Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-19 / 7. szám

IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1988. február 21. A NAP két - Kelet-Szlovákia: 06.35, nyugszik 17.08 Kö­zép-Szlovákia 06.42, nyugszik 17.15 Nyugat- Szlovákia: 06.48, nyugszik 17.21 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 08.06, nyugszik 22.28 Közép-Szlovákia: 08.13, nyugszik 22.35 Nyugat- Szlovákia: 08.19, nyugszik 22.41 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük Eleonóra nevű kedves olvasóinkat • 1888-ban született Mihail Alekszandrovics BONCS- BRUJEVICS szovjet rádiómér­nök, egyetemi tanár (f 1940) • 1888-ban hall meg Jazef Mi- loslav HÚRBAN szlovák író és politikus (szül. 1817). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A KÖZAKARAT SOKRA KÉPES Gazdag József interjúja ÚJÍTÓKKAL ÚJÍTÁSOKRÓL Egri Ferenc riportja A VÁLASZRA ÖTSZÁZ ÉVIG KELLETT VÁRNI Somogyi Mátyás cikke HŰSÉGGEL ÉS HIVATÁSTUDATTAL Németh János írása BŰVÖSKOR • Németh János írása ROBOGJ FÖL, LÁZNAK IFJÚ SEREGE Rácz Olivér írása ÍVNAK A CSUKÁK Részlet Duba Gyula regényéből ELEKTROMOS ÍVVEL, ELLENÁLLÁSSAL, ELEKTRON­SUGÁRRAL Szénási György írása Pályázati felhívás Az Új Szó szerkesztő bizottsága a februári győzelem, valamint napilapunk megjele­nésének közelgő 40. évfordulója tiszteletére publicisztikai pályázatot hirdet, amelynek célja, hogy a beküldött alkotások révén gazdagabb és árnyaltabb képet kapjunk a szlovákiai magyarság négyévtizedes szocialista társadalomépítő munkájáról, Dél- Szlovákia szociális, gazdasági, kulturális fejlődéséről, azokról a gyökeres változásokról, amelyek ezt az országrészt is jellemezték az elmúlt negyven esztendőben. Pályázni lehet magyar nyelvű - eddig nem publikált - alkotásokkal, legfeljebb tíz gépelt oldalnyi terjedelemben, többek között: a) helytörténeti vonatkozású - jelentős eseményhez, évfordulóhoz kapcsolódó, publicisztikai műfajokkal; b) riportokkal, amelyek egy-egy fontos helyi vagy országos eseményt örökíte­nek meg; c) portrékkal olyan emberekről, akik kiemelkedő munkasikereket értek el, vagy más módon gazdagították számottevően társadalmunk anyagi és szellemi érté­keit; d) olyan írásokkal, amelyek az egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek internacionalista együttműködését mutatják be a gyakorlatban, s ezeken kívül más témájú és műfajú publicisztikai alkotásokkal is. A pályaműveket három - géppel írott - példányban, a pontos cím és a név feltüntetésével kell beküldeni szerkesztőségünk címére: 815 81 Bratislava, Gorkého 10. A beküldési határidő: 1988. június 30. A pályaműveket a szerkesztő bizottság által kinevezett zsűri bírálja el. Eredményhir­detés: 1988. szeptember 15-én. A legjobb pályaműveket lapunk hasábjain közöljük, és a szokásos módon honoráljuk. A bíráló bizottság három díjat oszthat ki: 1. dij: 1500 korona; 2. díj: 500 korona; 3. díj: 300 korona. A zsűrinek joga van a díjakat megosztani, illetve nem kiadni. Szeretettel várjuk minden érdeklődő - olvasóink, írók és újságírók - jelentkezését. A bratislavai Slovnaft épülő hidrokrakkolója jelenleg vegyiparunk legjelentősebb beru­házása. Az építési munkálatok a terveknek megfelelően haladnak, ám a technológiai berendezések szállítása akadozik, szerelésük ezért lassabb ütemben folyik. A beruhá­zók, szállítók, kivitelezők és irányító szervek intenzív erőfeszítésére van szükség, hogy a tervezett időszakban, 1989 második negyedévében megkezdhessék a hidrokrakkoló próbaüzemelését. (Vlastimil Andor felvétele - ŐSTK) A Nemzeti Frontnak mindenekelőtt alapot kell képeznie ahhoz, hogy a kommunisták min­den szinten a pártonkívüliekkel és a többi politi­kai párt tagjaival együtt keressék a társadalmi fejlesztés feladatai megvalósításának, az embe­rek szükségletei kielégítésének módját, és egyesítsék erejüket a jóváhagyott határozatok megvalósítására. Ennek érdekében az állami szervek fontos, a dolgozók érdekeit érintő határozatait jóváha­gyás előtt meg kell tárgyalniuk a Nemzeti Front illetékes szerveinek vagy a társadalmi szerve­zeteknek. A Nemzeti Frontnak, a benne tömörü­lő politikai pártoknak és szervezeteknek na­gyobb teret kell biztosítani, hogy javaslatokat, kezdeményezéseket tegyenek az egyes kérdé­sek, így a törvényhozással kapcsolatos kérdé­sek megoldására is. Ki kell bontakoztatni a Nemzeti Front szerveinek és szervezeteinek együttműködését a nemzeti bizottságokkal az olyan kérdések megtárgyalása során, amelyek érintik és befolyásolják az állampolgárok életét. A Nemzeti Front platformján akarjuk szervez­ni a nyilvános vitákat. Sokkal jobban meg kell ismernünk az emberek nézeteit, állásfoglalása­it, véleményükből és tapasztalataikból kell kiin­dulnunk. Ez nemcsak az országos jelentőségű kérdésekre vonatkozik, ugyanilyen fontos a széles közvélemény részvétele a városok és községek olyan kérdéseinek megoldásában, mint a fejlesztési programok, a területfejlesztés, a szolgáltatások, az egészségügyi ellátás, a kul­túra és a testnevelés. A Nemzeti Front és a társadalmi szervezetek növekvő szerepének másik fontos része, az emberek aktív, áldozatkész részvétele a politi­ka, a határozatok gyakorlati megvalósításában. Az átalakítás elválaszthatatlan része az egész­séges társadalmi légkör kialakításáért folyta­tott küzdelem. Ezen a téren nagyon sokat tehet­nek a Nemzeti Front szervezetei. Olyan társa­dalmi légkört kell teremteni, hogy mindenütt megbecsüljék a becsületes, felelősségteljes munkát, tiszteletben tartsák a szociális igazság és a szocialista erkölcs alapelveit. Határozott harcot kell folytatni a szocializmustól idegen negatív jelenségek ellen. A Nemzeti Front szerveinek és szervezetei­nek nagyobb figyelmet kell szentelniük a fiata­loknak és gyermekeknek. A környezet kialakítá­sa és védelme is a Nemzeti Front egységes eljárását, a nemzeti bizottságokkal folytatott együttműködését követeli meg. Az állampolgá­roknak az irányításban, az egyes területek fej­lesztésében való részvétele szempontjából fon­tos szerepük van a Nemzeti Front választási programjainak. Még az idén értékelni kell a programok megvalósítását a Nemzeti Front és a nemzeti bizottságok által közösen szervezett nyilvános lakógyűléseken. (Jindrich Poledník elvtársnak a Nemzeti Front központi bizottságainak ülésén el­hangzott beszédéből) 'ÁnÁTÁC A ma 88 éves Beck Pál Komáromban (Komárno) cselekvő résztvevője volt a 40 évvel ezelőtti eseményeknek. A munkásosztály győzelmét ho­zó döntő összecsapásra magas kora ellenére is nagyon jól em­lékszik. Szavai szerint a mai vil­lanytelepnek, akkor villanyerő­műnek nevezett üzem szakszer­vezeti bizottságának volt az el­nöke abban az időben. Hangsú­lyozza azonban, hogy nem holmi fehérgalléros hivatalnok volt, ha­nem kemény munkával, szénla­pátolással kereste meg a sze­rény megélhetést biztosító bérét. Hosszú életének mozgalmas eseményeit mesélve sokszor ki­térőket tesz, de az akkori ese­ményekre még ma is jól emlék­szik. Beszél az 1947-es első nagy erőpróbáról, amely Szlová­kiában zajlott le. Akkor mint az üzemi bizottság elnöke részt vett az üzemi tanácsok szlovákiai konferenciáján. A komáromi dol­gozók képviselőjeként már akkor azon az állásponton volt, hogy országos méretben kell leszá­molni a reakcióval. Még negyven év elteltével is idézni tudja Zupka és Koáík elvtársak szavait. Életének egyik legfontosabb eseménye az volt, amikor 1948 februárjában meghívót kapott az üzemi tanácsok országos kong­resszusára, Prágába. Február 21-én reggel elindult, rosszul öl­tözötten, két karéj zsíros kenyér­rel és néhány koronával a zse­bében. Nyomorúságos helyzeté­nek minden mozzanatára vala­miféle trauma folytán nagyon tisztán emlékszik. Élelmezésük­ről Prágában nem gondoskod­tak, neki pedig csak annyi pénze volt, hogy három zsemlét vehe­tett rajta. Az üzemi tanácsok kongresz- szusáról olyan emlékei vannak, hogy a hatalmas csarnok hideg volt, néhány kokszégö izzott he­lyenként benne. A kormány tá­mogatásáról tartott szavazásról Beck elvtárs elmondta, hogy az ellenzék nem volt ugyan nagy létszámú, ám annál agresszí­vabb, helyenként tettlegességig ment a dolog. , Elbeszélése szerint részt vett azon a titkos tanácskozáson, is, amelyen arról döntöttek, hogy szükség esetén, ha a helyzet úgy kívánja miként lép föl a Népi Milícia. Ennek értelmében fela­datul kapta a komáromi üzemek kommunista dolgozóinak föl- fegyverzését. Erre 1948. február 23-án került sor. Ezen a napon negyed kettőkor egy teherautó érkezett a „villanyerömúbe“ 480 puskával és ötezer tölténnyel. A fegyvereket 160 kivételével ki is osztotta a „villanyerómű“, a dohánygyár, a gázgyár, a hajó­gyár és a vasút dolgozói között. Használatukat a helyzet nem kényszerítette ki Komáromban sem. A városban és környékén annyi fegyveres munkás - köz­tük ötven nő - volt, hogy Viliam Salgoviő kérésére hatvenkettöt erősítésként Bratislavába küld­hették. Az események további mene­téről Beck Pál elmondotta, hogy a február 24-re meghirdetett egyórás általános sztrájk Komá­romban valóban általános volt. A „villanyeróművön'kívül min­den üzemben szünetelt a mun­ka. A vonatok a nyílt pályán vesztegeltek. Az összecsapás kimenetele szempontjából fontosnak mon­dotta azt, hogy Komáromban, hasonlóan a többi városokhoz, a katonai helyőrség a munkások mellé állt. A februári győzelem után Beck Pál a városi nemzeti bizott­ság elnöke, majd később a kom­munista párt járási elnöke lett. Most 88 évesen is arra büszke, hogy megmaradt annak, aki volt: egyszerű munkásnak. Nem köl­tözött be a polgármesteri „rezi­denciába“, megmaradt a maga egyszobás lakásában, A régi kommunistákra jellemző sze­rénységgel vallja, hogy a társa­dalmi haladásért hozott áldoza­tért senkit sem illet kiváltság vagy különleges jutalom. MORVAY GÁBOR Maradt annak, aki volt ÚJS 1988.1

Next

/
Oldalképek
Tartalom