Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-05 / 5. szám
JOSEF NESVADBA Sziréneket persze nem hallott. Ő az árbochoz kötöztette magát, a többiek mind viasszal tömték be fülüket. Bizonyos volt benne, hogy szirének nincsenek, így hát a dalukat sem hallhatja. Nem hitt bennük, sem a halhatatlannak mondott istenekben: Jupiterben, Neptunusban, Marsban. Hisz csupán azért vállakozott erre az útra, hogy bebizonyítsa embereinek, mennyire fölösleges félni a nyílt tengertől, hogy bármelyik irányban nyugodtan útra lehet kelni, hogy nincs Szkülla és Kharübdisz, s hogy Herkules oszlopain túl nincs vége a világnak. S ez a szirének melletti hajóút lenne rá a bizonyíték. Szorosan megkötözték, a kötelek a húsába vágtak, úgy tűnt, mintha a föárbocot ölelné, ahogy nagy vihar idején szokták. De a gálya útja nyugodt volt, a tenger békés, a flótás sípjának taktusára húztak az evezők, csupán ennek vontatott hangját és az evezők csobbanását lehetett hallani. Az evezősök a padjaikon ültek, nem is pillantottak a fóárboc felé. A nap szinte perzselt. Nevetségesnek találta helyzetét. Tán csak nem arra vár, hogy meghallja a mesebeli lények csábos énekét? Csupán a gubernátor kiáltozta néha parancsait a fedélközbe a kormány mögül. A hajó tulajdonosáról mintha megfeledkezett volna. S éppen akkor ütötték meg a fülét az első hangok. A legközelebbi pádon ülök kezdtek társalogni egymás közt. Nem akart hinni a fülének. Miért? Evezés közben ugyanis tilos a beszéd. A hortatort kereste tekintete, aki a padok között sétált, a kezében korbács. Időnként suhintott egyet-egyet a levegőbe, de a társalgókat nem bántotta. Hát persze. Nem hallhatja, hiszen az ö fülét is betömték viasszal, mint mindenkiét. Azokét is, akik diskurálnak, s tulajdonképpen nem is tudnak róla, hogy csupán hangosan gondolkodnak. Dehát miről is van szó tulajdonképpen? Tán megörültek? Meg akarta törölni a homlokát, hogy meggyőződjék róla, nem láz- álom-e csupán ez az egész. Lehetséges lenne ez? És miért? Ezek a férfiak lázadást szítanak.-Ahogy Eurülokhosz jelt ad, abbahagyom az evezést.- Tőrt döfök a hátába...- Latrok!- Senkiháziak!- Naplopók! Félhangosan ócsárolták, némelyek vi- gyorral, mások egykedvű arccal. Borzalmas látvány! A hűséges ábrázatok, amelyek áruló gondolatot takarnak, barátságos mosoly- lyal im tört döfnek beléd. De miért? Miért?- Miért? - tört fel belőle teljes erőből, úgyhogy a hangja túlharsogta a flótás taktusát is. Eurülokhosz mégiscsak a legjobb barátja már gyermekkora óta. Hisz váltságdíjat fizetett érte, visszaadta szabadságát. Mi lehet hőn óhajtottabb a szabadságnál?- Eurülokhosz! Apám rabszolgája. A barátom. Ez lehetetlen! Miééért? Vergődött kötelékeiben, de azok nem engedtek, csak fájdalmat okoztak. Az evezősök oda-odapislogtak feléje. Látták, hogy nyugtalan.- Csak teljél be a sziréneid énekével, már úgysem hallgatod sokáig - szólalt meg a hozzá legközelebbi, aki az előbb a tőrrel fenyegetőzött. Nem értette, miért gyűlöli ez az ember, hisz korábban a bányában dolgozott, s ahhoz képest az evezés könnyű foglalkozás. Hálás lehetne a hajótulajdonosnak, hogy felfogadta.- Hallod a szirének dalát? - kérdezte Eurülokhosz atyai hangon. A kormánytól jött éppen. Azért akarta hát ma magának a kormányosságot, mert árulásra készül. És éppen ő, az az ember, akit jobban szeretett, mint a saját szüleit.- Nos, kedves Semper, hallod a szirének dalát? - kérdezte újból Eurülokhosz. Válasz helyett szembeköpte.-Te áruló! Hálátlan gonosz! Elfeledted, mivel tartozol nekem?- Ne háborogj, uram! Hamarosan vége szenvedéseidnek. Nem hiszem, hogy hallanád a sziréneket, hisz magad is jól tudod, hogy azok nincsenek. Ha megnyugodtál, elbeszélgetünk erről is... És hátat fordított neki. A gyalázatos. Bizonyára azt hitte, hogy nem érti a kétértelmű mondatot: „Hamarosan mindennek vége." Bányásztőr végez vele, hisz már tudta. Milyen méltóságteljesen vonul a kormánykerékhez, maga az igazságosság, a bölcsesség. Az ész! Semper apjának igaza volt, hogy Eurü- lokhoszt nem szívelhette. A görögöknek két nyelvük van. Igaza volt. Az van. Gyűlölik a rómaiakat, megrontják őket az örökös bölcseskedéseikkel. Jól emlékszik, hogy a nevelője, akkor, húsz esztendővel ezelőtt azt bizonygatta, hogy a Veszta-szüzek nem szentek, hanem szemérmetlen ringyók, rosszabbak a nyilvánosházak lányainál, hogyan próbálta kiforgatni neki, hogy egyáltalán léteznének istenek, akiknek naponta áldozat kell, az indokai mily helytállónak tűntek, mennyire éhezett minden könyvre, amelyeket a görög hozott neki, meg a filozófiai vitákra. S elhanyagolta miatta a lovaglást, nem gyakorolta a fegyverforgatást, holott a nemzetsége mégiscsak a lovasosztályhoz tartozott, mint minden nagykereskedőé. Az üzlet egyáltalán nem érdekelte. A szerencsétlen apja Galliába küldte a nagybácsijához. Ott Semper megfutamodott a barbárokkal való első csetepaté alkalmával, úgyhogy azonnal távoznia kellett, s ráadásul a nagybátyja lejáratta leveleiben az egész rokonság előtt. Visszatért Rómába, mert mindennél fontosabbnak tartotta Eurülokhosz filozófiai tanítását, bölcsességét, okosságát.- Eurülokhosz! - kiáltotta ismét, és köny- nyei kibuggyantak a szeméből. A tehetetlenség könnyei voltak ezek, a csalódáséi. Évekkel ezelőtt bánatában sírt, amikor atyja elrendelte, hogy a görögöt eladják a rabszolgapiacon, megelégelve azt a hasznot, amelyet hozott intelligenciája révén. Csupán az izmokat bocsátotta áruba, amelyek már eléggé rozoga állapotban voltak. Állítólag már akkor, ott a vásárban megkorbácsolták, mert ellenszegülni próbált. Mindig ellenkező természet volt, tán azért lázongott az istenek ellen is, a szirének ellen is, dehát miért lázong most?- Rosszul vagy? Látod, figyelmeztettelek ez előtt az istentelen út előtt... Ámbra illata csapta meg. Olimpia jelent meg a fedélzeten. Tán meghallotta a kiáltásait? De hisz az ó füle is tele viasszal. Hisz mindannyiuknál jobban félt, nagyon istenfélő. Most finom illatú ruhával törölgeti arcát és tarkóját. Ó tán nem árulta el? Gyűlölték egymást a göröggel kezdettől fogva. A lány megérezte, hogy neki kell a helyébe lépnie. Jól emlékszik, mint vezette hozzá apa a fiát azon a napon, mikor elhatározta a nevelő eladását. Élvitte hozzá a Via Appia menti villájába, amelyet neki építtetett választékos ízléssel.- Mától kezdve a tiéd... - mondta a fiának, és beszállt gyaloghintajába. Már öreg volt, s nem Olimpia volt egyetlen kedvese. De azért a legszebb volt mindannyiunk között. Abban az időben irigyelték is a heté- rák egész Rómában. Egyiküknek sem volt oly tökéletesen arányos a teste, egyikük sem tudott oly gyönyörűen énekelni, egyikük sem örvendett oly hírnévnek. Olimpia tudott görögül, emlékezetből idézett régi versekből. Akkor is, ahogy erre az útra készültek, Homérosz szavaival intette, figyelmeztette: ......mert csengöszavú dallal a két Szirén me gigézi; ülnek a réten ezek, s körülöttük az emberi csontok nagy sokasága hever, rothad, zsugorodnak a bőrök. “* Ünnepelt hírű volt a konyhája, senki sem tudta oly ízletesen elkészíteni az ingolát, mint az ó szicíliai szakácsa. De 5pm a zene, sem az új barátaival rendezett orgiák közben Semper nem tudta feledni Eurülok- hoszt, s amikor atyja meghalt, amikor az egész kereskedő flotta megsemmisült, amely a nyári napforduló idején rendszeresen útra kelt árukkal rakva Indiába, amikor anyja teljesen behódolt valamiféle keleti kultusznak, amelynek kereszt a jelvénye, és * Devecseri Gábor fordítása így a család egész gondja-baja az ő vállára nehezedett, igyekezett kiváltani Eurülok- hoszí a rabszolgaságból, és a házába vitte- Figyelmeztettelek eme istennek nem tetsző út előtt - folytatta Olimpia. - De te mindig jobban bíztál a görögben, mint bennem. Most magad is félsz a szirénektől, amelyekben nem hittél. Ki tudja, hogy éljük túl, szabadulunk-e innen egyáltalán, és hogyan, Jobban tette volna apád, ha ezt a nevelőt vándorkereskedónek adja, cirkuszban a vadállatok elé dobja, keresztre feszíti, vagy fejjel lefelé a cölöphöz kötve elégeti. Azt érdemelné az istentelen, álnok lator! Mindig hadakozott ellene. A mai napig. Mindig védelmébe vette Eurülokhoszt, szinte a második, lelki atyját látta benne. Ezért támogatta ezt az ötletét is. A görög mindig gúnyolta a rómaiakat, hogy tulajdonképpen egyetlen tudományágat sem fejlesztettek tovább, hogy csak vásárolják az athéni rabszolgákat, de maguk nem értenek Arkhimédész gépezeteihez, sem Hérodotosz gyógyításaihoz, annál kevésbé a földrajzi ismereteikhez. Hogy lehet úgy kereskedést űzni, hogy nincsenek részleteiben is ismert tengeri útjaik, kellően biztonságosak és közvetlenek. Miért van az, hogy a kereskedő gályák - állítólag babonás vakhitból - rendszerint elkerülik a legrövidebb utat, mint például ezt is a szirének miatt, holott jókora utat megtakaríthatnának és megelőzhetnének minden más kereskedőt. Miért hisznek vakon a szirénekben, s nem a józan észben, s miért veti magát alá ennek a babonának Semper, az ó tanítványa is? S ezzel vette le a lábáról. Most megmutathatja elszántságát, végre bebizonyíthatja, mire jó a tudomány meg a filozófia ismerete, kievickélhet abból a katasztrofális bajból, amely a Vörös-tengeren érte gályáit. Összevásárolta hát a legdrágább árut: babilóniai szőnyegeket, afrikai fűszereket, kínai selymet, ebbe fektette minden pénzét, és útra kelt gályáival a legrövidebb úton Rómába, abban a reményben, hogy megelőzi a többi kereskedőt, és a piacra dobhatja áruját még a nagy kínálat előtt s ezzel jó pénzre tesz szert, amelyből újra felvirágoztathatja a család vagyonát, megalapozhatja jóhírét. Nem sejtette, nem is sejthette, hogy Eurülokhosz árulásra készül. Nehezen szedte a lélegzetet. Tulajdonképpen örült is, hogy végeznek vele. Ilyen csalódást nem élne túl.- Hallod a sziréneket? Olimpia illata ellenszenvesnek tűnt neki. Biztosan be van avatva ó is. Szemmel akar tartani csupán, vagy megmérgezni?- Hallom... - mondta félhangosan.- Én tudtam.- Szörnyű hangokat hallok, embereim legbenső énjét... Nem értette a lány. Kérdezni akart. Látta, hogy izgatott, remeg a keze, vibrál a szeme, nagyon fél. S abban a pillanatban hirtelen rázkódással megállt a gálya. Rémülten tapadt az árbochoz. Olimpia felsikoltott, és a fedélközbe rohant. Tán már érzi is, mint marcangolják éles karmaikkal a szirének, amelyeket némelyek félig lánynak, félig ragadozó madárnak képzelnek. Az evezősök maradtak a padjaikon. A lapátok fenn, takintetük a kormányon. Eurülokhosz jelt adott. Néhány fiatal felkúszott az árbocokra. Bizonyára a vitorlákat akarják kifeszíteni, irányt akarnak változtatni, nem mennek Rómába, a Semper-ház egész vagyonát valahová Göröghonba viszik, áron alul elfecsérlik, hogy aztán szétszéledjenek a birodalom minden zugába, ahol senki sem talál rájuk, és megússzák büntetlenül. A tördöfést várta. Behunyta a szemét, és megpróbált bölcs nyugalmat erőltetni magára. Az írók is hogy ágáltak haláluk előtt! Mily bölcsen elmélkedtek a halál, az élet lényegéről, a lények egyediségéről. Ő nem volt rá képes. Hiába, nem filozófus alkat. Kereskedőnek kellett volna maradnia. El kellett volna utasítania minden tudományos okoskodást, mint apja tette, és Olimpiára kellett volna hallgatnia. Helyrebillenthette volna anyagi helyzetét uzsorás ügyletekkel is. Lehetősége lett volna pénzét magas kamatra kölcsönözni, s nem kellett volna erre az őrült útra vállalkoznia, s akkor is jócskán gyarapodott volna a vagyona. Nagy árat fizet, hogy hibázott. Most ráfizet, hogy nem hitt apjának, aki minden szegényben ellenséget látott. Hogy nem fogadta meg a tanácsait! Igen, a szegény gyűlöli a gazdagot. Meg akarnak ölni, el akarnak tiporni. Megölni, eltiporni, hátulról tőrt döfni belé... Újra maga mellett érezte a lányt. Megfeszítette izmait. Nem fog jajveszékelni, legalább azt megmutatja, hogy bátor. Ezeknek a gyilkosoknak. Tán csak nem akarják kínzásnak alávetni? A kormány felöl a fedélköziek lármáját hallotta. Előbb kiosztják nekik a fegyvereket. Az ajkába harapott. Érezte az édes vér izét a nyelvén.- Döfd már! Ismét megfeszítette köteleit.- Döfd! A köteléke megengedett. Csak most nyitotta ki a szemét. Olimpia állt előtte, kezében tőr, amellyel elmetszette köteleit. Feléje nyújtotta a fegyvert. A megszabadítója. Hálából megcsókolta. De akkor már minden evezős ott állt. Felfegyverkezve, ami csak a kezük ügyébe került. Egyesek különféle konyhai felszerelést szorongattak, mint valami kardot. A kormánytól elindult Eurülokhosz a többiekkel. Mindannyiuknál kard volt. Feltörték a hajófenékben lévő raktárakat és szétosztogattak mindent, mintha kalózok készülnének támadni a gályára. Ennyi fegyverzet egy ember miatt! Semper akaratlanul is elmosolyodott. Olimpia nem toldhatta meg túlságosan az életét. Óvatosan elrejtette tőrét. Az egész bandával mégsem vívhat meg, mindegyikkel, hisz mindany- nyian ellene vannak, mert vagyonos, ettől most megfoszthatják, hisz az tette lehetővé, hogy annyi idő óta rabszolgasorban tartsa őket. Már közeleg Eurülokhosz. Megállt előtte, vele a többiek is. Meglepte őket, hogy nincs az árbochoz kötözve. Büszke tartással állt velük szemben. Ez persze keresztezte a tervüket. Hallgatagon álltak. A fegyverüket markolászták. A beléjük sulykolt félelem - ahogy az uruk előtt álltak- egy pillanatra meghökkentette őket.- A szirének...! El akarják süllyeszteni a hajót! - jajdult fel a mellette álló Olimpia.- Az istentagadó vérét követelik. Sempert kiszabadították kötelékeiből. Elpusztulunk mindannyian... egy miatt... A hajósnép egymást túlordítva tudakoló- zott. Honnan tudja? Egyszeriben megfeledkeztek róla, hogy a gályát maguk állították meg, hirtelenjében szentül meg voltak győződve róla, hogy úgy kényszerítették őket megállásra. Honnan szerzett tudomást Olimpia ezekről a szörnyűségekről? Eszükbe jutottak az öregek intelmei, amelyeket a matrózkocsmákban hallottak, eszükbe jutott ifjúságuk, amikor az istenekről beszéltek nekik, a papok és a templomok.-Az úr hallotta - harsogta túl Olimpia a tömeget. - Hát elfelejtettétek, hogy egyedül csak ö hallhatta? Hát persze, hisz csak a lázadás előtt távolították el a viaszt a fülükből.- Badarság! Képesek lennétek elhinni ezt az esztelenséget, amelyet csupán a féken tartásotokra eszeltek ki? Ismétlem nék- tek, hogy szirének nincsenek, mint ahogy nincsenek sem istenek, sem... Eurülokhosz elnémult. A görög bányász hátulról belévágta tőrét. Azt a tőrt, amelyet Sempernek szánt.- Hát akkor ki oldotta fel a kötelékeit?- vágta a haldokló szemétje a hatalmas termetű férfi. - Ki segítette szabadulását? A filozófus válaszolni akart, de a kibugy- gyanó vére miatt torkán akadt a szó, szájából fröcsögött a vér. Eurülokhosz megtánto- rodott, megmarkolta a hajókorlátot, s mivel senki sem nyújtott segítő kezet neki, hatalmas ívben a tenger mélyébe bukott a levegőbe meredő evezők között. A cápák nyomban szétmarcangolták. Fehér hasuk megvillant a viz színe alatt. Olimpia eközben rázendített az áldozati imára. Valamennyien emlékeztek még rá. Valamikor ifjú korukban imádkoztak így, ha a papok galambot vagy bárányt áldozva próbálták kiengesztelni a haragvó isteneket. Bűnbánóan rakták le fegyvereiket. Tán sikerül kiengesztelniük a haragvó földön túli lényeket, tán megengedik, hogy tovább hajózzanak.- Evezőkhöööz! - adta ki a vezényszót Semper. A fohász után gyorsabb ritmust diktált az evezősöknek. Mára eltörölte az éjszakai pihenőt. Mire Rómába érnek, betöri ezt a csőcseléket. De egyben az istenek tiszteletére is megtanítja őket. Sietett a kormánykerékhez. Maga mögött hallotta a sípszó gyorsuló ritmusát és a hortator korbácsának csattogását. A gálya úgy nekilódult, mint valami versenyparipa. A legénység maradék része a vitorlákkal bajlódott. Olimpia a segítségükkel visszarakta a fegyvereket a hajófenékbe. Kis idő múlva odament hozzá a kormánykerékhez. A megmentöje. A legbölcsebb hetéra. S a legistenfélöbb.- Rómában templomot építtetek a sziré- , nek tiszteletére - mondta neki Semper nagybuzgón. - Naponta imádkozom majd hozzájuk. Felnyitottad a szemem... Rejtélyes mosoly játszott a lány arcán.- Honnan tudtad, mi van készülőben? Hogy jutott eszedbe kiszabadítani, mikor tilos volt, súlyos büntetés járt érte.- Hallottalak - válaszolta a lány nyugodtan.- De hát te magad is nem azt akartad, hogy viaszt dugjanak a füledbe? Nem te féltél leginkább a szirénektől? A lány csak mosolygott.- Magam sem hiszek a szirénekben, Semper. De hogy rettegnek tőlük, abban hiszek. A fedélzet legénysége az evezők fölé hajolt, egyikük sem mert egy pillantást sem vetni a kormánykerék felé. VÉRCSE MIKLÓS fordítása ■ A köd a f£ betegek I« a sűrű, putt Nagyon magányos most siker régen tudói reménytele Bocsáss m szitelek eb ben. Hogy vándorom, hatalmába kernet? A veszítetten felesleges gyelmünke pillanatban mindnyájat és hogy é bennünket tartással, n bálom végi len távoli tam, s vall követ a tá' az enyém, velük. Pompár Ságról álm és nem tör óriási ez í van. Term ható két n; csömör, he hol keress' re, amim még senki Hol talál lan szem« hittel nézni mely egye dalt, amilyi Mindent tott már m Mert hogy merik a tt nagyon jc gondjuk. Mire vá élők között Azt mo felhánytorc BORISZ VIKTOR- Halló, Valahogy programot nánk és n - Megii tervezünk a lakásba extra kaja -És ö - Regg hoz, majc jelenik mi nevezi, he -Ószii áll a feje megkérde seka ven kólintott. I digas en i ta. Kidért mandulán kóstolta n Nyilván ijt nyugtatott hagymale - Nálui a sportüz súlyzókká szony art sak fel. ooo Balázs István: Táj (szénrajz)
