Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-07 / 288. szám, szerda

Legyen tiszta a lelkiismeret Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), ebben az iparosodó, mo­dern dél-szlovákiai városkában há­rom magyar tanítási nyelvű alapis­kola van. A Rózsaligeti lakónegyed iskolájának igazgatója az 56 éves Török László. . - Az iskola folyosói csendesek, javában folyik a tanítás. Arról kérde­zem, milyen érzés ma, több mint harminc év távolából visszagondolni az első pályakezdő napokra.- Szinte elmosódtak bennem már azok az emlékek, olyan régen volt. Persze, arra még emlékszem, hogy boldog voltam, de volt bennem szo­rongás is, meg nosztalgia is a gond­talan diákévek után. Török László, mint akkoriban sok fiatal, messziről indult á magasabb műveltség megszerzése felé.-Én 1953-ban érettségiztem, utána elvégeztem Bratislavában a pedagógiai főiskolát, matematika­fizika szakos vagyok.- Hol kezdte a pályát?- A Galántai (Galanta) járásban, Nádszegen (Trstice). Sokkal na­gyobb község, mint a szülőfalum, Csallóközkürt (Ohrady), ahol alapis­kolába jártam. A tanulást 1942-től a dunaszerdahelyi polgári iskolában folytattam. A polgárit a háború miatt csak 1946-ban fejeztem be, persze, már nem az anyanyelvemen. Ké­sőbb különböző uradalmakban dol­goztam, mint napszámos. Közben kitanultam az autószerelő szakmát. Minden áron tovább akartam tanulni. Szerencsém volt. A traktorállomás vezetősége - mert már 1950-ben ott dolgoztam - javasolt továbbtanulás­ra. A középiskolát elvégezve 1953- ban beléptem a pártba.- Gondolt-e korábban arra, hogy pedagógus lesz?- Nem. Ez az elhatározás csak akkor született meg bennem, amikor megnyíltak a magyar tanítási nyelvű iskolák, s hírét vettem, hogy kevés a magyar nemzetiségű pedagógus.- Tehát hivatástudatból lett peda­gógus?- Mi ezt akkoriban küldetésként fogtuk fel. A fizetés nagyon kevés volt, mégis vállaltuk a hivatást.- Ha jól emlékszem, azokban az években fele annyi fizetése se volt a tanítónak, mint ma.- Nem bizony, még a hatvanas évek végén is 1070 korona alapfize­téssel kezdte pályáját a tanító.- Ma?- A kezdő fizetés az alapiskolán 1900 korona, nyugdíj korhatárig megközelítheti a 3600 koronát, egyes esetekben a négyezret is. De nem ez számít.- Hanem mi?- Legyen tiszta az ember lelkiis­merete, a szívét is adja bele a mun­kába, mert csak így élhet igazán békében önmagával.- Van-e még pedagógus a csa­ládban?- A feleségem és az idősebb fi­am; Feri. A kisebbik, Norbert, máso­dikos gimnazista.- Mióta tanít Szerdahelyen?-Közel harminc éve, 1963-ban kerültem ide. Emlékszem, akkor még egy régi épületben tanítottunk két váltásban. Én voltam az iskola igazgatója.- Hány tanulója volt az isko­lának?- Mindössze 420, a tantestület 24 tagú volt. Ma 1320 tanulónk van és 80 pedagógus. Mindenkinek meg­van a megfelelő képesítése.- Jó tíz éve még aránylag sok volt a képesítetlen tanító. Ma viszont gond a kezdők számára az elhelyez­kedés.- Ez szerintem nem általánosít­ható, inkább csak egyedi eset. Sőt, belátható időn belül újra hiány lesz pedagógusokból. Nálunk például az átlagos életkor már közeledik az ötvenhez. A megnyugtató az lenne, ha negyven alá csökkenne.- A teendő?- Jó lenne egy országos .felmérés arról, hogy öt, tíz esetleg húsz év múlva hány alsó és felső tagozatos pedagógusra lesz szükség a ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolákban. Tudtommal járásunkban is egyre több, főleg szakosított pedagógus kellene. Ezért döntött úgy a járási nemzeti bizottság, hogy megnyitja Dunaszerdahelyen a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskola néhány kihe­lyezett osztályát.- Ezzel a gond megoldható?- Csak részben. Főleg a szakosí­tott pedagógusok képzésén van a hangsúly. E téren sürgetően tovább kell lépni. Még pedig úgy, hogy nyissanak a nyitrai főiskolán megfelelő szakpárosítású évfolya­mokat.- Mire gondol elsősorban? Török László, az igazgató (Lórincz János felvétele)- Matematika, fizika és zene sza­kos pedagógusokra. E téren lassan már a mi iskolánkon is gondoskodni kell az utánpótlásról. Amikor e kérdésekről beszéltünk, szóba került az is, hogy a szocializ­mus további fejlődését lényegesen az határozza meg: mennyire tudunk egyre különb, s tanultabb embereket nevelni. Ez közös érdekünk, de hogy nevelni tudjunk, meg is kell hozzá teremteni a legkedvezőbb feltéte­leket.- Más gondok is szorítanak ben­nünket. Ez az iskola még aránylag új, 1974-ben adták át, de már kinőt­tük, kevés a tanterem, két váltásban folyik az oktatás. Ez bizony sem a tanulóknak, sem a pedagógusok­nak nem jó.- Befolyásolja az oktatás színvo­nalát?- Talán inkább úgy fogalmaznék, hogy megnehezíti a színvonal meg­tartását. Keressük a megoldást. A járási pártbizottság elnökségének napirendjén is szerepelt az oktatás korszerűsítése.- A felsőbb pártszervek tehát tud­nak a gondokról.- Igen, s igyekeznek is enyhíteni. Ezzel összefüggésben kértek fel en­gem is egy értékelő beszámoló elké­szítésére. A beszámolóban az ered­mények mellett szólok a gondokról és a legsürgetőbb tennivalókról.- E gondolathoz érve, milyen ma az önök iskolája?- Nem illik dicsekedni, de orszá­gos viszonylatban is a jók közé tar­tozunk.- Mi a minőség mércéje?- Ha a különböző tanulmányi ver­senyek, a járási, kerületi és az or­szágos olimpiászok felől közelítjük meg a kérdést, el kell mondanom, hogy tanulóink jó eredményeket ér­tek el. Ez az egyik mutatója annak, hogy jó úton, s megfelelő sebesség­gel haladunk.- Milyen versenyekre küldenek tanulókat?- Például matematikai, fizikai, ké­miai és nyelvi versenyekre. E verse­nyeken tanulóink már évek óta az első öt között végeznek.- A humán tantárgyakból? , - Tavaly és az idén a próza- és vérsmondók versenyén az elsők kö­zött végeztünk. Az orosz nyelvi ver­senyen mind a járási, mind a kerületi versenyen elsők lettünk. Szlovákiai viszonylatban pedig a negyedik he­lyezést értük el. Az Ismerd meg ai szlovák nyelvet címen meghirde­tett versenyben is az élvonalban vagyunk. A sportversenyeken szin­tén jól szerepelünk.- Ezek az eredmények azt is tük­rözik, hogy a továbbtanulás nem okoz gondot a tanulóknak?- Tanulóink ötven százaléka foly­tatja tovább a tanulást gimnáziu­mokban és különböző szakközépis­kolákban, sőt katonai iskolákon. So­kan választják a szaktanintézetet is. Gyakorlatilag kevés olyan tanulónk van, aki megelégszik az alapiskola elvégzésével.- Az önök iskoláján is folyik kísér­leti oktatás. Jó ez vagy rossz?- Egyértelműen jó. Többi között a mi iskolánkon kísérletezték ki a szlovák és a magyar nyelv oktatá­sának új koncepcióját. Ez nagyban hozzájárult a két nyelv tanítása szín­vonalának az emeléséhez.- Már érintettük a tanteremhiányt. Van-e kilátás a bővítésre?- Negyven osztályunk van, s csak 22 tanterem, tehát még 18 kellene. Viszont ahhoz, hogy a mai kornak valóban megfelelő, korszerű és jól felszerelt iskola legyünk, mintegy öt­ven tanterem kellene. Több mint valószínű, hogy jövőre megkezdik 12 tanterem hozzáépítését ehhez az épülethez. Ha ez megvalósul, bővít­hetjük a szaktantermek számát is.- Világjelenség e pálya elnőiese­dése, így van itt is?- A 80 pedagógus közül 65 a nő, akik épp úgy helytállnak az oktató- nevelő munkában, mint a férfiak.- Sok helyen csökken a tanulók száma.- örömmel mondhatom, hogy ná­lunk évről évre növekszik.- Tehát a szülők bíznak az isko­lában.- Ha nem Így lenne, bizonyára nem adnák ide gyerekeiket. Ben­nünket ez a bizalom arra kötelez: végezzük továbbra is lelkiismerete­sen, jó színvonalon, amit vállaltunk, hogy minél több gyereket indítsunk el a magasabb szintű tudás meg­szerzése felé, s legyen létszükség­letük a művelődésvágy. Ez a szép pedagógusi hitvallás csak olyan pedagógus szívéből fa­kadhat, aki mélyen átérzi, mire köte­lez ez a nehéz, de izgalmakkal ter­helt, szép pálya. TÖRÖK ELEMÉR ÜZEMI BÖLCSÖDÉBEN - LENGYELORSZÁGBAN Egészségesek, vidámak Úgy mint hazánkban, Lengyel- országban is az anyák egyre gyak­rabban maradnak otthon gyerme­kükkel. Az asszonyok rájöttek, gye­rekeik egészségét is kockáztatják, ha a néhány hónapos csecsemőt elszakítják maguktól és bölcsődébe viszik.- Persze, nem minden anya tehe­ti ezt meg, hiszen a családi költség- vetés, főleg a fiataloknál, számol keresetükkel. Számukra létesült a vállalati bölcsődénk, amely a gyár tőszomszédságában üzemel - tájé­koztatott Stefania Krug, a poznani Cigarettagyár üzemi bölcsődéjének vezetőnője. Elmondta, míg a 70 sze­mélyes bölcsőde valaha túlzsúfolt volt, jelenleg csupán 58 kicsi láto­gatja rendszeresen. - Mielőtt leül­nénk beszélgetni, nézzünk körül - invitált kedvesen. Közben megtu­dom, ebben a bölcsődében már négyhónapos csecsemők gondozá­sát is vállalják. - Szerencsére egy­éves korig csupán hét kisgyerme­künk van. Őket sajnáljuk a legjob­ban, hiszen álmukból nagyon korán reggel ébreszti őket édesanyjuk. Igaz, reggeliig többnyire jót alszanak még, de hát ez már nem az igazi. Tény viszont, hogy a legkisebbekkel nagyon szeretünk foglalkozni. Szin­te naponta van sikerélménye a ne- velőnőnek és a gyereknek, örömmel újságoljuk a szülőknek, mit tanult meg a baba. A valamikori magánvillában szemmel láthatóan jól érzik magukat a gyerekek. A játszó- és hálótermek falain látszik, hogy frissen festették (megtudtam, nemrég még fehérek voltak a falak, mondván ez nem kórház, s a gyerek világa színes, átfestették), a polcokon temérdek könyv, játék várja a türelmetlen gyermekkezeket. A kicsikkel 15 fős csoportokban foglalkoznak, jelenleg hét nevelőnő és kilenc nővér pelen- kázza, eteti, tanítja az apróságokat, de főleg játszik velük. A gyerekek egészséges fejlődésére orvos és pszichológus ügyel, az első heti két alkalommal látogatja a bölcsődése- ket, a másik hetente egyszer.-A kicsik naponta négyszer ét­keznek - vette át a szót a bölcsőde főnővére, Anna Mozio. - A gyere­kek, a beszerzési nehézségek elle­nére, mindent megkapnak ami egészséges fejlődésükhöz nélkülöz­hetetlen. A bölcsőde udvarán létesí­tett gyümölcsös is változatosabbá teszi étrendjüket. Kíváncsi voltam arra is, a bölcső­dei elhelyezés mennyire terheli a családi költségvetést. - Március elseje óta felemelték a családi pótlék összegét, de a térítési díjakat is. A befizetés a szülők bevételétől függ, pontosabban az összjövedel­met elosztják a családtagok számá­val, s az egy főre eső rész húsz százalékába kerül a bölcsődei elhe­lyezés. Van tehát akiért a szülők 900 zlotyt, de van akiért 3000-et is fi­zetnek. A Cigarettagyár üzemi bölcsődé­je, mivel az anyák reggel hattól dol­goznak, hajnali 5-től délután fél né­gyig üzemel. Az utóbbi időben - mi­Játék közben (A szerző felvétele) vei amint beszélgetőtársaim már említették, az anyák szívesen ma­radnak otthon, s nevelik a piciket —a bölcsődében helyet kapnak a kö­zelben lakók gyereke, is. Poznanban egyébként ennek a bölcsődének van a legjobb híre.- Szeretjük a gyerekeket, s a gyár megteremti a működéshez szüksé­ges feltételeket. Most is átépítésben vagyunk, a bővítés célja egyértelmű: nagyobb élet- és játszóteret nyújtani a gyerekeknek. Valamennyien tud­juk, hogy a gyerekek legjobban az anyjuk mellett fejlődnek, hogy otthon ritkábban betegednek meg és sorol­hatnám az előnyöket. Ám ha a szü­lők mégis rákényszerülnek a bölcsö­dére, kötelességünk úgy gondozni a kicsiket, hogy kiegyensúlyozottak, vidámak, elégedettek legyenek. PÉTERFI SZONYA n ÁLLÁS ■ A Dunajská Streda-i Mezőgazdasági Középiskola igazgatósága 1989. január 1-től felvesz:- mezőgazdasági mérnököt- középiskolai végzettséggel rendelkező könyvtárost (aki a sokszorosító munká­ban is jártas) az iskola információs központjába. Érdeklődni lehet az iskola igazgatóságán. Cím: Dunajská Streda, nám. 1. mája 1533/3. Az igazgatóság továbbá közli a szülőkkel és a 8. osztályos tanulókkal Nyugat-Szlo- vákiában, hogy az 1989/90-es tanévben négy első osztályt nyitunk a következő szakon:- növénytermesztési- melioráció és öntözéses gazdálkodás- állattenyésztés- a mezőgazdaság és élelmezés gazda­ságtana. Cím: SPoŠ Dunajská Streda, nám. 1. má­ja 1533/3. ÚF-174 IB A Csemadok érsekújvári (Nové Zámky) alapszervezete 1988. december 12-én, hétfőn, 18,00 órai kezdettel, a Csemadok székházának nagytermében (Petőfi u. 6) tartja évzáró értékelő közgyűlését A közgyűlésre az alapszervezet tagjait és barátait tisztelet­tel meghívja a vezetőség. ÚF-171 KÖSZÖNTŐ ■ Szivünk teljes szeretetével köszöntjük a kedves férjet, édesapát, apóst és nagy­apát, Kollár Lajost Tardoskedden (Tvrdošovce), aki 1988. december 7-én ünnepli 60. születésnapját. E szép ünnep alkalmából hosszú, nyugodt életet, jó egészséget kíván szerető családja körében: szerető felesége: Izabella, fiai: Laci és Tibi, menyei: Dorka, Ingrid, valamint három unokája: Dorka, Petrík és a kis Ninocska. 0-4465 ■ 1988. december 7-én ünnepli 60. szü­letésnapját kedves sógorunk, Kollár Lajos Tardoskedden (Tvrdošovce). Ezen a szép, kerek születésnapon szívből köszöntjük, jó erőt, egészséget és örö­mökben gazdag, hosszú, boldog életet kívánunk: sógorai, sógornői, valamint a rokon­ság. Ú-4398 ■ December 7-én ünnepli 80. születés­napját a legdrágább férj, édesapa, após, nagyapa és dédapa, Frenko János Ipolyságon (Šahy). E szép ünnep alkal­mából szívből gratu­lálnak, jó egészséget és hosszan tartó, boldog, békés életet kívánnak: szerető felesége: Mária, lánya, fiai, menyei, unokái és dédunokái. Ú-4568 VA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájó szívvel mon- ^ dunk köszönetét JÉ minden kedves ro­iü * ■ .... » konnak, ismerősnek, bar átnak, szom­szédnak, volt mun­katársaknak, a falu lakosainak és mind­azoknak, akik 1988. november 12-én el­kísérték utolsó útjára a nagymácsédi (Veľká Mača) temetőbe a drága, jó férjet, édesapát, nagyapát, Fodor Jánost, akit a kegyetlen halál 68. életévében, rövid betegség után ragadott ki szerettei köréből Köszönjük a sok virágot, koszo­rút, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Emlékét és szeretetét örök­re szivükben őrzik: felesége, fiai, menyei és unokái. Ú-4643 ■ Fájó szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, ismerősnek, a falu lakosainak és mindazoknak, akik 1988. szeptember 3- án elkísérték utolsó útjára a felejthetet­len, szeretett férjet, édesapát, apóst, nagyapát, fiút, vöt, testvért, id. Béres Jánost Serke (Širkovce), akit a kegyetlen halál hosszú, súlyos betegség után, 62 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a vigasz­taló szavakat, koszorúkat, virágokat, me­lyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdal­munkat. Hálánkat fejezzük ki Dr. Morský- nak a példás ápolásért. A gyászoló család. Ú-4673 ■ Köszönetét mondunk a Nagymegyeri (Čalovo) Agrokomplex vállalat vezetősé­gének a példás gondoskodásért, édes-' apánkról, Tóth Lászlóról, hogy nyugalomba vonulása után még 18 éven keresztül megbecsülésben részesí­tették, egyben megköszönjük mindazok­nak, akik 1988. november 24-én elkísér­ték ót utolsó útjára Gyászoló családja. Ú-4675 ■ Az évek múlnak, de szivünkben a fáj­dalom soha el nem múlik. 1986. decem­ber 7-én, 53 éves korában, váratlanul hagyott el bennünket drága halottunk, Lókös Jánosné Szabari Ilona Gömörhorka (Gemerská Hôrka). Jóságát, szeretetét örökre megőrizzük: özvegy édesanyja, férje, lánya, veje, fia, menye, hat unokája, testvére, só­gora és családja. Ú-4011

Next

/
Oldalképek
Tartalom