Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-12 / 6. szám
Mária Prochácková A NAP, A HOLD ÉS A KISKAKAS Sok-sok évvel ezelőtt három testvér élt az égbolton: a Nap, a Hold és a Kiskakas. Egyszer a Nap dolgozni ment. A Hold pedig otthon maradt a Kiskakassal. Mikor beesteledett, a Hold megparancsolta a Kiskakasnak, hogy terelje haza a nyájat a legelőről. A Kiskakas azonban olyan fáradt volt, hogy nem teljesítette a rábízott munkát. Erre a Hold úgy dühbe gurult, hogy elkapta a Kiskakas taraját és az égboltról ledobta a földre. Este, amikor a Nap hazatért, a Hold elmesélte neki, mi történt. A Nap elszomorodott és azt mondta:- Idehallgass te Hold, nem tudtál a Kiskakassal békességben élni, ezért én sem maradok veled. Mától kezdve tiéd minden éjszaka, a nappalok pedig az enyémek. Testvérünk a Kiskakas, akit te a földre dobtál, nem is fog rád gondolni, de engem soha nem felejt el. Ha reggel felkelek, ő is felébred és ezt mindenkinek tudtára adja. De amikor te kelsz fel, ő aludni tér. Azóta valóban úgy is történik. Amint a Nap felkel az égen, a Kiskakas megszólal:- Kukurikúúúú! A kakas egész álló nap énekel, migcsak le nem nyugszik a Nap. Amint beesteledik, elbújik, hogy rossz testvérét ne is lássa. Pavel Cerny . MESE A TÜNDÉRRŐL ÉS A PÁSZTORFIÚRÓL Valamikor régen élt egy gyönyörűséges tündér. Nagyhatalmú és gazdag volt, mégis magányosan és szomorúan teltek napjai. Egyszer találkozott egy pásztorfiúval, aki a nyáját legeltette. Mivel szép volt és csodálatosan tudott furulyázni, nagyon megtetszett a tündérlánynak.- Boldog vagy-e, pásztorfiú? - szólította meg a tündér.- Az vagyok - felelte a fiú de szeretnék egy feleséget.- Hát engem elvennél-e? - kérdezte a tündér.- El bizony! - bólintott a pásztorfiú. Ekkor a tündér aranygyűrűt húzott a fiú ujjára, mire az szépséges herceggé változott.- Most szépen menj haza elbúcsúzni az édesanyádtól és jöjj vissza holnap. Elviszlek a kastélyomba. Amikor a tündér eltűnt, a fiú hazaindult. Útközben utolérte öt a királyi hintó, amelyben maga a királylány ült. Mivel a deli herceg megtetszett a királylánynak, felvette a hintójába, felajánlotta neki a kezét, és vele együtt a királyi trónt. A pásztorfiú nem sokáig kérette magát. Egykettőre elfelejtette a tündért. Azonban alighogy beszállt a hintóba, szertefoszlott a varázslat, és a hercegből újra toprongyos pásztorfiú lett.- Hát te ki vagy? - kiáltott meglepődve a királylány és kiparancsolta a hintóból. Azóta furulyázva vándorol a pásztorfiú a nagyvilágban. A gyönyörű tündérnek pedig se hire, se hamva. Orel Éva fordításai BARAK LÁSZLÓ Esti kép Anyu a kád fölé hajol, két ördögre, vízimanókra les: ,,Vacsora lesz, siess ebadta népség!“ Ám két ázott ürgénk: „Mi még a kádban csücsülnénk!“ Jön aztán apu: „De sokan vagytok, két embergyerek, még jó hogy csak ketten lettetek...“ Este van, este lett, később, még estelebb, elül a vacsorazaj, majd végül, aludni tér a ricsaj: lefekszik Eszter és Bálint. Éjszakába szenderül az este, mindig is ekképpen tette; Csend van, tán’ csak a Göncöl csörömpöl, meg a csillagok láncai. Aludjatok csak, idelenn úgysem hallani... Tavaszváró Tél volt: találtam aranymogyorót. Föltörtem: tavaszt kerestem benne, színeset, illatozót... Hullottak közben rám nehéz havak, fejemen kalap nem volt, kucsma se,- Micsoda ártatlan mese! Tél volt, találtam muskátlis ablakot, betörtem: kerestem' mögötte a Tavaszt, de ö csak hallgatott... Zúzmara, jégvirág termett csupán, s kicsinyke cinke sírt a fán... Hiúz a képmezőben Február végén történt. Vastag hó takarta be a Zempléni hegyek magasabb oldalait, amikor úttalan utakon törtem a havat, hogy kedvenc madaraim után nézzek. Az égen olykor már madárcsapat húzott át. A déli oldalakon lassan olvadt a hó. Az évszázados fák kérgét még vastag zúzmara borította. A minden lépésre beszakadó, térdig érő hótól még sík terepen is fárasztó volt az előrehaladás; hát még a meredek sziklatömbökkel tarkított oldalban. Ilyenkor az ember tekintete önkéntelenül is a földre szegeződik. így vettem észre a havon kígyózó vadmacska nyomokat és követtem fától-fáig. Ezek a nyomok néha összetalálkoznak egy másikkal, majd újra szétválnak, és követésük feledteti az út fáradalmait. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor a nyomok mellett egyszerre megjelent egy, a vadmacskáéval azonos, de jóval nagyobb, tenyérnyinek mondható méretű macskaféle nyom is, a hiúz nyoma. Ismertem már ezt a nyomot. Mivel a nyom frissnek látszott, követni kezdtem és izgalmam fokról fokra növekedett. Útközben többször arra gondoltam, hogy biztosan hűlt helyét találom a nyomok tulajdonosainak, de a Pengőkő meredek sziklafala alá érve valami mozgásfélét hallottam. Egyszerre tőlem 20 méternyire egy kifejlett hiúzt láttam rám meredni. Nem tudom mióta vehetett észre, de meglepetésünk - azt hiszem - kölcsönös lehetett. Fennséges látvány volt, és örültem, hogy nem hiába küzködtem a magas hóval. Pár másodperces farkasszemezés után a hiúz, pár ugrással eltűnt a közeli sziklahasadék mögött. A szerencsém ritka és az örömöm nagy volt, mert nyári lombos erdőben már kizárt, hogy ilyen közeire férkőzhessen az ember ehhez a pompás és Európa-szerte védett szép ragadozóhoz. B. L. Gondolkodom, tehát... KOCKÁZÁS Okos állat Fifi fóka, a cirkuszban az orrán egyensúlyoz labdát, pálcát, no meg most lám, kockát is. Csakhogy itt nem az a kérdés, mennyire ügyes Fifi fóka, hanem az. hogy a széthajtogatott kockapalástból a nyolc közül melyik kockát lehet összeállítani. Nos, melyiket? mm Mihail Nyikityin Felnőttekről gyerekeknek A pedagógus- De hát ki? Ki tanított téged arra, hogy lopj?! - kiabált egyre dühösebben Petyára az apja, Pavel Ivanovics. - Hallottál arról, hogy a mi családunkban valaki is valaha lopott volna? Rajta, szólalj meg már te, te csibész! Petya előérzete semmi jót sem jósolt a fejleményekhez, ezért inkább búsan lehorgasztot- ta fejét, és szemét a földre szegezte. A jelek szerint Pavel Ivanovics csak most fedezte fel ,,a nagy bűntényt“: Petya eltulajdonította otthonról az alpakka étkészletet, és azt a háromkopejkást is kölcsön vette, amit a kínai szobrocska alá készítettek j mentősnek. Pavel Ivanovics, a becsületesség mintaképe, toporzékolt fia cselekedete miatt. De józanul elhatározta, legelőször megvizsgálja az indítékot, mi késztette fiát a tettre és csak aztán szabja ki a megérdemelt büntetést.- Nos, miért tetted? - kezdte erélyesen a családfő a kihallgatást.- Úgy akartam csinálni, mint a filmben volt, melyet vasárnap láttunk: azt akartam, hogy sok szép nőm legyen és ... és nektek, a szüleimnek is segíteni akartam - vallotta pesszimista hangulatban Petya, miközben még a szemét sem merte fölemelni. Ez a magyarázat kissé mellbe vágta Pavel Ivanovicsot. Különben az egész előszobái melodráma, amit az egész család végignézett, különösebben nem rázta meg. Legszívesebben azonnal elfelejtette volna, pedig csak ezután derült fény a történtek lényegére...- De jó! Hát nézzük: ... nők, az még neked korai ... azaz ... akarom mondani ... Neked még korai volna a nösülés. Aztán: ellopod a holminkat, hogy segíts nekünk. Ez enyhén szólva ostobaság. Valamiféle beteg agy lázas fantáziálása. Abszurdum ... Ilyen segítségre sem nekem, sem az anyádnak nincs szüksége! Petya szamársága, amit a vallatás során tanúsított, Pavel Ivanovicsot legalább annyira fölháborította, mint maga a tol- vajlás.- De hiszen te kiabálod állandóan, hogy anya szülei nem segítenek nekünk. Petyának természetesen fogalma sem volt a családi élet bonyolult pszichológiájáról, és szavai Pavel Ivanovics legérzékenyebb gyöngéjét érintették. Olajat öntött a tűzre.- Ne avatkozz más dolgába! ...Jól vésd az agyadba, hogy a lopás bún! Ez aztán a szerencse! Micsoda segítőkész emberbarátra leltem! Ha felnősz és keresni fogsz, akkor majd segíthetsz amennyit akarsz!- De „Ö“ is folyton lopott, pedig „Ő" már felnőtt volt - csökö- nyösködött Petya.- „Ö“ nem kapott munkát, s az asszonyok iránt valóban nem volt közömbös. Erejéhez mérten mindig igyekezett szüleinek segíteni. De hát az film volt. És az életben nincs minden úgy, mint a moziban - mondta Pavel Ivanovics, miközben eszébe jutottak atolvaj párocskák gyönyörű luxuslakosztályai, és akaratlanul is összehasonlította a filmben játszó filmcsillag alakját saját feleségével. „Kissé eltértem a tárgytól, no de mégis... Mit mondhatnék még neki? És egyáltalán: megverjem vagy ne verjem meg?“ - ingott meg Pavel Ivanovics, mert figyelembe vette, hogy a film csak „tizenhaton“ felülieknek volt, és személyesen győzte meg a jegykezelőt, engedje be fiával együtt a nézőtérre.- Az az ember számunkra teljesen ismeretlen, idegen világban élt. Nem tehetett mást, lopnia kellett... mindenféle társadalmi ellentmondások miatt... Különben majd magad is tudomást szerzel ezekről a dolgokról, megtanulod...- És Katrin is abból az ismeretlen világból való? - vágott apja szavába Petya elvörösödve.- Katrin is. Petya most végtelenül elkeseredett. Neki éppúgy, mint a film hősének, nagyon tetszett a lány, de - amint a válaszból megértette - szeretnie nem szabad.- Hát megértetted, lopni csak az aljas emberek lopnak?! A söpredék. Sőt, csak a hitvány gazemberek. Pavel Ivanovics „a hitvány gazemberekkel“ szerette volna békésen befejezni a beszélgetést.- Megértettem, de „0“ mégsem volt aljas. Pénzt adott a szegényeknek, még annak is, aki később elárulta „Ót". Pénzt adott a szüleinek és Katrinnak. Szerintem „0“ nagylelkű ember... Tőled pedig második éve hiába kérek egy biciklit... És az anyu nemegyszer kijelentette, hogy mindenféle nőszemélyek telefonálgatnak neked. Néhány döbbent másodperc múlva Pavel Ivonovics erőtlen, inkább csak jelképes pedagógiai legyintéssel akarta Petya fejébe ,verni saját világnézetét:- Méghogy nekem telefonálgatnak, munkaidő után... Kerékpárt kapsz... rövidesen... Lopni pedig bűn... És váratlanul, Petya legnagyobb csodálkozására, hozzáfűzte:-A szerszám pedig, amit akkor hazahoztam... leírt volt... Pavel Ivanovics ezzel hirtelen abbahagyta a nevelést és idegesen kiment a szobából... Koday Berta fordítása #4 Egy kis logika Melyik szó illik bele leginkább a következő mondatba: „Ami a cím a lakóhely számára, az a szám a(z) ... számára. “ A - levélláda B - telefon C - telefontárcsa D - levél E - autó MEGFEJTÉS A január 29-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1. gyertya, 2. kulcs, 3. ujjhegy, 4. csörgőóra, 5. gomb, 6. fésű, 7. kémény, 8. fogkefe (más megoldást is elfogadtunk); nem, dél felé kellene mennie. Nyertesek: Nagy Mária, Farkasd (Vlőany); Csókás Ilona, Kéménd (Kamenín); Kiss Endre, Ipolyság (Sahy); FaSanga János, Zselíz (Ze- liezovce); Tánczos Gábor, Duna- szerdahely (Dunajská Streda).
