Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-12 / 6. szám
Az egykori alapító tagok bizonyára szájtát- va szemlélnék, hogy szövetkezetük elnökének asztalán személyi számítógép van, s ha valamilyen adatra kíváncsi, például, hogy milyen az alapanyagellátás, valamelyik dolgozónak mennyi az átlagkeresete, vagy valami- Jyen rendelet pontos szövegére van szüksége, a gép pillanatokon belül a képernyőre vetíti azt. Dehogy is álmodtak ilyesmiről 50 évvel ezelőtt, amikor 1938. február 27-én Bratislavában a drótosok szövetkezetét alapítottak! A fővárosban ez a legrégibb, szlovákiai viszonylatban pedig csak a Nővé Mesto nad Váhom-i, 1920-ban alapított szabószövetkezet előzte meg. A feljegyzések szerint a mai Kovodruzstvo ipari szövetkezetét azzal a céllal hozták létre, hogy tagjai bádogos munkát végezzenek. Fémmel dolgoztak és drótból különböző termékeket készítettek az állami intézményeknek és a magánkereskedőknek. A szövetkezet központjának kiépítésén kívül vidéki részlegek létrehozásával is számoltak. Termékeiket itthon és külföldön is értékesíteni akarták. A negyven alapító tagnak tehát ezek voltak az elképzelései, amikor elkezdték a cínezett edényeket készíteni. ÁTSZERVEZÉSEK, SIKEREK, BUKTATÓK Szinte lehetetlen felsorolni, hogy az eltelt öt évtized alatt hány átszervezést ért meg a szövetkezet. Változott a vezetőség, a termelési program és természetesen a tagok egy része is kicserélődött. Az évek során foglalkoztak géplakatossággal, finommechanikával, nikkelezéssel, egy időben pedig közel száz kovács is a tagok sorába lépett. Egy másik szövetkezettel egyesülve az órajavítás, az elektromos áramelosztók gyártása is tevékenységeik közé került. Azokban az években, amikor a szolgáltatások fejlesztésében az ipari szövetkezetekre is fokozott feladatok hárultak, az órajavítást, a csiszolást, a nikkelezést, a fényképező- és az irodagépek javítását, kulcskészítést, valamint a gyermekkocsik és sportkellékek javítását vállalták magukra. A félévszázados fejlődés nem volt egyenesen felfelé ívelő. Sikerek és buktatók váltakoztak a szövetkezet életében, gazdasági eredményeiben, örvendetes viszont, hogy a 7. ötéves terv valamennyi mutatóját teljesítették. Arról, hogy ma milyen tevékenységet fejt ki a jubiláló Kovodruzstvo, elnökét, Vladimír Ozábal mérnököt kérdeztük. • Elsősorban a magánépitkezők keresik a szövetkezetben készült csatornacsöveket- Hűek maradtunk a fémekhez, amint azt szövetkezetünk elnevezése is jelzi - mondotta. - Ezen belül igyekszünk olyan termékeket gyártani, melyek iránt kereslet van, másrészt, pedig szolgáltatásainkkal a lakosság igényeit próbáljuk kielégíteni. Az épületlakatosok elsősorban acél ajtókereteket - évente mintegy 80 ezer darabot - és megrendelésre kerítéseket készítenek. Tetők bádoggal való befedését is vállalják, több fajta garázsajtót kínálnak az érdeklődőknek. Jelenleg öt típusú áramelosztó-szekrényt gyártanak. SZOLGÁLTATÁSOK: A LAKOSSÁGNAK ÉS KÖZÜLETEKNEK A fővárosban és a Nyugat-szlovákiai kerületben azok az intézmények, vállalatok és szervezetek is ismerik a Kovodruzstvot, melyek biztonsági jelzőberendezéseket szereltek fel. Ezt a tevékenységet a tervezéstől a kivitelezésig végzik.- Ezen a téren tovább szeretnénk lépni - mondotta az elnök. - Közismerten magas a lakásbetörések száma. Az SZSZK Belügyminisztériumával együttműködve már készülünk a lakások vészjelző-berendezéseinek felszerelésére. Egyelőre kísérletileg, hisz meg kell teremteni a műszaki feltételeket a tömeges elterjesztéshez. Úgy gondoljuk, van jövője a tűzjelző berendezéseknek is. Ezeket a libereci Teslától szereznénk be, mi vállalnánk a felszerelést, a garanciális javításokat és a karbantartást is. Az ilyen tevékenységek révén - melyek során szerepet kap az elektronika - a fiatalok számára is vonzó lesz szövetkezetünk, hisz a ,, fekete szakmákban“ egyre nehezebb a jó szakemberek megtartása és az utánpótlás is. A szövetkezetben nem zárkóznak el a szolgáltatótevékenységtől, de ezen a téren is kevésnek bizonyul az akarat, főképp akkor, ha a lakosság érdeklődése is kicsi. Megemlíthetjük például az órák javítását. Évről évre csökken az érdeklődés. Az ébresztők ma már hozzáférhető áron kaphatók, nem érdemes javíttatni. Az elemes órákat viszont nem is igen lehet, csak épp az elemet kicserélni. Ha viszont valaki ragaszkodik megszokott órájához, előfordul, hogy alkatrészhiány miatt még a legjobb szakember sem tud segíteni a bajon. Az NDK-ból importált háztartási gázfogyasztók szervizét egész Szlovákiában ők végzik, elegendő alkatrészük van ehhez, viszont a hazai gáztűzhelyek javítása épp a pótalkatrészek hiánya miatt gyakran okoz gondot.- A gázfűtés bevezetését is komplex szolgáltatásként szeretnénk végezni, tehát úgy, hogy a megrendelő elmondja elképzeléseit, mi elkészítjük a terveket és a kivitelezés befejezéséig mindent vállalunk. MEGBECSÜLIK A DOLGOZÓKAT-Szövetkezetünknek 417 tagja van, - kapcsolódik a beszélgetésbe Peter Rebro, a szociális fejlesztéssel foglalkozó bizottság elnöke. - Mintegy egynegyedük a stabil tagsági alapot képezi. Több mint százan dolgoznak húsz évnél hosszabb ideje nálunk. Ezeket a dolgozóinkat megbecsüljük, hisz rájuk mindig számíthatunk. Évente több mint egymillió koronát fordítanak a szociális fejlesztésre. A hazai és a külföldi üdültetések, kirándulások kedveltek a dolgozók körében. De a szövetkezet száz nyugdíjasa is érzi: nem feledkeznek meg róluk. A tagok sportolását is szervezik, támogatják: egyes ágazatokban, pl. a sportlövészetben fővárosi viszonylatban kiemelkedő eredményeket érnek el.- De a munkahelyi feltételek javítása sem kerüli el figyelmünket - magyarázta az igaz• Stanislav Masár az áramelosztó szekrényt szereli gató. - Sajnos, az évek során nemcsak az épületek mentek tönkre, - ezek felújítását már megkezdtük, tavaly több mint 1 millió koronát fordítottunk erre a célra. - Gépparkunk is kiöregedő félben van. Pedig ha lépést akarunk tartani a műszaki fejlődéssel, erre is gondolnunk kell. A jubileum alkalom a visszapillantásra, de egyben a távlatok felmérésére is ösztönöz.- Az elektronikának nemcsak a termelési programunkban, hanem az irányításban is helyet kívánunk adni - mondotta Vladimír Ozábal. - A felesleges adminisztrációi az áttekinthetőbb számítógépes feldolgozással akarjuk helyettesíteni. Már meggyőződhettünk a számítógép előnyeiről. A feladatok teljesítésének ellenőrzésénél is nagy segítséget nyújt. De pl. a munkaszervezés pontos kimutatásában, a megrendelések nyilvántartásában és még számtalan részterületen is hasznosíthatnánk. A Szocialista Munka Szövetkezete címet már két évtizede elnyerte a kollektíva. Eredményei arról tanúskodnak, hogy a tagság a fél évszázaddal ezelőtt leszögezett elveket: a szövetkezeti szellemben való munkavégzést, az eredményességre való törekvést magáénak vallja. i DEÁK TERÉZ AMIKOR MÉG BÁNYÁSZTAK A MAGAS-TÁTRÁBAN Permon, Urán, Metalurg és Hutník. A néhány legkorszerűbb és legnagyobb tátrai szakszervezeti üdülő elnevezései is utalnak arra, hogy elsősorban kit szolgálnak - bányászokat és kohászokat. Az itt üdülőkkel beszélgetve megállapítom, hogy éppen a bányászok lepődnek meg a leginkább, amikor megtudják, ezen a hegyvidéken hajdanában bányásztak. Szakemberekként tüstént felteszik a kérdést, vajon volt-e ennek értelme, kifizetődő volt-e ez a vállalkozás? Persze, a középkori mérce más volt. Először is az volt az elképzelés, hogy minél magasabb a hegyvonulat, annál nagyobb lehet az ásványkincse is. Főleg aranyra és drágakövekre gondoltak. S ezek a magasba törő csúcsok éltették reményüket. A bányászat helybeli történetének gyökerei azonban a középkornál jóval régebbi időkig nyúlnak vissza, nagyjából az időszámításunk előtti fél évezredig. A múlt század hetvenes éveinek derekán a Novy Smokovec-i első szanatórium építése során a munkások ezüstpénzre találtak Marcus Aurelius (i. e. 121-180) római császár arcmásával. Rendkívül meglepő volt, hogy az éremre mélyen a föld felszíne alatt bukkantak rá, olyan rétegben, amelyet mindenki érintetlennek tartott. A talajt néhány nappal később vizsgálni kezdte Ignác Spöttl bécsi geológus. Figyelmét rögvest felkeltették az elégtelenül kiolvasztott vasércmaradványok. Végül is feltárták egy köböl és agyagból készült, köralakú kezdetleges olvasztó maradványait, kohászati öntőcsészével, néhány vasöntvénnyel és egy hatalmas, nyilván üllőként használt megmunkált gránittömbbel együtt. A vaskohótól a Felkai-völgybe vezető régi út nyomai sejtetik, hogy réges-régen a latin kohászok igen magasan, valahol a Gerlachfalvi-csúcs alatt fejtették ki az érc egy részét. A feltárt érem pedig kereskedelmi kapcsolatukat tanúsíthatja a római kalmárokkal, akiknek valószínűleg eladták a kitermelt érc egy részét. A ..Thatri alias Snebergh" hegység középkori bányáiról az első írásbeli közlések a XV. századból származnak. Korvin Mátyás király idején megindult a munka a Kriványon, amely 9 következő három században újabb és újabb vállalkozókat vonzott ide. Annál is inkább, mivel közülük az úttörő Fugger Jakab itteni bányaművének a Glücksrad (Szerencsekerék) csábító elnevezést adta. A szakma nagy ösztönzést kapott /. Ferdinánd idejében, aki tartva a törököktől és a hazai lázadásoktól, óriási összegeket fordított katonai erejének növelésére. S amikor anyagi eszközei megcsappantak, figyelme az ásványi kincsekre összpontosult, amelyeknek fejtését állami felügyelet alá helyezte. Ez történt a Krivány bányaművével is. A Tátrába tapasztalt vájárokat és munkásokat hívott meg Banská Bystrica környékéről, akik arany után kutattak. A hegy déli és délnyugati lejtőin több tucatnyi szűk tárót hajtottak a gránitsziklákba. Közülük a legmagasabban fekvő Teréz-táró csak néhány méterrel nyílt a Krivány 2494 méter magas csúcsa alatt. A bányák tőszomszédságában emberi erővel hajtott egyszerű aranyérczúzdák voltak s néhány köböl készült hajlék az idénymunkásoknak, illetve az öszvéreknek. Miután Mátyás, Ferdinánd és más uralkodók meggyőződtek e vállalkozás csekély hozamáról és értelmetlenségéről, átengedték a terepet különféle szerencsevadász vállalkozó családoknak és társaságoknak. Ezek gyakran váltakoztak, miután szertefoszlottak álmaik a gyors meggazdagodásról. A kibányászott arany értéke a legjobb esetben a tőkebefektetésnek nem egész öt nyolcadát fedezte. Valamivel nagyobb értéke volt a felszínre hozott antimonitnak és pirantimonitnak. Kari Bryxen főhadnagy, aki a Kriványt 1788-ban megmász- ta és túráját le is írta, már elhagyatottan találta az aknákat. Az épületek és a berendezés akkor még viszonylag jó állapotban voltak, de a következő években az idő foga gyorsan és alaposan kikezdte őket. Népi monda szerint ennek előzménye az volt, hogy a hegy egyik még megművelt aknájában mennydörgés erejű intelem hangzott el: ,.Testemben ne vájkáljatok, mert különben vízzel árasztalak el benneteket és Liptót, hogy kő kövön nem marad és nem menekül meg senki sem közületek, sem otthoni hozzátartozóitok közül!" A vájárok megijedtek, hallgattak a hegy szavára és soha többé nem tértek ide vissza. A Krivány bányái voltak a legismertebbek, de a Tátra területén nem az egyedüliek. Az emberek hosszabb-rövidebb ideig csaknem mindenütt megkísértették a bányászszerencsét. A Zöld-tónál, a Réz-aknák hegyoldalában, a Lomnici- csúcs Rézpadjain, a Tarpataki-völgyben, a Batizfalvi-völgy- ben és másutt. A várva várt arany helyett azonban többnyire csak rezet és antimonitot, helyenként egy kevéske ezüstöt hoztak felszínre. A Cseh-tavi és a Kacsa-völgyi bányamüvek kifejezetten hegymászói terepen voltak és csak mesterségesen vágott lépcsőfokok és rögzített láncok segítségével voltak megközelithetöek. A Téry-menedékház volt gondnokával, Rudolf Maslonkával együtt 1946-ban a Jávor-völgy felső részében egy hatalmas kőtömbbe vésett aranyásói útjelzőre találtunk - nyíllal megfeszített húrú íjjra. Néhány nappal később le akartam fényképezni. Nagy csalódottságomra azonban időközben betemette egy hatalmas kőgörgeteg. A jelzés kétségtelenül régi volt, de valaki később felújította, úgyhogy talán magára vonta az újkori „aranyásók“ figyelmét, akik röviddel az első világháború után ezen az annak idején nagybirtokosi terepen két-három éven át nem legálisan kincsek után kutattak. Az ilyen tátrai „kincsekkel" kapcsolatos különféle útikalauzok nagyon elterjedtek főleg a XVII. és a XVIII. században. Szerzőik többnyire rejtelmes testámentumokra hivatkoztak, amelyekben hemzsegtek a teljesen irreális nagy ígéretek. Kelendő áru volt ez, amelyet körmönfont szélhámosok sokszorosítottak és terjesztettek. A régmúlthoz hasonlóan a jelenlegi műszaki lehetőségek kihasználásával sem lenne remény a magas-tátrai bányászattal jelentősebb gazdasági hozamra. Ez - tekintettel a hegység ásványtani összetételére - természetes. Ebben azonos nézetet vallanak a geológusokkal a történészek, akik áttanulmányozták a korabeli bányászat eredményeiről szóló feljegyzéseket. A hegység egyik jeles külföldi kutatója már a XVIII. század végén megállapította, hogy a tátrai bányák ,,tudatlan ember ötlete, avagy szélhámos műve". Manapság talán már senkit sem kell meggyőzni arról, hogy a Tátrának nem csekély ásványi kincse, hanem egyszerűen csodálatos szépsége a gazdagsága. IVAN BOHUS ÚJS 6 1988. II • Megrendelésre készülnek a kerítések Jubiláló ipari szövetkezet
