Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-31 / 308. szám, szombat

Megkésve, de nem későn Kedvencek a fiókban Aligha kell különösebben bizo­nyítgatnunk, mennyire örülünk an­nak, ha olvasóink reagálnak a la­punkban megjelent írásokra. Hiszen ez arról tanúskodik, hogy az írást olvasták, munkánk nem hiábavaló. Egyik-másik cikkre több visszajelzés is érkezik. „Megkésve, de nem ké­sőn" című írásomra, melyet egy pa­naszra küldött válasz nyomán közöl­tünk november 1-én, előbb a komá­romi (Komárno) Kuczman Zsuzsa válaszolt, majd december 6-án a megbíráltak képviselői személye­sen is felkerestek. Pontosabban Do­minik Bátovský mérnök, a komáromi Priemko részlegvezetője és Cibulka Irén, a vállalat gazdasági ellenőre. Azért döntöttek a találkozás mellett, mert részletesen ki akarták fejteni mondanivalójukat, érveiket és javas­lataikat. Ezek megértéséhez azon­ban tömören föl kell idéznünk az előzményeket. A már említett újságcikkben arról volt szó, hogy egy naszvadi (Nes- vady) olvasónknak (Cserepes Vin­cének) azért javították meg kilenc munkanapos késéssel a gázkályhá­ját, mert a Priemko a nyári hónapok­ban a hűtőkészülékek javítását ré­szesítette előnyben. Erre a cikkre érkezett visszhang szerkesztőségünkbe Kuczman Zsuzsától, aki azt írta, hogy neki a hűtője romlott el a nyáron, s még­sem javították meg idejében, jóllehet azt válaszolták neki: 15 napon belül megteszik. A hibát augusztus 22-én jelentette be, az ígéretes választ egy hét múlva kapta, s hűtőjét csak októ­ber 10-én javították meg. Kuczman Zsuzsa levelét is továb­bítottuk a komáromi Priemkóba. Er­re azonban már nem írásban vála­szoltak az illetékesek, hanem telefo­náltak, hogy személyesen keresnek fel. Találkozásunkkor (szerkesztő­ségünkben) a hűtőszekrény javítá­sával kapcsolatos panaszt teljes mértékben jogosnak minősítették, s közölték, hogy időközben orvosol­ták. Minden esetben azonban a leg­nagyobb igyekezetük ellenére sem tudnak eleget tenni megrendelőik­nek. S hogy ez mennyire nem tőlük függ, azt a részlegvezetővel és a gazdasági ellenőrrel való beszél­getésünk során értettem meg. Mi nehezíti munkájukat? Minde­nekelőtt az alkatrészhiány. Az alkat­részt különböző helyekről kapják, azaz kellene kapniuk. Például a hű­tők javításához szükségeseket a nyitrai (Nitra) Kovoplasttól, a gáz- fogyasztókhoz az érsekújvári (Nové Zámky) Renokovtól, az elektromos készülékek javításához szükséges alkatrészeket pedig a trnavai Elekt- rokovtól. Ezek látják el a Nyugat­szlovákiai kerület többi javítóvállala­tát is alkatrésszel. Azazhogy el kel­lene látniuk.-Tessék megnézni ezt a há­romoldalas, sokszorosított listát - mutatta Cibulka Irén. - Azt tartal­mazza, milyen alkatrészeket ne is várjunk a Kovoplasttól. Persze, nemcsak nekünk küldték meg a lis­tát, hanem a kerület többi javítóvál­lalatának is. Majd egy másik iratot vett elő.- Ez pedig az októberi megrende­lésünk. Jól kivehető belőle, melyik alkat­részből mennyit rendeltek, illetve mennyit igazoltak vissza nekik. Né­melyik esetben száz darabból ötöt, némelyikben harmincból egyet, sőt egyetlen darabot sem.- Ez a megrendelés a hűtőszek­rényekhez szükséges alkatrészekre vonatkozik - magyarázta Dominik Bátovský. - A gázfogyasztók javítá­sához szükséges alkatrészellátás terén még rosszabb a helyzet. A tények valóban nem szívderítő- ek. A javítóvállalat képviselői mégis látnak megoldást az áldatlan állapot javítására.- Szerintünk sokkal jobban kielé­gíthetnénk megrendelőinket, ha egyenesen a gyártócégektól kap­nánk az alkatrészeket, nem pedig a már említett ellátóktól. Annál is inkább, mivel hozzájuk sem közvet­lenül a gyártócégtől kerül az alkat­rész. Például a gázüzemelésü ké­szülékekhez mi az érsekújvári Re­nokovtól kapjuk az alkatrészt, az a bratislavai Kovodružstvótól, s csak az utóbbi a gyártóktól, például a Český Brod-i Karmától.- Az egyes javítóvállalatok más­honnan, mint a járási ellátótól nem is juthatnak alkatrészhez? - kér­deztem. Olykor, ha tehetik, a testvérvállala­tok kisegítik egymást - válaszolta Dominik Bátovský. - Mi például a to- poľčanyi Kovopodnikhoz szoktunk segítségért fordulni. Az alkatrészért oda vállalatunk költségén kell el­mennünk. Ez jövőre, miután átté­rünk az önelszámolásra, még na­gyobb gondot fog jelenteni, mint ed­dig. Kivált, ha figyelembe vesszük, hogy az alkatrészellátás egyre rosz- szabb. A legnagyobb a hiány a gáz- fogyasztókkal és az azokhoz szük­séges alkatrészekkel való ellátás terén. Megrendelésre szerelnek be gázüze- melésú kazánokat, tűzhelyeket, központi fűtést, kályhákat. Van, amikor a szerelést is elvégzik, mégsem használható például a központi fűtés, mert nincs nyomássza­bályozó vagy kazán. Ha beszerzik a hi­ányzó cikket, a szerelőknek újból vissza kell menniük a helyszínre, hogy a munkát befejezzék. Ez időt vesz igénybe, s növeli a költségeket. A javítóvállalatok anyagellátásának akadozása Bátovský mérnök szerint az­zal is összefügg, hogy a gyártócégeknek a kereskedelmet is el kell látniuk. Pedig szerinte fölösleges gázkályhát, kazánt és hasonló árut tartani az üzletekben, mivel ezeket úgyis a Priemko és a hozzá ha­sonló vállalatok szerelik, illetve kapcsolják be Magánembereknek nincs rá engedé­lyük. Akiknek szükségük van ilyen árura, náluk megrendelhetnék, s ez semmivel sem volna drágább számukra. Sőt még olcsóbba jönne a megrendelőnek, mivel a szállítást sem kellene fizetnie. Ráadásul nem fordulna elő, hogy egyesek olyan árut, alkatrészt vesznek meg, amely nem felel meg, vagy amelyre nincs is szükség a szerelésnél. A javítóvállalatok jelenleg nem vehetnek az üzletekben például ka­zánt, kályhát, tűzhelyet, vízmelegítőt. Ki­vételt ugyan kérhetnek a minisztériumtól, de csak bizonyos mennyiségre. Az elmondottak alapján érthető, hogy a Priemko dolgozói nem mindig tudnak idejében és maradéktalanul eleget tenni megrendelőiknek. Éppen ezért az illeté­kes szervek figyelmébe ajánljuk a vállalat két konkrét javaslatát az áldatlan helyzet javítása érdekében. Vagyis azt, hogy a ja­vítóvállalatokat a gyártócégek közvetlenül lássák el, s bizonyos termékeiket ne kell­jen a kereskedelemnek szállítaniuk. FÜLÖP IMRE Alighanem szemünk, szánk tátva ma­rad, amikor olvasmányélményeiről kezd beszélni olyan ember, akiről eieve nem feltételeznénk, hogy olvas. Büszke va­gyok rá, hogy szülőfalumban, Martoson (Martovce) is értek ehhez hasonló kelle­mes meglepetések. Negyedéves egyetemi hallgató korom­ban magnetofonnal jártam a községet. Idős emberekkel beszélgettem. E beszél­getések során olyan titkokat tártak fel előttem, amilyeneket másnak talán nem vallottak volna meg soha. A javából több órányit hangszalagra rögzítettem. Erzsi nénit akkor ismertem meg köze­lebbről. Forró nyár volt, tárva-nyitva állt a háza. Ő maga pedig az előszobában ült, a mélyfiókos asztal mögött: onnan lesett ki rám a kapuba. Szíves-örömest foga­dott, és nevetve szólt, hogy végre olyan ember is meglátogatja, akinek jöttére nem kell betolnia a fiókot. Furcsa megjegyzé­sét ekképpen magyarázta: „ Tudod, én sokat olvasok és megszóltak már néhá- nyan, hogy parasztasszony létemre könyv van a kezemben. Nem akarom, hogy olvasás közben meglepjenek. Hi- resztelnék. Azt terjesztenék rólam, hogy amíg más asszony kapál, én dologidőben a könyveket bújom. Kitaláltam, hogy a fi­ókból fogok olvasni, innen az ajtó mellől kilátok a kapuba. Ha észreveszem, hogy idetart valaki, csak betolom a fiókot." Nem láttam még annyi könyvet régi, szúrágta asztal fiókjában. Olyan helyen, ahol egykor konyharuhába kötve az ott­hon sütött kenyeret tartották. Nem ismer­tem azt a fajta gyöngédséget és alázatot sem, amilyennel a megöregedett paraszt­asszony egymás után szedte ki a köny­veket a fiókosszekrény mélyéről, a nafta- linba eltett ruhák alól. Előkerült onnan egy felbontatlan csomag is. Benne azok a könyvek voltak, amelyeket a ház asszo­nya a prágai Magyar Kultúrából rendelt. Könyvesboltba ugyanis nem mert bemen­ni, attól tartott, hogy kinevetik. Erzsi nénivel már csak én beszélge­tek. Szalagon. Kevesen tudták róla, hogy szerette a történelmi regényeket, legszí­vesebben magyar írót olvasott és kedven­ce volt Passuth László. Kevesen tudták, mert kedvenceit fiókba rejtette. Ha hétvégén otthon vagyok, Pista bá­csi átkiabál a kerítésen és kérdezi, hogy hoztam-e újságokat, jó könyveket. Saj­nálkozva mondja, hogy ezen a héten sem volt nyitva a könyvtár, és hogy az éjszaka hosszú lesz olvasnivaló nélkül. Nyugdíjas éjjeliőr, noha csak azért vállalja az éjsza­kai szolgálatokat, mert olyankor virradatig olvashatja az egyéjszakás, kétéjszakás vagy többéjszakás regényeket. Akár könyvtárból kölcsönzött könyve­ket, akár az enyémeket veszi a kezébe, előbb újságpapírba gondosan becsoma­golja őket, azután kezdi olvasni. Nemcsak a könyveket tartja ilyen nagy becsben: régi újságoldalak közé teszi a képes heti­lapokat is, a Magyar Ifjúságot és a ked­venc Új Tükört. Bárhol, bárkinél jár, olyan helyről, ahol könyvet lát, nem jön el olvasnivaló nélkül. Közös szomszédunktól nyalábra fogva hordta a könyveket, az enyémeket előbb olvassa mint én, s a községi könyvtárunk polcain alig akad olyan kötet, amelyet ne olvasott volna legalább egyszer. Amikor tólem kölcsönöz, azt szokta modani, hogy: „A te könyveidet nagyon nehéz olvasni." Ennek ellenére nem hagyta fél­be Dosztojevszkijt, Gogolt, Tolsztojt, Bul- gakovot, Heinrich Böllt, Franz Kafkát, Thomas Mannt, Hermann Hessét, Piran- dellót, Strindberget, Brechtet. Ámbár szí­ve a magyar írókhoz húz. Galgóczi novel­láit és kisregényeit azért szereti, mert, ahogy mondja, „ ilyenek voltunk mi". Ör­kény Lágerek népe azért csalt könnyeket a szemébe, mert,, Így éltünk a hadi fogoly­táborban". Balázs József Fábián Bálintjá­val azért szimpatizál, mert „igazi magyar ember". Illyés Gyula Puszták népét azért olvasta nagy büszkeséggel, mert „ré­szem vót benne". Sok viz lefolyt azóta a Zsitván, hogy egy, nálam jó tíz évvel idősebb barátom furfangjávai megtanított rá, a könyv érté­két ne az árával mérjem. Ha nyári szom­bat délelőtt, amikor nem voltak otthon a szülei, meglátogattam ót, kiültünk az udvarra, a szalmaboglya tövébe. Mozdu­latlanul lestük, hogy a boglyába vájt egyik-másik lyukból nagy kotkodácsolás- sai előbújjon egy tyúk. Barátom olyankor benyúlt a lyukba, s a meleg fészekből kilopta a frissen tojt tojást. A kamrában biztos rejtekhelyre elrakta. Utána való nap, hogy árut kaptak a könyvesboltba, munkahelyén eladta a tojásokat és rohant megvenni a kiszemelt könyvet. Amíg má­sok a hagymás rántottét, mi egyebek között Hemingway, Bates, Moravia, Jókai és Németh László stílusát ízelgettük. TALLÓSI BÉLA Marlene Dietrich ABC-je Marlene Dietrichnek, a világhírű színésznőnek az aforizmáiból nagysikerű könyv jelent meg évekkel ezelőtt. Gyűjteményének a közelmúltban látott napvilágot újabb, bővített kiadása, ebből adunk most közre egy csokorra valót. Anyós - Ha úgy érzed, szárnyaid nőttek - alkalmas lettél a szerepre. Autó - Felnőtt férfiak legjobb játékszere. Beruházás - Amit feltétlenül meg kellene venned, de sohasem veszed meg, mert a gyereknek cipőre van szüksége. Boldogság - Nem hiszem, hogy „szüle­tett jogunk“ van rá. De ha utolér bennünket, legyünk hálásak a sorsnak... Butaság - Az egyetlen defekt, melynél elveszítem önuralmamat. Csókok - Ne prédáid, de ne is számold őket! Drágaság - Drága, amire mindig sajnál­juk kiadni a pénzt. És mindig van a tömeg­ben valaki, aki egyetért velünk. Egoizmus - Ha valóban tehetséges em­berről van szó, felejtsd el! nek vele, s mekkora áldás annak, akinek megadatik, vagy aki tanúja lehet. Fájdalom - Magánügy. Függőágy - A nyugalom csúcspontja. „Kérem ne zavarjanak“ tábla a kertben. Gavallér - Kihaló fajta. A gavallér és a gentleman között az a különbség, hogy a gavallér sohasem képes, a gentleman viszont képes elveszteni modorát... Hamburger - Könnyű elkészíteni, köny- nyű elfogyasztani, könnyű megvenni, csak Hamburgnak nincs hozzá semmi köze. Hátsó ülés (autóban) - Válóok feleségek számára. Házasság - Eljön a pillanat, amikor a leg­okosabb asszony is hallja, hogy azt mond­ja: „Életem legszebb éveit ajándékoztam Neked“. Hűség - Alaptörvénynek kellene lennie. ..... . Igazság - Van, de nincs. Attól függ Elképzelés - Nem a tel ledezes, az el- ^ Kalap - Óriási örömöt jelenthet. Tény, hogy jó hangulatot varázsolhat egy asszony hétköznapjaiba. Aki erre nevetve legyint, semmit sem tud a nők túlélő képességéről. Ketchup - Ha meg akarod ölni annak ízét, amit éppen eszel - nyúlj érte! Kés - A konyha legnagyobb öröme. Tartsd élesen! Közömbösség - „A szerelem tragédiá­ja“ (Sommerset Maugham). De honnan tudhatod, hogy a szerelem elszáll? Ha azt mondod, ott leszel hétkor, és amikor kilenc­re odaérsz, még nem hívta a rendőrséget, akkor minden hiába. A szerelem elszállt. Lady - Amit minden anya szeretne, hogy a lánya olyan legyen. Levendula - Inkább a mezőn, mint a mellékhelyiségben. / Május - Szimbólumai sokkal szebbek, mint maga a hónap. Modor - Jó modor: tudod a helyed. Rossz modor: igyekszel betola­kodni. képzelés az élet legnagyobb művészete Életöröm - Milyen kevesen rendelkez- tik a szerelemmel Nevetés - Akkor válik emlékezetessé, Jól szituáltság - Gyakran összetévesz- amikor felismered, hogy magad voltál, aki nevetett. Olcsóság - Olcsó, ami sohasem tűnik drágának. Pletyka - Ha nem hallgatod meg, senki sem mondja el neked. Rágógumi - Felnőttek megbékéltetője. Ráncok !. - Ha a ráncok erejéről szeret­nél fogalmat, tanulmányozz egykori, mai fényképeket. Ráncok II. - Férfi arcon karaktert mutat­nak - nőin kort. Remény - A felébredt emberek álma. Repkény - Házon belül szörnyű - házon kívül gyönyörű. Sivárság - Társtalan emberek élete. Szerelem - Könnyen elveszthető, gyö­nyörű illúzió. * Utazás - Csak úgy vesztheted el előíté­leteid, ha utazol. Veszekedés - Törvényes úton kellene' betiltani. Zugivó - Hazug menekülő. Fordította: Fenyves György ÚJ SZÚ 6 1988. XII. 31.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom