Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-06 / 287. szám, kedd

_T, _7T__——^ — Fejlett lakossági szolgáltatások A Galántai (Galanta) járásban nagy figyelmet szentelnek a lakos­sági szolgáltatások fejlesztésének. Az egy lakosra jutó, koronában kife­jezett szolgáltatások terén a járás Szlovákia legjobbjai között szerepel. Ehhez nagymértékben hozzájárult a nemzeti bizottságok kisüzemeinek fejlődése. A negyvenhét nemzeti bi­zottságból 37-nél működik helyi kisüzem, melyek 228 szakmában nyújtanak szolgáltatást, a legkere­settebbek a fuvarozás, festés és mázolás, asztalos- és kőműves­munka. A helyi kisüzemek évi bevé­tele több mint nyolcvan millió koro­na, s ennek több mint harminc szá­zaléka a lakosságtól származó be­vétel. A szolgáltatások fejlesztéséből sok üzem és vállalat veszi ki részét. Jelentős helyet foglal el a járási szolgáltatóvállalat, melynek a járás területén 228 részlege működik. A legjobban a borbély, a fodrászat, a mosás és vegytisztítás vannak Minden marad a régiben? Az ezernégyszáz lelket számláló Kis- géres (Malý Horeš, Tőketerebesi -Trebi- šov - járás) nem rendelkezik a kor köve­telményének megfelelő bevásárlóköz­ponttal, ahol a hús és a tejtermékek, vala­mint különböző háztartási cikkek is meg­vásárolhatók. Nagyidai Sarolta hnb-elnök több izben fordult a járási Jednota fogyasztási szö­vetkezethez a szolgáltatás színvonalának javítása végett, s szükségét látta, hogy a jnb is foglalkozzon az üggyel. A jnb legutolsó plenáris ülésén értékelték a Nemzeti Front választási programjának teljesítését. Kiderült, hogy kevés kivétellel a legégetőbb problémákat nem sikerült megoldani. Ezek közé tartozik az ivóvíz­hálózat kiépítése 2,5 millió korona beru­házással, az ifjúsági park színpadának bővítése, járdák és árkok építése, vala­mint az óvodába a központi fűtés beveze­tése. Az idén fejezték be az út építését, ami a tervezett 570 ezer korona helyett 985 ezerbe került. Az alapiskolában 30 ezer korona ráfordítással kicserélték az iskola­padokat, bővítették a hangosanbeszélő hálózatát. Egy jelentősebb összeget kitevő átala­kításra került sor a szövetkezeti óvodá­ban. A munkálatokból a Nagygéresi (Veľký Horeš) Efsz építőcsoportja mellett a szülők is kivették részüket. Sajnálatos viszont, hogy a szövetkezet egy alkalom­mal 71 ezer koronát számlázott a kotró­gép és daru használatáért, s az óvoda csak állami támogatással tudta szeptem­ber végére befejezni az átalakítást. A község arculata javításának érdeké­ben kritikusan bírálták az efsz vezetősé­gét, mivel a gazdaság továbbra is az oncsai úton tereli szarvasmarháit. A szö­vetkezet elnökéhez intézett kérésük egy terelőút építésére eddig eredménytelen volt. A plenáris ülésen legtöbb szó a leendő üzletközpontról esett. A tanácskozás eredménye végül mégis az építkezésről való lemondást eredményezte. Érvként felhozták, hogy ebben a tervidőszakban már nincs sem lehetőség, sem pénz. A lakosság csalódott, mert lényeges vál­tozás nem történt, csak annyi, hogy a kocsma és az élelmiszerbolt helyet cserélt, mivel a kocsmának a raktárhelyi­sége nagyobb, de a friss hús és a tejter­mékek biztosítása továbbra is megoldat­lan marad. Iski Ibolya elterjedve. Ezek már csaknem min­den településen biztosítva vannak. Villanyszerelői, fa-, bőr-, és fém- megmunkáló szolgáltatásokat a já­rási ipari vállalat 60 részlege nyújt Az elmúlt két-három év során so­kat fejlődött a járásban a lakossági szolgáltatások színvonala, és azok skálája további keresett szolgáltatá­sokkal bővült, mint például az auto­mata mosógépek, a hűtő- és fa­gyasztógépek, valamint hangszerek javítása. A lakosság elégedettségé­hez hozzájárult az is, hogy 107, szolgáltatásokat nyújtó részleg szombaton is nyitva tart. A környe­zetvédelmi előírások megtartása ér­dekében nagy figyelmet szentelnek a háztartási hulladékok elszállításá­nak, a zöldterületek gondozásá­nak. Oláh Gyula Orvosi előadások, tanfolyamok Értékelte munkáját a nószövetség 175 tagot számláló csicsói (Čičov) alapszervezete. Szüllő Gyuláné, a szervezet elnöke beszámolójában foglalkozott az időszerű politikai eseményekkel, majd rátért a szerve­zet tevékenységének értékelésére. A szervezet szép eredményeket ért el. Évente négy szakorvosi előadást, különböző tanfolyamokat rendeztek a tagok részére. A faluszépítési ak­cióban 985 órát, a helyi tájház ren­dezésében pedig 200 órát dolgoz­tak. Minden évben megrendezik a nyugdíjasok napját is. A továbbiakban a taglétszámot évente legalább öttel akarják növel­ni, a téli hónapokra különböző tanfo­lyamokat terveznek. Kovács Tímár Egy század képeslapjai Hazánk falvai, városai gyors ütemben fejlődnek. Új utcák, lakótelepek létesül­nek. Ez a gyors ütemű fejlődés jellemző Lévára (Levice) is. Az utóbbi időben jelen­tősen megváltozott a város főterének és Központjának arculata. Ez nem kis mér­tékben köszönhető a közelben épülő mo­hi (Mochovce) atomerőműnek. Eltűnnek a szűk kis utcák, az apró családi házak, hogy helyet adjanak az épülő szállodák­nak, üzleteknek és az új lakótömböknek. Ezeket a régi épületeket az elkövetke­ző nemzedék csak felvételeken láthatja, ahogy a régi Lévát ismerhetik meg az érdeklődők a Barsi Múzeum által a Dobó­kastély termeiben rendezett érdekes kiál­lításon. A képeslapok jól dokumentálják, hogy a századforduló nagy fejlődést je­lentett a város életében. A városi nemzeti bizottság jelenlegi épülete sem a mai formájában volt ismeri századunk elején. Háromszintes alakját 1927-ben kapta. A legtöbb felvétel a főteret és utcáit mu­tatja be. A századfordulón épültek fel » ''*rrwi nagyszálló, a mai Bars áruház­nak, valamint a jelenlegi járási művelődé­si központnak otthont adó épülel. 1909 és 1911 között épült fel a város egyik legjel­legzetesebb épülete, az állami tanítókép­ző intézet, amelyet ma is a pedagógiai szakközépiskola diákjai látogatnak. Feltehetően sokan megcsodálták a gyönyörű Schoeller kastélyt és az azt övező szép parkot bemutató képeslapot. A kastélyt sajnos már lebontották, de a park a lévaiak kedvenc pihenőhelye még ma is. A képeslapokon látható a régi honvédlaktanya, az irgalmas nővérek in­tézete, a Boleman gyógyszertár, a vár romjai, valamint sok más épület. Egy másik helyiség gyűjteményegyüt­tese az Osztrák-Magyar Monarchia szét­hullása utáni időszaktól mutatja be a vá­rost 1938-ig, majd a felszabadulás utáni dinamikus fejlődését napjainkig. A képes­lapok által az érdeklődők nemcsak a vá­ros fejlődésébe, változásaiba, hanem a lakosainak szokásaiba, öltözködésébe is bepillantást nyerhetnek. Szabó Márta Eredményes évet zártak A kedvezőtlen időjárás ellenére bizta­tóak a növénytermesztés eredményei a Nagymegyeri (Öalovo) Efsz-ben, amit az átgondoltabb, megalapozottabb szer­vezésnek és az agrotechnikai határidő megtartásának tulajdonítanak. Az ágazat várhatóan túllépi 32 millió koronás terme­lési tervét, és a bevétel, a nyereség összege is kedvező. A szemes termények tervét 121 százalékra teljesítették. Kuko­ricából 645 hektáron 7 tonna feletti átlag­hozamot takarítottak be. A cukorrépa-termesztésben először alkalmazták a Petőházi Termelési Rend­szert. Tapasztalataik szerint javult a vető­magellátás, de további elemző munkára, a technológiai fegyelem szilárdítására, a technikai-műszaki színvonal tökéletesí­tésére van szükség ahhoz, hogy mennyi­ségi és minőségi szinten továbbléphesse­nek. Cukorrépából teljesítették 40 tonnás tervüket. A betakarítási veszteségeket minimálisra csökkentették. Az idénymun­kások és a nyugdíjasok segítségével megszervezték a gépek utáni pótszedést. A kukoricaszár és a répaszelet keveréké­vel további 600 vagon jó minőségű szi- lázst készítettek. Nem lesz takarmányo­zási gond az állattenyésztés tervteljesíté­sében. A további hasznot hozó termelési ága­zat a zöldségkertészet, az idén is teljesí­tette tervét. Jól jövedelmezett a dinnye, a zöld és a magnak termesztett paprika. Az utóbbiból hektáronként legalább 200 ezer koronás bevételre számítanak. Bő­ven termett a paradicsom is, de a feldol­gozási kapacitás miatt jelentős mennyi­ség ment veszendőbe. Az utóbbi hetek időjárása nem kedve­zett az őszi vetésnek. A kukorica után vetett búza a száraz talajban egyenetle­nül kelt, és további fejlődését, bokrosodá- sát hátráltatta a fagy. Az 50 hektár őszi repce állapota igen jó, fejlett a növényzet. Több mint 1100 hektáron minél előbb szeretnének végezni a mélyszántással és a szántóterület 30 százalékán dolgozzák be az istállótrágyát. Krascsen,cs Ge2a :: ::::: ::-JK::: :::: :£♦*! :: :::::: Är : Kellemetlen, kényes téma...?! A hónapok óta tartó toalettpapi r- hiány után lassan eltűnt a papirüzle- tek polcairól a szalvéta és a papír- zsebkendő is. Nyilvánvaló, hogy nem az üzletvezetők hibájáról, nem­törődömségéről van szó, hiszen a sajtó által némi'magyarázatot kap­tunk. Aszerint a külföldről behozott gépek (melyek a fent említett nemes papír gyártására szolgálnak) árának egy részét WC-papír exportálásával egyenlítjük ki, Hallottunk még tűz­esetekről is papírgyárainkban, de azt hiszem, hogy bármilyen magyará­zat, érvelés e kényes ügyben nem megoldás. Zselizen (Želiezovce) és környé­kén az utóbbi időben már az illat­szerboltok is szolgálnak némi,,meg­lepetéssel". Ugyanis a nőknek szin­te nélkülözhetetlen higiéniai cikkek, tampon, intimbetét, de még az egy­szerű vatta is hiánycikk. Nem tudom, más járásokban e té­ren milyen az ellátás, de a Lévai (Levice) járásban - enyhén szólva - kényes. Hován Márta Több mint kétszáz éve 1785. december 6-án Miklós nap­ján Schierman pékmester diós- és mákos-kiflikkel díszítette ki péküzlete ablakait, melyek a vevőket csalogat­ták. Hogy ezt üzleti reklámnak szán- ta-e, vagy mint Miklós-napi ajándékot kínálta a fogyasztóknak, azt nehéz volna megállapítani. Annyi azonban bizonyos, hogy rövid időn belül nem­csak Pozsonyban, hanem a város határán túl is híres ás közkedvelt lett. A pékmesterség történelmébe is be­került pozsonyi kifli néven. A híres péksütemény receptjét féltve őrizte Schierman mester, csupán halála előtt árulta el vejének, Kastnernek. Az utolsó Kastner mestert a főváros idő­sebb lakói jól ismerték még Amikor megkérdezték, hogy miben rejlik a pozsonyi kifli varázsa, csak annyit mondott, bármilyen foglalt is lehet, de amikor a kifli tésztáját készítik, mindig talál arra időt, hogy ellenőrizze minő­ségét. Bármennyire is titkolták a kifli re­ceptjét, hamarosan elterjedt Bécs- ben, Budapesten és más városokban is, és a mai napig ezen a néven vásárolható Magyarországon, vagy Ausztriában, sót más tőkés országok­ban is. Kár, hogy éppen ott, ahol a diadal útját elkezdte, sütik és kínál­ják legkevésbé, pedig a fogyasztók szívesen vennék, ha a pékségek úgy mint Schierman mester kétszáz év­vel ezelőtt, jó ízű pozsonyi diós- és mákoskiflit sütnének és kínálná­nak. Sladovník József Élettársi viszony C. S.: Három éve élek élettársi viszonyban egy 78 éves férfival. Én 74 éves vagyok és már két éve, hogy megrokkantam. A kétezer ko­ronás nyugdijamból hozzájárulok a háztartási kiadásokhoz. Tavaly az élettársam a közjegyzöség előtt, az én jelenlétemben végrendelkezett a javamra. Ezt a végrendeletet most úgy akarja megváltoztatni, hogy a vagyonából én csak élvezeti jogot kapjak, s egy idegen személyt akar megjelölni örökösnek, aki nem csa­ládtag, s nem is rokon. Hát létezik ilyen törvény, hogy engem az élet­társam ilyen módon kisemmizzen a vagyonából? Ezen kívül úgy hal­lottam, hogy végrendelkezni élvezeti jogról nem lehet. A végrendelkezés szabadságát a törvény biztosítja. Ennek a sza­badságnak jegyében végrendelkez­hetett az élettársa az ön javára ta­valy (hiszen ön sem családtag, s nem is rokon), s ez a szabadság teszi lehetővé, hogy a végrendelke­ző bármikor visszavonja vagy meg­változtassa korábbi végrendeletét. A végrendelet módosítását még erkölcsileg sem értelmezheti úgy, hogy élettársa kisemmizi önt egy egész élet munkájával szerzett va­gyonából. ön csupán három éve él együtt élettársával, aki a vagyonát nyilván nem az utóbbi három év alatt kuporgatta össze. Vagyonának kizá­rólagos tulajdonosa tehát az élettár­sa, s mint ilyen, kizárólagos joggal rendelkezhet vagyonának sorsa fe­löl is. Az élettársi viszony nem kere­sőtevékenység, s a végrendelet sem fizetési szalag. Élvezeti jogot, pontosabban dolo­gi terhet végrendelettel is létre lehet hozni (lásd a Polgári Törvénykönyv 135c§ (1) bekezdését). A dologi teher fogalmát a törvény úgy jellem­zi, hogy az valaki más érdekében korlátozza az ingatlan tulajdonosát vagy azt, akit személyi földhaszná­lati jog illet meg, hogy kötelesek valamit tűrni, valamit tenni vagy va­lamilyen tevékenységtől tartózkodni. A dologi terheknek megfelelő jogok vagy egy bizonyos ingatlan tulajdo­nához kapcsolódnak, vagy egy bizo­nyos telek személyi használatával vagy egy bizonyos személyt illetnek meg. Jog a továbbtanuláshoz M. G.: Mezőgazdasági vállalatnál dolgozom munkásnőként egy egész­ségre káros munkahelyen. 1988 ja­nuárjában a Vasárnapi Új Szóban olvastam egy hirdetést, hogy jelent­kezni lehet a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) mezőgazdasági isko­lába távúton továbbtanulni. A mun­kahelyemen beadtam a jelentkezést, mivel ehhez munkahelyi beleegye­zés szükséges. A közvetlen főnö­köm részéről szóbeli bátorítást kap­tam. A munkáltatóm azonban meg­tagadta tőlem a továbbtanulás lehe­tőségét, visszautasította a jelentke­zésemet azzal az indoklással, hogy a későbbiekben nem tudna elhe­lyezni a megszerzett képzettségnek megfelelő munkakörbe. Eddig úgy tudtam, hogy minden állampolgár­nak joga van továbbtanulni, főként ha olyan iskolába jelentkezik, amelynek tananyaga kapcsolódik munkahelyéhez. Tudomásom sze­rint akkor is kötelesek engedni to­vábbtanulni, ha az iskola befejezése után nem tudnának megfelelő mun­kakörbe elhelyezni. A legjobban az háborított fel, hogy az egyik munka­társnőmnek engedélyzték azt, amit tőlem megtagadtak. Felkerestem az igazgató elvtársat és kértem, hogy legalább a saját kötelességemre és a saját szabadságom rovására en­gedjen tanulni, de nemleges választ kaptam. 1989-ben szeretném meg­próbálni, ezért kérném tanácsukat, mitévő legyek? Az igazgazó elvtársnak úgy lát­szik nem erős oldala a vezetői be­osztásával kapcsolatos kötelessé­geit szabályozó törvények ismerete. Álláspontja ugyanis ellentétben áll az oktatásügy állami igazgatásáról szóló 50/1984 Tt. sz. törvény 24. § (3) bekezdésével, illetve a középis­kolákra való felvételekről szóló 96/1984 Tt. sz. rendelet 13. parag­rafusával. Ez a jogsértő álláspont annál is súlyosabban esik a latba, mivel a működéshez való jog nem­csak nemzetközileg elismert emberi jog (lásd a Gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezmény 13. cikkelyét), de - és főleg - a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánya által is ga­rantált állampolgári jog (lásd az al­kotmány 24. cikkelyét), s mint ilyen, megfelelő törvényi védelmet élvez. A jelentkezési ívet a munkavi­szonyban levő dolgozók a munkálta­tó szervezetüknél adják be. Ez azonban nem azért van így, mert a továbbtanuláshoz szükséges len­ne a munkáltató hozzájárulása, hi­szen az esetleges kétségeket kizá­randó, a rendelet azt is megállapítja, hogy „azt a jelentkezőt is fel lehet venni, akit a munkáltatója (esetleg a járási nemzeti bizottság) nem ajánlott továbbtanulásra (lásd a 96/1984 Tt. sz. rendelet 14. § (3) bekezdését). A jelentkezést azért kell a munkáltatójánál beadni, mert a munkáltató kötelessége, hogy csatolja hozzá a jelentkező személyi jellemzését, biztosítsa a jelentkezőív rendes kitöltését. A munkáltató tehát nem dönthet önhatalmúlag arról, hogy engedé­lyezi-e dolgozójának a jelentkezést, a továbbtanulást. A jogszabályok egyértelműen arra kötelezik, hogy továbbítsa a jelentkezést (április 15- ig) az illetékes középiskola igazga­tójának. A felvételről csak a középis­kola igazgatója dönthet. A munkálta­tó ajánlhatja dolgozóját a tovább­tanulásra, de nem köteles erre (a felvételnek azonban - mint már em­lítettük nem akadálya az ajánlás hiá­nya!). Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a munkáltató hozzájárul a továbbtanuláshoz, kö­teles a 140/1968 Tt. sz. rendeletben említett kedvezményeket és anyagi ellátást nyújtani dolgozójának. A munka melletti továbbtanulásra való felvétel feltételeiről az említett rendelet 12. §-a szól: ,,Az első évfolyamban a ké­pességek, a tudás, az érdeklődési kör és az egészségi állapot alapján a szocia­lista társadalom szükségleteivel össz­hangban azokat a jelentkezőket veszik fel, akik eredményesen fejezték be az alapiskola nyolcadik évfolyamát vagy alapfokú műveltséget szereztek; a tanul­mányok megkezdésének évében lega­lább a 18. életévüket betöltik; a középis­kolai tanulmányaik megkezdése idején a választott tanulmányi ágazatnak meg­felelő ágazatban vannak munkaviszony­ban. A legalább egy gyermekről gondos­kodó nőket, a megváltozott munkaképes­ségű személyeket és a rokkantsági nyug­díjasokat akkor is fel lehet venni, ha nincsenek munkaviszonyban.“ Azt ajánljuk tehát, hogy szerezzen be újabb jelentkezési ívet, s ezt legkésőbb február 1-ig adja be a munkáltatójánál. Ugyanakkor keresse fel a szakszervezet üzemi bizottságának elnökét is, s kérje meg, járjon közbe annak érdekében, hogy a munkáltatója április 15-ig teljesítse a je­lentkezés továbbításával kapcsolatos kö­telességét. „Nem tanulhattam“ N. N.: Háromgyermekes családból származom. A nehéz negyvenes évek elején a család gondokkal küszködött. Az édesapám hadifogságban volt, az édes­anyám egyedül nevelt minket. Leánygim­náziumi tanuló voltam, de a harmadik évet már nem fejezhettem be, mert édes­anyám kivett az iskolából, hogy gondoz­zam két kisebb testvéremet, és ellássam fekvőbeteg nagymamámat. Azóta sok idő telt el. Az öcsém egyetemet végzett, a hú­gom leérettségizett. Hármunk közül csak nekem van alapiskolai végzettségem. Ezért szeretném tudni, igényt tarthatok-e annak megtérítésére, amit nem a saját hibámból mulasztottam el. kérhetek-e kárpótlást ajándékozás címén azért, hogy én - testvéreimmel ellentétben - nem tanulhattam? Nem egészen értjük hogyan képzelné el „annak megtérítését, amit nem a saját hibájából mulasztott el“; kárpótlást köve- tel-e azért, vagy ajándékot. Nem kevésbé fontos persze az sem, kitől követelné ezt. A fekvőbeteg nagymamájától? Édesany­jától, akinek a negyvenes évek elején nem volt lehetősége megoldani az ön iskoláztatását? Testvéreitől, akik abban az időben még gondoskodásra szorultak? Azoktól, akik a negyvenes évekért, a má­sodik világháborúért felelősek? Sok idő telt el azóta, írja levelében. Mi ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy azóta nemcsak a húga és az öccse vég­zett középiskolát, illetve főiskolát. Munka mellett szerzett olykor rendkívül magas képzettséget sok olyan ember is, akinek erre a negyvenes években nem volt lehe­tősége. (m-n.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom