Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-29 / 306. szám, csütörtök

a a kör bezárul... Friss hó borítja a végtelenbe nyú­ló, fenséges, nyugalmas tájat. A sár­gán gubbasztó szalmakazal tetején varjú-koszorú feketéllik. Távolabb réti sas tűnik fel, hosszan, mozdulat­lan szárnnyal lebeg, aztán tovaröp­pen. A felszálló ködben lassan szét­szivárog a reggeli fény.- A vadászterület? - fordulok Varga Istvánhoz.- Háromezer hektár. Ahol most vagyunk, ez a Búslaki dúló, körülbe­lül négyszáz hektárnyi szántó.- Egy ekkora területen hány nyúl tanyázhat most?- Hát vagy ötven. Húsz éve még !­„ „ „ Szemben a hajtókkal A falu felól csoportosan érkeznek a vadászok s a hajtők, ki gyalog, ki kerékpáron. A szalmakazal mellett gyülekeznek, élónyúlfogásra készül­nek. Színhely, Csallóközkürt (Oh­rady) határa. A helyi vadászszerve­zet elnöke Varga István magabiztos ember benyomását kelti, arcáról nyugalom sugárzik. Magához inti a vezetőség tagjait, néhány percig tanácskoznak. Majd szertartásosan megfújja a vadászkürtöt. A hajtők csatárláncba fejlődve, kezükben bo­tokkal elindulnak két irányba a vég­telen, behavazott mezőn. A hálót már előző nap kifeszítet­ték, úgy másfél kilométer hosszan. A vadászok elfoglalják helyüket. A hálótól húsz, egymástól pedig hat­van méterre. A hajtókkal szemben szalmával megtömött zsákon fek­szenek. Előttük fehérre meszelt lá­da, ebbe rakják majd a foglyul ejtett nyulakat. Közben teljesen szétoszlott a köd, a nap fényküllői magasra nyillalnak. Amíg az első kör bezárul, én, a vadászelnök, s Török László, a vezetőség egyik tagja, az asztag mögött állva beszélgetünk. Latolgat­juk az esélyeket. Túlságos derűlá­tásra semmi ok mondták többen is a helyzetismeret birtokában. Mégis megkérdezem.- Mit remélnek az elsó hajtástól?- Az mindig csak a végén derül ki - mondja tömören Varga István.- Itt még mindig megfogtuk, ami­re számítottunk - toldja meg Kiss Béla vadászgazda.- S ha mégse sikerül? - kíván­csiskodom tovább.- Minden megeshet. Cigarettára gyújt.-Tavaly két hajtásra 102 nyulat fogtunk. Az idén 50 nyúl eladására szerződtünk.- Mennyit kapnak egy nyúlért?- Mi 450 koronát, de az állam kemény valutát kap érte. Franciaor­százával futkostak itt a nyulak. Ak­kor fácán és fogoly is rengeteg volt. Mintha egy kissé közlékenyebb lenne.- Az ötvenből hány kerül ma a lá­dákba?- A fele biztos. bizony nemigen örülhetnek. A zsák­mány 18 nyúl. A vadászelnök nyug­tatgatja a társaságot: nem baj em­berek, több marad jövőre. Felszedik a hálókat, a dűlőút má­sik oldalán újra kifeszítik, és kezdő­dik minden elölről. Vakítóan süt a koratéli nap. Messziről harangszó hallatszik. Dél van, mire a Kölesi Lapos dűlőben elkezdődhet a második hajtás. A hajtők elindulnak, talpuk alatt ro­pog a hó. Friss szél nyargal a síksá­gon át. Mi megintcsak a szalmaka­zal mögé bújva diskurálunk.- Látom, hogy a hajtők elégedet­lenek a fogással. Nem csoda. Ettől többet várt mindenki.- Azért a reményt nem adjuk fel - szól csendesen Török László, in­kább önmagát nyugtatva.-Tehát még mindig bíznak a jó fogásban?-Azt szokták mondani: amig a vadász a határban van, addig van esélye a zsákmányra. Én a hajtókat sajnálom a legjobban, mert nem könnyű ám sok-sok kilométert gya­logolni a fagyos hantokon.- A hajtők hobbiból járják a ren­geteg havas mezőt?-A legtöbbje, de ha sok vadat ejtünk el, kapnak ők is egyet-egyet.- És ha kevés a vad?- Akkor általában 70-80 korona üti a markukat. Ládába kerül a zsákmány Hirtelen elhallgat. Intőn felemeli mutatóujját, s szól, hogy figyeljünk. Megszólal újra a vadászkürt, utána percnyi csönd, majd felhangzik a hajtők kiabálása. A bekerített, megriadt nyulak ide-oda cikáznak. Futnak egy darabig, aztán megáll­nak, lapítanak. A körből kitörni még egy se próbálkozik. Mind a háló felé fut. A kör egyre szűkül, erősödik a hajtők lármája. Úgy száz méterre tőlünk egy megrémült nyúl célba vette a hálót. A vadász felugrik fek­helyéről, kiabál és hadonászik. A nyúl alig pár méterre a hálótól E* Nincs esély a menekülésre szágba szállítják, ahol állítólag igen sok a vadász, de kevés a nyúl.- És Csallóközkürtön?-A vadászok száma harminc, a nyúl viszont itt is egyre kevesebb. Sajnos, már a fele sincs annak, ami még öt éve is volt.- Fogoly és fácán?- Évről évre kevesebb. A vegy­szerek, uram, ha így megy tovább, tíz év múlva nekünk is importálni kell a vadnyulat. visszafordul, s eszeveszetten mene­kül. Neki még sikerült... A kör teljesen bezárult. Itt is, ott is nyúlsírás. A hálóba gabalyodóknak már semmi esélyük a menekülésre, sírásuk szívbemarkoló, szinte az égig ér. Hócsomó dől a fákról. Nem mesz- sze fogolycsapat szárnyal. A vadá­szok és a hajtők újra csapatba gyűl­nek. Előkerülnek az üvegek, s a bor égi jó kedvet ad, mert a fogásnak (Krascsenits Géza felvételei)-A pénzt az önök szervezetétől kapják?- Persze, minden hajtás előtt el­dönti a vezetőség, hogy mennyi le­gyen a taksa. Különben szívesen jönnek ingyen is hajtani, kivált, ha fegyverrel vadászunk. A vadász- fegyverek durrogása, a nyulak ré­mült futkosása nem mindennapi él­mény. Sokan élvezik. Lehet egy da­rabig miről beszélgetni... A szemhatáron feltűnnek a haj­tők, néhány hangfoszlány már ide- hallatszik.- Ebben a dűlőben több a nyúl - töri meg a csendet Török László.- Akkor miért nem itt kezdték? Ravaszkás mosoly fut át az arcán.- Egy hét múlva lesz a közös körvadászat, s minden vadász sze­retne legalább két nyulat lőni. A hajtők csatárlánca, mint a vég­zet egyre közeledik a kifeszített háló felé. A vadászok kiszedik a hálóba „fült" - itt így mondják - síró nyula­kat. Amikor az utolsó nyúl is a ládá­ba kerül, felzeng a vadászkürt, jelzi, hogy az idén vége a nyúlfogásnak. Az asztag tetején már csak egyet­len varjú gubbaszt. A gyülekező fel­hők mögül itt-ott még átmosolyog a világoskék égbolt. A lebukó nap forgó óriásgömbje pirosra festi a fel­hőket. Nagy László gyönyörű vers­sorai zsongnak a fülemben: ,, Kakas-harangok, s apró rézcsörgök szólanak, hívnak sötét bozótok, síkos domboldalak. Menjetek víg vadászok, nem tartok veletek, nehéz toliammal én a zsákmányra itt lesek. Én amit látok, hallok: boldogság, baj, panasz, drágább, mint rókaprém, vagy túzbegyű fajdkakas. Csípőtökről a foglyok csattos kis szíjjakon lógnak, én amit leltem, szívemen hordozom." TÖRÖK ELEMÉR Túl sok a tartalék Az elmúlt év végén szokatlanul nagy volt az olyan iparvállala­tok száma, amelyek fizetési nehézségekkel, bankhitel hiányával néztek szembe. Ennek legfőbb oka - mintegy 70 százalékban - a termeléshez szükséges raktári készleteik nagysága, amely messze túllépte az egy-egy vállalat számára meghatározott optimális normatívumokat. Sajnos, az idei év eddigi tapasztalatai már most előrevetítik, hogy ez az állapot továbbra is fennma­rad a gazdaságban, mert a készletfelhalmozás nem csökkent, sőt növekedett ugyanúgy, mint az utóbbi egy-két évtized alatt. Az újratermelés folyamata természetesen nemcsak termelőka­pacitást és munkaerőt igényel, de szükséges mennyiségű kész­leteket, nyersanyagot, félkészterméket, szerszámot, gépet még eladatlan késztermékeket is leköt. A termelés és felhasználás ugyanis nem egy és ugyanazon időben és helyen folyik, s a kész­letek alapvető funkciója az, hogy ezt az eltolódást a vállalat kiesés nélkül áthidalhassa. Ezenkívül szerepük van az előre nem látható események és kiesések hatásának csökkentésében is. A készletek mennyisége, összetétele és minősége, illetve a kész­letgazdálkodás költségei természetesen közvetlenül befolyásol­ják a termelés hatékonyságát, a gazdasági egység eredményes­ségét. A készletekbe befektetett túlságosan nagy összegek nehezen mozgósíthatók, kikerülnek a forgalomból, nem hoznak hasznot, sőt a legtöbb esetben fokozatosan elértéktelenednek. Gyakran előfordul az is, hogy a vállalat tervei megváltoznak, és a készleteket alkotó termékek egy részét likvidálni kell. Ez újabb összegeket emészt fel. Azt a megállapítást is nyugodtan leírhat­juk, hogy a készletek nagysága megmutatja, mennyire hatékony és működőképes egy gazdaság. Ha a kapcsolatok megbízhatat­lanok, ha hiány mutatkozik, de más területeken viszont fölösle­gek vannak, akkor ez azonnal látható a készletek növekedé­sében. Népgazdaságunkban e tekintetben már hosszabb ideje kedve­zőtlen irányzatok érvényesülnek. A készletnövekedés dinami­kája túlszárnyalja más gazdasági mutatók növekedését, és főleg az adhat okot nyugtalanságra, hogy a nemzeti jövedelem kialakí­tásában egyre nagyobb a készletek aránya, és hogy növekedé­sük mértéke gyorsabb mint e jövedelem képzése. Ez egyértel­műen jelzi, hogy a termékek előállításához, illetve a jövedelem­képzéshez a mai gazdasági körülmények között egyre nagyobb készletekre van szükség. Milyen út vezethet ki ebből a helyzetből? Arról már szó volt, hogy a készletnövekedés az esetek nagy részében a vállalat termelésének folyamatosságát, valós vagy vélt biztonságát hiva­tott elősegíteni, olyan körülmények között, amikor a szállítói- megrendelői kapcsolatok hiányosan működnek. A másik figyel­met érdemlő körülmény ezzel kapcsolatban az, hogy a vállalatok eléggé elhanyagolják készleteik osztályozását, a szükségtelenné vált anyag likvidálását, vagy ha még máshol felhasználható, akkor annak eladását. Mindez ugyan az önköltséget növeli, de hosszú távon mindenképpen kifizetődőbb, mint fölösleges kész­letek megtartása. A gazdasági mechanizmus átalakításának deklarált céljai között szerepel az is, hogy az új szabályozók olyan közeget biztosítanak majd, amelyben nem lesz szükség a túlméretezett készletekre, hanem a megkötött szerződések is képesek lesznek biztosítani a termelés folyamatosságát. Ehhez az állapothoz persze a szabályozók érvénybe lépése után is hosszú és rögös út vezet majd, hiszen a szállítók „uralmát“ a megrendelő diktátu­mával helyettesíteni korlátolt piacon nem lesz könnyű feladat. De már az említett új viszonyok érvényesülése előtt is fel kell készülni a készletgazdálkodás terén kitűzött célok teljesítésére, mégpedig úgy, hogy mindenütt, ahol ez még nem történt meg, rendet teremtsenek a készletek tájékán. Feltérképezik a szüksé­ges és a felesleges mennyiséget és pontos adatok alapján döntenek a vállalatok arról, mit kell megtartaniuk és mitől kell megszabadulniuk. Szem előtt kell tartani ugyanis, hogy a túl nagy készletek terhet jelentenek, és hogy elmarad a haszon az ezekbe befektetett minden korona után. SZÉNÁSI GYÖRGY A VILÁGGAZDASÁG A jövő év elején kezdődik a legnagyobb jugoszláviai folyón, a Száván egy - évi 200 millió kilowattóra kapacitású - vízerő­mű építése. A 172 milliárd dinár (50,5 millió dollár) ráfordítással készülő nagy- beruházást négy év múlva adják át. Az évőzred végéig további két vízerőművet létesítenek a Száván. xxx A dél-koreai Samsung Electronic társa­ság és a magyarországi Orion gyár szí­nes tévékészülékeket gyártó vegyesválla­lat létrehozásáról írt alá nemrég szerző­dést. Az ázsiai cég szállítja a szükséges technológiai berendezéseket, és vállalja a gépsorok megvételére szánt pénzösz- szeg folyósítását A Budapest közelé­ben létesülő vállalat várhatóan 1989 júniu­sában kezdi meg a termelést. A jövő év végéig 150 ezer, a következő évben pe­dig már 300 ezer készülék összeszerelé­sével számolnak. Déli szomszédainknál jelenleg évente 350 ezer színes készülé­ket adnak el, becslések szerint 1990-ben már csaknem 400 ezerre lenne szükség, xxx A GATT (az ENSZ keretében működő nemzetközi vámtarifa- és kereskedelmi egyezmény nevének rövidítése) szerint a több országot sújtó infláció ellenére a nemzetközi kereskedelem, csakúgy mint tavaly, az idén is 5 százalékos arányban nőtt. A GATT-jelentés a jelenle­gi gazdasági helyzet pozitív tényezőjének nevezi a főbb valutáknak december utáni relatív stabilitását és azt, hogy haladást értek el az amerikai költségvetési hiány visszaszorításában. A nemzetközi egyen­súly visszaállításához az is hozzájárult, hogy fokozódott a hazai fogyasztás Ja­pánban, s emelkedett a megtakarítások aránya az Egyesült Államokban. A doku­mentum a helyzetnek megfelelő pénzügyi politika megvalósítását helyezi előtérbe, és a „világgazdaság felett tornyosuló fel­hőkről“, a fejlődő országok eladósodásá­ról és a több országban tapasztalható „idült" munkanélküliségről is szól. xxx A holland környezetvédelmi minisztéri­um közlése szerint a gépkocsivásárlás terén kirótt adóból származó bevételeket kipufogógáz-katalizátorok bevezetésének támogatására fordítják az országban. A kormány 1989-tól készpénzfizetés ese­tén autónként - amelyeket már felszerel­tek az amerikai elórásoknak megfelelő katalizátorokkal - 85 dolláros árkedvez­ményt nyújt. Hollandia - ahol a levegőbe kerülő szennyezöanyagok 18 százaléká­val a kipufogók „szolgálnak" - a Közös Piac országai közül elsőként tett intézke­déseket a probléma megoldására vonat­kozóan. Az említett katalizátorok 90 szá­zalékos arányban csökkentik a környe­zetbe kerülő mérgező kipufogógázok mennyiségét. xxx Újabb együttműködési szerződést irt alá Japán és az Egyesült Államok. Az egyezmény értelmében az USA fokozza a távol-keleti országnak szánt mezőgaz­dasági termékek szállítását. Mennyiségük 1990-re megkétszereződik. ÚJ SZÚ 4 1988. XII. 29

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom