Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-28 / 305. szám, szerda
Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája FRANTIŠEK MIŠEJE elvtárs, az SZLKP KB tagja, az SZSZK pénz-, ár- és bérügyi minisztere Napjaink legfontosabb követelménye minél előbb valóban újszerűen cselekedni, változtatni a munka stílusán és módszerein, főleg az irányítás minden szintjén. A pénz-, az ár- és a bérügyek területén az alapvető változások folyamatát egybekapcsoljuk azzal, hogy jobban ösztönözzük a vállalati-gazdasági szféra cselekvését. Elsősorban arra törekszünk, hogy az állam költségvetési politikájával elősegítsük a 8. ötéves terv feladatainak teljesítését. Ezzel a szándékkal az elmúlt időszakban a pénz-, az ár- és a bérügyek területén számos új megoldási módozatot dolgoztunk ki. További központi szervekkel együtt síkraszálltunk a gazdaság teljesítőképessége és hatékonysága növelésének új, hatásosabb megközelítéséért is. A minőségi feladatok idei feltételezett teljesítését nézetünk szerint annak köszönhetjük, hogy az SZSZK párt- és állami szervei nagyobb hatást gyakoroltak a termelő és a nemtermelő szféra illetékes szerveire és szervezeteire. Ez helyes lépés azon az úton, amely a szlovákiai gazdaság teljesítőképessége és hatékonysága vonatkozásában az alapvető fordulat felé vezet. Nincs okunk és nem érdekünk túlbecsülni az elért eredményeket. Ezek elsősorban azt bizonyítják, hogy gazdaságunk többre képes az átlagos és az átlagon aluli eredményeknél. Az idei esztendő ígéretes eredményei ezért nem jogosítanak fel bennünket a túlságos elégedettségre. Inkább ellenkezőleg. Kell, hogy mozgósítsanak bennünket társadalmunk, a dolgozókollektívák és az egyének jólétének további fejlődésére. A Szlovák Nemzeti Tanács ezen a héten megtárgyalja az SZSZK jövő évi állami költségvetésének tervezetét. A kormány erre építi a CSSZSZK egységes gazdasága keretében Szlovákia szerepe további fokozásának programját. A korábbi éveknél jelentősebben kell hozzájárulni az SZSZK központi szervei által irányított gazdaságnak az össztársadalmi erőforrások megteremtéséhez. Vállalati szféránknak az állami költségvetéshez 7,5 milliárd koronával kellene hozzájárulnia, vagyis a költségvetési elvonások és dotációk közötti különbözette!. Ez kedvező fejlődési irányzat, ha tudatosítjuk, hogy ez idén az említett különbözet eléri a 3,3 milliárd koronát, s még két évvel ezelőtt ez a mérleg passzív volt. Ez a fejlődés túlnyomórészt összefügg a nyereség dinamikusan kedvező gyarapításával, valamint azzal, hogy a gazdaság kevésbé függ a költségvetési forrásoktól. Ez a tendencia teljes mértékben megfelel a vállalatok önfinanszírozása alapelvének. Persze, gazdaságunknak még mindig nem csekély tartalékai vannak, elsősorban az olyan minőségi mutatókban, amilyen a nyereség, a jövedelmezőség, a termelés anyagigényességének csökkentése. Ezek a tényezők különösképpen kidomborodnak azt követően, hogy az állami költségvetési feladatokat az 1989. január 1-tól hatályba lépő új nagykereskedelmi és felvásárlási áraknak megfelelően átszámítjuk, összhangban a jövő esztendő gazdasági feltételeivel. Az új nagykereskedelmi és felvásárlási árak Szlovákia gazdaságára várhatóan gyakorolt hatása jelentős mértékben tükrözni fogja azt, hogy az országos átlaghoz képest az SZSZK termelése költségesebb, továbbá azt, hogy a termelési szerkezetből következően is objektíve hatást gyakorol néhány tényező. A jövő év folyamán ezeket a következményeket kiküszöböljük, mégpedig az eszközök átcsoportosításának, az engedményeknek és a külön dotációknak segítségével. Ez azonban átmeneti megoldás lesz. Ezért a vállalati kollektívák feladata, hogy már most gondoljanak a jövedelmezőség növelésének, a veszteségek kiküszöbölésének elhanyagolhatatlan követelményére, más szóval, megteremtsék az önfinanszírozásnak s a gazdálkodás új alapelvei teljes mérvű alkalmazásának előfeltételeit. Szándékunk, hogy a kidolgozás alatt álló új irányítási szabályozók - itt főleg az árak folyamatos időszerúsítésére, a bérszabályozási rendszerre, a pénzügyi és a költségvetési szabályozók komplexumára gondolok - megteremtsék annak előfeltételeit, hogy elsősorban megkívánt irányba orientáljuk a termelési struktúrát és tárgyilagosan értékeljük a vállalatok tényleges össztársadalmi hozamát. Ezt nagymértékben elősegítené az állóeszközök gyors főleltározása és értékük új meghatározása, amire törekszünk, mégpedig összhangban az átalakítási munkálatok meggyorsításával. Erre szeretnénk felhasználni az árszabályozókat is, valamint megfelelő bérszabályozással a dolgozók értékelését. Számolunk azzal, hogy az állami költség- vetés az új feltételek között nagyobb befolyást gyakorol az állami tervfeladatok kidolgozására. Az eddiginél jobban kell tekintetbe \/enni a tárgyi tervezésnél a pénzügyi és a kifejezetten költségvetési következményeket. E tekintetben fontos szerepe lesz a tervben az állami megrendelések rendszerének és ennek ellensúlyaképp az állami költségvetés keretében a célszerű dotációknak ott, ahol az össztársadalmi érdek megkívánja bizonyos termelésnek, vagy szolgáltatásoknak főleg a lakosság érdekében álló támogatását. A jövőben tehát dotációs politikánkkal nem fogjuk fedezni az egyes vállalatokban a rossz gazdálkodásukkal előidézett pénzhiányt. Ezzel nagyobb mértékben akarunk hatni a pénzügyi és általában a gazdasági egyensúly kialakítására. A CSKP XVII. kongresszusa, valamint ezt követően a CSKP KB és az SZLKP KB tanácskozásai határozataival összhangban^ koncepciónk célja a CSSZSZK egységes*’ gazdasága s ennek keretében egyes részei hatékonyságának növelése. Abból indulunk ki, hogy az állami költségvetések kötődése döntő mértékben függ majd a gazdasági és a nem termelő szféra tervszerű fejlesztésének szándékaitól. A köztársaságok állami költségvetésének és a nemzeti bizottságok költségvetéseinek kiadásai kell hogy igazodjanak a szocialista állam szerepéhez valamennyi polgára viszonylatában, tekintet nélkül arra, hogy hol élnek. Ezzel kapcsolatban megemlítem az egészségügyi és a szociális ellátást, a nevelést, a művelődést stb. A másik oldalon törekedni fogunk arra, hogy gyarapodjon a köztársaságok és a nemzeti bizottságok saját jövedelme. A nemzeti bizottságok költségvetésével kapcsolatban néhány intézkedésre már a jövő esztendőben sor kerül. A béradót a köztársaságok költség- vetéséből átdiszponáljuk a nemzeti bizottságok költségvetésébe, továbbá a nemzeti bizottságok költségvetéséből a köztársaságok költségvetésébe a mezőgazdasági adót, s a nemzeti bizottságok által irányított vállalatok forgalmi adóját, mint nem állandó jövedelmet. A köztársaságok állami költségvetése jövedelmi bázisának szilárdítása érdekében javasoljuk, hogy a szövetségi költségvetésből a köztársasági költségvetésekbe diszponálják át a köztársaságok által irányított vállalatok és szervezetek forgalmi adójának hozamát. Ezáltal a szövetségi költségvetésből a két köztársaságnak folyósított dotációk szintje kiegyenlítődne és a felére csökkenne. Ezzel egyidejűleg a köztársaság állami költségvetése nagyobb befolyást gyakorolhatna a köztársasági kormány hatáskörében működő valamennyi vállalatra, főleg a hazai piacra-- szánt termékek választékát és minőségét illetően. Mindezek az intézkedések az előkészítés szakaszában vannak. Föderatív és cseh partnereinkkel együtt megítéljük őket és keressük a legmegfelelőbb megoldást. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy az új gazdasági körülmények között jóval nagyobb súlyuk lesz az irányítás olyan szabályozóinak, amilyen a pénz, az árak és a bérek. Ezek azonban eredményesen csak akkor hathatnak, ha szervesen kötődnek és kölcsönösen összehangolódnak a tervvel. Ugyanakkor egyszerűeknek és érthetöeknek kell lenniük. A csehszlovák állam háború utáni fejlődésének egész folyamata az egységes csehszlovák gazdaság alapelvére épült. Meggyőződésünk szerint ez az alapelv a legjobban megfelel a csehszlovák föderációnak, amely a két egyenjogú testvéri nemzet együttélésének formája. Az egységes gazdaság és annak magas fokú hatékonysága ma és a közeljövőben minden alapvető probléma megoldásának kulcsa. Ez váljon minden olyan intézke.- dés céljává és tartalmává, amelyet a társadalmunk sorsáért felelősséggel tartozó gazdasági szakemberekként foganatosítunk. JÁN GAJDOŠÍK elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Közép-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára A komplex kísérletben részt vevő és az újonnan alakult állami vállalatok tapasztalatai alátámasztják azt, hogy a termelőerők és a termelési kapcsolatok terén továbbfejlődés tapasztalható. Igaz, hogy bizonytalanságnak, aggodalmaknak és tanácstalanságnak is tanúi lehetünk, s nincs mindenki meggyőződve a megkezdett irányvonal helyességéről. Kerületünk problémái közé tartozik, hogy csökkent a mezőgazdaság melléküzemei által előállított speciális termékek értéke, s gazdasági gondokkal küszködnek. A CSKP KB 12. ülésén hangot adtak az egyes ágazatokkal szemben támasztott azon követelmények-- nek, hogy a szállítói-megrendelői kapcsolatok fogyatékosságait meg kell szüntetni, és jobban fel kell használni az irányítás eszközeit. Szerintem még bizonyos idő eltelik addig, míg egyik, vagy másik ágazat teljes bevetéssel üzemelni fog, de addig ez nem valósulhat meg, míg a hazai piacon nem áll helyre a gazdasági egyensúly. Végtére is ez szerepel az állami vállalatokról szóló törvényben. A kiutak világosak. Érdemben és okosan tanácskoztak róluk a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának ülésein. Világos: olyan folyamatról van szó, amely türelmes és szívós munkát követel meg. Megemlítek néhány kérdést, amely a kerületi pártszervezet aktivizálására vonatkozik. Mindenekelőtt az apparátusban dolgozókat aktivizáljuk. Megköveteljük, hogy a taggyűléseken és a pártrendezvényeken több politikai dolgozó vegyen részt. Ezzel elejét vesszük a reszortszemlélet térhódításának. Minden politikai akcióról elemző tájékoztatást kell adnunk. Az ezekben szereplő progresszív dolgokat azután a választott szerv ítéli meg. Jól bevált a kerületi és járási pártbizottságok elnökségei együttes ülésének munkája is. Eddig ilyet Rimaszombatban (Rimavská Sobota) és Banská Bystricában tartottunk - januárban čadcában, márciusban pedig Žiar nad Hro- nomban kerül sor együttes ülésre. A tanácskozáson a fontosság elvei vezérelnek bennünket, vagy a felgyülemlett problémák szerint dolgozzuk ki az ülés programját. A járási szervek ösztönzésén kívül arra törekszünk, hogy a pártalapszervezetek önállóbakká, ak- cióképesebbekké és harcosabbakká váljanak. Az eszmei munka fő feladatának tekintjük, hogy megértessük az átalakítás lényegét és filozófiáját, az állami vállalatok dolgozókollektívái legyenek tudatában annak, hogy a társadalommal és saját magukkal szemben is felelősséget vállaltak tevékenységükért, hogy felelősséget vállaljanak döntéseikért, beleértve a hibás döntéseket is. Ebből a szempontból helyes az átalakítás meggyorsítása és ezt úgy támogatjuk, hogy gyorsabban tudjanak alkalmazkodni az új feltételekhez és jobban kidolgozhassuk a 9. ötéves tervet. A dolgozók munkára való megnyerése mint olyan, nem nehéz. Főleg a női és bányász-, de más kollektívákban is tanúi lehetünk a dolgozók hősiességének. A dolgozók három alapvető kérdést illetően várják válaszunkat: Miből termelni? Mit kapnak munkájukért? Milyenek a kereset felhasználásának lehetőségei? A napi sajtóban jelent meg az a cikk, amelyben a szerző összehasonlította a hazai vállalatok munkatermelékenységét a fejlett kapitalista országok cégeivel. Ez számunkra nem örömteli összehasonlítás. Manapság az osztályharc - amelynek gerincét a tudományos-műszaki fejlesztés képezi - az új technológiákra, s az egyéni potenciál versenyére összpontosul. Ezért ebből a szempontból legkevésbé sem illő, hogy a munkásoszjályt vádoljuk a világpiaci sikertelenségek miatt. Dolgozóink képesek elsajátítani a legigényesebb műszaki és technológiai ismereteket is. Szerintem fortélyuk eléri a világszínvonalat. Megemlíthetném a Vág- menti Gépgyár és több vállalat eredményeit is. A problémákra és a kiutakra több szempontból tekinthetünk. Én például a problémákat egyebek között a gondolkodás s az irányító munka hiányosságaiban látom. A fegyelem terén megmutatkozó fogyatékosságok az irányító szféra számlájára írhatók. Elmondok egy példát Egy mérnök művezetői beosztásban dolgozik Azt mondják róla, hogy egészen jól Miért is ne, hiszen oktatására a társadalom csaknem félmillió koronát fordított. Másrészt, ha elutasító álláspontra helyezkedik, azt mondják róla, hogy fél és kényelmesen akar élni. De mi van akkor, ha szakképzettségének felhasználását és a társadalomban elfoglalandó helyét tisztség betöltése nélkül képzeli el? Javaslatot vetettünk fel arra vonatkozóan, hogy a kerületben elemezzék, mennyire au- tomatizálódott a szellemi és fizikai munka. A munkát egy éven keresztül hat kiváló szakember végezte. Az eredményeket a pártbizottság elnöksége megtárgyalta és jóváhagyta. S megtaláltuk a kiutakat. Hasonlóan szeretnénk ellenőrizni a konstruktőri és más munkát, valamint minőségét. Erre úgy tekintünk, mint a rátermettebb szervezet által a gyengébbeknek nyújtandó segítségre. A kerületi pártbizottság e téren a közvetítő s a kezdeményező szerepet tölti be. És ezt csak mi csinálhatjuk. Támogatni szeretnénk az alkotó munkát, mindenekelőtt a tehetséges dolgozók tevékenységét. A tehetségekből kevés van, tiszteljük őket. Jól ismertek a termelő vállalatoknál előforduló hiányosságok. Megszüntetésük nagy hasznot hajt a társadalomnak. Azonban ezek csak kis mértékben valósulnak meg, s nekünk többszörösükre van szükségünk. Az, hogy a termelést kritizáljuk, logikus, hiszen mindannyian belőle élünk. De úgy gondolom, hogy a termelésben relatívan nagyobb rend uralkodik, mint a társadalom más területein. Az alkotó és szellemi potenciál teljes mértékű felhasználása nélkül nem növelhetjük a munkatermelékenységet. Természetesnek kell tekinteni azt, hogy kapcsolatba lépjünk a külvilággal, s korszerű technikával szereljük fel üzemeinket. Az élelmiszeripar fejlesztéséhez a gépipar elóbbrevitelével akarunk hozzájárulni. Például a jövő évben a Vágmenti Gépgyárban félmillió, 1991-ben pedig már 5 millió koronát fordítanak a tervező és fejlesztő munkára. Ebbe a Slovcepa is be szeretne kapcsolódni. A nehézgépipari vállalatok továbbá azt tervezik, hogy átveszik a húsipari gépek gyártásának irányítását. Azok az általános megnyilvánulások, hogy az ipar nem szállította, a gépipar nem teljesítette, szerintem nem mindig helyénvalók. Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, s ennek megfelel az állami vállalatról szóló törvény filozófiája. Más módszert javaslok: üljünk össze és közösen oldjuk meg a problémákat. Bírálható mindenki, mindig elegendő érvet találunk. Azonban ez nem helyénvaló és nem is célszerű. Mindenkinek saját magánál kell kezdenie a bírálatot. ŠTEFAN LAZAR elvtárs, az SZLKP KB tagja, az SZSZK belügy- és környezetvédelmi minisztere Vlagyimir lljics Lenin 1918 áprilisában A szovjethatalom soron levő feladatai című ismert művében hangsúlyozta: „Tartsd számon gondosan és lelkiismeretesen a pénzt, gazdálkodj takarékosan, ne henyélj, ne lopj, tarts szigorú fegyelmet a munkában." E szavak ma is időszerűek. Ránk teljes mértékben azért is vonatkoznak, mivel tervteljesítésünknek vannak negatív velejárói is, amelyeket röviden úgy jellemezhetünk, mint a szocialista gazdaság megkárosítását. Jelenleg, az átalakítás időszakában az ilyen jelenségek határozott korlátozásának feladata hárul rendkívül sürgetően valamennyi állami és gazdasági szervre, illetve szervezetre. Ennek közvetlen módja a gazdasági dolgozók felelősségtudatának növelése, s valamennyi dolgozónk nagyobb fokú érdeklődése gazdaságunk zavartalan menete iránt. Egyetlen ember felelőtlen cselekvése igen rövid időn belül a szó szoros értelmében ezrek becsületes munkájával megteremtett értékeket tékozolhat el. Ennek a megismerésnek jelentőségét fokozza, hogy az ilyen egyén törvényellenes cselekvését rendszerint megkönnyíti a fékező, illetve a biztonsági intézkedések rendszerének csődje. Ennek oka, hogy az illetékes dolgozók és szervek nem teljesítik az irányító szerepükből következő kötelességeiket. S a magyarázat az, hogy rendszerint indokolatlan bizalmat tanúsítanak, felületesek, avagy felkészületlenek. Teljes mértékben indokolt tehát, hogy a CSKP KB és az SZLKP KB szüntelenül hangsúlyozza, az átalakítás sikerének szerves része és előfeltétele az emberek gondolkodásának és cselekvésének megváltozása. Ez az általam említett esetekre is vonatkozik. A gyakorlat megerősíti, hogy az államhatalmi szervek a gazdasági bűncselekmények kivizsgálása során megállapítják az egyéni felelősség mértékét. A kivizsgálás eredményeképp bizonyos konkrét emberre rábizonyítják kötelességeinek megsértését, aminek következtében például üzemi baleset, tűzvész, vagy egyéb rendkívüli esemény fordul elő. A felelősséget azonban szélesebb összefüggéseiben még mindig nem sikerül meghatároznunk, mivel a vezető gazdasági dolgozók, akiknek kötelessége az irányítás, a szervezés, az ellenőrzés és a nevelés, számos ún. objektív okra hivatkoznak, amelyek miatt úgy érzik, hogy a fejleményekért nem tartoznak felelősséggel. A durva fegyelmezetlenség esetei zömének oka, hogy nem rendezték az apró fegyelemsértéseket, s a kötelességek nem teljesítéséért idejében és igényesen nem vonnak senkit személyes felelősségre Esetenként a negatív jelenségek oka az, hogy a jogszabályokat nem ismerik. A szocialista tulajdon megkárosításának gyökereit azonban abban kell keresnünk, hogy egyesek elégtelenül tudatosítják felelősségüket a rájuk bízott vagyonért. Ez bizonyítható a vezető dolgozók - a mesterektől a szervezeteket vezető dolgozókig - részvételével a gazdasági bűncselekmények elkövetésében. Az ilyen bűnelkövetők hányada 1986-ban például 22, tavaly 27,8 százalékos és az idei év első felében csaknem 24 százalékos volt. Eszerint az idei végső statisztika sem lesz semmivel sem kedvezőbb. Ez nem állít ki jó bizonyítványt azoknak a feladatoknak teljesítéséről, amelyeket a CSKP KB Elnökségének, elsősorban a vezető dolgozóknak címzett, a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem elmélyítését célzó 1983. évi levele tűzött ki. Néhány vezető dolgozó törvényellenes magatartása kedvezőtlenül hat a dolgozókra. Leginkább azonban az erkölcsileg és politikailag ingatag emberekre, mivel az ilyen magatartásban egyrészt követendő példát, másrészt saját társadalomellenes cselekvésük mentőkörülményét látják. Ahhoz a jelszóhoz igazodnak ugyanis: ha a vezető megengedheti magának ezt, akkor én is. Tapasztalataink szerint azok a vezető dolgozók, akik maguk is dézsmálnak, meghamisítják a számlákat, a revíziók és az ellenőrzések eredményeit, illetve a gazdasági eredmé(Folytatás a 4. oldalon)
