Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-05 / 286. szám, hétfő
Hullámvölgyben a csehszlovák úszósport Mi újság a női röplabda-válogatott háza táján? ' Josef Stolarík új csapata megkezdte a felkészülést Tizenhat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra érmes legyen az öreg földrész vetélkedőjén a csehszlovák női röplabda-válogatott. Az 1971-es ezüstérem után a tavalyi belgiumi Európa-bajnokságon a dobogó harmadik fokára állhattak a lányok - teljesen váratlanul. Váratlanul, mert a felkészülésben rengeteget improvizáltak a szakvezetők, sokszor álltak megoldhatatlannak látszó probléma előtt, s a fegyelemmel is bajok voltak. Ezért hatott olyan nagy meglepetésnek a bronzérem. A sikeres kontinensbajnoki szereplés után a válogatott különböző okok miatt feloszlott, Josef Stolarík edzőnek új csapatot kellett építenie. Ez az új gárda néhány nappal ezelőtt Bratislavában találkozott először; az itt rendezett edzőtáborozással kezdetét vette a felkészülés a sorbs, jövő évi NSZK-beli Európa- bajnokságra- Teljesen a nulláról indulunk - nyilatkozta Josef Stolarík az egyik edzés szünetében -, a bronzérmes gárda szétesett, a kulcsemberek közül csak Kumpochová és Václavíko- vá maradt meg. Az utóbbi, az együttes kapitánya volt a genti kontinens- vetélkedő legjobb játékosa. A csapatvezetés már kijelölte a felkészülésben részt vevő bővebb keretet, ez persze nem jelenti azt, hogy a többiek előtt bezárták a kaput. Amennyiben a bajnoki sorozatban bárki jó teljesítményt nyújt, utólag is bekerülhet a keretbe, s ha ott beilleszkedik, jó formát mutat, magától értetődően az NSZK-ba utazó csapatba is. A jelenlegi kollektívában a legtöbben a bratislavai főiskolások közül vannak, Dubovcová-Cu- níková, Horanská-Trnková, Kasašo- vá, Koseková és Chrtianska. A két juniorral együtt ugyanennyi a prágai RH képviseleti aránya: Mandelová, Ondráčková, Dostálová, az ifi Peš- ťáková és Zemancová. A másik bratislavai együttesből, a ČH-ból Kudlí- kovát hívták meg, a Liberecből Vác- lavíkovát és Hrušovskát, az utóbbit annak ellenére, hogy az eddigi ligaküzdelmek során igen gyenge formát mutatott. A KS Brnóból Kumpo- chovátés Vojstŕejšovát, az Univerzita Olomoucból Jenékovát, és Kuchári kovát.- Kívülük volt még néhány jelöltünk - tette hozzá Stolarík edző amikor konkrétan rákérdeztünk néhány névre de nekik jelenleg az a legfontosabb teendőjük, hogy megoldják ügyes-bajos családi dolgaikat. Aztán majd tárgyalunk velük is, egyelőre elég volt a különböző kifogásokból. A bratislavai edzőtáborozáson a helybeli, a brnói és olomouci lányok vettek részt. A tíz meghívott közül ezúttal senki sem maradt távol.-Hasznos volt az összejövetel, mindjárt az elején megtudhattuk, mi a leggyengébb pontunk. Nos, a múlt hagyományainak megfelelően a védekezés, s elképesztő, mennyire lassúak a lányok. A röplabdamozgás terén az alapdolgokkal nincsenek tisztában, ami elsősorban az előbb említett fogyatékosság, a lassúság következménye. Nem elég gyorsak, így a pályán, amikor hirtelen kell reagálni egy-egy adódó helyzetre, szögletesek a mozdulataik. Jó lenne, ha a klubokban több és hatékonyabb gyorsaságfejlesztő gyakorlatot iktatnának be az edzéseken. További gondot jelent, hogy kevés az igazán jól sáncoló játékos. A bratislavai randevú után prágai következett, ott a válogatott keret többi tagja is bemutatkozott. Karácsonykor hollandiai tornán vesz részt az együttes, onnan pedig Londonba utazik. Ezeken a tornákon reális kepét kapnak majd az edzők a válogatott tudásszintjéről, hiszen a hírek szerint mindkét helyen erős mezőnyre van kilátás. Apeldoornban Peru, Kína, Kuba, az NDK, az NSZK és a Teodora Ravenna áll rajthoz, az angol fővárosban a csehszlovákok mellett az előbbiekben felsorolt első három csapat. URBÁN KLÁRA Egyre jobban távolodik a gyorsvonat Trnková elüti a labdát az egyszemélyes sánc mellett. Jó játékára nemcsak a Slávia UK-ban, a válogatottban is nagy szükség lesz. Mellette 11-es számmal a keret másik tagja, Chrtianska (Vojtíšek felvétele) nyeztek. A csúcsforma azonban elmaradt. Szerintem az is közrejátszott, hogy az ezt megelőző egyéni számokban valamennyien elmaradtak a várakozástól“. Mindössze egy edző, Jan Vokatý volt az olimpia színhelyén, aki a funkciójából kifolyólag az úszókért telelt. Beismerte: kisebb-nagyobb ellentéteket ugyan tapasztalt, ezeknek azonban nem szentelt különösebb figyelmet. A kollektív szellem hiányát viszont a balsiker fő okaként hozta fel: „Ez azzal magyarázható, hogy az egyesületekben a válogatottak együtt edzenek a többiekkel. Külön kellene foglalkozni velük, s jó lenne, ha edzőjük ott lenne a jelentősebb versenyeken“. Az élsportközpontok sem teljesítik azokat a feladatokat, amelyeket joggal elvárnának tőlük. Más sportágakban is több hiányosság tapasztalható ezen a téren. Nemcsak hogy kevés az élsportközpont, de a támogatás sincs a megfelelő szinten. Ennek ellenére mindenki jó eredményeket vár a versenyzőktől. Eleinte nem is volt probléma, egy idő után azonban stagnálni kezdett a sportág, mígnem mély hullámvölgybe került. Az új feltételekhez tehát nemigen tudtak alkalmazkodni az úszók és az őket irányitó szakvezetők. Jan Passer:,,Már régóta léteznek az élsportközpontok, de csak azok a versenyzők érték el a nemzetközi szintet, akik otthon laktak, nem pedig az internátusbán“. Jan Vokatý: „Felvetődik a kérdés, valóban az élsportközpont érdeme-e az, ha valaki kimagaslik a hazai mezőnyből? Csak a sportág igazi fanatikusából lehet jó úszó. Éppen ezért ezeket a sportolókat kellene nagyobb mértékben támogatni, hogy profi körülmények között edzhessenek. Nem pedig egy-két nagy klubba irányítani a tehetségeket. Ez a mindenáron központosítás aligha vezet sikerhez. Sőt...“ Nem lesz könnyű változtatni ezen, mert az élsportközpontok és a többi élvonalbeli úszókkal rendelkező egyesületek között hatalmas űr tátong. Hagyományai vannak a sportágnak, s a jelenlegi szűkös lehetőségek mellett lenne kiút a hullámvölgyből, csak most már mindenkinek közös nevezőre fccellene jutnia. Minél előbb, hogy az egyre jobban távolodó gyorsvonatra még fel tudjunk szállni. A csehszlovák sportolók sikertelen szöuli szereplését követően az élsportbizottság több intézkedést foganatosított, amely a jelenlegi helyzet javítását szorgalmazza. Az úszóválogatottat a közeljövőben tehetséges juniorokkal kell kiegészíteni. Jan Vokatý 12 éves edzősködés után megválik az együttestől. Januártól Daniel Machek irányítja majd legjobb úszóinkat, akikre még egy erőpróba vár ebben az évben. December végén a női együttes az Európa Kupán rajtol, a férfiak közül csupán ketten állnak rajtkőre ezen a csapatversenyen. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Ondrej Bureš sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (Eugen Vojtíšek felvétele) 5$ Az utóbbi négy év eredmé- ^ nyeiről, a sportág jelenlegi, nem ^ éppen megnyugtató helyzetéről, ^ valamint a közeljövő igényes fel^ adatairól tájékoztatották az új^ ságírókat a Csehszlovák Úszó ^ Szövetség illetékesei a novem^ bér végén Prágában tartott évvégi, hagyományos sajtóérte- ^ kezleten. Három érmet és 32 ^ pontot szereztek rangos nem^ zetközi versenyen 1985-től a fel^ nőttek, a juniorok gyűjteménye: ^ 3 érem és 29 pont. Jan Passer ^ központi edző szerint a nőknél ^ és a junioroknál a javulás jeleit ^ tapasztalhattuk, a férfiak viszont, ^ főleg Szöulban nagy csalódást Š okoztak. ,,Mindig is az olimpiai szereplés szerint értékeltük az élvonal versenyzőit. Amit a közelmúltban szorgos munkával hónapokig felépítettek, azt az ötkarikás játékokon pár perc alatt lerombolták. Álmomban sem mertem volna arra gondolni: Szöulban ilyen gyengén úsznak Maróekék“ - kesergett Jan Passer. Mint ismeretes, a hattagú csehszlovák csapatból még megközelítenie sem sikerült senkinek egyéni legjobbját. így a nyolcas döntőbe jutás csupán beteljesületlen kívánság maradt Vajon miért? Egyrészt azért, mert rossz volt a formaidőzítés; a hosszadalmas külföldi edzőtáborozások fárasztóak voltak. Másrészt pedig nem tett jót a versenye- zőknek a téli országos bajnokságon elért viszonylag jó eredényeik, csúcsaik túlértékelése. Sokat várt a szakvezetés mellúszóinktól, akik csak a kisdöntőig jutottak. Beinhau- er 12,. Marček csupán 15. lett. Mi pedig sokáig vártunk a hivatalos szöuli bizonyítvány nyilvánosságra hozására. Nem mindenre kaptunk konkrét választ. Az olimpiai leszereplés fő okai között még mindig Géryék disszidálását emlegetik a szakvezetők. Azóta azonban már jó két év eltelt. Állítólag az ötkarikás játékokon nem volt megfelelő a hangulat a hattagú együttesben. Szerintünk ez nem újdonság, hiszen már a márciusi bratislavai országos bajnokságon sem igen társalogtak egymással a válogatott és az olimpiai keret tagjai Csak akkor ezt a fáradtsággal, a túlzott leterheléssel magyarázták a megkérdezett illetékesek, akik azzal vigasztalódtak az olimpia után, hogy az ötkarikás játékokon részt vett úszók nagy része gyengébb eredményt ért el egyéni legjobbjánál. Közvetlenül az olimpia előtt Pavel Pazdírek helyett Vladislav Pravda lett az úszó szövetség új elnöke. Ez is bizonyítja: valami nem stimmelt. De térjünk vissza a hivatalos értékeléshez. Az elutazás előtt döntős reményeket fűztek az olimpiai vegyesváltóhoz. Az edzők számolgattak, és arra a megállapításra jutottak: 3:45 körüli idővel nyolcadikként fináléba kerülhet a csehszlovák kvartett. Ezt játszva meg kellett volna úsznia. Még 3:47,4-gyel is döntőJan Vokatý tizenkét év után elbúcsúzik az úszóválogatottól be lehetett jutni! Marčekék csak fü- rödtek, és az óra 3:49,90-nél állt meg. Ennek kapcsán Jan Vokatý edző megjegyezte: ,,Olyan önbizalommal álltak rajtkőre versenyzőink az előző kudarcokat követően, hogy én is csak csodálkoztam. Valemeny- nyien túlbecsülték képességeiket. Vagy talán a döntőbe jutás nem ösztönözte őket nagyobb eróbedo- básra? Mindmáig nem tudom! Egy biztos, valahol tévedtünk...“ Jan Passer véleménye a következő:,, Mindent bele kellett volna adniuk a fiúknak, mert a vegyesváltó után már egy számban sem verseÚJ SZÚ 5 1988. XII. 5. Életem versenyét elvesztettem!“ GRUBBA MÉG GONDOLKOZIK A FOLYTATÁSRÓL A hivatalos lengyel sportvezetés és a közvélemény is eredményesnek ítélte meg sportolóik szöuli szereplését, hiszen 16 éremmel tértek haza az olimpiáról. Némi keserűséget okozott azonban annak a három versenyzőnek az eredménye, akit az aranyra is esélyesnek tartottak. A rúdugró Chmara, az úszó Wojdat és az asztaliteniszező Grubba alkotják e triumvirátust. A legérdekesebb önvallomást Andrzej Grubbától hallottuk, aki az ötkarikás játékok előtt szinte mindenkit legyőzött, akinek neve van az asztaliteniszben. „Életem első számú versenyéről vesztesként tértem haza. Először magamnak próbáltam megmagyarázni a sikertelenséget. Kifogást találtam is eleget. Például azt, hogy fura egy verseny volt ez a szöuli torna, öt napig csak játszadoztam, elég volt a labda elé tennem az ütőmet. Aztán jött a hatodik nap, és alig egy óra alatt vége lett mindennek, köddé váltak a rózsaszínű álmok... ... Aztán a sorsolásra próbáltam mindent ráfogni. A csoportküzdelmeket megnyerve alig vártam, hogy valamelyik kínaival kerüljek össze, hiszen idén már mindegyiküket legyőztem. Aztán a sorsolás az örök mumusomat, a svéd Perssont küldte az utamba. A verseny előtti éjszakán szinte alig aludtam, csak óriási balszerencsémen bosszankodtam. Eszembe sem jutott, hogy esetleg a másnapi taktikámon gondolkodjam... Aztán, ha szoros küzdelemben is, de kikaptam, és az álom véget ért. Pedig életemben még ilyen elszántsággal, ilyen lelkiismeretesen nem készültem versenyre. Tudtam, hogy ez az utolsó lehetőségem. Barcelonában már biztosan nem állok asztalhoz, 1990-ben pedig befejezem pályafutásomat... ... Pedig mit nem adtam volna az olimpiai éremért. Akár a bronzért is elcserélném mindazt - pénzt, dicsőséget, népszerűséget amit a pingpong révén eddig elértem. Most pedig már kezdek magamhoz térni, de a történteket soha nem felejtem el. Én ugyanis nem tudok veszíteni, jobban mondva: nem tudom nyugodt szívvel túltenni magam a vereségen... Andrzej Grubba nagyon szomorú volt az olimpia után, mert jó formája ellenére nem sikerült érmes helyen végeznie (Mészáros János felvétele) Ezért is vonulok vissza két év múlva. Nem tudnám elviselni azt, ha csak a győzelem minimális reményével állhatnék asztalhoz. Egyébként a mindenáron való győzni akarást - természetesen becsületes eszközökkel - hiányolom a fiatalokból. Igaz, erre senkit sem lehet megtanítani az edzéseken. Ezt otthonról kell hozni. Engem ebben a szellemben neveltek a szüleim. Arra tanítottak, ho jy amit csinálok, azt a legnagyobb erőfeszítéssel és a tőlem telhető legjobban, százszázalékosan végezzem. Mégis más lett a legjobb! Visszatérve az olimpiára, szerintem is a legjobb versenyző győzött. Igaz, Jao Nam adogatásai szabálytalanok, de a koreai ezek nélkül is képes lenne mindenkit maga mögé utasítani, mert most ó a legjobb. Sokan megmosolyogtak, amikor a verseny előtt én rá tippeltem biztos favoritként. S hogy mi lesz a lengyel asztalitenisszel, ha Kucharskival együtt lelépünk a színről? Nem tudom! Talán ez az egyetlen, ami elgondolkodtat, amikor a visszavonulást fontolgatom. Esetleg néhány fiatalnak az is lendületet adhat, ha néhány év múlva elmondhatja magáról: Legyőztem Grubbát... Ha legyőzi Grubbát!" (G. I.)
