azelőtt a lakosoknak alig-alig volt más lehetőségük a megélhetésre, csak a földművelés. Ma a város ipari üzemei foglalkoztatják a lakosságot. Az asszonyok legtöbbje gyermekével mégis otthon marad a szülés után. Dolgoznak a kertben: epret és krizantémot termesztenek. Ha országútjainkon nyitrai jelzésű kocsikkal találkozik, több mint valószínű, gerencsériek ülnek a volán mögött. Viszik a portékájukat, az epret, a hóvirágot, a gyöngyvirágot a nagyvárosok piacaira. Valamikor rengeteg volt itt a borszőlő, ma már nem kell az otelló, csak a csemegeszóló, mert jövedelmezőbb az eper, a virág. S az eredmény: színes tévé van a legtöbb házban, több helyen nem egy személyautó. A jólétet szinte a semmiből, szorgalmunkkal teremtettük meg. Azelőtt zárt volt a faluközösség, más faluból nemigen házasodtak az emberek, nem kellett másutt a gerencsért szegény lány. Ma gerencséri lányt elvenni szerencse, mert gazdag. Egykor az is jellemző volt falunkra, hogy a gyerekek csak télen járlak iskolába, jó időben teheneket őriztek. Ma 207 tanulót (a szomszéd településről is ide járnak a gyerekek) oktat iskolánk. A lakosság igényeit, gondjait két képviselő közvetíti a városi nemzeti bizottságnak. A közeljövőben a központi vízvezeték - a törpe vízművekből származó víz nem felel meg a higiéniai előírásoknak - és egy nagyobb üzletközpont építését szorgalmazzuk. Az egészségügyi és a lakossági szolgáltatásokat a város egészségügyi központja és szolgáltató vállalatai végzik. A falu a városi igényekhez igazodik. Negyven év alatt kinőtte egykori jellegét. Nehéz napot hagyott maga után. Arcán meglátszik a fáradtság. Kora hajnalban kezdte a munkát. A fejés után sem pihenhetett. Az elletőből más istállóba kellett áthajtani az elsőborjas teheneket. Mégis elégedettség sugárzik az arcáról. Olyan teheneket adott át ’ másoknak, amelyeknek a napi átlagos tejhozama 25 Her volt. Szépen berendezett otthonában beszélgetünk a napi munkáról, az elért eredményekről és arról is, hogy mikor szerette meg az állatokat. Kosa Károly, a nagycétényi (Vel'ky Cetín) Alsónyitra Egységes Földműves-szövetkezet többször kitüntetett, kiváló fejője már gyerekkorában gyakran járt ki az állattenyésztő telepre. Apja is az élenjáró fejők közé tartozik. Ö tizenegy éves korától segített neki, elleste a fejés fortélyát. Erre az időszakra emlékezik:- Apámtól tanultam, hogyan kell az állatokkal bánni. Aprólékosan megfigyeltem, mikor, mit, hogyan és miért tesz. Hogyan őrködik a nyugalmukon. Gyakran mondogatta nekem, hogy a termelékenységre nagyon kihat az ' állatok nyugalma. Az elmúlt évben a feleségével együtt 50 * tehenet gondozott. Fejési átlaguk 5400 liter volt. A minőség is jól alakult, mert nagyon ügyeltek arra, hogy a kannákban ne álljon sokáig a tej. Ha megteltek, nyomban vitték a hűtőbe. Mindketten azt tartják, csak jól érdemes dolgozni. A szó szoros értelmében gazdáknak érzik magukat. Szívükhöz nőtt a szövetkezet és úgy dolgoznak, hogy munkájukkal hozzájáruljanak a gazdálkodás állandó javulásához. A többi fejővel együtt nagy részük van abban, hogy az öt faluból egyesült szövetkezet a járásban már évek óta az elsők közé tartozik. A felsőbb szervek az eredményeket több kitüntetéssel jutalmazták. A szövetkezeti földművesek szövetsége járási bizottságának és a járási mezőgazdasági igazgatóságnak vándorzászlaját négyszer kapták meg. A szövetségi kormány és az SZFSZ Központi Bizottságának vándorzászlaját is odaítélték a jól gazdálkodó szövetkezetnek. 1986-ban Az építésben szerzett érdemekért állami kitüntetést vehették át. Tegyük hozzá, megérdemelten. Hiszen ez a szövetkezet, ha csak az állattenyésztés eredményeit értékeljük, nagyon magas szinten termel. Egy hektárra például 105 I tej termelése jut. Az állattenyésztés lényegesen hozzájárul a jövedelmezőség kedvező alakulásához. Ez megmutatAz oldal anyagát írta: BÁLLÁ JÓZSEF, BODNÁR GYULA, GÁLY IVÁN, SZÉNÁSSI GYÖRGY és TALLÓSI BÉLA A felvételeket LÓRINCZ JÁNOS készítette A mély élmények helyszínei felejthetetlenek. Dél-Szlovákia tájain is bizonyára sokakban, pedagógusok és mezőgazdászok ezreiben él elevenen Nyitra, melyhez e sorok íróját, idestova másfél évtizede már, nemcsak az ott töltött diákévek, hanem riportutak emlékei is fűzik. A diákévekből szép és derűs mozzanatok, többnyire. A szerelmes estéken, ifjúi hévvel, szabadjára engedett fantáziával elkövetett csibészsógeinken, a foci- és hajnalig tartó pingpongcsatákon túl megannyi műsor, irodalmi est, melyeknek teremtói és szereplői mi magunk voltunk. Tartalmas találkozások, viták versről, regényről, a magyar tanszék keretében éppen kozik abban is, hogy a pénzügyi mérleget 13 millió korona nyereséggel zárják. Siller Alfonz mérnök, a nagycétényi tejtermelő telep vezetője így fogalmaz:- Azért szakosítjuk tehéntenyésztésre ezt a farmot, mert az olyan jó fejők munkájára építünk, amilyen Kosa Károly és társai. Nem félünk túlságosan a szigorított felvásárlási normáktól sem. Tavaly a tej 90 százaléka első osztályú volt. Van saját laboratóriumunk, ahol mintákat veszünk és a fejőket a tej minősége szerint fizetjük. Amikor ezeket a szavakat idézem a szövetkezet legjobb fejőjének, tapasztalataira hivatkozva azt mondja, hogy igyekeznek becsülettel helytállni, öregbítik szövetkezetük hírnevét. Ót magát erre kötelezi az is, hogy megkapta Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma kiváló dolgozója kitüntetést. A felesége pedig az országos versenyben ért el jó helyezést. Előveszi az érmeket, az okleveleket, amelyek mögött bizony nagyon sok verejték, nehéz munka van. Ledolgozott ünnepnapok és állandó felelősségvállalás. Mert, amint többször is elmondta, egy igazi fejő gondolatban mindig a telepen van. Az jár az eszében, hogy mi lehet az állatokkal. Csak akkor nyugszik meg, amikor mindent ellenőriz, számba veszi a teheneket, és megállapítja, hogy minden rendben van. Nagy lekötöttség, de nem sajnálja, mert kis korától a szövetkezetben él. Visszatekintve a múltra, elmondja, hogy valamikor nem volt ilyen jó a megélhetés ebben a faluban. Sokan eljártak Európa különböző részeibe dolgozni. Az apja is Francia- országban született. Bizony sokan ettek akkoriban idegen kenyeret. Most otthonra, hazára találtak a Nyitra partján. Ezt nagyra becsülik, és úgy érzik, hogy ez mindannyiuk- tól hibátlan munkát igényel. általunk újraindított, Új Fórum névre keresztelt szellemi műhelyben, aztán a Juhász Gyula Ifjúsági Klubban, ahová a Mezőgazdasági Főiskola magyar nemzetiségű hallgatói közül is többen eljártak. Pezsgő esztendők. Persze, nekünk, a Pedagógiai Kar hallgatóinak, azt hiszem, könnyebb dolgunk volt akkoriban, mint mai utódainknak, könnyebben tudtunk közösséget teremteni, átjutni akadályokon - egyszerűen azért, mert többen voltunk, hatvankilencben még mintegy kilencvenen kezdtük az első évfolyamot, a magyar tagozat hallgatóinak összlétszáma pedig háromszáz körül mozgott. Egy kisebb falura való tömeg, melyben akarva-akaratlanul erősebben munkált az önkifejezés vágya, a cselekvés akarása. Olyannyira, hogy egy-egy műsorunkat elvittük a zoboralji falvak népének is, mások pedig nagy lelkesedéssel indultak a folklórhagyományok nyomában, melyekben, mint köztudott, rendkívül gazdag e táj. Ilyenképpen később, amikor újságíróként tértem vissza Nyitrára és környékére, nem volt nehéz eligazodnom sem a gyorsan épülő városban, sem a domboknak futó vagy völgyekben meghúzódó falvakban - Alsóbodokon (Dőlné Obdokovce), Zséren, Kolonban, Pogrányban (Pohran- ce), Ghymesen vagy Nagycétényben. Megismerkedtem a néphagyományok olyan őrzőivel és ápolóival, mint Jókai Mária, Szládecsekné Süttö Mónika, Holecz Ilona, Latika Istvánná, aki mellesleg a példás jelzőt kiérdemelt lédeci (Ladice) könyvtár vezetője. Béden (Badice) idős nótafa, Fü- löp Imréné, szül. Gál Mónika gyönyörködtette népdalokkal, balladákkal szívemet egy délutánon át. A táj egykori tárgyi emlékeit sem hagyják pusztulni, többek között a koloni Sándor János ösztönzésére, aki évek óta a Csemadok járási bizottságának titkára, több faluban hoztak létre szép gyűjteményt, tájházat is. Működnek aztán gyermek és felnőtt folklóregyüttesek, éneklócsoportok, melyek a szólistákhoz hasonlóan országos versenyeken értek el kiemelkedő sikereket. Mindez arról tanúskodik, hogy a nehezebb körülmények között is lehet kultúrát teremteni, tágabb közösségeket gyarapító egyedi művészeti értékeket létrehozni, ha az akarathoz és lelkesedéshez öntudatos magatartás és tehetség társul. Persze, könnyebben menne a munka, ha megmaradtak volna a magyar tanítási nyelvű iskolák. Az integrálás vagy más okok következtében ezen a „nyelvi szigeten“ is több megszűnt. Amelyek működnek, azokból viszont messzire lehet jutni a tudás útján. És folytatni a nemes hagyományokat. Veronika Sykorová, a Zlaté Moravce-i CALEX munkásnője a hálózati csatlakozókat köti be a hűtőszekrények kompresszorainak kapcsolótáblájára (Lórincz János felvételei)
