Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-03 / 285. szám, szombat

További intézkedések a politikai reform végrehajtására az áliamépítés terén (Folytatás a 3. oldalról) a nemzetközi kapcsolatokban, és megoldhassa az országos jelentő­ségű ügyeket. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége és a két kamara törvényjavasló bizottságai munka- csoportot alakítanak a Legfelsőbb Tanács képviselőiből - minden szö­vetségi köztársaságból - s megbíz­zák e csoportot, hogy tudósok és szakértők - közgazdászok, szocio­lógusok és jogászok - részvételével dolgozzanak ki javaslatokat, ame­lyek meghatározzák a Szovjetunió és a köztársaságok kompetenciáit, annak érdekében, hogy teljesebb mértékben garantálják ezek politikai és szociális érdekeit, összehangol­ják a nemzetközi kapcsolatokat és maximális mértékben tiszteletben tartsák az egész ország további fej­lődésének feladatait. A Szovjetunió Minisztertanácsa meggyorsítja a munkát a köztársa­ságok és területek önelszámolásra való áttérése feltételeinek kidolgo­zásán, tekintetbe véve azt, hogy maximális mértékben kihasználják lehetőségeiket és forrásaikat a regi­onális, köztársasági, valamint az or­szágos feladatok megvalósítása ér­dekében. 4. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsainak elnökségei és minisz­tertanácsai további intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a népi képviselők helyi tanácsai ér­vényesíthessék jogaikat és lehető­ségeiket a helyi élet kérdéseinek megoldásában, s minden érdekelt szervezet aktív részvételével tör­vényjavaslatot dolgoznak ki a helyi önigazgatásról és a helyi gazda­ságról. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége feladatul kapja, dolgozzon ki és hagyjon jóvá ideig­lenes határozatot a helyi tanácsok elnökségeire és elnökeire vonatko­zóan, s hozzon létre megfelelő felté­teleket ahhoz, hogy önálló és kezde­ményező munkát tudjanak végezni a tanácsok állandó bizottságai, a képviselői csoportok, a népi képvi­selők és a végrehajtó'bizottságok az új feltételek között. 5. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács törvényjavasló bizottságai, valamint a Szovjetunió Minisztertanácsa szé­les demokratikus alapokon és a szö­vetségi köztársaságok részvételével intenzív törvényhozói tevékenységet fejtenek ki és emellett rendkívüli fi­gyelmet szentelnek az átalakítás ga­ranciáit erősítő törvényhozói aktu­sok előkészítésének. Meg kell gyorsítani a bírósági és a jogi reformot célzó törvényterveze­teken (például a Szovjetunió bírósá­gainak szervezetéről szóló törvény­hozási alapelvek tervezetén, a Szovjetunió bíráinak jogállásáról szóló törvény tervezetén) folyó mun­kálatokat. Sürgős intézkedéseket kell megvalósítani a jogászok felké­szítésének és kihasználásának ma­gasabb szintre emelésére az állami szervekben és a népgazdaságban. 6. A népi képviselők tanácsai, azok végrehajtó és előkészítő szer­vei, a minisztériumok, állami bizott­ságok és hivatalok, továbbá más állami és társadalmi szervek dolgo­zói megvitatják az állampolgárok azon javaslatait és megjegyzéseit, amelyek e szervek kompetenciáira vonatkoznak, s amelyeket az alkot­mánymódosításról, illetve a válasz­tásokról szóló törvényjavaslatok or­szágos vitájában terjesztettek elő. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége gondosan elemzi a képviselők részéről a mostani ülé­sen elhangzott, a gazdasági és szo­ciális-kulturális építéssel összefüg­gő javaslatokat és megjegyzéseket, s ezekről megfelelő intézkedéseket kell elfogadni. MIHAIL GORBACSOV, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke TENGIZ MENTESASVILI, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének titkára, Moszkva, Kreml, 1988. december 1. Képviselők egy csoportjának interpellációja a Karabah-hegyvidéki Autonóm Területen kialakult helyzetről A képviselők egy csoportja inter­pellációjának meghallgatása és Anatolij Volszkij képviselőnek - aki az SZKP Központi Bizottságát és a Szovjetunió L^jfelsőbb Tanácsá­nak Elnökségét képviseli a Karabah- hegyvidéki autonóm területen - vá­lasza után a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a következő határozatot hozta: 1. Tudomásul veszi Anatolij Volszkij képviselő jelentését a Kara- bah-hegyvidéki autonóm területen és a terület körül kialakult helyzetről. 2. Megbízza a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnökségét, Mihail Gorbacsov találkozója örmény és azerbajdzsán vezetőkkel (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a központi bizottság székhá­zában csütörtökön találkozott a Leg­felsőbb Tanács örményországi és azerbajdzsáni képviselőivel. A nyílt véleménycsere során megvitatták a térség helyzetének stabilizálásával összefüggő egyes kérdéseket és azokat a lépéseket, amelyek a feszültség csökkenését és felszámolását, a kölcsönös biza­lom, a fegyelem és a jogrend meg­szilárdítását eredményeznék ezek­ben a szövetségi köztársaságokban. Hangsúlyozták, hogy a nemzetiségi konfliktusok és az ezek miatt folyta­tott sztrájkok, továbbá a társadalom­ellenes jelenségek komoly károkat okoznak a gazdaságnak és az or­szágban zajló megújulás demokrati­kus folyamatai ellen irányulnak. A találkozó résztvevői mindkét köztársaságban az összes egészsé­ges erő konszolidálására szólítottak fel. Határozott választ sürgettek az olyan próbálkozásokra, hogy nem­zetiségi alapon szítsák a viszályt és az ellenségeskedést. Leszögezték, halaszthatatlanul fel kell venni a munkajellegű kapcsolatokat a helyzet rendezése érdekében eb­ben a térségben. A találkozón részt vett Viktor Csebrikov, Alekszandr Jakovlev, Nyikolaj Rizskov, Nyikolaj Szljunykov, Anatolij Lukjanov és Georgij Razumovszkij. A vitában felszólalt Szűrén Arutyunyan, az örmény KP KB első titkára, Abdu­rahman Vezirov, az Azerbajdzsán KP KB első titkára, valamint örmény- ország és Azerbajdzsán további képviselői. A jelenlévőkhöz Mihail Gorbacsov intézett beszédet. A szovjet sajtóban Közzé teszik az új törvényeket (ČSTK) - Közlésre a szovjet sajtó rendelkezésére bocsátották a parla­ment csütörtökön befejeződött há­romnapos ülésszakán elfogadott két új törvény szövegét. A szovjet lapok egy napon közük az alkotmány mó­dosítására és a népi képviselők vá­lasztására vonatkozó új törvények szövegét. A Szovjetunió államhatalmi szer­vei reformjának kezdetét jelentő do­kumentumok értelmében az új ál­lamhatalmi csúcsszerv a Népi Kép­viselők Kongresszusa lesz, amely­nek mandátuma öt évre szól. A népi képviselőket első ízben jövő év már­cius 26-án választják meg a Legfel­sőbb Tanács csütörtöki döntése ér­telmében. A kongresszus dönt az alkotmány jóváhagyásáról, illetve módosításá­ról, meghatározza a szovjet kül- és belpolitika fő irányait, továbbá meg­választja, illetve kijelöli az egyes magas állami tisztségekbe javasolt személyeket stb. A kongresszus évente egyszer ü1 össze. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa állandóan működő törvényho­zói, határozatokat jóváhagyó és egyúttal ellenőrző feladatkört is be­töltő államhatalmi szervként műkö­dik, s továbbra is két egyenjogú kamarája lesz - a Szövetségi Ta­nács és a Nemzetiségi Tanács. A Legfelsőbb Tanács tagjait egyúttal a kongresszus tagjaivá is választják. Az új törvény értelmében tagjainak egyötödét évente újraválasztják. Az alkotmánymódosítás értelmé­ben új államhatalmi tisztségként lét­rehozzák a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének tisztségét. Az alkotmány szerint ez a legmagasabb állami tisztség. Az alkotmány egyi­dejűleg szavatolja azt, hogy az elnök kezében túlságosan nagy hatalom ne összpontosuljon. A kulcsfontos­ságú állami ügyekben a szovjet poli­tikai rendszer hagyományainak megfelelően kollektíván döntenek majd. A szovjet politikai gyakorlatban új jelenségként létrehozzák a Szovjet­unió alkotmányellenőrző bizottsá­gát, amelyet a Népi Képviselők Kongresszusán választanak meg, s tagjai politikai és jogi területen jártas szakemberek közül kerülnek ki. A bizottság ügyel fel majd arra, hogy az össz-szövetségi törvények összhangban legyenek a Szovjet­unió alkotmányával. hogy a párt-, állami- és társadalmi szervezetek képviselőivel közösen rendezzék meg a Karabah-hegyvi- déki Autonóm Terület, az Azerbajd­zsán SZSZK és az örmény SZSZK részéről a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába megválasztott képvise­lők tanácskozását, amelyen megvi­tatnák az említett terület helyzeté­nek normalizálását, az azerbajdzsán és az örmény nemzetiségű állam­polgárok internacionalista barátsá­gának helyreállítását célzó halaszt­hatatlan intézkedéseket. 3. Megbízza az Azerbajdzsán SZSZK és az örmény SZSZK legfel­sőbb tanácsait, tegyenek meg min­dent azért, hogy a két testvéri köz­társaság népei békében és megér­tésben éljenek, aktívan tevékeny­kedjenek a szovjet szocialista társa­dalom életének minden területe megújítását célzó feladatok teljesí­tésén. 4. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa nyomatékosan felszólítja Ör­ményország és Azerbajdzsán dol­gozóit, tanúsítsanak bölcsességet és önfegyelmet, emelkedjenek felül a kölcsönös előítéleteken és vádas­kodásokon, állítsák helyre a vállala­tok, szervezetek és iskolák munka­ritmusát, és tegyenek meg mindent azért, hogy mindkét köztársaság te­rületén minden szovjet állampolgár, legyen bármilyen nemzetiségű, a szovjet nép által végzett átalakítás nagy művének teljes jogú és egyen­rangú résztvevőjének érezze magát. MIHAIL GORBACSOV, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke TENGIZ MENTESASVILI, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének titkára Moszkva, Kreml, 1988. december 1. Kelet-nyugati konferencia Párizsban (ČSTK) - Párizsban A Kelet és a Nyu­gat új jövője elnevezéssel kétnapos kon­ferencia kezdődött az Alerdinck Alapít­vány rendezésében A tanácskozáson a szocialista és a kapitalista országok tömegtájékoztató eszközeinek és politikai köreinek képviselői vesznek részt. Az alapítványt 4 évvel ezelőtt egy holland üzletember hozta létre más honfi­társaival, elsősorban újságírókkal és ke­reskedőkkel közösen a Kelet és a Nyugat közötti megértés központjaként, s eddig hét ilyen jellegű tanácskozást rendeztek. A mostani konferencia résztvevői megvitatják a Kelet és Nyugat közötti politikai és gazdasági kapcsolatok jövőjét különböző szempontokból. A tanácskozáson első ízben van jelen a csehszlovák újságírókörök képviselője is Zdenék Hoŕeninek, a Rudé právo főszerkesztőjének személyében. Szóhasználatunk és az értelmező szótárak Ha vita keletkezik valamelyik szerkesztőségben egy-egy szó használhatóságával kapcsolatban, leemelik a polcról az értelmező szótárt, s megnézik, benne van-e, mi a jelentése, milyen a stílusminő­sítése stb. Ezt az eljárást a nyelvművelők is ajánlják, s örülnek, ha minél többször kerül rá sor. Csakhogy olykor ez a módszer is helytelen következtetésekre ösztönzi alkalmazóit. Előfordul, hogy az egyik vitázó fél gyózelemittasan kijelenti: ,,Ez a szó nem használható, mert nincs benne az értelmező szótárban." Ez így önmagában helytelen álláspont. Az értelmező szótárakban ugyanis nem szerepel­het minden szó, még a címszó származékaként feltüntetve, értelme­zés nélkül sem, hiszen ezek a szótárak is végesek. Az új szavak szintén nem kerülhettek még be a szótárakba. Az is lehet, hogy valamilyen kisebb területen használatos tájszón vitatkoznak; az ilyenek szintén nem fordulnak elő a szótárakban. Ez utóbbi esetben irányadó lehet a szótárból való kimaradás ténye: a csupán kisebb nyelvjárási közösségek által ismert szavakat nem értené meg a köz­nyelvet használó nagyobb közösség. Például a burgonyát jelentő grulya szót csak a palóc vidék bizonyos területein értenék meg. Megtörténik az is, hogy valamelyik ismert, a szótárban is megtalál­ható szónak a használata vált ki vitát, mert olyan jelentésben fordul elő valakinek a szövegében, amilyenben nem szerepel a szótárak­ban. Ez a jelentés is lehet már régi vagy nyelvjárási, esetleg csibésznyelvi, s ilyenkor bizony meg kell gondolni a döntést, nehogy megzavarjuk vele az ezt nem ismerő nagy többséget. Nem volna értelme például annak, ha egy csallóközi származású újságíró a lepkének és a levéldarázsnak a hosszúkás, puha testű álcáját jelentő hernyó szóval a földigilisztát jelölné, s arról írna, hogy a horgász hernyóval próbál halat fogni. Nem, mert például az északkeleti nyelvjárásterület horgászait félrevezetné, s azok esetleg a gyümölcsfákról leszedett hernyókat húznák horogra giliszta helyett. Természetesen a szavak jelentésének megítélésében sem árt az óvatosság. Az a tény, hogy valamelyik szónak a megkérdőjelezett értelme nem található meg a szótárban, még nem jelenti azt, hogy ez helytelen jelentés, vagyis a szót ebben az értelemben nem tanácsos használni. Gondoljunk arra, hogy nemcsak új szavak keletkeznek, hanem a régi szavaknak új jelentései is fejlődnek. Ha mechanikusan ragaszkodnánk ahhoz mint kritériumhoz, hogy előforduljon a kérdé­ses jelentés a szótárban, akkor akadályoznánk a nyelv fejlődését. Ezzel pedig mérhetetlen kárt okoznánk. A napisajtóban gyakran olvashatunk arról, hogy a különböző rendszerű országok képviselői dialógust vagy párbeszédet folytatnak egymással. Igen gyakran olvasunk efféle mondatokat: ,,A leszerelés kérdésében tovább kell folytatni a párbeszédet“; „A rakétafegyverek megsemmisítéséről folytatott dialógus eredményhez vezetett"; stb. Ha megnézzük a dialógus szó értelmét A magyar nyelv értelmező szótárában, ezt találjuk: párbeszéd valamely irodalmi, különösen drámai műben; de jelentheti a párbeszédes alakban írt értekezést is. A szónak ugyanezeket a jelentéseit találjuk meg a Magyar értelmező kéziszótárban is. Márpedig a fentebb idézett mondatokban nem éppen irodalomtörténeti vagy színházi vonatkozásban fordul elő ez a szó, s a párbeszéd sem. De nézzük meg, mit találunk a párbeszéd címszó alatt! A magyar nyelv értelmező szótárában ezt a jelentését: két személynek egymás­sal való beszélgetése, társalgása; s ennek ezt az irodalomtörténeti vonatkozású jelentésárnyalatát: irodalmi alkotásban, főként drámai műben két szereplő személy beszélgetése vagy szóharca. A később kiadott Magyar értelmező kéziszótár szerint: Két személy beszélge­tése; majd sajtónyelvi jelentésárnyalatként: különböző világnézetű feleknek közeledést, megegyezést kereső eszmecseréje. íme, világosan látszik, hogy a párbeszéd szónak ez a jelentése napjainkban fejlődött ki. A régebben megjelent értelmező szótárban még hiába keressük. De vajon helyes volna-e, ha ezért ebben az értelemben nem használnánk a párbeszéd szót? Bizony nem volna helyes. Sőt azt is megfigyelhettük, hogy a dialógus szónak ezt az új jelentését még egyik szótár sem tünteti fel. Mégsem volna helyes, ha az ebben a jelentésben előforduló dialógus szót csupán ezért párbeszéd-re javítanánk mindenütt. Természetesen mint magyar keletkezésű szónak, a párbeszéd-nek adunk elsőbbséget ebben a vonatkozásban is, de a szóismétlés elkerülése végett nyugodtan váltogathatjuk a dialógus-sál, mint ahogy olykor az irodalomtörténeti vagy drámai írásokban, szóbeli fogalmazásokban is tesszük. Csak idő kérdése, s bizonyára a dialógus-nak is szótározott jelentése lesz ez is: a különböző világnézetű embereknek a megegyezést kereső eszmecseréje. JAKAB ISTVÁN Lehet-e továbbadni valamin? „Olcsón megvette, aztán drágán továbbadott rajta. “ Ezt a monda­tot egy film szövegéből idézem. Alighanem olvasóim is mindjárt észrevették, hogy ebben a mondatban a továbbad ige vonzatával van baj, hiszen továbbadni csak valamit lehet, nem pedig valamin. A hiba oka alighanem az, hogy a továbbad igével némileg rokon jelentésű túlad igéhez -n, -on, -en, -ön ragos határozó járul, tehát: túlad valamin vagy valakin. Az idézett mondatba inkább a továbbad ige illik, melynek egyik jelentése: megvásárolt árut újra elad valakinek. A mi esetünkben éppen erről volt szó. Helyesen tehát: „Olcsón megvette, aztán drágán továbbadta. “ Nem tarthatnánk hibásnak a szóban forgó mondatot ebben a formában sem: ,,Olcsón megvette, aztán drágán túladott rajta. “ Csakhogy azért némi különbség van a kétféle megfo­galmazás közt. A túlad valamin ige első jelentése ugyanis az, hogy valaki valamit elad, de rendszerint nehezen értékesíthető vagy számára terhet jelentő dolgot ad el, csakhogy megszabaduljon tőle. S a túlad valamin jelentésében nincs feltétlenül benne, hogy valaki olyasmit ad el, amit előzőleg vett vagy szerzett. Például: ,,Nagy nehezen túladott a rossz lován.“ „Végül is haszonnal adott túl a gabonafölöslegen." „ Veszteséggel túladott a félig kész házon“ stb. összegezve: a mondat a túlad igével is, meg a továbbad igével is helyes lehet, ha nem cseréljük fel a két ige vonzatát. Jegyezzük meg: a továbbad igéhez tárgy járul, a túlad igéhez -n, -on, -en, -ön ragos határozó. MAYER JUDIT ÚJ SZÚ 4 1988. XII. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom