Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-12 / 6. szám

ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNY- Vádlott: tud valamilyen eny­hítő körülményre hivatkozni?- Igenis, bíró úr! Mindig kifeje­zetten olyan emberek lakásába törtem be, akik biztosítást kötöt­tek betörés ellen! KARAMBOL- Teremtöm, mi történt veled! - kérdi a feleség a hazatérő férjé­től, akinek az arca csupa zúzódás, és kerékpárja roncsait a kezében hozza.- Elütöttem egy autót, fiacs­kám! - feleli a férj. NŐI DOLGOK- Mit szólsz. Ica, karácsonykor férjhez megyek.- Miért annyira sürgős, hiszen a fiúd csak két év múlva diplomázik!- Igen, de a faterja menő ügyvéd!- Na és?- Én a faterjához megyek fele­ségül. , SKÓT A kivándorlókat szállító hajó kiköt New Yorkban. Amikor az utasok elhagyják a hajót, hirtelen egy búvár emelkedik fel a kikötő medencéjéből. A skót észreveszi a búvárt, és a méregtől pulykavörösen mondja:- Hát miért nem mondta meg nekem ezt senki? Hiszen ha tu­dom, hogy gyalog is át lehet jönni- akkor megtakarítottam volna a drága hajójegy árát! KÉSÉS- Hogyan lehet az, hogy már megint elkésett?- Az az oka, főnök úr, hogy későn indultam el otthonról.- De miért indult el későn ott­honról?- Mert már késő volt ahhoz, főnök úr, hogy korábban induljak el... ZSENIK Két anya beszélget a fiairól. Az első állandóan igyekszik túltenni a másodikon: történetei mind azt bizonyítják, hogy az ö két fia más­nál okosabb, szebb, szorgalma­sabb és jobban sportol. A másik anya végül aztán megjegyzi:- Hát ez remek. És hány éves a két zseniális fiú?- Nos hát, az orvos a jövő hó­napban lesz hatéves, az ügyvéd pedig nemrég töltötte be a hete­diket! LEMARADÁS- Sehogyan sem értem magát- közli a vezető az új beosztottal.- Alig egy hónapja dolgozik ná­lunk - és máris kéthavi lemaradá­sa van! Lajoska a téli szünetben Lajoska már nagyon várta a szünidőt. Nagy tervei voltak, sietni akart, korcsolyázni, vagy legalábbis megtanulni. Mert tavaly csak szánkózni tudott! Látott is elég síelőt és korcsolyázót, minden délelőtt nézte a Szünidei matinét a tévében. Néha ebéd után eszébe jutott a szánkó, de sajnos, nem volt hó. Különben is kezdődött a délutáni műsor. Aztán vendégségbe mentek, de Lajoska ott sem unatkozott, nézte a szánkózó gyerekeket, de nemcsak a tévé előtt ült... ült ő a házi feladata előtt is, amit bőven mértek a szünidőre! De megfogadta, hogy jövőre másképpen tesz, az öccsével épit egy szobai lecsúszó-pályát, ahol gyakorolhat, és a tévére is odalát. A hét vicce- A panelházak falainak még vékonyabbnak kellene lenniük, Lajos.- Ugyan mért, Ödön?- Hát hogy látni is lehessen valami érdekeset! Aforizmák A szerelmi játékban hasonló a helyzet, mint az autózásban: a nők az elterelést szeretik, a férfiak a lerövidítést. (Jeanne Moreau) xxx Tudásunkban csak alig különbözünk egymástól, határtalan tudat­lanságunkban viszont valamennyien egyenlőek vagyunk. (Kari Popper) xxx A politikus ne keresse a szerelmet. Aki harmóniára vágyódik, az énekkarba lépjen be, ne a politikai életbe. (Norbert Blüm) xxx A rossz politikusokat azok a jó állampolgárok helyezik tisztsé­gükbe, akik a választásokon nem szavaznak. (George J. Nathan) xxx A családban minden rendben van, ha nyugodtan eladhatják a papagájt. (Will Rogers) xxx A házassággal addig kellene várni, amíg el nem jön az igazi. A fiatal lányok többsége manapság kevesebb gonddal választja ki férjét, mint egy használt autót. (Julie McKentie) xxx Nem szabad a kabarészinészek szemére vetni azt, hogy nem változtatják meg a világot. Ez a szemrehányás a politikusoknak szól. (Werner Schneyder) xxx Unalmas ember az, aki oly sokat beszél önmagáról, hogy mi nem jutunk hozzá ahhoz, hogy önmagunkról beszéljünk. (Melville D. Landon) xxx A gyermekkor az a remek időszak volt, amikor az ember kanyarót ajándékozott az öccsének a születésnapjára. (Peter Ustinov) xxx Sohasem ránctalaníttatnám műtéttel az arcomat. Én szeretem a ráncaimat, mivel hozzám tartoznak. Lebecsüli az arcát az az ember, aki ráncait műtéttel tünteti el. (Claudia Cardinale) (Gellért György fordításai) KATONAI NEVELÉS Az újonc levelet ír a szüleinek: „Drága anyukám, te hiába paza­roltál húsz évet arra, hogy megta­níts arra, hogy reggel korán keljek, felöltözzem, fogat mossak, megreg­gelizzem, és este korán feküdjek le. Itt potom két nap alatt megtanítottak mindenre.“ Hallottuk Némely nagyokosok a saját eszükön is túljárnak. MÉREG-Tudod drágám, hogy a do­hány. .. a leglassabban ölő mé­reg? - kérdezi férjétől a feleség.- Hát aztán: azt szeretnéd ta­lán, hogy arzént szívjak? KICSIKE- Nézze, pincér: milyen kicsi ez a hússzelet, és még csak nem is friss!- Akkor jó is, hogy olyan kicsi! ELÉGEDETT VENDÉG- Pincér, a mai ebéddel na­gyon elégedett vagyok!- Kedves uram, én nem azért vagyok itt, hogy a vendég szóra­kozzon velem! Ha valamilyen panasza van, szóljon az üzletve­zetőnek! ÉTTEREMBEN- Bocsánat, kedves uram - szólítja meg az étteremben az egyik vendég a szomszédját még olvassa az újságot, vagy már csak ül rajta? NYAKÖRV- Doktor úr, a kutyámnak folyton kilóg a nyelve. Mit csi­náljak?- Vegye le róla a nyakörvet! Gyermekszáj Á VÁRATLAN KÉRDÉS Huszonnyolcadik születés­napján mondták ki a válást. Az első napokban élvezte függet­lenségét és nagyon örült visz- szanyert szabadságának. Né­hány hét múlva azonban köny- nyed hangulatát furcsa letargia I váltotta föl. Menekülni próbált előle, ezért elhatározta, meglá­togatja a fővárosban élő rég nem látott barátját. Vonatra szállt. Észre sem vette, de komor gondolatait is a bőröndjébe csomagolta. A vonat egyhangú zakatolása mellett azok elöme- részkedtek, agyába furakod- tak, s úgy meggyötörték az egykor híres asszonybolondí- tót, hogy utitársait sem regiszt­rálta, pedig már vagy fél órája robogott velük a gyorsvonat. Közben a vele szemben ülő hét-nyolcéves szöszi remekül szórakozott jólkonzervált, kivá­lóan csomagolt,.anyukájával". Pórázra fogta révedező te­kintetét, s azonnal föltámadt benne a régi virtus. ,, Bevetem magam. Hátha egy kis siker visszaadja az önérzetemet és jobb kedvre derít“ - gondolta. Régi recept szerint a gyereknél kezdte.- Hová utazol anyukáddal, Évi ke? - kérdezte, miután ,, el­leste" a kislány nevét.- Ő nem az anyukám, ő az Ugri. Apu testvére, és azért Ugri, mert mikor kicsik voltunk, mindig átugrott hozzánk, vi­gyázott ránk, ha anyuék el­mentek valahová, - közölte Évike. A férfi pedig időközben szemmel pontosan,,letapogat­ta" Ugri arányait. ,,Jó" - álla­pította meg nagyot nyelve. Ugri viszont az ismerkedéshez nem bizonyult ugrósnak. Lassan azonban fölengedett. Egy óra múlva a két felnőtt vidáman kacagott, jól szóra­koztak, és Évike kegyetlenül unatkozott. Ki tudná megmon­dani, mire gondolt, mit érzett, de váratlanul nagynéniének szegezte a kérdést:- Ugri, úgy-e neked most volt a negyvenedik születés­napod? Pillanatnyi dermedt csönd után Ugri mosolyogva magá­hoz vonta a iánykát. - Dehogy, Évikém, a negyvenkettedik -, mondta, s hangja leheletnyit megcsuklott. KOD A Y BERTA N Lapunk állandó munkatár­sa, Miroslav Motycík humo­ros rajzaiból mutatunk be néhányat, melyeket január­ban önálló kiállításán is lát­hattak Bratislavában a ka­rikatúrák kedvelői.

Next

/
Oldalképek
Tartalom